350. oldal
Goodreads: 3,80
Besorolás: YA, disztópia, sci-fi
"Valamikor voltam valaki.
Valaki, akit Jenna Foxnak hívtak."
Jenna több mint egy évig feküdt kómában egy szörnyű autóbaleset után. Új környezetben, új otthonban tér magához, és a baleset előtti életéből semmire sem emlékszik. Hiába javul napról napra az állapota, csak jelentéktelen emlékfoszlányok jutnak az eszébe. Ahogy elkezdi nézni a temérdek videó felvételt az addigi életéről, egyre jobban érzi, valami nincs rendben. A felvételek és a valóság nem illeszkednek egymáshoz, a videókon egy tökéletes gyereket lát, rajongó szülőkkel. Most azonban a szülei titkolóznak, a nagyanyja pedig szinte ellenségesen méregeti, nyoma sincs a korábbi remek kapcsolatuknak. A balesetről nem akarnak beszélni vele, a házat nem hagyhatja el, és még az étkezés is kellemetlen, Jenna csak speciális tápszert ehet.
Néhány hét után azonban megmakacsolja magát, iskolába akar járni. Egy alternatív gimibe kerül, ahol az osztálytársai mind valamilyen módon nem hétköznapiak. Az órák alatt rádöbben, olyan lexikális tudása van, mintha betéve tudná a könyveket. Nincs megállás, a nyomozás elkezdődik, ki kell derítenie kicsoda Jenna Fox.
Innentől csak az olvassa tovább, akit nem izgat egy kis spoiler. Nem lövök le semmit, de néhány gondolat tovább mutathat, mint kéne, erről nem lehet spoiler nélkül írni.
Az írónő a nem is olyan távoli jövőbe viszi az olvasót, egy kicsit disztópikus hangulatú világ ez, hiszen kihaló állatfajokról hallunk a hírekben, ugyanakkor az orvostudomány olyan magaslatokat ér el, amikor nem gond egy-egy szerv vagy végtag kicserélése az emberben. Persze szigorúan szabályozva van az orvosi rendszer, egy ember élete során 100 egységet használhat fel a különböző javító műtétek során. És erre a fejlett tudományra nagyon is szükség van, mert a korábbi időkben szedett rengeteg antibiotikum hatására a vírusok új és veszélyes fajai jöttek létre.
Ebben a fejlett biogyógyászatban dolgozik Jenna apja, aki a baleset után mindent megtett a lányáért. Az egyik fő kérdés ebben a könyvben, ami igencsak elgondolkoztatott, megértem-e az aggódó szülők döntéseit, bármi áron megmenteni Jennát, vagy inkább a nagyi gondolkodása szimpatikus, aki a baleset után elbúcsúzott az unokájától. Másik fő kérdés, mi teszi az embert emberré? Ez külön regénytéma lehetne, mint az orvosetikai kérdések, amit szintén körbejár a könyv.
Számomra még nagyon tanulságos a család viselkedése egy ilyen tragédia feldolgozása közben. Fel lehet erre valamilyen módon készülni? El tudjuk engedni a szeretteinket, ha itt az idő?
A vizuális szerkesztés egészen egyedi. Jenna újratanulja a kifejezéseket, ennek lexikális meghatározása gyakran szerepel egy-egy fejezet előtt, mint ahogy Jenna felsorolásszerűen leírt gondolatai, a puzzle darabkák, amiket neki össze kell raknia.
Az írásmód nem különösebben leíró jellegű, I/1 személyben Jenna beszél. Az első fejezetek tele vannak tőmondatokkal, de ez egyszer ennek így is kell lennie, a kómából való ébredésre tekintettel. Később, ahogy Jenna fejlődik, a gondolatai is egyre összetettebbek.
Mert Jenna személyiségének fejlődése az, ami számomra nagyon bejött a könyvben. Végigizgultam a menekülését az üresség elől, hogy megtalálja az identitását. Az ő magára találása a fő cél, hogy rájöjjön, a lelke nem veszett el, ott van mélyen a helyén. Az ő karaktere minden más karakterhez kapcsolódik a könyvben, a vele történt változások érintik a többiek világát, érzelmi életét.
Van egy kis romantikus szál is, Ethan szimpatikus, erős, de szelíd, védelmező típus, aki nagyon meg akarja érteni Jennát, aki meg is nyílik neki valamilyen szinten. Persze van egy másik helyes fiú is Dane, ő az egyetlen, aki abszolút kihagyható lett volna a könyvből.
Az egész cselekmény kitalálható, mégis van benne néhány csavar, ami meglepett. A vége pedig kissé szentimentálisra sikerült, és nem teljesen kompatibilis a folyatás fülszövegével. Mindenképp el akarom olvasni
a Fox örökséget is.
Borító: Örök hálám a kiadónak az eredeti borítóért!
Kedvenc karakter: Jenna
Szárnyalás: A nagyi rávezető célzásait értékeltem. Mélyrepülés: Dane karaktere.
Érzéki mérce: Kóma után mindent újra kell tanulni, Ethan jó tanár.
Értékelés:
Ó, ez jó lehet. Mindenképpen megpróbálom beszerezni. :)
VálaszTörlésSzia! Én most olvastam a könyvet, nagyon szépen összegezted a dolgokat. Nekem a vége kissé összecsapottnak tűnt, egy kissé nyálasnak is. Elbírtam volna valami akciót, megnéztem volna, hogy a menekülési tervet hogyan is kivitelezik.
VálaszTörlés