320 oldal
Goodreads: 3,04
Besorolás: YA, romantikus
A könyvet sajnos az év csalódása versenyen fogom nevezni, sőt, az élen végezne a valaha olvasott legrosszabb karakterek versenyén is.
A fülszöveg így utólag gyilkos: A történetnek a Perfect Chemistry tiltott szerelméhez kellett volna hasonlítania, és kimondottan Simon Elkeles, John Green, Sarah Dessen rajongóinak szánták. Ezek az írók a kedvenceim között vannak, persze, hogy ráharaptam.
Emlékszem, pontosan fél évvel ezelőtt jött ki a borító, ami megmozgatta az összes blogger fantáziáját. A sztoritól függetlenül magasztalták a páros kisugárzását, a srác tetkója aratott, és a cím sem utolsó választás. Tehát felkerült a várólistákra, és ahogy megkaptam december végén a könyvet, hozzá is kezdtem.
Leah egy gazdag család harmadik lánygyermeke. Az élete mint a mesében, mindene megvan, a 16. születésnapjára például egy vadonatúj autót kapott. Jó jegyeket szerez, menő pasija van, a suli focis csapatkapitánya, ez egyébként egy hagyomány a családban, még az anyjuk is a ebben a szerencsében részesült fiatalkorában. A nővérei tehát már kitaposták az utat előtte, neki csak végig kell rajta sétálni. Ja azt azért megjegyzi egy párszor, hogy a melle nagyobb, mint a nővéreinek.
Rögtön az elején megtörténik a nagy találkozás, Leah családja a helyi country clubban ünnepel, és az autóból egy srác segíti ki a lányt. Tudjátok, mint a filmekben, az a fiú, aki leparkolja a menő kocsikat a vendégek helyett. Az érintése elektromos, a pillantása szívdöglesztő, és olyan zöld szemei vannak, amilyet még nem látott a világ. Később az este folyamán megtörténik az első csók is, romantikusan a fűben leteperődve.
Innentől kezdve a könyv végéig semmi nem történik. Leah esze a fiún jár, közben randizik Shane-nel is, de vele nincs elektromosság. A fiúról, aki először Porter, majd JD Duffy néven szerepel, a világon semmit nem tudunk meg. Szegénykém úgy találkozgat Leah-vel, hogy közben nem is sejti, hogy a lánynak komoly barátja van. Persze ez később kiderül, és lesz némi bonyodalom, de minden jó, ha jó a vége.

Összességében lehetett volna kanyarítani ebből egy jó történetet, ha a családi problémákra helyezi jobban a hangsúlyt a szerző, vagy lehetett volna a két fiút összeugrasztva egy kis csetepaté. Így viszont egy szimpla, unalmas valami, regénynek nem nevezném, egy idegesítő, elkényeztetett, bosszantó főszereplővel, kritikán aluli, alig párbeszédekkel.
Borító: A borító az egyetlen, ami igazán jó. Gyönyörű, érzéki, imádnivaló. Az egyik pontot kizárólag a borító miatt adtam.
Kedvenc karakter:Nincs
Mélyrepülés: Leah mellei állandóan ki akartak esni a topjából.
Érzéki mérce: Korosztálynak megfelelő, tinis.
Értékelés:
Én is nagyon vártam, de az igazság az, hogy miután megláttam a Goodreadsen azt a bizonyos átlagot hamar lemondtam róla.
VálaszTörlésAmi azon az oldalon nem üti meg minimum a 3,8-at az általában nem jelent jót.
Köszönöm a kritikát, nem hiszem hogy olvasni fogom :P
Ja, én is láttam, de még akkor sem hittem el. Sőt előtte arc alapján már láttam rossz kritikát kedvenc bloggerektől, de még az sem vette el a kedvem=köszönhető a borítónak. Az viszont kedvenc marad...
VálaszTörlésEzt pedig úgy vártam! De én is láttam a goodreads-en a pocsék értékeléseket, mikor én néztem nem volt egy öt csillagos se! Ilyt szerintem még nem is láttam. Azóta csak abban bíztam, hogy elromlott a goodreads, és nem lehetett ötöst nyomni, de most ez a reményem is elszállt. Nem baj, így is elég hosszú a várólistám, de azért jó lett volna egy Elkeles utód!:D
VálaszTörlés