Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme az első recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.





Egmont Dark 2012
424 oldal
Fordította: Barta Tamás
Goodreads: 3,91
Besorolás: ya, shapeshifters, werewolves

Pár perce fejeztem be a könyvet és még nagyon nehéz bármit is mondanom róla.

Az első két könyv nagyon tetszett, így nagyon vártam ezt a harmadik részt is, még úgy is, hogy külföldön hamarabb jelent meg és a rajongók nagy része nagyon morgott amiatt, ahogyan Andrea elintézett benne valamit (nem írom le, hogy mit, mert  túlságosan nagy spoiler lenne…. )

Így még kíváncsibban fogtam hozzá az olvasáshoz.

A történet ismét pillanatok alatt magába szippantott, újra belecsaptunk a sűrűjébe, hisz lassan összeáll a kép, megvan a SARJ, már csak meg kell szerezni a fegyvert és szembeszállni a Vigyázókkal. Calla, azzal, hogy Adne kérésére megkeresi és elviszi Rent a Keresőkhöz, jól megbolygatja a szálakat, hisz a két „ALFA” folyamatos csatározása a lányért nem könnyíti meg a készülődést és Keresők életét sem. Ettől függetlenül imádtam ezeket a jeleneteket, Ren és Shay állandó küzdelme sok vidám percet szerzett.

Calla sokat fejlődött szerintem az első és a második részhez képest, hisz bár eleinte itt is hezitált a két fiú között attól függően, hogy melyik volt a közelében (bár a fiúk ismeretében ezen egyáltalán nem csodálkoztam:)))), de amikor komolyra fordult a helyzet, akkor félre tudta tenni a romantikát és a feladatra, a harcra tudott koncentrálni. Képes volt összefogni a falkát – sőt még az állandóan, egymással csatározó Shayt és Rent is és meghozni olyan döntéseket, amelyek gyakran fájdalmas következményekkel jártak. Valódi alfaként viselkedett.

Ren még mindig imádnivaló, továbbra is ő volt a nagy kedvencem, főleg, hogy most picit jobban megismerhettük. Imádtam, amilyen gyengéd volt Callához, amilyen védelmező nagytestvérként vigyázott a húgára, amilyen hévvel volt képes Calláért harcolni és amilyen magabiztos, határozott vezetőként irányította a csapatát.

Shay – őszintén elárulom az első két részben nem győzött meg az írónő, hogy ő az „igazi”, pedig mindent megpróbáltam, hogy megszeressem, hisz tudtam, láttam, hogy Andrea minden szavával, minden jelenetével azt akarja erősíteni, hogy a fiú az igazi Calla számára. A harmadik részben viszont Shay felnőtt a feladatához. Már nem az az idegesítő kamasz, aki eleinte volt. Tudja, érzi, hogy mi múlik rajta és úgy is viselkedik, így akármilyen furán is hangzott, de hasonló szintre emelkedett nálam, mint Ren. És innentől már nem irigyeltem Callát, akinek választania kellett a két fiú közül:).

A falka tagjai és a Keresők még mindig tökéletes mellékszereplők, nagyon szeretnivalóak voltak, oldalakat lehetne megtölteni vele, hogy ki miért volt egyedi, kit miért kedveltem.

És akkor az ominózus rész, ami miatt a kinti rajongók nagy része felhördült – és szerintem itthon is lesz morgás miatta:). Őszinte leszek, számomra nagyon megrázó volt az a rész, nagyon megsirattam és ha egyszer lenne lehetőségem az írónővel találkozni, akkor csak annyit kérdeznék, hogy MIÉRT? Miért így kellett ezt megoldani???? Annyi más lehetőség lett volna… Ezt egy nagyon olcsó és hatásvadász megoldásnak tartottam… és igen, annál a résznél kifejezetten haragudtam az írónőre.

A történet vége és az epilógus pedig egyszerűen szívbemarkoló, alig tudtam végigolvasni, mert a könnyeimtől alig láttam az oldalakat. Nem hittem, hogy az írónő még képes az érzelmi szálakat tovább húzni, illetve még egy csavart beletenni a történetbe, de sikerült neki. Ennyire utoljára talán Suzanne Collins: A kiválasztott regénye érintett meg.

Még mindig tele vagyok kérdésekkel a végét illetően, remélem egyszer kapok majd rájuk választ vagy kibeszélhetem majd azokkal, akik szintén elolvassák ezt a könyvet.

Mindemellett izgalomban, fordulatokban, titkokban, önfeláldozásban, harcban és romantikában nincs hiány ismét. A könyvet most sem tudtam letenni és majdhogynem egy ültő helyemben kiolvastam az egészet, és egyetértek a könyv hátoldalán leírtakkal: méltó befejezése ennek a sorozatnak.

Mint „borító-fan” – a könyv borítójáról is ejtenék néhány szót: nagyon szép, de nekem kicsit fantáziátlannak tűnik, ha összehasonlítjuk az első rész borítójával – ami a mai napig a TOP 5 borítóm között szerepel, mert annyira gyönyörű.

Szívem szerint maximális pontszámot adnék a történetnek, mert imádtam. Amiért levonok végül egy fél pontot, az a szerelmi szál megoldása volt, amivel nagyon-nagyon nem értek egyet…

Borító: A kiadó a német borítóval adta ki a könyvet, nem az eredetivel. Ha nem láttam volna az első rész borítóját, akkor azt mondanám, hogy egyedi és gyönyörű, így viszont ismerve azt… kicsit fantáziátlannak tűnik.

Kedvenc karakter: Ren, Calla, Connor, Shay

Szárnyalás:  Imádtam a két fiú közös jeleneteit, szikrázott köztük a levegő. Mint két valódi alfa farkas.

Mélyrepülés:  Az a rész, amit fentebb is írtam, illetve az én lelkemnek a vége is.

Érzéki mérce: Csók és annál több is, de szigorúan csak úgy megírva, hogy a YA keretein belül maradhassunk.

 Értékelés: