Ally Condie: Crossed - Összefonódva

Ciceró Könyvstúdió 2012
336 oldal
Goodreads: 3,51 
Besorolás: YA, disztópia

Ally Condie Matched trilógiájának  második részét jelentette meg néhány napja a kiadó.

Az első részről szóló bejegyzés megtalálható ITT

Vigyázat! A bejegyzés tartalmazhat információkat az első részre vonatkozóan!

Cassia már három hónapja külső tartományi munkatáborban dolgozik, és minden vágya, hogy megkeresse Ky-t, aki valahol egy háborús övezetbeli katonai táborban lehet. Legnagyobb meglepetésére Xander látogatja meg, mivel aznap lenne az első hivatalos randijuk, és a Társadalom nem tagadta meg az engedélyt a látogatáshoz. Cassia-nak jól jön, hogy Xander a városba viszi, mivel a helyi múzeumban információt szeretne szerezni a szökéshez. A lánynak sikerül feljutnia egy léghajóra, ami egy katonai táborba tart, de hamarosan kiderül, Ky két napja megszökött. Cassia  új szövetségesével Indie-vel és egy táborbeli sráccal Ky után indulnak. A katonai táborok tulajdonképpen álcaként szolgálnak, úgy kell tűnnie, mintha falusi élet zajlana ezekben a falvakban. A Társadalom hat hónapra küldi ide a katonákat, hogy aztán teljes jogú állampolgárként kerüljenek vissza a központi helyekre. Csakhogy senki sem éli túl a  hat hónapos szolgálatot. Arctalan ellenségre lövöldöznek éles töltények nélküli fegyverekkel, és a katonák még csak nem is tudnak róla, hogy eleve kudarcra vannak ítélve. Ky azért szökött meg két társával   ebből a végeláthatatlan és értelmetlen háborúból, hogy esélye legyen Cassia-val újra találkozni. Itt a Faragott Hegyláncot elérve, a kanyonban végre esélyük van találkozni.

Forrás: Fanpop/bussykussy

A történet tehát új helyen folytatódik, három hónappal az első rész után, a Társadalom Külső Tartományaiban, ahova nem jutalomképpen kerülnek az emberek. Cassia kikerül a biztonsági zónájából,  számos tapasztalatot szerez, kőkeményen szembesül a valósággal. Az ő karakterfejlődésével elégedett voltam, erős, bátor lány, aki nem hajlandó meghátrálni, vagy feladni a célját.

A Crossed egyik nagy meglepetése volt számomra, hogy váltott szemszögből olvashatjuk a fejezeteket, így Cassia mellett Ky szemével is láthatjuk az eseményeket. Számomra a két nézőpont tökéletesen kiegészítette egymást, Ky szerelmét Cassia iránt így első kézből olvashatjuk, és ez annyira tetszett. Az események és a kapcsolatok leírása így volt hihető és átérezhető. Titokban reménykedem, hogy a harmadik részben megkapjuk Xander szemszögét is!  Ky fejezetei persze segítettek abban is, hogy minél többet megtudjunk a múltjából. Eddig csak Cassie szemén át ítéltem meg, de most, hogy beleláttam a fejébe, kiderült, hogy hiába próbált egész életében beleolvadni a környezetébe és észrevétlen lenni, egy a sok közül,  ő nagyon is különleges. A művészi hajlamai gyakran megnyilvánulnak, folyton jeleket hagy maga után, fába vés, farag, szobrászkodik, vagy éppen fest, verset ír. Az egész könyvet átszövi a benne szereplő versek hangulata, erről egy külön regényt tudnék írni, de most csak annyit, hogy számomra irigylésre méltó a versekhez való ilyen mértékű vonzódás. Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át  és Lord Alfred Tennyson: A szirten át című versek sorai sokszor felbukkannak a könyvben, és szinte belevésődnek az olvasó lelkébe.

Cassia és Ky szerelme csodás, remekül megírt jelenetek zajlanak közöttük. Mégsem tökéletes a boldogság, hiszen a végcél nem ugyanaz és ez az, ami feladja a kérdést: a végén mégis összejönnek, vagy mégsem?

Az új rész természetesen hozott új karaktereket, Ky két utitársa Vick és a 13 éves Eli. Mindketten a szívemhez nőttek. Cassia szövetségese a szökésben Indie, akit a munkatáborban ismert meg. Kénytelenek megbízni egymásban az út elején és a kanyonból való kijutáskor is. A köztes időben viszont Indie furcsán viselkedik, titkolózik, rejteget dolgokat, ami visszavet a kapcsolatukon. Indie ráadásul okos, erős akaratú, nagyon jól forog az agya. Nem lepődnék meg, ha a harmadik részben is jelentős szerepet kapna.  

Igaz, hogy a sorozat második része az elejétől a végéig egy utazás, de épp ez az utazás teszi lehetővé, hogy jobban megismerjük a karaktereket. Sok a halál, bombázás, vegyi támadás a folyók ellen, a szerző nem kíméli az olvasót, kapunk izgalmat, ugyanakkor a leírások nagyon jók, ott éreztem magam a helyszínen, stresszeltem, éheztem, féltem. Ha az olvasó nagyon a sorok közé néz, bizony számos  olyan elemet talál, amin érdemes elgondolkozni. A zöld-kék-piros színek gyakran előfordulnak, de a folyó, az eső, a báb-pillangó is többet jelentett számomra, mint egyszerű szavak. Azt hiszem, megfogott ez a könyv.

A Crossed-ben inkább az akció és kaland elemek kerülnek előtérbe, bár a szerelmi háromszög is jelen van, de nem nyomja el a történetet. 

Amik nagyon izgatnak:

Vadász és Eli túléli-e a menekülést, elérik a céljukat?

Hogyan fogadja Cassia Xander titkát?

Cassia beveszi-e a piros tablettát, mi lesz az a helyzet, amikor ez megfordul a fejében?

Ki a Kormányos valójában?

A szövetminták miért ott voltak ahol, és mi célt szolgáltak?

Nem hiszem, hogy indokolnom kéne, mennyire várom a befejező részt, ami magyarul idén decemberben jelenik majd meg.

Borító: Az eredeti borítóért ismét köszönet jár a kiadónak!
 
Kedvenc karakter:  Ky

Szárnyalás: Huszonhetedik fejezet.

Mélyrepülés: Az egyik szereplő halála olyan értelmetlen volt. Bár minden fiatal halála értelmetlen.

Érzéki mérce: Van néhány összebújós jelenet, de sajnos kevés. Azért azok sisteregnek, de semmi komolyabbra nem kell számítani.

Értékelés:

P.S.: TEAM KY!!!! És most már megőrülök, ha Xander lesz a nyerő.