280 oldal
Goodreads: 3,59
Besorolás: YA, urban fantasy, dark fantasy
A könyvet a fesztiválon láttam meg a Könyvmolyosok standjánál, és bár nem terveztem előre, meg kellett szereznem. A borító valami gyönyörű, a lány a karddal, háttérben a fénybe burkolózó fiúval. Harcos-romantikus történetet vártam, kaptam helyette egy templomos lovagos, angyalos, démonos, harcos de nem igazán romantikus dark fantasyt.
Bilqis SanGreal (Billi) 15 évesen az egyetlen női tanítványa a templomos lovagoknak. Normális élet helyett szabályos fegyveres kiképzésben részesül, latint és vallástudomány is tanul. Mindezt a rendes iskola mellett, ahol persze mindenféle pletykákat vonz a mindig álmos lány, tele sérülésekkel, kék zöld foltokkal. A könyv nyitójelenete nagyon ütős, Billi a legfontosabb utolsó próba előtt áll, mielőtt templomos lovaggá válik. Egy hatéves gyermek bőrébe bújt démonnal kell megküzdenie.
A próba sikerül, de a lány apja mégsem dicséri meg, pedig Billi másra sem vágyik, minthogy elismerje, de soha nem elég amit tesz, az apját nem érdeklik a félelmei sem a vágyai. Annál is inkább lehangoló ez az apa-lánya kapcsolat, mert Billi anyját évekkel ezelőtt meggyilkolták. Kapcsolatuk tele van feszültséggel és ki nem mondott szavakkal, ami átszövi az egész történetet.
Oldaná a helyzetet a legjobb barátja Kay visszaérkezése, aki egy évet töltött tanulással Jeruzsálemben, hogy a látnoki képességét megtanulja irányítani., de kölcsönösen megsértődnek egymásra. Míg Billi úgy érzi, ahogy templomossá válása az apja kívánsága, Kay saját akaratából akar segíteni az istentelenek elleni harcban. A maroknyi templomos feladata ez, az alvilágiakkal való küzdelem, soha véget nem érő háborújuk már rég nem vallási alapú.
Billi egyre inkább vágyik egy normális életre, ami végre nem a harcról szól. Feltűnik egy srác, Mike, aki közvetlenségével elbűvöli a lányt. Mellette nem kell a templomos életével foglalkoznia, ráadásul a fiú titokzatossága mellett jóképű is, és jobban megérti őt mint bárki ezelőtt. Hamar kiderül azonban, nem minden az, aminek látszik, és az egész világ igen nagy bajban van.
Nagyon tetszett a felvonultatott világ, ami a mai Londonban játszódik, átszőve rengeteg vallási, bibliai elemmel. A templomosok mindig is érdekeltek, nem beszélve az angyalokról, hát még ha bukottak. De felbukkan a gyönyörű Halál Angyala mellett maga az Ördög is.
Teljesen le tudott kötni az elejétől a végéig, a mitológia és a vallás összefonódik, de nem túlzóan van jelen a könyvben. A karakterek közül igazán az alvilágiak tetszettek, Billi, Arthur és Kay is gyengébb volt a vártnál, a támogató karakterek közepesek. Ez az egyik, amiért nem kap 5 pontot. A másik bajom a rengeteg rossz névválasztás. A SanGreal elcsépelt, az Arthur-t abszolút nem értem, miért kell ide ez a név? Az, hogy a magyar fordítás a Michael-ből Mihályt csinált, már csak hab a tortán. Nem kellett volna!!!
A Billi SanGreal sorozat három részes, és mondhatom, hogy várom a következő részt, mert megragadott a történet, végig intenzív volt, nagyon jó, mozgalmas jelenetekkel.Az írás stílusa élvezetes, a nevén nevezve a dolgokat. Sok minden kitalálható volt (már a nevekből is), de néhány csavar igazán meglepett.
Borító: A kiadó az eredeti borítóval adta ki a könyvet, de itt van balra a UK kiadás, egészen jó ez is.A Billi SanGreal sorozat három részes, és mondhatom, hogy várom a következő részt, mert megragadott a történet, végig intenzív volt, nagyon jó, mozgalmas jelenetekkel.Az írás stílusa élvezetes, a nevén nevezve a dolgokat. Sok minden kitalálható volt (már a nevekből is), de néhány csavar igazán meglepett.
Kedvenc karakter: Michael arkangyal, Ördög
Szárnyalás: Extra volt a tizedik csapás szerepeltetése a könyvben, a harc a Halál Angyalával.
Mélyrepülés: Név választások.
Érzéki mérce: Nem tartalmaz nagy romantikát, pedig sokkal feljebb vitte volna az értékelést több románc Mike-kal és több féltékenység a két sráctól.
Értékelés:
Visítanék a boldogságtól, ha végre előkerülne a kategórián belül olyan könyv, aminek egy kötetben vége van és pont. :D Na mindegy, ettől függetlenül még sanszos, hogy elolvasom, izgalmasnak tűnik a témaválasztás. A nevek tényleg gázosnak tűnnek, de a Mihály arkangyal magyarításával én egyetértek, mert a Bibliában is így szerepel, és ha belegondolsz, ha Jézust bele akarnák írni egy könyvbe, az ő nevét is magyarítanák...
VálaszTörlésA gondom az volt, hogy csak Mihály lett magyar, a többi nem. Ezért volt fura.. Az Arthur helyett viszont a szerző választhatott volna valami mást, mert ez annyira elcsépelt, mint a SanGreal. Köszi a kommenteket, már kiérdemelsz valami meglepetést:)
VálaszTörlésHümm... Érdekesnek tűnik, pedig nem nagyon terveztem az olvasását, csak a boltban kerülgettem. De lehet, hogy beruházok rá, ha már ilyen jó véleménnyel voltál róla. :)
VálaszTörlésHát igen, nem a legszerencsésebb választás egyik sem. Meglepetést? :D Hurrá!
VálaszTörlés