Bree Despain: The Lost Saint - Fehér farkas

Könyvmolyképző Kiadó 2011
344 oldal
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, fantasy, vérfarkas

Kevés példával találkoztam arra az esetre, amikor egy sorozat második része jobb, mint az első. A The Lost Saint esetében erről beszélhetek, a cselekmény, a karakterek, az írásmód is mind fejlődést mutatnak. Az első részről  ITT olvashatod a véleményem.

Ha az első részt nem olvastad, ez a bejegyzés meglehetősen spoileres.

Néhány hónap telt el azóta, hogy Grace Danielt választotta, és Jude, a testvére, miután megfertőzte őt a farkas átokkal, kisétált az életükből. A családot nagyon megviselte Jude távozása, anyjuk depressziós lett, a lelkész apa pedig szinte állandóan úton van, Jude nyomát keresi. 

Grace érzi magában az erőt, de csak időnként, váratlanul tör rá, ezért Daniel tanácsára edzeni kezdenek, megpróbálja egyensúlyban tartani kibontakozó képességeit. A figyelmeztetések ellenére nyomozni kezd Jude után, ami váratlan meglepetést hoz, megismer egy fiút, aki a bizalmába férkőzik, megígéri, hogy segít neki. Talbot jóképű, szexi, erős, harcos  pasi, ráveszi Grace-t, hogy ne hagyja abba a kiképzést, mely Daniel szerint veszélyes. A mentora lesz, és a gyakorlás mellett vonzalom is kialakul közöttük, de a lány nem adja könnyen az érzelmeit, még akkor sem, ha időközben egyre jobban eltávolodik Danieltől. Mindketten titkolóznak, és ez nem tesz jót a kapcsolatuknak. Feltűnik a városban a Sötét Királyok csapata, melynek Jude is a tagja, és Grace ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, annál nehezebb féken tartania magában a farkast.

Egészen meglepődtem, Bree Despain mennyire jól megírta a sorozat második részét, a cselekmény sokkal eseménydúsabbra sikerült. Könnyen olvasható a stílusa, a megteremtett világot pedig részletesen ismerteti, bőven kapunk betekintést a démonokat üldöző vérfarkas mitológiába. Sok az akció, verekedés, nyomozás, ne aggódjunk, a sebek gyorsan gyógyulnak.

A karakterek változatosak, Grace határozottabb lett, kívül belül fejlődik, meg kell küzdenie a benne rejlő erőkkel és a családi problémákkal. Teszi ezt meglehetősen nagy bátorsággal, néha akár vakmerően is. April a legjobb barátnő szerepében aranyos, kicsit kölyökkutyára emlékeztet, általában szórakoztató. Talbot a nagy meglepetése a könyvnek, számomra nagyon jó pont egy rivális helyes pasi felbukkanása, és ő ráadásul izgalmas is, tudod, hogy nem kéne bízni benne, de a tettei rácáfolnak, aztán mégsem... vagy mégis?  Egyedül Gabriel karaktere volt egy kicsit lapos, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. 

Amint az első részben megszokhattuk, most is érezhetően átszövi a történetet a vallás, de nem zavaróan, nem éreztem prédikáló jellegűnek. Jónéhány alkalommal szerepel az isten, hit, szeretet, de nem nyomja el a könyvet. Ez a történet egy lelkész családjáról is szól, és nem árt ha ilyesmit is olvasnak a fiatalok. 

Jó volt, hogy a jók nem mindig cselekedtek jól és fordítva, tele van meglepő fordulatokkal a történet, és a vége, az persze hatalmas függővég. A fehér farkas.... Na de ki az? Olvasd el és megkapod a választ!

   

A trilógia befejező része a The Savage Grace jövőre jelenik meg angolul márciusban, magyarul remélem majd karácsony előtt.

Borító: Eredeti, szép, de még mindig nem alakult ki bennem lábfétis.

 

Kedvenc karakter:Talbot

Szárnyalás:   Grace és Daniel beszélgetése a fogságban.

Mélyrepülés: Ki kellett volna nyírni valakit - a drámai hatás kedvéért.

Érzéki mérce: Számos csókolózás, de még mindig "keresztényi keretek" között. 

 Értékelés: