Julie Kagawa: Iron King - Vaskirály

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (3) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

Könyvmolyképző Kiadó 2012
376 oldal
Fordította: Borbás Mária
Goodreads: 4,03
Besorolás: YA, fantasy, tündérek

Először tavaly nyár végén figyeltem fel, hogy a külföldi „molyos” ismerőseim istenítenek egy sorozatot és nagyon várnak egy újabb részt belőle. Majd a sorozat kinti kiadója is elárasztott minket látványos trailerrel, nagyon profi promo képekkel, így kíváncsian néztem utána, hogy miért van ez a nagy felhajtás. Ekkor találkoztam először Julie Kagawa: Iron Fey sorozatával. Bár külföldön akkor már az utolsó részt várta mindenki, de itthon még aránylag ismeretlen volt a sorozat, így amikor a Könyvmolyképző, a kiadók között elsőként, lehetőséget adott a „nagyközönségnek” is, hogy még megjelenés előtt, ARC példányként elolvashassa az első részt, boldogan vettem a kezembe.

A történet főszereplője, a 16. születésnapja előtt álló Meghan Chase, akinek az élete nem túl irigylésre méltó. Szegény családban él, az édesapja a lány 6 éves korában eltűnt, az édesanyja újra férjhez ment és az imádott kisöccse, Ethan születésével, Meghan majdhogynem teljesen háttérbe szorult.

A lány az iskolában is népszerűtlen, a többiek átnéznek rajta, semmibe veszik, egyedüli barátja Robin, aki mindig mellette áll, bátorítja, megvédi, ha kell és furcsa módon mindig „hercegnőnek” szólítja. A születésnap azonban nem úgy alakul, ahogy azt Meghan szerette volna. Már az előző nap furcsaságok sora kezdődik, amelyek a nevezetes napon még rosszabbra fordulnak. Robin furcsán kezd viselkedni, a kisöccse egy, a szobájába rejtőző mumusról mesél rettegve, majd Meghan az iskolába menet egy titokzatos, lovas idegent pillant meg az erdőben, aki őt figyeli. A tanítás után hazatérve pedig rémülten veszi észre, hogy a kisöccsét elrabolták és a helyébe egy gonosz kis hasonmás került.

Ekkor szembesíti Robin azzal, hogy Meghan nem hétköznapi lány, hanem Oberonnak, a Nyári udvar tündérkirályának a lánya és egy izgalmakkal és veszélyekkel teli utazás veszi kezdetét a tündérek birodalmába. Vajon sikerül kimenteniük Ethant, és megmenteni Sohasohaföldet? Képes lesz-e Meghan választani az emberi és a tündér élete - és a legjobb barátja és a halálosan veszélyes, jóképű ifjú „jégherceg” között?

A történet maga egyszerre nyűgözött le és néhol bosszantott is.

Bosszantott, mert az írónő sok szálat már ismert történetekből szedett össze: a Szentivánéji Álomból, a Végtelen történetből, az Alice Csodaországból és még biztosan találnék párat, ha jobban utánanéznék. De mindemellett le is nyűgözött, mert még így is képes volt egy olyan varázslatos mesét megírnia, ami magába szippantott és alig engedett el, ügyesen kombinálva az irodalomból már jól ismert tündéreket az általa elképzelt világgal.

Hála Istennek ebben a történetben sem lettek a tündérek kedves, aranyos, jótét lények, hanem hideg, számító társaság maradtak, akiknél azt sem szabad elhinni, amit kérdeznek.

Nagyon tetszett, hogy végre nem csak beszéltek és meséltek róla, hanem be is jutottunk a tündérek birodalmába, ahol a Téli és a Nyári udvar intrikákkal és cselszövésekkel uralkodik, megosztva a birodalmukat. Azért, ha lehet, a Téli Udvart szeretném jobban is megismerni, hisz a Nyári udvar világával és lényeivel már nagyjából összeismerkedtünk és nagyon kíváncsi lennék Mab birodalmára is.

A tündérek létét fenyegető veszély, a Vasudvar megalkotása nagyon jó ötlet volt – hisz, bár biztosra veszem, hogy az alapot a Végtelen történetből merítette az író és ez azért egy picit levon az egész értékéből – de ez a "téma” még mindig nagyon aktuális, hisz a teljes elgépiesedés, a számítógépek, és az, hogy az emberek jó része már inkább a gépek világában kapcsolódik ki és nem könyvekkel, mind-mind reális „fenyegetés”. Hatalmas volt a kontraszt a Vasudvar sivársága, élettelensége és a tündérek birodalmának élettelisége, szépsége között. Teljesen átéreztem, hogy mi vár a tündérekre, ha a Vaskirály veszi át a hatalmat.

Éééés most jön a szerelmi háromszög – hisz ez már majdhogynem „alapkövetelmény” egy YA jellegű történetnél, de ahogy én láttam, itt akkora nagy izgalom nem lesz, hogy Meghan melyik fiút fogja választani. Már most szinte 100%-ra megmondhatom előre, hogy ki lesz a befutó. Ettől függetlenül imádnivaló mind a két fiú:

Robin/Puck, az örök barát és tréfamester, egy legenda a tündérek között, akit a Szentivánéji Álomból már ismerhetünk és tudjuk, hogy mit várhatunk tőle. Akire Meghan mindig számíthat, és akiről egész idő alatt sejthetjük, hogy többet érez a lány iránt, mint barátság.

És természetesen Ash herceg (a hosszú nevétől most megkímélek mindenkit, kiejteni lehetetlen, bár leírni sem egyszerű), Mab királynő legkisebbik fia. Jóképű, titokzatos és halálosan veszélyes. Hogy Meghan iránt mit érez, arra nem egyszerű rájönni, a jéghideg, harcos külső mögé nehéz belátni, de ezt teszi őt ellenállhatatlanná – engem az első pillanattól fogva levett a lábamról, imádtam minden jelenetét. Tetszett, hogy a két fiú közti konfliktus már jóval azelőtt kialakult, mielőtt megismerték volna Meghant és ezt a nem túl kellemes helyzetet csak tetézte, hogy mind a ketten kapcsolatba kerültek a lánnyal.

Sajnos a főhősnő, Meghan nem tett rám mély benyomást, még úgy sem, hogy tisztában vagyok vele, hogy mekkora utat tett meg, mire a félénk, visszahúzódó lányból, bátor fiatal nővé vált, aki képes volt bárkivel szembeszállni a testvére és a szerettei életéért. Sokszor cselekedett meggondolatlanul, sok esetben túlságosan naiv volt, bár ezeket a kora miatt azért elnéztem neki.

A szereplők közül még Kacort emelném ki. Bár ő „csak” egy beszélő macska, de az esze, a humora és a szarkazmusa sok vidám percet szerzett és sokszor vitte előre a történetet. Nehéz megállapítani, hogy kihez hűséges és a tetteivel mik a szándékai, de ő épp ezért különleges.

Összességében egy nagyon szerethető történet és bár kissé lassan indult be és volt benne pár hiba, de mindezek ellenére lekötött és szórakoztató volt. Nagyon várom a következő részét, remélem, minél hamarabb olvashatjuk!

Borító:  A kiadó átvette a külföldi borítót, ezért óriási köszönet nekik, szerintem különleges és nagyon szép. Az eredeti borító ezen felül dombornyomású, kíváncsi leszek, hogy az itthoni, végleges borító is ilyen lesz?

Kedvenc karakter: Kacor, Ash és Puck

Szárnyalás:  Amikor Ash végre megnyílik Meghan előtt.

Mélyrepülés: A Vasudvar, hogy láthattuk, mivé válhat Sohasohaföld, ha a Vaskirály kerül uralomra

Érzéki mérce: Túl sok minden még nem történt, de azért egy csók elcsattant (véééégre, amire ez megtörtént..).


Értékelés: