Oldalak

2012. március 13., kedd

Meg Cabot: Elhagyatva

Ciceró Kiadó 2012
364 oldal
Goodreads: 3,69
Besorolás: YA, dark fantasy

Meg Cabot nem tartozott az általam favorizált írók közé, mert az eddig megjelent könyvei olyan kategóriába esnek, amit én ritkán olvasok - chick-lit.  Viszont örömmel töltött el a hír, miszerint ír egy sorozatot  sötétebb hangulatú fantasy témában.

A 17 éves Pierce édesanyjával  Isla Huesos-ra költöznek, hogy új életet kezdjenek,  a lányt kicsapták az előző iskolájából, anyja pedig a válása miatt vágyik feltöltődésre. A lánynak nem könnyű újrakezdeni, elég, ha rákeresnek a nevére a neten  és feltárul  a múltja, 15 évesen meghalt - saját medencéjükbe fulladt, miután egy madarat akart megmenteni. A vízben még látja a sálja bojtjait lebegni, de a következő pillanatban már egy nyirkos barlangban eszmél, ahol emberek állnak sorba, hogy továbbjussanak valamerre. Nem érti hol van, nem érti mi történt vele, összezavarodik, így érthető, hogy amikor egy ismerős arcot pillant meg, azonnal odarohan hozzá, hogy a segítségét kérje. A fiatalember, aki itt valami vezetőféle ezen a furcsa helyen, korábban nagyapja temetésén ismerte meg, akkor egy halott madarat hozott vissza az életbe a lány kedvéért. John elviszi a saját lakhelyére, egy oltalmazó nyakláncot ad neki, és közli a lánnyal, hogy örökre vele kell maradnia. Pierce bepánikol, elmenekül, és a kórházban tér magához, ahol épp sikeresen újraélesztették. Hiába telt el két év, John újra és újra felbukkan az életében, a szigeten is rátalál, Pierce pedig rájön, John azt akarja, hogy tartson vele az Alvilágba.

A történet tulajdonképpen  Hádész és Perszephoné történetének újramesélése, ami azért a szívem csücske, mert egyik kedvenc szobrom Berninitől a  Perszephoné elrablása, volt szerencsém élőben megcsodálni Rómában a Villa  Borghese-ben. Meg Cabot szerencsére nem keltette életre Hádészt, hiszen John csupán egy örököse a feladatnak, ami az alvilág őrzése. Sajnos elég keveset találkozunk vele, de éppen eleget ahhoz, hogy újabb book-boyfriend lépjen az életembe. 
 John kemény munkát végez, állandó küzdelemben áll a fúriákkal,  akik módszeresen próbálják átvenni a hatalmat. Valaha ő is ember volt, igazi múlttal, lassan egyre többet megtudunk róla. Ezt a fiú már akkor meg lehet szeretni, amikor a gyermek Pierce-szel találkozik, és később is, amikor a halott lelkeket igazgatja a fekete lováról, és még folytathatnám. 
Pierce egy nagyon jóindulatú, őszinte, törékeny karakter, minden körülmények között segít másokon, legyen az ember vagy állat. Nem a legokosabb lánynak állítja be a szerző, amit véleményem szerint nem kellett volna ennyire kiélezni. Nem egy IQ bajnok, de itt nem is ez a lényeg. Az őt körülvevő emberek nem hiszik el, amit a halála kapcsán elmesélt, így megtanulja magában tartani az érzéseit.   
Ők tehát a főszereplők ebben a könyvben, ami érezhetően egy bevezető rész a sorozatba. A többi karakter is érdekes, kíváncsi lettem a történetükre, főleg Chris bácsi és Alex mozgatta meg a fantáziámat.
A történetet Pierce meséli el, nagyon sok flashback jelenetet használva. Ezek kizökkentenek ugyan, de szerintem hatásos és nem ront az összhatáson. 
Látszik természetesen az írásmódon, hogy nem kezdő íróról van szó. Ami különösen tetszett, az a halálközeli élmény beleszövése a regénybe, valamint a mitológiai szál is plusz pontot kap. Megvan a könyvnek az a  nyomasztó hangulata (persze nem véletlen), amire az írónő törekedett, még akkor is, ha ez egy napfényes floridai szigeten játszódik. 
Ami viszont bukta, a névválasztás. Uncsi nevek halmaza. John??? De John még semmi Pierce-hez képest, ugyan kinek nem egy sármos színész jut eszébe erről. Annyi jó név van, miért pont ezek???
Bukta kettő: Pierce elmenekülésének körülményei. Súlyosan kétségbeejtő hiba egy bögre forró  teát adni ennek a lánynak a kezébe. És a vége előtti csavar sem volt nyerő nálam, amikor kiderül az egyik fúria személye. Ennél sokkal jobb is lehetett volna. A vége azonban tetszett, nagyon remélem, hogy ősszel is követi a kiadó az új rész megjelenését.
Összességében csak ajánlani tudom, a történet mindenképp olvasásra érdemes, izgalmas, sötét és romantikát sem nélkülöző regény.

Borító: Eredeti, gyönyörű arany betűkkel. Fent a saját példányomat fényképeztem, talán látszik valami a szépségéből. Itt balra pedig a következő rész, ami az Alvilág címet viseli majd.
 
Kedvenc karakter:John, Pierce

Szárnyalás:  Flashback jelenetek

Mélyrepülés: Névválasztás...

Érzéki mérce:  Néhány csók előrevetít valamit a következő rész érzékiségéből. Remélhetőleg megkapjuk!  

Értékelés:

6 megjegyzés:

  1. Hm.. egy újabb jónak tűnő könyv:))).
    Kíváncsi leszek rá nagyon:)))

    VálaszTörlés
  2. Tízéves korom körül nagyon odavoltam az írónőért, azóta viszont semmit sem olvastam tőle, kíváncsi vagyok, érdemes-e újrakezdenünk.

    VálaszTörlés
  3. Én épp most kaptam meg ezt a könyvet, és nagyon tetszett, 1 nap alatt kiakartam olvasni, de szörnyen rosszul éreztem volna magamat, ha nem olvashatom még tovább ,ezért sikeresen 3 nappal tovább olvastam. :) Szerintem jó kis könyv, és már nagyon várom a következő kötetet, aki tudja mikor jelenik meg, az legyen szíves írja meg ide nekem. A szereplők is nagyon jók, a neveket nem is néztem, de már a könyv eleje felé John-t elképzeltem, és nagyon megtetszett várva vártam a csók jeleneteket, amiknél őszintén én pirultam el nem is a szereplő,azért bátran ajánlom mindenkinek ezt a könyvet ! :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Abandon trilógia második része az Underworld alig egy hónapja jött ki Amerikában. Talán karácsonyra kiadja a Cicero, de ez csak az én reményeimet tükrözi:) Örülök, hogy tetszett a könyv, a következő még jobb lesz:)

      Törlés
  4. Jaj de kár :( én még más nyelven is elolvasnám, nekem annyira tetszett :(( Addig meghalok :[

    VálaszTörlés
  5. Remek könyv, borzongató, sötét, rejtélyes, és én is rendszerint frászt Johntól... de ilyen hülye nevet adni neki. Én valami erősebb, határozottabb nevet adtam volna, mert ez olyan sablonos.
    Valamit, ami erős, koppan...

    Naphinel

    VálaszTörlés