Veronica Roth: A Beavatott - Divergent #1

Ciceró Könyvstúdió 2012
432 oldal
Fordította: Logos
Goodreads: 4,39  (63ezer olvasás)
Besorolás: YA, disztópia

Kíváncsian vettem a kezembe ezt a könyvet, amely számos díjat bezsebelt, többek között a Goodreads-en lett a 2011-es év kedvenc könyve és legjobb YA regénye.  Valamint kedvenc külföldi bloggereim is kedvezően írtak róla, és az olvasói szavazásokon is rendszerint  előkelő helyen végzett.

Már tudom miért. 

Beatrice nemrég múlt 16 éves, itt az ideje, hogy a többi korabeli fiatallal együtt alkalmassági vizsgát tegyen, majd az eredményt figyelembe véve a Választási ünnepségen döntsön a további életéről. Chicago lakossága öt csoportra tagolódik: 

- Önfeláldozók
- Bátrak
- Műveltek
- Barátságosak
- Őszinték

El kell dönteniük, maradnak ott ahol felnőttek, ahol a szüleik is élnek, vagy csoportot váltanak a meggyőződésük szerint. A vizsga során Beatrice rájön, hogy különbözik a többiektől, ő olyan személy, aki több csoporthoz is tartozik, és ez nagyon veszélyes tulajdonság, az Elfajzottakra halál vár. A  lány a Bátrak csoportját választja, vállalva ezzel, hogy szülei bizonyára csalódnak benne, de talán így a titkát meg tudja őrizni. 

A Bátraknál nem elég "csak" választani, itt bizonyítani kell a rátermettséget, kemény kiképzés vár az újoncokra, ami alatt folyamatosan értékelik, tesztelik őket. A végén ugyanis csak az első 10 helyezett lesz teljes jogú Bátor, addig meg kell küzdeniük az egymás közötti rivalizáláson túl a fizikai, érzelmi és mentális kihívásokkal. A mozgó vonatból való kiugrás, bátorság próbák, egymás elleni vérre menő küzdelmek mind eltörpülnek a szimulációk során tapasztaltakkal, de a legdurvább mindenkinek szembenéznie a saját félelmeivel.

Veronica Roth nem kíméli az olvasót, pedig ezt nem vártam egy debütáló 21 éves szerzőtől: a sorokból árad az adrenalin, jön néhány pofon, na jó, inkább zúzás. Az események a kezdeti lassabb bemutatkozó fázis után felpörögnek, és máris egy gyors ütemű, izgalmas, dinamikus cselekményben találjuk magunkat. E/1 jelen idejű a narráció, ami már a sokadik az utóbbi időben, úgy látszik ez is egy új trend, mint maga a disztópia is. A közeli jövőben vagyunk Chicagóban, nem is mozdul ki a történet a városból, ez egyrészt furcsa, nem lehet tudni, mi történt a világ többi részén. Másrészt viszont bőven elég dolog történik itt helyben, és hiába esik kevés szó a történelmi háttérről, úgy érzem a további részekben ennek a magyarázatnak is eljön az ideje. Annál többet elmond a szerző az öt csoportról, részletes információt kapunk a különböző tulajdonságaiktól kezdve  a ruházatukig. Egyedülálló ötletnek tartom az írónő részéről az embereket ebbe az ötféle kategóriába sorolni. Talán a fiatalabbaknak nem, de az idősebb olvasóknak nyilván eszébe jut párhuzamot keresni a valóság és a könyv között. Nem nehéz belegondolni, mert a mi világunk is szeret kategorizálni. Vajon melyik hatalom ne akarná kihasználni az emberek irányíthatóságát?

A karakterek meglepetést okoztak, mindkét irányban. Beatrice  (később Tris néven szerepel) valami bámulatos  fejlődésen megy keresztül. Elindul egy csendes, önzetlen lányból -  egy erős badass, saját félelmeit leküzdő Bátor lánnyá válik a könyv végére. Mindezzel együtt ellentmondásos, van benne könyörület, de kegyetlenség is, élvezi a kihívásokat, tud küzdeni, ugyanakkor sírni is, és önző, ezzel többször is szembesül. 

Négyes (később Tobias) az újoncok kiképzője, magas, erős, szexi srác. Kezdetben hideg és érzéketlen, titkokkal teli, de lassan megismerjük és azt vettem észre, új karakter sorakozott fel Patch, Jace, Kale, Tucker mellé. A kapcsolatuk lassan építkezik, de nagyon édesek, a jeleneteiket imádtam.   A Négyes, mint névválasztás borzalmasan szerencsétlen, ismerve Pittacus Lore: I am Number Four című könyvét. Nincs más remény, minthogy a következő részekben Tobias néven fut majd.

A többi karakter nagyon változatos, rengetegen vannak, de a szerepük többnyire kitalálható. Igazi meglepetésben nem lesz részünk a jó és rossz oldal vonatkozásában.

Sokan hasonlítják a könyvet valamilyen szinten a THG-hez. Ezt nem igazán értem, mert azon kívül, hogy disztópia és  kemény hősnő a főszereplő-narrátor, más hasonlóságot nem látok. Katniss  a túlélésért küzdött, Trisnek döntéseket kellett hoznia, és felnőni a döntéseihez.

Összességében nagyon tetszett a könyv, megérdemli a hype-olást. Pótol egy olyan rést a könyvespolcon, ahova olyan könyvet tennék, amit bátran ajánlhatok fiúnak, lánynak egyaránt. Jó szórakozást hozzá, nekem nagyon tetszett. 

Lázadó

Borító: Imádlak Ciceró az eredeti borítóért.
 
Kedvenc karakter: Négyes

Szárnyalás: A szimulációk leírása nagyon tetszett, remek ötlet.

Mélyrepülés: Amikor Peter összeveri Trist.

Érzéki mérce: Néhány csók, de úgy általában édesek Tris és Négyes közös jelenetei.


Értékelés: