Alexandra Adornetto: Lázadó - Halo #1

IPC Mirror 2012
429 oldal
Fordította: Popovics Ferenc
Goodreads: 3,69
Besorolás: YA, fantasy, angyalok

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, bár leginkább az eredeti  angol nyelvű kiadás borítója vonzott, amit sajnos a magyar kiadó nem vett át. de a bejegyzés végén láthatjátok.

 Három angyal száll a Földre, pontosabban Venus Cove kisvárosba, Gabriel (igen, az arkangyal) Ivy (aki egy gyógyító szeráf), és Bethany, a 16 éves angyallány. Feladatuk megfigyelni és segíteni az emberek világát, ugyanis egyre több jel utal rá, hogy a sötétség erői át akarják venni az irányítást. Ennek érdekében be kell illeszkedniük az emberek világába, néhány hét ismerkedés után Bethany beiratkozik a helyi középiskolába, Gabriel ugyanott lesz zenetanár, Ivy pedig a helyi egyházi közösségben aktivizálja magát, önkéntes munkával segít amiben tud. Nem könnyű elrejteni különleges képességeiket, hiszen már a külsejük is feltűnő, tökéletesnek tűnnek. Beth megismerkedik Xavier Woodsszal  és rájön, hogy a benne kavargó emberi érzések túlságosan erősek, végérvényesen beleszeretett egy emberbe. Közben egyre több titokzatos baleset történik, és a kisvárosban  sötét alakok tűnnek fel.

Xavier

Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy az ausztrál írónő  most múlt húsz éves,  2010-ben, amikor ez a könyv megjelent, épp 18 volt, tehát a könyvet 16-17 évesen írta. És akkor sem volt kezdő, meséi jelentek meg előtte.  Az írói stílusára leginkább jellemző, hogy messzemenően részletesen ír, mindent apróra megmagyarázva, a kedvenc témákat pedig kellőképpen sokszor ismételve. Ilyen például Xavier szemének méltatása, mely közel 30 alkalommal szerepel. (Itt balra az elképzelésem ezekről a szemekről.) Megteremtett egy világot, amelyben az angyalok a Földre szállnak, hogy segítsék az embereket. Rögtön szíven is ütött, hogy maga Gabriel, a legharcosabb  arkangyal pont az isten háta mögötti kisvárosban kap megbízatást ráadásul  szőke, adoniszi kinézettel. De ezen még túltettem volna magam, ha az írónő bűne csak ennyi lenne. Ahogy pörögtek a lapok, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a Twilight katolikus változatát tartom a kezemben. Pontról pontra nem szeretném összehasonlítani a két történetet, de néhány apróságot muszáj megosztanom:  az angyalok bőre halványan ragyog, bár itt a sötétben,  a karakterek egyezése röhejes, Bethany-Bella, Xavier-Edward, Jake-Jake,  házasság előtt nincs szex. Vajon mely könyvek vannak megemlítve a történetben? Nem találnátok ki, a Rómeó és Júlia, Üvöltő szelek.

Ami különösen zavart és nem találtam magyarázatot rá, a főhős viselkedése. Ő egy angyal, ezt vágjuk már a borító láttán is, de attól a pillanattól, hogy instant szerelemre lobban Xavierrel, teljesen megfeledkezik a küldetésről, már nem fontos semmi, csak az emberi érzései.  Az angyali képességek egyébként is szinte mellőzve vannak, néhány apróságon kívül alig használják azokat, olyan helyzetekben sem, amikor jól jönne. Gabriel például képes mások gondolataiban olvasni, de amikor kéne akkor nem is gondolnak rá..

Bethany hihetetlenül naív, hisztis, és az egész könyvön át figyelhetjük a Xavier függőségét, ami azért is ciki, mert itt ugye ő a természetfeletti, tehát vész esetén Beth-nek kéne Xaviert, az embert védelmezni. Jake-kel kapcsolatban pedig a hajamat téptem, édes kis angyalkám, csak a hülye nem látja, hogy ki Jake valójában.  Beth nem látta. 

Xaviernek minden tulajdonsága megvan hozzá, hogy imádják a lányok, a legjobb pasi a suliban, kedves, segítőkész, odaadó, védelmező, bátor, hűséges (jaj mi van még?), sportol, focizik, iskolakapitány, és nem gondol a szexre.   Na ilyen az életben  nincs, csak Adornetto kisasszonynál.

A rosszfiú felbukkanása elég sokára történik meg, a könyv felén túl, persze ő is szépfiú, lázadó, kellően rejtélyes és nem rejti véka alá csábítási szándékát. Beth persze barátkozik vele. Jake végre egy kicsit felpezsdítette a sztorit.

Gabriel

A két másik angyal, Gabriel és Ivy földöntúli jelenségek, rendkívül gyönyörűek, magasztosak,  tényleg az lebeg a szemük előtt, hogy végrehajtsák a feladatukat, a lehető legnagyobb hatékonysággal. Az írónő azért beleszőtte a történetbe, hogy Gabrielért a város összes nőnemű lénye odavan, és aki csak meglátja azonnali nyálelválasztásra kényszerül. Ivy-ért nemkülönben odavannak a pasik. Gabrielnek még vizespólós villantása is van..

Támogató karakterek közül Molly a "fiúvadász" barátnő a legjelentősebb figura, és egész elfogadható is, ő amolyan terelgető szerepet kap és csajos tanácsokkal látja el Bethany-t.

Összességében ez egy kislány írása, tele idealizált szereplőkkel, túl sok leírással, amelyben bár gyöngyszemek is akadnak, mégis +200 oldallal bővíti ki a történetet. Nagy erőfeszítéseket tesz továbbá, hogy felhívja a figyelmet néhány társadalmi problémára, például a szegénység, erőszak, az idősek ellátása. Hiába vonta be a sorokat az istenes szirup, mégsem vágtam a falhoz, olvastatta magát, talán  azért, hogy meglássam, hogyan jutnak a szereplők el addig, ami már a könyv elején kitalálható. A 13-16 éves korosztálynak szerethető lesz a könyv, igazából nekik ajánlom. Kár, hogy az igazi angyalos cuccok hiányoznak a történetből, kíváncsi vagyok a következő részre mennyit fejlődik az írónő, a Hádészt feltétlenül el fogom olvasni.

Borító:  Ez lett volna az eredeti itt balra. Kár érte! 

 

Kedvenc karakter: Molly

Szárnyalás: Éjszakai repülés.

Mélyrepülés:  Twilight  klón.

Érzéki mérce:  Néhány csókon kívül nem történik semmi, hiszen szigorúan vallásos Xavier. A bibi az, hogy az előző barátnője megvolt neki.

Értékelés: