390 oldal
Goodreads: 4,14
Besorolás: YA, angels, fantasy
A sorozatok második része általában csalódást okoz az olvasóknak, mégpedig azért, mert az első részben kipipálásra kerül az ütős ötlet, a szerelem lángra lobban, a rejtély pedig részben vagy egészében megoldódik. A második részek ritkán tökéletesek, sokkal inkább amolyan töltelék könyvek, a szerző valamilyen erőltetett problémával nyújtja a cselekményt a befejező részig.
Így aztán nagy várakozással kezdtem neki az olvasásnak, bármit is tartalmaz, végre újra a kezemben tarthattam kedvenc bukott angyalom történetét.
Folt és Nora immár boldogan élhetnének, de a dolgok nem ilyen egyszerűek. A lány szereti Foltot, aki "hivatalosan" is az őrangyala lett, a szerelmük kiteljesedése helyett a fiú egyre inkább távolodik tőle. A veszekedések odáig fajulnak, hogy hamar szakításra kerül sor. Bár Nora rövid időn belül rájön, hogy hibázott, úgy tűnik, késő, Folt egyre több időt tölt egy másik lány társaságában, aki ráadásul nem más, mint Marcie Millar, akivel évek óta ősellenségek. Ugyanakkor visszaköltözik a városba Nora gyerekkori barátja, Scott, aki persze jól néz ki, de hamar kiderül, hogy rejtélyekkel teli, veszélyes múltja van. Egyre több jel mutat arra, hogy Nora nincs biztonságban, főleg miután megszállottan próbálja kideríteni, valójában mi is történt az apjával, Foltnak segíteni kellene ebben a nyomozásban, bár a lánynak úgy tűnik, mintha inkább hátráltatná.
Az első elvárásom a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy Folt és Nora együtt legyenek végre és lehetőleg jó néhány romantikus jelenet fűszerezze a folytatást. Pár oldal után jött a sokk, szakítás, és Nora reakciója brutális, egyszerűen nem hagy semmit megmagyarázni, meggondolatlanul reagál. A könyv első fele gyakorlatilag erről szól: Nora dühös Foltra. Aztán saját magára. Jaj miért nem hív?, Nem telik el tíz perc: Utálom Foltot! Nora az első részben egy normális karakter volt, itt mintha kicserélték volna. Olyan béna akciókat visz végbe, hogy a hajam kitéptem, egyáltalán nem ismertem rá. Okos lánynak tűnt, itt viszont halmozta a buta jeleneteket. Vee viszont abszolút meglepetés, az első részben nagyon idegesített, itt viszont megmutatja, ő az egyetlen igaz barátja Norának, akire mindig számíthat, és Nora ezt szégyentelenül ki is használja. A muffin és fánkimádata is igazán szimpatikus volt.
Folt... Mit is mondhatok az egyik legkiemelkedőbb rosszfiúról a ya regényeket tekintve? Nincs mese, ő örök kedvenc marad, csinálhat bármit. A Hush, Hush-ban idegesítően arrogáns volt, a helyzet nem sokat változott, és ami még igazán jó pont, nem alázkodik meg Nora szeszélyei előtt. Néha tudjuk, néha nem, hogy mi járhat a fejében, mi motiválja. Látszólag túl hanyagul kezeli a dolgokat, és ez idegesítő. Nagyon. Gondolok itt egy bizonyos jelenetre, amit Folt autójában látott Nora. (Halkan megjegyzem, ez a Jeep egy hajszállal veri Edward fekete Hondáját!) De a szívünk mélyén tudjuk, hogy Folt nem tesz semmit ok nélkül, és szereti Norát.
A többi karakter hoz némi változatosságot, de őszintén szólva feledhetőek. Marcie egyáltalán nem illett a képbe, és Scott, Rixon sem tettek rám mély benyomást.
Becca írásmódja nagyon tetszik, jók voltak a párbeszédek, és még jobbak a visszaemlékezős részek. Ezeket imádtam. Mégis a legjobb részek Nora álmai, amikor Folt eljön hozzá.
Élveztem, hogy az írónő végre többet elmesél az angyal-nephilim mitológiáról.
Élveztem, hogy az írónő végre többet elmesél az angyal-nephilim mitológiáról.
A történet többé kevésbé kiszámítható, nincs olyan nagy feszültség, de azért egy cseppet sem unalmas. Nora siránkozását leszámítva egészen jó, sokkal jobb, mintha kaptunk volna egy Folt-Nora nyálas mézeshetek leírást. (azért egy külön novellában bevállalnám)
Sokat gondolkoztam a pontozáson, mert a 3,5 lenne a reális az előző részhez viszonyítva. Azonban az utolsó 50 oldal annyira jól sikerült, hogy mindenképp 4 pontot kap, ezen még a függővég sem ront, sőt kifejezetten tetszik. Kedves Könyvmolyképző, várjuk a folytatást!
Kedvenc karakter: Folt, Vee
Szárnyalás: Folt látogatása Nora álmaiban.
Mélyrepülés: Análisan retardált - ez lenne Nora?
Érzéki mérce: Néhány szép romantikus jelenetet tartogat az írónő.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése