Nagy örömmel kezdtem bele az első könyves magyar szerző, Bokros Gabriella könyvébe, mert szeretem a sellős sztorikat, de kevés jelenik meg magyarul.
A fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt, ami a következő:
" Akad egy kis probléma: Clive ember, Sherion pedig sellő - és ez utóbbit Clive nem tudja. Ám amikor a Sellő Tanács váratlanul támadást hirdet az emberek ellen, a szülei halála óta a szárazföldön élő Sherion élete egy szempillantás alatt válik álomból rémálommá. A szeretett férfit elrabolják, és agresszív hajtóvadászatot indítanak a lány után. Sherion, hogy Clive-ot és az embereket megmentse, hosszú évek óta először visszatér az óceánba, a sellők fővárosába, Lóriába. Elfeledett ismerősök, ellenségeknek vélt leopárdfókák, üresfejűek, meg egy különleges sellő harci egység és annak vezetője, Rob segítik viszontagságos útján, hogy kideríthesse kik, és miért rabolták el Clive-ot, és ki vezeti az embereket lemészároló, mindent elsöprő tengeri állatok seregét. De a kérdések újabbakat szülnek, és Rob színre lépése megkérdőjelezi Sherion megingathatatlannak tűnő érzéseit Clive iránt..."
Sajnos nem váltotta be a reményeimet a könyv. Annyira nem, hogy fejezetről fejezetre egyre gyakrabban szóltam fennhangon: Jézusom...
Főszereplőnk Sherion huszonéves fiatal nő, a munkája az, hogy különböző környezetvédő találmányok szerzőit meggyőzze arról, hogy az általa képviselt cégnek adják el a projectet. Clive a legújabb ügyfél, és a szokásos meggyőzés az ő esetében visszafelé is hat, vonzalom alakul ki közöttük. Randik követik egymást, és el is érkezünk az első problémáig. Egy közösen eltöltött mini nyaralás alatt, Görögország egyik tengerparti szállodájában a zuhanyzóban a lány sellővé változik, ugyanis nem veszi észre, hogy tengervíz (!!!) jön a zuhanyból.... (innen már felvettem az erősebb kritikai szemüvegem) Épp, hogy elkerüli a lelepleződést, máris jön a következő kedvenc részem, étterembe mennek, ahol Sherion hallja az akvárium lakóit (a gondolatok mikrorezgést gerjesztenek, így kommunikálnak a vízben élők) bár épp ember alakban van. A halacskák hiába vágynak vissza a tengerbe, a lány gond nélkül eszik belőlük - grillezve.
Poszeidón a tanácsadóival úgy határoz, hogy záros időn belül megtámadja az embereket, mivel nem tesznek semmit a globális felmelegedés ellen, ezáltal veszélyeztetik a földet beleértve az óceán lakóit is. Clive-ot elrabolják ismeretlenek és a lány bepánikol, figyelmeztetni akarja az embereket a közeledő veszélyre. Kamerák előtt változik át egy tv stúdióban, egy kanna tengervíz segítségével. (újabb jézusom: a recepciós kérdi, mi van benne? válasz: Tengervíz. Belekóstoljak, hogy elhiggye?)
Sheriont üldözni kezdik, kénytelen a szülővárosába, Lóriába (oh Lórien) menekülni, ahol szülei barátaihoz kerül. Itt ismerkedik meg Rob-bal, aki végig segítségére lesz a továbbiakban. Árulás, harc, szerelmi vívódás következik a könyv végéig.
Tulajdonképp az alapötlet jó. Gyönyörűen ki lehetett volna bontani a sellők világát. A szereplők huszonévesek, szerencsésebb lett volna fiatalabb korosztályt megjeleníteni, hiszen egyértelműen nem felnőtt történet. Karakterekről nincs mit írnom, mert inkább viccesek voltak, mintsem megformáltak.
A könyvben a mondatok szépen tagoltak, jól megfogalmazottak, csak épp annyi bennük a tartalmi hiba, hogy téptem a hajam. Egy San Francisco-ban élő lány nem ismeri a bakonyi csirkeragut. A turbulában hol van ruhájuk vagy bugyijuk, hol meztelenek. A vízben serixa - hártya védi a szemet, de Sherion így is tud sós könnyeket ejteni. Poszeidón - aki mellesleg kék hajú görög ruhás nő - olyan csodákra képes: Hirtelen mozdulattal a háta mögé nyúlt és a semmiből előrántotta aranyszigonyát... A kedvencem volt még a New Orleansi vámpír kolónia említése, vagy a következő szösszenet: "könyékig kotort a korallban".
Összességében egy pontot ér számomra, figyelembe véve, hogy első könyves író, sokkal jobb is lehetett volna.
Borító: Siralmas, egy jobb borítóval több eladott példány járna.
Kedvenc karakter: Az istenek, akik feltámasztották a holtakat, kitörölték az emlékeiket és újranépesítették velük a kihalt városokat.
Szárnyalás: Víz alatti sokkoló:)))))
Mélyrepülés: Sherion kérdi: "Biztos, hogy megbízhatok magukban?"
Érzéki mérce: Szerelmi háromszög: Sellő lány vívódása az ember és a sellőfiú között, néhány csók elcsattan.
Ezek szerint a borító mégsem hazudik akkorát. XD Hát, nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ez alapján olthatatlan vágyat érzek elolvasni ezt a könyvet. Viszont elgondolkodtató, hogy miért adnak ki ilyeneket, amikor jól író ismerősöm van, aki csak álmodik egy kiadott könyvről... :(
VálaszTörlésA könyv teljesen magánkiadásban jelent meg, az írónő szerkesztette. Szerintem kellett volna egy hozzáértő, mert tényleg nagyon sok a hiba. Általában inkább túlértékelem a könyveket, nem vagyok jó kritikus, de egyszerűen nem tudtam elmenni szó nélkül e könyv mellett. Ha már kiadtam érte a lóvét.. Ja és tényleg, ne is mond, nagyon sok jó író van, kiadatlan könyvekkel, pl. Ashley Carrigan, akit már ezen a blogon is ajánlottam. Köszi a kommentjeidet:)
VálaszTörlésÉn olvastam ezt pár hónapja. Szerintem jó. Abszolút bejött a világa, és örültem, hogy végre kijött egy jó sellős könyv. Ízlések és pofonok mondjuk.
VálaszTörlésEras, az alapötlet valóban jó, de a tartalmi hibák nekem nagyon elrontották a könyvet. Beszélgettem az írónővel is, sok mindent próbált megindokolni, de nem győzött meg. Remélem a második kötetre fejlődik a stílus, mert a "fantasy mindent betakar" nekem nem elég:( A következetesség és a logika nagyon fontos, emiatt nem tetszik pl. a Vámpírnaplók könyvsorozat.
VálaszTörlésHát, nekem tetszett. Egyáltalán nem éreztem tartalmi hibának azokat, amiket felsoroltál. Olvastam már kidolgozottabb karaktereket, de nekem bejött, hogy nem rág szájba. Szárnyalhatott a fantáziám :-) és még hiányérzetem sem volt.
VálaszTörlés