Jus Accardo: Touch

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (4) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

A külföldi könyves blogokon nem ritka, hogy ugyanarról a könyvről több vélemény is olvasható. Itt az alkalom, hogy ezt a jó szokást itthon is bevezessük. Még egy apropója van a bejegyzés aktualitásának, nemrég kaptuk a hírt, hogy a magyar kiadás jogát megvette a Könyvmolyképző Kiadó, így néhány hónapon belül magyarul is olvashatjuk a könyvet.

A könyvre Kelly blogjában figyeltem fel. Miután az ilyen típusú történetekben hasonlít az ízlésünk és neki nagyon tetszett, így utánanéztem a Goodreads-en is, ott is elég jól áll, (majdnem kétezren értékelték és a maximális 5 pontból 4,03-t kapott) így én is beszereztem a könyvet.

A történet főszereplője a korántsem egyszerű, lázadó, 17 éves Deznee Cross, aki az apjával él kettesben.
Egy nap, egy buliból hazafelé tartva, Dez belebotlik egy mezítlábas, vérző fiúba, Kale-be, aki egy csapat férfi elől menekül. A lány félrevezeti az üldözőket, megmenti a fiút és, hogy az apját ezzel is felbosszantsa (ami az egyik kedvenc szórakozása, mivel a kapcsolatuk, hm… nem túl rózsás) és mert tetszik neki a kékszemű, rejtélyes idegen, hazaviszi magával.
Otthon kiderül, hogy a srác minden, csak nem hétköznapi… a zuhanyzásnál nem veszi le a cipőjét, olyan egyszerű dolgok nyűgözik le, mint egy DVD vagy egy váza és nagyon vigyáz arra, hogy a lány még véletlenül se érhessen hozzá…. Ráadásul Kale, egy családi fotón utálkozva ismeri fel a lány apját és meglepő dolgokat mesél el vele kapcsolatban. Dez a fiú története után teljesen összezavarodik, hisz az egész eddig élete szöges ellentétben áll a fiú által elmondottakkal, de sok ideje nincs ezen elgondolkodni, mert az apja ekkor hirtelen beállít és a lány legnagyobb megdöbbenésére, tényleg ismerik egymást Kale-lel. Ekkor Dez számára nyilvánvalóvá válik, hogy minden, amit a fiú elmesélt igaz és, hogy az egész eddigi élete nagy hazugságokra épült.
Az apja és Kale láthatóan tényleg nem szívlelik egymást és miután egy fegyver is előkerül és egy halálos fenyegetés is elhangzik, Deznek választani kell az apja, az addigi élete és aközött, hogy inkább a fiúnak segítsen és utánajárjon-e mindannak, amit Kale mesélt neki. Végül a fiú mellett dönt és ezzel az apja cégének, a Denazen Corporationnek és a Six, egy különleges képességekkel rendelkező emberek csoportjának a kereszttűzébe kerül. De Dez is olyan titkokat rejteget, amellyel a cég számára ő is fontossá válik, így Kale-lel együtt menekülve kell megtalálniuk azt a személyt, aki segíthet nekik a körülöttük lévő titkokat megfejteni és megmenteni azt, aki mind a kettőjük számára fontos lehet..

Bár a történetben pár, máshonnan ismerős dolog köszön vissza, pl Dez apja nekem egy az egyben a Hősök című filmsorozat Noah Bennetje, a Six, a különleges képességűek pedig az X-Men különleges képességekkel bíró embereire hajaz, de a sztori számomra mégis lenyűgöző, letenni alig tudtam a könyvet. Jus kellően adagolta a humort, az akciót és az érzelmeket, végig a csúcson tudta pörgetni a történetet. Nincs hosszú, lassú, bevezető elmesélés, már az első oldalon is egy kisebb „akcióval” kezdünk. Egy-egy kisebb időre pihent csak meg, de akkor is csak azért, hogy a két főszereplő jobban elmélyedhessen egymásban. Ami külön tetszett, hogy NINCS a történetben a már megszokott szerelmi háromszög, Dez és Kale kapcsolata minden téren különleges és egyedi. A kémia és a vonzalom szinte tapintható köztük, de nem, nem esnek rögtön egymás karjaiba, a szerelem csak szépen lassan alakul ki. Imádtam, ahogy Kale ismerkedik az érzelmekkel, ahogy átéli az első érintést, az első csókot és még sok minden mást:), Dez pedig lelkesen tanítgatja. Egy rövid példa:) (a fordítást nézzétek el nekem:)):

„Kale egyenesen felült, a szeme tágra nyílt és a mutatóujja hegyével megérintette az arcát.
– Mi volt ez?
Elpirultam.
– Egy csók.
– Ilyen érzés, ha megcsókolnak?
– Nos, technikailag igen. Sok különféle fajtája van a..
– Mutasd meg.
– Mit mutassak meg?
– Mutass meg másféle csókokat.
– Most arra kérsz, hogy csókoljalak meg?”

A történetet Dez szemszögéből olvashatjuk, aki egy „adrenalin-junkie”, egy fenegyerek, és aki nem megy a szomszédba egy kis izgalomért. Szinte csak fiú barátai vannak, bár a lány életvitelét látva, ez nem meglepő, hisz ő nem az a plázákba járó, körmöt festő és barátnőivel trécselő lány, inkább gördeszkázik, és csupa olyan dolgot kedvel, amitől egy „normális” lány sírva menekülne. Erős, bátor személyiség, ha kell, akkor azonnal cselekszik, nem fél a közelharctól és kimondja, amit gondol. Logikusan, okosan gondolkodik, ez a tulajdonsága csak akkor kerül veszélybe, amikor Kale bajba kerül. A fiú mellett viszont teljesen megváltozik, a fenegyerek viselkedése eltűnik és egy védelmező, érzelmekkel teli lányt láthatunk.

Denazen Corporation

És Kale. Hát igen (hosszú sóhaj..). Róla órákig tudnék mesélni, de ígérem, rövidre fogom:). Abszolút nem az a tökéletes, „természetfeletti” karakter, amit mostanában szinte minden hasonló típusú könyvben olvashatunk. Egy végtelenül kettős személyiség, hisz egy részről egy „gyilkológép”, egy tökéletes harcos, aki az érintésével képes bárkit megölni, és akit gyerekkorától kezdve a Denazen Corporationben tartották fogva más különleges képességű emberekkel együtt, és képezték ki érzelemmentes, profi bérgyilkossá. Másrészről viszont a rengeteg szenvedés, kínzás és bántás után is képes volt egy végletekig naiv, ártatlan „kisfiú” maradni, aki a külvilágot egyáltalán nem ismeri. Dez segítségével ismerkedik meg lassan mindennel és a naivitása és tudatlansága rengeteg humoros és megmosolyogtató percet okoz. Az első esőcseppek, az ételek, a buborékos üdítők, az emberi viselkedés, a szleng, mind-mind gyerekes csodálattal töltik el a fiút és folyamatos kérdésözönnel halmozza el Dezt – mi pedig rettentően jól szórakozunk, és csak olvadozunk, hogy hogyan lehet valaki ennyire naiv és ártatlan. Jus tökéletesen írta le ezeket a megható és sokszor humoros jeleneteket, Kale-t egyszerűen nem lehet nem szeretni.

A mellékszereplők is mind nagyon jól megalkotott, élő személyek, akik mind-mind valamit hozzátettek a történethez, segítették, vagy épp hátráltatták a főszereplőket. Tetszett, hogy a másodlagos szereplők közül se volt mindenki feketén gonosz, vagy fehéren jó, gyakran csak hosszú idő után tudtam eldönteni, hogy az adott szereplő a tettével hová is tartozik, így sokszor okoztak meglepetést.

Imádtam a könyv minden sorát, számomra a 2012-s olvasásaim egyik nagy kedvence lett, Jus pedig bekerült a kedvenc szerzőim közé. A függővége pedig még jobban felcsigázott, így nagyon sokat megadnék azért, ha nem kellene szeptemberig várni a következő rész miatt, hanem már most olvashatnám!

Borító: Így ahogy van tökéletes, remélem a magyar kiadásban is megmarad ugyanez. Kale-t pont így képzelem el, mint a borítón szereplő fiút, kellően jóképűen, de mégis, valami sötét, rejtélyes aura lengi be az egész karaktert. A történet pedig a sok humor mellett mégis ennyire komor, mint amit a borító háttere mutat. 

 
Kedvenc karakter:  Kale és Dez

Szárnyalás:  Az első csókjuk és ahogy Dez tanítgatja Kale-t az emberi kapcsolatokra

Mélyrepülés:  Amikor Dez megpillantja Kale-t fogságban és megtudja, hogy mit terveznek vele.

Érzéki mérce: YA könyvhöz képest sok minden történik benne, így inkább 16 éves kor felett ajánlom

Értékelés: