Simone Elkeles: Rules of Attraction - A vonzás szabályai

Könyvmolyképző Kiadó 2012
364 oldal
Fordította: Neset Adrienn
Goodreads: 4,37
Besorolás: YA, romantikus, realista

Készülj fel, hogy a könyv ha lehet, még jobb, mint a Tökéletes kémia. Vegyél magadhoz inni és ennivalót, mert garantáltan nem fogod letenni, míg a végére nem érsz, hacsak nem akarod húzni az élvezetet!

A főszerep Carlos Fuentesé, aki Alex 17 éves öccse. Egy Mexicóban töltött év után az édesanyja visszaküldi az Államokba, hogy befejezze a tanulmányait. Carlos persze lázad, egyáltalán nem akar olyan lenni, mint a bátyja. Alex viszont már be is íratta a közeli középiskolába, sőt megkéri egyik professzora lányát, hogy segítse beilleszkedését az első napokban, mivel Kiara szintén oda jár.  Carlosnak persze ez sem tetszik, oda-vissza bosszantják egymást, ugyanakkor beindul az a bizonyos szikra is köztük. A fiút ártatlanul drogügybe keveredik  a suliban, a bíró ítélete szerint részt kell vennie egy veszélyeztetett fiataloknak szóló segítő programban, ami a  közös foglalkozásokon kívül arra is kötelezi, hogy beköltözzön egy "normális" családhoz. Történetesen Kiara családjához kerül, ahol úgy tűnik egyre jobban beilleszkedik.  De mint ahogy az a Fuentes fiúkra jellemző, újra bajban találja magát.

Az első pár oldal után azt hittem, az első rész remake-jét olvasom, de ahogy teltek az oldalak, rájöttem, Simone Elkeles megint nagyot alkotott. Míg eddig Alex volt a legnagyobb egóval rendelkező könyves karakterem, rá kellett jönnöm, Carlos túltesz rajta, hihetetlen keménynek mutatja magát kívülről, nagyon lassan enged közel magához bárkit. Hasonlóan az előző részhez, itt is két szemszögből olvashatunk, Carlos részei hosszabbak, élvezhetőbbek. Kiara karaktere nagyon szimpatikus, végre egy lány, aki nem akar népszerű lenni és nem érdekli minden pillanatban a külseje, viszont okos, szellemes és segítőkész. Tudja, hogy Carlos veszélyes, de hisz benne, beleszeret.  Az ellentétek vonzzák egymást, így nem meglepő, hogy szép lassan  egymásra találnak.
Ki kell emelnem, hogy időnként leestem az ágyról a röhögéstől  Carlos beszólásain. Nem tagadja meg a latin örökségét, bosszantó, kissé bunkó, hihetetlen egója van, mégis imádni fogod az első oldaltól.
Meg kell hagyni, a történet adja magát, meglehetősen kitalálható, de a karakterek abszolút ellensúlyozzák ezt. A kidolgozottságuk, fejlődésük remek, ahogy az írásmód is megint levett a lábamról, tele van szépséggel, érzelmekkel.  

A borítót egyszerűen imádom, és ez a jelenet benne is van a könyvben!!! A következő rész, ami 2013-ban jelenik meg magyarul a legifjabb Fuentes fiú története lesz.

Borító: A képen látható jelenet benne van a könyvben...
 
Kedvenc karakter:  Kiara, Carlos

Szárnyalás: Imádtam Carlos humorát.

Mélyrepülés:..........

Érzéki mérce: Tini romantika, néhány igényesen megírt "latinos" jelenettel.

Értékelés: