Maryrose Wood: Éjmély - Nightshade - Méregnaplók 2.

Lybrum Kiadó 2011
216 oldal
Fordította: Hudácskó Brigitta
Goodreads: 3,72
Besorolás: YA, dark-fantasy

Nagyon vártam már a Méregnaplók sorozat második részét, mely az Éjmély címet kapta az eredeti Nightshade (nadragulya) helyett. Az Éjmély tökéletes választás, pontosan visszaadja a könyv hangulatát. Nem mindenki szereti a "dark"-os  könyveket, én meglehetősen odavagyok értük, így a Méregnaplók első, enyhén sötét része után nagy élvezettel olvastam ezt a remekül megírt,  borzongató folytatást.

Jessamine lassacskán felépül a súlyos betegségéből, de a szíve összetört, Gyom, a jegyese elhagyta őt, mielőtt az állapota javult volna. Elment, és magával vitte a lány apjának titkos jegyzeteit is. Az élet megy tovább, Jessamine gépiesen teszi a dolgát, átvette apjától a gyógyító szerepét, napjait a megszokott rutin szerint tölti, a betegekkel és a növényekkel foglalkozik. A halk suttogások a fejében egyre erősödnek, aztán Oleander herceg nem vár tovább, elárulja neki, hogy édesanyját az apja ölte meg, és ha a lány bosszút áll, akkor elvezeti Gyomhoz. Jessamine persze a mérgekhez fordul és a fűszerezett vacsora dupla eredményt hoz: kettős gyilkosságot. A lánynak menekülnie kell, vakon követi Oleander szavait, egyre nagyobb bajba kerül, a lelke egyre sötétebb mélységekbe zuhan. Gyom próbálja megtalálni, de még a növények sem segítenek, a hercegtől mindenki fél. Gyom végül Padovába megy, az egyetem botanikus kertjében kell megtalálnia  a segítséget, amíg nem késő.

Az írónő stílusa gyönyörű, nagyon élvezetes olvasni a kerek mondatokat, amik elvisznek ebbe a titokzatos XVIII. századi világba.  Sok a növényes utalás természetesen, újra kedvet is kaptam a témában elmerülni, például meglátogatni egy botanikus kertet.

Tetszett, hogy felváltva Jessamine és Gyom szemével látjuk a történetet. 

A karakterek változása előnyére vált a történetnek, Jessamine brutálisan más lett, míg az első részben egy fiatal nagyon kedves, naív lány, itt már szinte könnyedén vette a gyilkosságokat. A hazudozásba hamar belejött, és később olyan kalandokba is belemegy, amire csak kapkodtam a fejem. Gyom viszont szinte belebetegszik a lelkiismeret furdalásba amiért el kellett hagynia a lányt, na meg a gyilkosságért is persze. Szenvedélyesen szereti  Jessamine-t, aki azonban lépésről lépésre átáll a sötét oldalra, Oleander herceg szolgálatába áll. Eleinte még emlékszik, hogy Gyom megtalálása a cél, de az ópiumszedés miatt ez feledésbe merül. 

Rye érdekes karakter, de nem tudtam megszeretni, Signora Baglioni viszont kedves szereplője a történetnek.

Az Éjmély egy igazán sötét mese folytatása, amiben egyetlen fénysugár pislákol, Gyom. Várom a harmadik részt, mert a befejezés az annyira kegyetlen függővég, ami már igazából szép. Kísértetiesen fájdalmas.

Borító: Nagyon szép, igazán tetszik.
 
Kedvenc karakter:Gyom, Jessamine

Szárnyalás: Az utolsó fejezetet imádtam.

Mélyrepülés: Vége az ártatlanságnak, bár a könyvnek jót tett, a lelkemnek nem annyira.

Érzéki mérce: 16 éven felülieknek, a szexuális utalások és a narkotikumok miatt.

Értékelés: