A postás csenget (18)

A mai posta egy hatalmas dobozban érkezett, kolleganőmmel rendeltünk együtt, ő Vass Albert 10 kötetes díszkiadását és A lovak völgyét vette meg. 

Az én gyönyörűségem Cynthia Hand: Angyalsors című könyve a Maxim Kiadótól, annyira szépséges, ezüst betűkkel, keménykötésben. Vastag is ráadásul, 452 oldal,  azonnal elkezdem mindent félredobva. Több mint 10ezer értékelés mellett 4,23 átlaga van a Goodreads-en, ez azért jelent valamit.

Másik szerzemény Richelle Mead: Vérvonalak  az Agave Kiadótól. Egyik kedvenc sorozatom, a Vámpírakadémia a hatodik résszel ugyan befejeződött, de nem kell búcsút mondanunk a szereplőknek. Az új sorozat (Bloodlines) első részében  a főszereplő Sydney lesz, olyan imádott régi ismerőssel, mint ADRIAN IVASKOV.  A Goodreadsen 4,27 az átlaga közel 10500 értékeléssel.

Na mentem olvasni:XD

Borító Extra (8)

Megígértem, íme, itt vannak a pasis borítók. A kockahas imádókat le kell lomboznom, nekem ugyanis nem jönnek be a kigyúrt felsőket ábrázoló cover-ek. Egy-egy kivétel akad:) Főleg, ha esetleg angyalszárny is kikandikál a hátuk mögül, de az egy külön bejegyzést érdemel, legközelebb az angyal pasik jönnek. 

Nagy divat a kockahas borító, például Nalini Singh borítóin semmi bajom velük, de nagyon tetszik, hogy volt olyan kiadó, a Gollancz, amely ezekkel a fél pasi arcos borítókkal adta ki újra az egész  Psy-Changeling sorozatot, ezeket emeltem ki a 10 részből: 

Egyébként az Egmont Dark is nagyon igényes borítóval adta ki magyarul az első két részt, jár a piros pont.

Akik szeretik a pasis borítókat, ezen a blogon mindig talál néhány említésre érdemes body-t: Under the Covers

És itt is: Smexy books

Kedvenc témám a fiús borítók kapcsán a kapucnis felsőt viselő srácok.  Valahogy azt az érzést kelti a kapucnis viselet, hogy a tulajdonosa rejtőzködik, titkai vannak, ami eleve egy izgalmas alapérzést kelt.

Igaz, kicsit vicces így egyben látni ezt a kollázst, a modell srácot rányomták néhány borítóra. Hozzáteszem a felső sor egy sorozat három része, de az alsó sor teljesen különálló regényekből áll.

Az ökölbe szorított kéz is közvetít egyfajta üzenetet, nyilván lázadó természettel találkozhatunk a regényben, szerintem hatásos figyelemfelkeltő borítók ezek, máris olvasnám. 

 

Ne szakadjunk még el a kapucniktól, mert a kedvenceim még hátra vannak, tudom a középső megint a fenti srác, úgy látszik kevés a modell!!

Végül a három favoritom, az első a Touch, na ha ez a könyvesboltban  szembenézne velem, megragadnám és hazáig szaladnék vele. A Stick kemény témákat feszegető könyv, ezért is tetszik a borítója. Végül az Everyone Loves a Hero = tessék, itt a kakukktojás, ennyi villantás belefér:))

Folyt. köv.

Sean Olin: Brother/Sister

Razorbill 2011
242 oldal
Goodreads: 3,39
Besorolás: YA, realista


"Just give us a chance to explain"

Megint egy megdöbbentő könyv, ami letaglóz, egy jó darabig nem tudom majd kiverni a fejemből. Nem is baj, mert imádtam. 

Asheley és Will testvérek. (rögtön egy magyarázat: nem elírás, a szerző Asheley-nek írja a lány nevét, ez elég zavaró, úgyhogy innentől csak Ash) A kislány alig négy, a fiú éppen hat éves, amikor építész apjuk elhagyja a családot, és Mexikóig meg sem áll. Anyjuk alkoholista lesz, időnként kevéske  józan állapottal. Lehet, hogy az alkoholizmus betegség, blabla, de az már igencsak beteges, hogy az anya képes azt mondani a hat éves fiának, hogy innentől kezdve ő a férfi a házban, ha bármi történik, az ő hibája lesz. A két gyerek a történet kezdetekor 16 illetve 18 éves, nincsenek igazán jó barátaik, csak felületes kapcsolatok, mindenki ismeri a családi hátterüket, ezek alapján ítélik meg őket. Ash vágyik a normális életre, bulikkal, haverokkal, fiúbaráttal. Will igazából elégedett azzal, hogy Ash a védelme alatt áll, mindennél fontosabb számára, hogy biztonságban tudja a testvérét. Sokat vannak együtt, Ash gyakran csak nézi, ahogy Will játszik a gépen, vagy közösen filmet néznek. Egy teljesen átlagosan induló napon felborul ez a látszólag hétköznapi élet, Will megnyeri a helyi golfversenyt, és a trófeával meg akarja lepni anyját. Négy havi józan időszak után részegen talál rá, szóváltásba keverednek, végül tettlegességre is sor kerül. Keith, anyjuk barátja elintézi, hogy bevigyék a rehabra. Mindeközben Ash is sportsikert ér el, a softball (valami női baseball) csapatban az ő remek játékával nyernek, a csapat ünnepel. Ash barátja zűrt kavar, ezért a lány hazamegy. A két testvér egyedül marad a házban, csak Keith  néz rájuk időnként.

Jó ötletnek tűnik bulit rendezni a szülők nélküli házban, de a dolgok rosszra fordulnak, Ash barátja erőszakoskodik a lánnyal, és Will megöli őt. És ez még csak a kezdet.

Sean Olin egészen jól ír, nekem nagyon tetszett a történet. Szó sincs olyasmi vérfertőző kapcsolatról, mint a Forbidden, ez egész másról szól. A történetet felváltva meséli el a két testvér, gyakran ugyanaz az esemény is szerepel kétféle narrációval, és elég érdekes olvasni, mennyire másképp látják az eseményeket. Rögtön az elején sejthető, hogy valamiféle rendőrségi kihallgatáson vannak, egymástól függetlenül mesélnek. Ahogy haladunk az időben, egyre komolyabb és súlyosabb dolgok történnek, időnként nem tudtam eldönteni, melyikük beszámítható és melyikük nem.

Ash csinos, kedves lány, arra vágyik, hogy igazi társadalmi életet élhessen, barátokkal, szerelemmel. Will lobbanékony, őrült, ijesztő,  antiszociális fiú, semmi sem fontosabb számára, minthogy megvédje Ash-t, minden vélt vagy valós fenyegetéstől. Neki a  "mindent" jelenti a testvére, létszükséglet az együtt töltött idő, a bizalmuk egymás iránt, a vigasz  a rémálmokban.  

A két karakter nagyon ki van találva, mégis a túlreagálásaival együtt is  Will volt őszintébb és szimpatikusabb.

Ami felrakta az i-re a pontot, és megadta a könyvnek az öt pontot, az a befejezés. Tulajdonképpen nincs befejezve, a mondat közepén vége, és ez így nagyon tetszik. Kitalálhatod a végét.

Sajnos elég esélytelen, hogy magyarul megjelenjen a megosztó téma miatt, pedig szerintem szívesen olvasna ez a korosztály (YA: 15-21 évesig) valami realistább történetet is, mint a futó paranormális regények.

Borító: Hát lehetne egyel jobb.

 

Kedvenc karakter:Will

Szárnyalás: Egyértelműen a befejezés.

Mélyrepülés: A testvérek anyja kritikán aluli személyiség.

Érzéki mérce:  Elég necces a téma. Will szeretne egészen közel kerülni Ash-hez, de a lány nem igazán. Olyan dolog nem történik, ami miatt megbélyegezhetnék a könyvet. A gyilkosságok miatt viszont 16 éven felülieknek ajánlom.

Értékelés:

 

Új dimenziók - 57 mai magyar novella

Aposztróf Kiadó 2011
255 oldal

48 szerző 57 novelláját tartalmazza ez a kiadvány, mely az Aposztróf Kiadó és a Corvin Művelődési Ház 2011-es novellapályázatának eredménye.

November 19-én a XVI. kerületi Corvin Művelődési Házban rendezték meg a könyv bemutatóját, ahol felolvasásra került néhány díjnyertes novella a könyvből, és sok megzenésített verset is hallgathattunk a Dre lányoktól. Igazán jó hangulatot teremtettek a gitárral kísért dalaikkal, és a novellákat is ők olvasták fel.

A legizgalmasabb mégis a két ismerős szerzővel való találkozás volt, sőt végre megismerhettem a barátnőiket is, Juditot és Atyust.

Nyíri Eszter (képen jobbra) a Vágta című  novellájával került be a válogatásba, aranyos kis szösszenet. Érdemes benéznetek    Stigu oldalára, nagyon tehetséges a leányzó, a történetei tele érzelemmel, finomsággal, amilyen ő maga is.

Jurman Henrietta (képen balra) két novellája is bekerült a könyvbe; Önzetlenül  és az Összetörve. Mindkettő szíven ütött, elérte azt a hatást, amit közvetítenie kellett. Aby  oldalára is feltétlenül el kell látogatnotok, ő is rendkívül tehetséges, imádom a munkáit.

A Moly-on is bekarcoltam a könyv megjelenését, kiderült, hogy @peti_bácsi, azaz Nagy Péter  Fán című novellája is szerepel a könyvben, sőt megkapja érte a Penna különdíjat. Ezúton is mindegyikőtöknek gratulálok!!!!!

Suzanne Collins: A Kiválasztott - Mockingjay

Agave Kiadó 2011
337 oldal
Goodreads: 4,03 (Több mint 1,7millió olvasás)
Besorolás: disztópia, ya, fantasy

Nem fordul elő gyakran, hogy nehezemre esik megfogalmaznom, mit is érzek az éppen befejezett könyvvel kapcsolatban. A Mockingjay sokban különbözik az előző két résztől, annyira intenzíven szívbemarkoló, tele fájdalmas és szomorú részekkel, ugyanakkor rettentően szép is, annyira mélyen hat, hogy nem látom át, mikor fogok kikerülni a hatása alól. 

Nagyon vártam már ezt a befejező részt, és mivel 2012. márciusában moziba kerül Az Éhezők Viadala, a castingot ismerve már konkrét arcokkal tudtam elképzelni a főszereplőket. Ez sokat hozzátett az élményhez, még akkor is, ha személy szerint nem őket válogattam volna be, de alkalmazkodom, és máris imádom őket.

Még egy megjegyzés: ennél a könyvnél megpróbálom visszafogni magam a spoilerezéstől, de előfordulhat egy-egy mondat, ami másnál annak számít. Nagynak számító eseményt nem árulok el.

Fülszöveg:  Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

 

Katniss tehát a kiválasztott, de kétségek gyötrik, nem akarja vállalni a Fecsegőposzáta szerepét. Végül beadja a derekát, néhány feltétellel, melyek közül a legfontosabb: a viadalon fogságba esettek a háború végén kegyelmet kell kapjanak, élükön Peeta-val.

Katniss szerepe innentől majdnem olyan, mint egy filmsztáré, propaganda filmeket készítenek a körzetekben, amiken jól látszik a Kapitólium által okozott támadások eredménye, a rengeteg szenvedés, halál. Katniss lelkesít, akciózik, nyilaz és lázít.

A filmeket sikerül bejuttatni a Kapitólium tv adásába is, hála Beetee hekkelő csapatának, a folyamat beindul, egy kivételével az összes körzet hadban áll a Kapitóliummal.  Csakhogy az elnök visszavág, Peeta is bekerül az adásba, és Katniss rájön, a zsarolás a szívébe talált. Hiába a menekítő akció, Peeta agymosáson ment keresztül,  és a többi kiszabadított is mentálisan és fizikailag is sérült.  A kettes körzet támadása során Katniss újabb fájdalmas tapasztalatokat szerez, és az események úgy alakulnak, hogy maroknyi csapatával kell szembe néznie a Kapitóliummal. 

S.C. a legnagyszerűbben írta meg ezt a befejező részt. Nagyon nehéz volt olvasni bizonyos részeket, sokkal mélyebben hatott, úgy éreztem, nincsenek határok, bármi megtörténhet. És meg is történik, a kínzásoktól kezdve a gyerekek feláldozásáig. Az írónő felteszi az olvasóban a kérdést, mi indokolja a háborúzást, mi az a határvonal, ami eldönti a lépések igazságosságát. Vagy csupán a jogos bosszú is vezérelhet? És aki megnyeri a háborút? Az tényleg nyer? Nem. Bárki marad talpon a végén, az erőszak ilyen szélsőséges mértékű bevetése mellett senki sem lehet nyertes.

Katniss egy nagyon erős karakter. Igazi túlélő, hiába vált jelképévé a lázadásnak a zsarnokság ellen, ő nem a szuperhős alkat. Sokkal inkább túlélő, ahogy elviseli azt a rengeteg fájdalmat, amin keresztül megy, gyakorlatilag egyedül. Volt néhány mozzanata, amivel nem értettem egyet, pl. a szavazás a végső megbeszélésen.

Gale teljesen más ebben a részben, mint eddig. Bár az igaz, hogy eddig nem szerepelt olyan sokat, itt nagyon is odateszi magát a lázadásban. Egy dolog nagyon tetszett benne, tökéletesen ismeri Katniss-t és tisztában van kettejük kapcsolatával, akkor is, amikor Katniss nem.

Peeta.... Szívszaggató, ami vele történt, időnként sokkos állapotba kerültem a tetteitől, szavaitól. De ő mégiscsak Peeta.. és én imádom.

Van néhány emlékezetes pillanat, amik nagyon tetszettek:

Finnick back story-ja, ami bicskanyitogató,

Katniss zseblámpás játéka a macskával, miközben rájön az indítékokra,

A Peeta-tól kapott gyöngy:),

Gale és Peeta beszélgetése.

Néhány szeretett karakter meghal....... ez mélyen üt, mert amúgy is nyomasztó a rengeteg halál, mégis úgy vélem így kellett lennie, ahogy a befejezésnek is. Sokan felkaphatják a fejüket, de majd az olvasás után megértik, mert ott van a biztató remény. Egy cukormázas befejezés tönkretette volna a könyv üzenetét.  Az epilógus enyhít a szívfájdalmon, de meg is érdemeljük.  Ez a sorozat mindent visz, kedvencem.

Köszönöm a könyvet @Lobo-n keresztül az Agave Kiadónak!!

Borító: Senkit ne tévesszen meg a babakék borító.Egyébként tökéletes.

 

Kedvenc karakter: Peeta, Katniss, Haymitch

Szárnyalás: Maradj velem!.....Örökké.

Mélyrepülés: XII. körzetbe való visszalátogatás.

Érzéki mérce:  Nem a romantikán van a hangsúly, mégis átszövik az egész könyvet az érzelmek. A 14 éven felülieknek való ajánlás inkább a rengeteg halál miatt adott.

Értékelés:

 

A postás csenget (17)

Nagyon örültem a mai postának, mert megkaptam az Agave Kiadótól Suzanne Collins : Az Éhezők Viadala trilógiájának befejező részét: A Kiválasztott című könyvet. (Goodreads: 4,07)

Vessetek rám követ, de azonnal félredobok mindent és belemerülök!!!

@Lobo, köszi:))))

Michelle Zink: Prófécia című könyvét a Joy magazinban talált Libri 20%-os kupon felhasználásával vettem, a decemberi számban megint lesz ilyen akció, ha amúgy is vásárolnátok könyvet, érdemes beruházni az újságra. (Goodreads: 3,63)

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Kossuth Kiadó 2011
352 oldal
Goodreads: 3,73
Besorolás: YA, fantasy, paranormal

Igazi meglepetés ez a könyv, megérdemelten fog helyet kapni az idei top10-es listámon. Bevallom őszintén, elsőre nem vágtam, hogy a kislány a borítón "lebeg", de amikor a kezembe vettem és belelapoztam, tudtam, hogy valami egészen egyedi kiadványt szereztem be, tele misztikus képekkel, izgalmas történettel.

Picike apró spoilereket általában teszek a bejegyzéseimbe, de most megpróbálom visszafogni magam, mert ezt a történetet el kell olvasnia mindenkinek, sőt, kézbe kell venni, mert el nem tudom képzelni, hogy egy ebook vissza tudná adni ezt a hangulatot, érzést, ami a könyv lapozgatásánál elkap.

Íme a fülszöveg:

"Egy rejtélyes sziget …egy elhagyott árvaház …izgalmas, megindító és csodálatos történet.
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek."

A szerző Ransom Riggs valami egészen új ötlettel állt elő, réges régi fotókat válogatva misztikus történetet szőtt  a kiválasztott képek köré. Elképzeltem, milyen izgalmas lehetett fotók százait átnézni és ilyen kincseket találni közöttük. Ez egy zseniális ötlet, és a könyv sikerére gondolva magam előtt látom az író postaládáját, amit most elárasztanak majd az olvasói levelek, bennük a múlt századi fotók tömkelegével. Meglesz az anyag a következő részekhez. Túl jól sikerült a történet ahhoz, hogy csak úgy abbamaradjon.

A regény narrátora Jacob, a 16 éves kertvárosi srác, jó anyagi körülmények között él, de elég unalmas az élete. Imádja nagyapját, aki kicsi kora óta meséli neki a történeteit, főleg a háború alatti időkről, amikor egy furcsa helyen élt, egészen különleges gyerekek között. Ahogy Jacob cseperedik egyre hihetetlenebbnek találja a láthatatlan fiú vagy épp a levitáló lány meséjét, annál is inkább, mert a nagypapin az időskori szenilitás jelei is mutatkoznak. Mégis olyan események történnek, amik arra vezetik rá, hinnie kell a nagyapjának, meg kell tudnia mi az igazság a történetekből.  Ahogy a fülszöveg is elárulja, Jacob megkeresi ezt a helyet, ezeket a gyerekeket, és szembesülnie kell a múlttal, a jelennel, rádöbben, egyáltalán nem átlagos, mint ahogy azt eddig hitte, és meg kell küzdenie valami egészen sötét és ijesztő ismeretlennel.

Az író számomra egész más hangot ütött meg, mint amit egy ya könyvben megszokhattam, oké, férfi íróról beszélünk, mégis Jacob valahogy felnőttesebb volt egy 16 évesnél. De volt humora, még az egész ijesztő részekben is. Horrortól azonban nem kell tartani, ez a könyv egészen távol áll ettől. A képek némelyike ijesztő, és a történetben is vannak félelmetes, hátborzongató események, de ez akkor is inkább egy varázslatosan szórakoztató mese mintsem horror.

A gyerek szereplők mind kedvencek,  semmilyen eddig olvasott karakterhez nem hasonlíthatók. 

Jacob pedig pont azért szerethető, mert nem egy elkényeztetett gazdag ficsúr, aki akár lehetne is, hanem a földön jár, van humora, vág az agya és képes küzdeni.

Csak gratulálni tudok a kiadónak, hogy nálunk is sikerült az eredetihez hasonló minőségben, igényes kivitelben megjelentetni a könyvet. 

A fejezetek díszes lapokkal vannak elválasztva, de ami igazán egyedivé teszi a könyvet, a rengeteg régi fotó, amelyek a történet részét képezik, pontosan ott elhelyezve, ahol a történetben is helyet kap a kép témája. Látszik, hogy a szerző mennyi szeretettel válogatta ki a képeket és helyezte éppen oda, ahol a legjobb hatást éri el. Ez a kitűnő szerkesztés is hozzájárult ahhoz, hogy a könyv elérje a maximális értékelést.

Borító: Eredeti és rendkívül egyedi a borító.

 

Kedvenc karakter:Jacob, Emma

Szárnyalás: A halott feltámasztása.

Mélyrepülés: A világítótorony jelenet vége.

Érzéki mérce:  Néhány csók szerepel csupán, tehát érzékiség nincs. Azonban 14 éven alul nem ajánlanám az ijesztőbb részek miatt.

Értékelés:

 

Borító Extra - Különkiadás

Látjátok ezt a gyönyörűséges borítót itt balra? Hiába szép, nálam kiverte a biztosítékot, nem tehetek róla, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Konkrétan a könyv megjelenésének időpontja. Azt tudjátok, hogy a borító mániám végtelen, több száz van elmentve a gépemben, imádom őket csoportosítani, nézegetni.  Igyekszem képben lenni az új megjelenésekről, sokan a Molyon el is átkoztak már, annyi újdonságot viszek fel, nem tudnak ellenállni, és növelik velük a kívánság vagy várólistájukat. Egészen pontosan nem tudom, hiszen naponta változik, de közel 200 külföldi blogot követek, ahol szokás hetente kitenni az új aktuális megjelenéseket, és a jövőben várható  újdonságokat. 

Hogy mi is a problémám?

Az a markáns ellentét, ami a magyar és a nyugati borítókérdés között kirajzolódik.

Visszatérve erre a borítóra, azt hittem rosszul látok, amikor utána néztem a könyv megjelenésének, az USA-ban 2012. decemberében jelenik meg, a német kiadás már 2012. márciusban. De még véletlenül sem a német bloggereknél fedeztem fel, hanem a Goodreads-en. Persze rögtön eszembe jutott egy tavalyi borító is, nevezetesen ez itt jobbra, amit 2011. május 11-én jelöltem be "szeretném elolvasni" státuszba, azóta rajtam kívül 9530-an tették meg ugyanezt, ennyien várjuk, hogy 2012 április   1-én megjelenjen a teljesen átlagos Arthur A. Levine Books-nál. Lentebb láthatjátok az Incarnate borítóját, melyet 2011. május végén tettek közzé, a könyv megjelenése 2012. január 31-én lesz. Miért éri meg ennyivel hamarabb bemutatni egy borítót? Egy jó  fülszöveggel párosítva (de nem feltétlenül)  nagyon egyszerű és olcsó reklám! A bloggerek, könyves portálok foglalkoznak vele, postolják, bekerül a köztudatba, és az olvasó közönség rajonghat érte, várhatja a megjelenést. Akár hónapokon át.

Mi a pálya kis hazánkban?

Gyerekcipőben járunk.. Külföldön a kiadók bevonják a bloggereket egy-egy könyv promózásába, előolvasási lehetőséggel (akár hónapokkal a könyv megjelenése előtt = proof példányok), könyv-turnékkal, dedikált példányok rendelkezésre bocsátásával. Nálunk még csak kialakulóban van a könyves blogok megbecsülése,  pedig segíthetnénk a kiadóknak. Az olvasók igénylik, hogy a fülszövegen túl egy-egy blogger szemével is belenézhessenek a könyvekbe.

Visszatérve a borítókra, engem személy szerint nagyon zavar, hogy a magyar kiadók ennyire nem tartják fontosnak a borítók beharangozását. Annak már örülhetek, ha a megjelenés előtt 1-2 hónappal kapok valami hírmorzsát. Némelyik kiadó egészen a megjelenésig titkolja a borítót, mintha ez valami ajándék lenne az olvasóknak, holott többre mennének az ütős borító bemutatásával, valamint a könyvbe való betekintés lehetőségével. Ennyire nehéz egy átvett borítóra felhelyezni a magyar címet?

A külföldi könyvek magyar kiadásánál a legszerencsésebb választás az eredeti borító megtartása. Nagyon örülök, hogy erre kezdenek rájönni a kedvenc kiadóim is. A korábbiakban láttunk néhány elrettentő példát: Alaska nyomában, Ha maradnék, Katerine a köbön,  bocsánat, de ezeket inkább nem mutatom meg. Ezek mellett a célközönség úgy elmegy, hogy ihaj. Leveszik a polcról a "normális" borítójú könyveket. Mi a menő? A paranormális ya könyveknél igen sok mostanában a "lány fehér ruhában" vagy "lány a vízben" vagy "lányarc közelről". Örömmel látom, hogy fellendült a párok szerepeltetése a borítón, itt jobbra az egyik mostani kedvencem. 

Úgy látom, a magyar írók borítóinál a kiadók leginkább erőlködnek, mindenáron szimbólumokban gondolkodnak, holott annyi praktika van a figyelemfelkeltésre, csak körül kéne nézni a halpiacon. Mert az a cél, hogy minél több könyv fogyjon, vagy nem?

Folyt. köv. (legközelebb fiúkat hozok - felöltözve)

A postás csenget (16)

Mai szerzemények házhoz szállítva:

Rob Thurman: Holdvilág  Cal Leandros #2  (Goodreads: 4,02)

Imádtam az Éjvilágot, és annyit, de annyit kampányoltunk a folytatásért, hogy egy pici részt magaménak is érzek a sikerből, elértük, hogy a Tuan kiadónál megjelenjen a Holdvilág. Huh, és a sorozat a 7. résznél tart! 

@FFG köszi a szervezést, levelezést, a kihívást, tiéd az oroszlánrész ebből a sikerből!

Bree Despain: The Lost Saint - Fehér farkas  The Dark Divine #2 (Goodreads: 4,09)

Kíváncsi vagyok ennek a történetnek a folytatására, az első részben annyira jó romantikus részletek voltak, imádtam. A harmadik rész 2012. március 12-én jelenik majd meg az USA-ban.

Gaál Viktor: Arche - Boszorkányszerelem

Nagyon érdekel ez a könyv amit a Molyon fedeztem fel, 86% az értékelése. Gyönyörű és igényes kiadvány, öröm kézbe venni.

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei  (Goodreads: 3,73)
Egészen különleges kiadvány a Kossuth Kiadótól, kaptam hozzá egy pici posztert is. A belső fülszöveg így kezdődik: "Egy rejtélyes sziget. Egy elhagyott árvaház. Egy különös fényképekből álló gyűjtemény." Kell ennél többet írnom?  Ezzel kezdek.

Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve

Ciceró  Könyvstúdió  2011
344 oldal
Goodreads: 3,69 (469e olvasás)
Besorolás: disztópia, YA

Rég volt olyan könyv a kezemben, amit nem tudtam egyetlen pillanatra sem letenni, délután hatkor kezdtem el olvasni és hajnali egykor fejeztem be az utolsó oldalt. Amolyan lassan áramló feszültség íveli át az igazán érdekes disztópiás történetet, nagyszerű karakterekkel, bájos szerelmi szállal.   

A közeli jövőben vagyunk, egy olyan Társadalomban, ahol mindenki számára a lehető legoptimálisabb életvitelt biztosítja az állam. Rendelkezésre áll a lakás, a ruházat,  az étel előre csomagolva személyre szabottan, csőpostán érkezik. A gyerekek az iskolában szigorú rendszer szerint tanulnak, gondosan kiválasztott tananyagot, még a szabadidős tevékenységek is szabályozottak.  A tiszta kultúra érdekében bizottságok választották ki a 100 fennmaradható verset, festményt, zenei művet, történelmi leckét, stb. Nem kell a túl sok választási lehetőség a népnek, hiszen az csak zavart okozhat. Ez a világ egy steril, korszerű, letisztult környezet, ahol a hivatalnokok mindenütt figyelnek és megbüntetik a szabálysértőket, a feleslegesnek ítélt dolgokat pedig megsemmisítik. Az otthonokban portálok működnek, ami telefon, számítógép és amolyan lehallgató készülék is egyben, fő a tökéletes ellenőrizhetőség.

A párválasztási rendszer is maximálisan kidolgozott: minden házasodni készülő fiú és lány tulajdonságait, jellemzőit betáplálják egy programba, és a rendszer kidobja a genetikailag legoptimálisabb utódok létrehozásához leginkább alkalmas párokat. A párok bemutatása egymásnak a Párosító Banketten történik, ami a fiatalok 17. születésnapja környékén kerül megrendezésre.

Cassia pont a 17. születésnapján vehet részt a Banketten, amit már nagyon vár, hiszen mindenki rendkívül kíváncsi a Párjára. Gyönyörűnek érzi magát a zöld báli ruhában, amit persze csak kölcsönöz az állam erre az egy alkalomra. Óriási meglepetés éri, hogy a gyerekkori barátja, Xander a kiválasztott számára, hiszen egy suliba járnak, sőt egy utcában laknak. Más párok rendszerint még csak nem is egy városban élnek. Mint a többi pár ők is kapnak egy mikrokártyát egymásról, hogy otthon  tanulmányozhassák egymás tulajdonságait. Cassia  azonban nagyon meglepődik, amikor a képernyőn egy másik fiú, Ky Markham képét látja felvillanni. Mégis Ky számára az optimális partner? Egy pillanat alatt megváltozik az addig olyan remekbe szabottan csörgedező élete. Eddig sosem kérdőjelezte meg a Társadalom rendszerét, hiszen sosem tapasztalt hibát. Bár az elszomorítja, hogy az időseknek a 80. születésnapjukon meg kell halniuk a saját és a Társadalom egésze érdekében. Nagyapja pár nappal a bankett után "távozik", de előtte még elülteti a lány fejében a gondolatot, nincs itt minden rendben.

Hiába lesz irigység tárgya a többi lány szemében, hiszen Xander a legjóképűbb pasi a környéken, mégis Ky felé vonzódik, meg akarja ismerni, ki akarja deríteni miért dobta ki az ő képét a rendszer.

Ally Condie ezzel a művével debütált az írói pályáján, a stílusa gyönyörű, tele költői kifejezésekkel, szépen megfogalmazott mondatokkal. Jók a leírások, zseniálisak az idézetek, versek. Az írás valahogy békésen halad, minden kapkodás nélkül épül fel a cselekmény.

Nagyon érdekes és ritka, hogy E/1, jelen idejű az írásmód, de  meg lehet szokni egy pillanat alatt.

A karakterekben nincs hiba, Cassia fejlődése bámulatos, nagyon szerethető leányzó, az azonosulás adott. Okos, kedves, a Társadalom számára tökéletes egyén. Xander a "legjobb barát", igen, megvan a vonzalom közöttük, de túl jól ismerik egymást, hiányzik a titokzatosság a kapcsolatukból. Xander úgy gondolom, ennek ellenére fog még meglepetést okozni a következő részekben.

Ky, hát igen. Tipikusan az a fajta fiú, akibe szerelmes leszel az olvasás alatt! Zárkózott, csendes, titkokkal teli, amiket meg kell fejteni. A múltja miatt "megtűrt státuszú", így a párválasztáson részt sem vehetne. Cassia hatására lassan nyílik meg, de ahogy jobban megismerjük, láthatjuk benne a reményt a szerelemre, és hogy titokban végig kétségbe vonta a társadalom módszereit. Tökéletesen működik a kémia közöttük az első pillanattól kezdve és ez a veszélyes, titkos kapcsolat végig jóleső feszültségben tart.

Nagyon örülök, hogy a könyv végén ott az ígéret a kiadótól, hogy 2012 tavaszán már meg is jelenik  a következő rész, a Crossed. Ennyit kibírunk, igaz?

Borító: Örök hálám a kiadónak az eredeti borítóért!

 

Kedvenc karakter: Ky

Szárnyalás: Imádtam, ahogy Ky írni tanította Cassia-t, és arra is, hogy higgyen magában.

Mélyrepülés: Könyvégetés.

Érzéki mérce:  Nagyon nagyon tündéri a szerelmi szál, igazi tini romantika.

Értékelés:

 

Szurovecz Kitti: Fényemberek

Könyvmolyképző Kiadó 2011
486 oldal
Facebook: óriási rajongótábor
Besorolás: fantasy, romantikus

Tartozom annyival az írónőnek, hogy egy őszinte kritikát írok a Fényemberekről, annak ellenére, hogy tudom, ezért szét fognak szedni a mélyen tisztelt rajongók.

A  könyv születése egészen különleges, hiszen Kitti a Gyémántfiú című könyvében írta meg Heily és Nick szerelmének történetét, akik egy közös filmforgatás alkalmával ismerkednek meg és szeretnek egymásba, ez a film a Fényemberek. Így lett a filmből könyv, Kitti közkívánatra megírta Jane és Chris regényét is. A Gyémántfiúhoz hasonlóan a könyv fejezeteit hétről hétre olvashattuk Kitti weblapján.

Régóta figyelemmel kísérem a facebook-os oldalt is, ahol többek között a borító kérdése is napirenden volt, egészen pontosan több mint egy éve téma. Ennek ellenére valami hihetetlen kapkodásra került sor az utolsó két-három hónapban, a fejem fogtam, annyi fura borító merült fel és szerencsére le... Nagyon bízott a közösség az ausztrál fotós hölgy féle borítóban, de nem jött össze. Helyette kaptuk Jane szemét tollakkal és fehér anyagdarabokkal. Kár, hogy a zöld szemben látható csillogás lelövi az egész történetet, aki semmit sem tud a történetről, pár oldal után tudni fogja, mi lesz Jane sorsa. Ez egy akkora spoiler!

Ami számomra az egészet viccessé teszi, hogy 2010. októberében volt egy játék a borítóval kapcsolatban, én ezt hoztam össze itt jobbra,  egy-két óra ps munkával, plusz egy kevés képkeresésre szánt idővel. Itt Chris szeme látható, benne az őrületesen vörös Jane. Fel is volt postolva a facebookra, a többi ötlettel együtt.  Azt hiszem ebből is látszik, én magam is mennyire vártam már ezt a könyvet, hiszen a Gyémántfiú nagy kedvencem volt, és nagyon szerettem volna már egyben elolvasni a Fényembereket. 

Fülszöveg: Egy lány, aki tehetséges, bájos, hebrencs és különc. Egy lány, akiről a felsőbb erők úgy rendelkeznek, meg kell halnia. S egy égi lény, egy Fényember, aki mindent megtesz, hogy a lány élhessen, mert első látásra beleszeretett. Csakhogy Égi törvénykönyv, 123. paragrafus: A Fényember arra hívatott, hogy a földi élet utolsó pillanatában átsegítse a távozó Lelket a túlvilágra. Fényember az utazó Lélekkel nem teremthet személyes kapcsolatot, nem táplálhat iránta érzelmeket, annak távozását nem gátolhatja. A törvény megszegése felborítja az egyensúlyt az univerzumban elhozhatja az apokalipszist. Jane és Chris együtt menekülnek a végzet elől minden pillanatban a lány élete tét, miközben sötét felhőként lebeg szerelmük felett a kérdés: vajon milyen tudás birtokában van Jane Andrews, ami miatt a megdicsőült Fény és az örök Sötétség világa is rá vadászik? Szerelem, szenvedély, misztikum, akció és egy csipetnyi horror. Merülj el a Fényemberek lenyűgöző világában! 

A történet kezdete, ahogy a két fiatal találkozik, és azonnal szerelemre lobban,  nekem kicsit fura. Arra gondolok, hogy Jane belezuhan a liftaknába a 16. emeletről (utána néztem, van ennyi emeletes shopping mall, de nem az átlag), és Chris nem hagyja meghalni,  elkapja, kihúzza. Jane ekkor már látja a szemében az ezüstös pontocskákat, gyakorlatilag Chris a másodperc töredéke alatt beleszeret Jane-be. Ez abszolút rekord az olvasmányaim közül, eddig legalább egy pillantás kellett.

Megtörtént  a visszafordíthatatlan,  hiába próbálja a sors vagy más újra és újra megölni Jane-t, a fény-lény minden alkalommal megmenti.  Chris karaktere tehát az első oldaltól kezdve egy hősszerelmest testesít meg, Jane pedig jól alakítja a szerelemtől elalélt áldozatot, akinek szinte nincs nagyobb gondja azon kívül, mikor lehetnének már "úgy" együtt. Persze van, mégis  a 100-250. oldal  erről a kínlódásról szól. Végül a Dunluce kastély közelében a homokos, sziklás tengerparton beteljesednek, nem törődve a hideggel és egyéb kényelmetlenséggel, hiszen egy fény-lény nem érzi az ilyen apróságokat, mint hideg,stb. és a karjai közt olyan, mint egy puha ágyban. Végre megtörölhettem a homlokomat. 

Innentől a cselekmény felpörög, és végre a fantasy is erőteljesebb lesz. Ennek nagyon örültem, mert a könyv feléig inkább a romantika a vezérszó. Később kibontakozik a két világ, a jó és a rossz, a közöttük való ingadozás, sok-sok fantasy elemmel.  A karakterek igazán jól sikerültek, nem volt problémám sem a tetteikkel, sem a tulajdonságaikkal.  A jók jók, a gonoszak gonoszak, még Jane apja sem meglepetés. Egy kakukktojás van, akit nem tudok hova tenni, és az Astrid. Őt mint a Sors megtestesítőjét írja le a szerző, én inkább a jó oldal vezetőjének láttam. (a sötét oldal meg Damian)  Ha igazából ő lenne a sors, - vagy nagybetűvel Sors -  akkor sok mindent másképp intézett volna, vagy éppenséggel tudná a lépéseket előre, nem?  A kialakított világ érdekes, és újszerű. A védőangyaloknak van szárnyuk, láthatatlanok az emberek számára,  a fény-lényeknek nincs szárnyuk, és járhatnak az emberek között. De mi van, amikor kísérik a lelket? Akkor  nem látszanak? De a kórházban Jane mamájánál a nővér látta Christ is. Hm? 

Az írónő stílusa nekem igazán tetszik, szépek a mondatok, jók a leírások, gazdag a nyelvezet.  Nekem kicsit sok volt a filmes utalás, a Matrix, a Harry Potter, A Gyűrűk Ura. Jobban szeretem, ha valami le van írva milyen, nem pedig olyan mint... Negatív kedvenc mondat: "A bőre valósággal szikrákat szórt.."

A könyv E/1-ben íródott Jane szemszögéből, és imádtam, amikor 3 fejezetet Chris szemszögéből olvashattam, ebből lehetett volna több is.

Természetesen a vége függővég, de nem durván, nyitva hagyva a további bonyolítás lehetőségét. Az epilógus és az utolsó szó utáni pár sor érdekes kérdéseket vet fel az olvasóban.

Összességében jó könyvnek tartom, de lehetett volna sokkal jobb fantasy, több fordulattal, egy-két olyan szereplővel, akiben csalódok, vagy átáll a másik oldalra, stb., ez így elég kiszámítható volt.  A romantika persze kell, mert a rajongók is ezt várják el, de inkább a másik sorozatban kéne előtérbe helyezni, itt soknak találtam a nyűglődést.

Kitti a köszönetnyilvánításnál engem is megemlített, mert a könyv születésénél elég gyakran olvashatta a kommentjeimet, igaz, nem mindig pozitív éllel. Úgy gondolom, nem csak a jó véleményeket kell meghallgatni, és bírni kell a kritikát is. Ugyanakkor nagyon élveztem az olvasók bevonását a cselekmény szövögetésébe, a nevek kiválasztásába, nagyon kevés író tartja a kapcsolatot ennyire intenzíven az olvasóival. Kicsit talán túl intenzíven. Kittinek sikerült ezek után meglepnie, amikor a könyvbemutatón megköszönte, hogy időnként lehúztam a földre. Remélem nem töröm össze a "barátságunkat" az őszinte véleményemmel.

Borító: Fentebb kitárgyaltam... azért jobb mint a galambos.

 

Kedvenc karakter: Chris, Helena

Szárnyalás:  A Sötét dimenzió 

Mélyrepülés:  Túl emberiek voltak a nem ember szereplők is.  

Érzéki mérce: A romantika sok, de nem túlságosan érzéki, 14 éves kortól. 

Értékelés:

100. POST

Ez a 100. bejegyzésem, amit  igazán ünnepivé próbálok tenni, mégpedig Benina közreműködésével!  Ígértem egy karácsonyvárós könyves játékot november környékére, mini közvélemény kutatásom szerint a legjobban várt  fantasy témájú YA regény magyar szerzőtől: Benina Bíborhajú sorozatának második része. 
Tehát A Boszorka démona című könyvet lehet megnyerni. Mától kezdve november 30-ig várom a jelentkezést. 

Nem kell mást tenni, mint kitölteni az alábbi formát! Határidő: 2011. november 30. Sorsolás: 2011. december 2. (Random.org segítségével)  SOK SZERENCSÉT!