Andrea Cremer: Wolfsbane A keresők

Egmont Dark 2011
392 oldal
Goodreads: 4,29
Besorolás: YA, fantasy, alakváltók

A fülszöveg: "Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők fogságában tér magához, és biztos abban, hogy a napjai meg vannak számlálva. Ám a keresők ajánlatot tesznek: szabadon engedik, ha segít nekik legyőzni korábbi uraikat, a vigyázókat, ráadásul így megmenthetné a falkáját és egykori vőlegényét, Rent is.

De nem túl nagy ár ez a szabadságért? Vajon Shay minden körülmények között mellette áll majd a küzdelemben? Callának döntenie kell a sorsáról, arról, hogy melyik oldalom száll harcba. Hány próbatételt élhet túl az igaz szerelem?"

Előre kell bocsátanom, imádtam az első rész, 5 pontos értékelést kapott, így talán nagyobb is volt az elvárásom a kelleténél. De mivel kezdő író debütáló sorozatának második részéről van szó, kicsit talán lehetek elnézőbb a hibákkal szemben. Az első rész, a Nightshade-ben kialakított mitológia, a karakterek és a tiltott szerelem együttesen pont azt nyújtották amit én szeretek egy ya fantasyban.  Hiába vártam a kedvenc szereplőket, ez a rész 80%-ban új területeken, a keresők területén, a Vándorakadémián játszódik, és rengeteg új kereső szereplővel. Az első fejezetek alatt alig tudtam követni a folyamatosan felbukkanó, a jelenetek során ki-be járkáló szereplőket. Ráadásul a megnyilvánulásaik, erőltetett viccelődésük nem is volt túl szimpatikus. Mindenáron próbálták Callának bizonyítani, mennyire jó kis bandát alkotnak, és végre tudják hajtani fő céljukat, ami nem más, mint hogy Calla álljon az ő oldalukra, a falkájával együtt.

Calla-nak szembe kell néznie az új helyzettel, a keresőkről alkotott kép téves volt, a vigyázók hazudtak. Amíg az első könyv tele volt megválaszolatlan kérdéssel és megfelelő mennyiségű romantikával, ez a rész épp az ellenkezője. Kétszáz oldalon folynak a visszaemlékezések, a történelmükről, az idősebb szereplőkről, harcokról, néhány egészen megdöbbentően szomorú résszel. 

Calla kezdettől fogva aggódik a cserben hagyott falkája miatt, fő gondolata az ő kiszabadításuk. A lelkiismeret furdalásra van is ok, félelmei beigazolódni látszanak, a társai fogságba estek, a vigyázók kezében vannak.  Hiába van mellette Shay, ha együtt vannak, Ren láthatatlanul is közéjük áll, Calla aggódó gondolataiban azonnal megjelenik. Ez így nagyon szép leírása a helyzetnek, de ez többször is megismétlődik és ez engem zavart. Calla a Nightshade-ben erős, bátor karakter, most is kétségtelenül az, de sokkal sebezhetőbbnek éreztem, bizonytalanabbnak. Shay viszont sokat erősödött, maga mögött hagyta az emberi gyengeségeket, a tesztoszteron pedig buzog benne, de én mint Team Ren, ezt nem tudom értékelni!

Az új karakterek közül Connor, Monroe, Adne és Ethan tetszettek, de nem lettek akkora kedvencek, mint a falkatagok.

Az utolsó 100 oldal az, ami felhúzza a regényt, igazán akciódús. Némelyik esemény egészen döbbenetes, nevén nevezve a helyzeteket, a harcjelenetek izgalmasak. Végre megjelennek a régi falkatagok, és egészen kis időre Ren is.  A Nightshade végén abszoltút egyenlő esélyt adtam mindkét fiúnak a szerelmi háromszögben, most viszont bizonytalan vagyok. Reménykedem, hogy a befejező rész, a  Bloodrose Rennek kedvez majd. Egy biztos! Andrea Cremer nagyon jól tud csókjelenetet írni, majdnem olyan jól, mint Cassandra Clare. 

A könyv tagolása egyáltalán nem tetszett. Dante: Isteni színjátékából véve az ötletet, a regény három részre van osztva, Purgatórium, Pokol és Paradicsom. Nem tartottam ezt odavalónak, bőven elég a fejezetek holdfázis változásain alapuló elválasztása a korábbiak szerint. A vége mi más lehetne, mint óriási függővég, ehhez is nagyon ért az írónő. A trilógia következő része 2012. február 21-én jelenik meg, amit már most nagyon várok. Az Egmont Dark nagyot nőtt a szememben, hogy a külföldi megjelenés előtt a hazai polcokra tette a Wolfsbane-t. El tudnám viselni ezt a helyzetet a többi könyvvel kapcsolatban is.

Borító: A kiadó az eredeti borítóval adta ki a könyvet, nagyon szép.

 
Kedvenc karakter: Shay, Ansel

Szárnyalás:  Nagyon izgalmas ötlet a portálépítés.

Mélyrepülés: Megtörtént az, aminek nem örültem. (nem akarok spoilerezni) 

Érzéki mérce:  A csókjelenetek leírása kiemelkedően jó, kár, hogy ebben a részben nem kapunk belőle eleget.

Értékelés: