Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a
blogban. Íme a soron következő (4) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal
köszönthetem itt a továbbiakban.
A külföldi könyves blogokon nem ritka, hogy ugyanarról a könyvről több vélemény is olvasható. Itt az alkalom, hogy ezt a jó szokást itthon is bevezessük. Még egy apropója van a bejegyzés aktualitásának, nemrég kaptuk a hírt, hogy a magyar kiadás jogát megvette a Könyvmolyképző Kiadó, így néhány hónapon belül magyarul is olvashatjuk a könyvet.
A könyvre Kelly blogjában
figyeltem fel. Miután az ilyen típusú történetekben hasonlít az
ízlésünk és neki nagyon tetszett, így utánanéztem a Goodreads-en is,
ott is elég jól áll, (majdnem kétezren értékelték és a
maximális 5 pontból 4,03-t kapott) így én is beszereztem a
könyvet.
A történet
főszereplője a korántsem egyszerű, lázadó, 17 éves Deznee
Cross, aki az apjával él kettesben.
Egy nap, egy buliból hazafelé tartva, Dez belebotlik egy mezítlábas, vérző fiúba, Kale-be, aki egy csapat férfi elől menekül. A lány félrevezeti az üldözőket, megmenti a fiút és, hogy az apját ezzel is felbosszantsa (ami az egyik kedvenc szórakozása, mivel a kapcsolatuk, hm… nem túl rózsás) és mert tetszik neki a kékszemű, rejtélyes idegen, hazaviszi magával.
Otthon kiderül, hogy a srác minden, csak nem hétköznapi… a zuhanyzásnál nem veszi le a cipőjét, olyan egyszerű dolgok nyűgözik le, mint egy DVD vagy egy váza és nagyon vigyáz arra, hogy a lány még véletlenül se érhessen hozzá…. Ráadásul Kale, egy családi fotón utálkozva ismeri fel a lány apját és meglepő dolgokat mesél el vele kapcsolatban. Dez a fiú története után teljesen összezavarodik, hisz az egész eddig élete szöges ellentétben áll a fiú által elmondottakkal, de sok ideje nincs ezen elgondolkodni, mert az apja ekkor hirtelen beállít és a lány legnagyobb megdöbbenésére, tényleg ismerik egymást Kale-lel. Ekkor Dez számára nyilvánvalóvá válik, hogy minden, amit a fiú elmesélt igaz és, hogy az egész eddigi élete nagy hazugságokra épült.
Az apja és Kale láthatóan tényleg nem szívlelik egymást és miután egy fegyver is előkerül és egy halálos fenyegetés is elhangzik, Deznek választani kell az apja, az addigi élete és aközött, hogy inkább a fiúnak segítsen és utánajárjon-e mindannak, amit Kale mesélt neki. Végül a fiú mellett dönt és ezzel az apja cégének, a Denazen Corporationnek és a Six, egy különleges képességekkel rendelkező emberek csoportjának a kereszttűzébe kerül. De Dez is olyan titkokat rejteget, amellyel a cég számára ő is fontossá válik, így Kale-lel együtt menekülve kell megtalálniuk azt a személyt, aki segíthet nekik a körülöttük lévő titkokat megfejteni és megmenteni azt, aki mind a kettőjük számára fontos lehet..
Egy nap, egy buliból hazafelé tartva, Dez belebotlik egy mezítlábas, vérző fiúba, Kale-be, aki egy csapat férfi elől menekül. A lány félrevezeti az üldözőket, megmenti a fiút és, hogy az apját ezzel is felbosszantsa (ami az egyik kedvenc szórakozása, mivel a kapcsolatuk, hm… nem túl rózsás) és mert tetszik neki a kékszemű, rejtélyes idegen, hazaviszi magával.
Otthon kiderül, hogy a srác minden, csak nem hétköznapi… a zuhanyzásnál nem veszi le a cipőjét, olyan egyszerű dolgok nyűgözik le, mint egy DVD vagy egy váza és nagyon vigyáz arra, hogy a lány még véletlenül se érhessen hozzá…. Ráadásul Kale, egy családi fotón utálkozva ismeri fel a lány apját és meglepő dolgokat mesél el vele kapcsolatban. Dez a fiú története után teljesen összezavarodik, hisz az egész eddig élete szöges ellentétben áll a fiú által elmondottakkal, de sok ideje nincs ezen elgondolkodni, mert az apja ekkor hirtelen beállít és a lány legnagyobb megdöbbenésére, tényleg ismerik egymást Kale-lel. Ekkor Dez számára nyilvánvalóvá válik, hogy minden, amit a fiú elmesélt igaz és, hogy az egész eddigi élete nagy hazugságokra épült.
Az apja és Kale láthatóan tényleg nem szívlelik egymást és miután egy fegyver is előkerül és egy halálos fenyegetés is elhangzik, Deznek választani kell az apja, az addigi élete és aközött, hogy inkább a fiúnak segítsen és utánajárjon-e mindannak, amit Kale mesélt neki. Végül a fiú mellett dönt és ezzel az apja cégének, a Denazen Corporationnek és a Six, egy különleges képességekkel rendelkező emberek csoportjának a kereszttűzébe kerül. De Dez is olyan titkokat rejteget, amellyel a cég számára ő is fontossá válik, így Kale-lel együtt menekülve kell megtalálniuk azt a személyt, aki segíthet nekik a körülöttük lévő titkokat megfejteni és megmenteni azt, aki mind a kettőjük számára fontos lehet..
Bár a
történetben pár, máshonnan ismerős dolog köszön vissza, pl Dez
apja nekem egy az egyben a Hősök című filmsorozat Noah Bennetje,
a Six, a különleges képességűek pedig az X-Men különleges
képességekkel bíró embereire hajaz, de a sztori számomra mégis
lenyűgöző, letenni alig tudtam a könyvet. Jus kellően adagolta a
humort, az akciót és az érzelmeket, végig a csúcson tudta
pörgetni a történetet. Nincs hosszú, lassú, bevezető elmesélés,
már az első oldalon is egy kisebb „akcióval” kezdünk. Egy-egy
kisebb időre pihent csak meg, de akkor is csak azért, hogy a két
főszereplő jobban elmélyedhessen egymásban. Ami külön tetszett,
hogy NINCS a történetben a már megszokott szerelmi háromszög,
Dez és Kale kapcsolata minden téren különleges és egyedi. A
kémia és a vonzalom szinte tapintható köztük, de nem, nem esnek
rögtön egymás karjaiba, a szerelem csak szépen lassan alakul ki.
Imádtam, ahogy Kale ismerkedik az érzelmekkel, ahogy átéli az
első érintést, az első csókot és még sok minden mást:), Dez
pedig lelkesen tanítgatja. Egy rövid példa:) (a fordítást
nézzétek el nekem:)):
„Kale
egyenesen felült, a szeme tágra nyílt és a mutatóujja hegyével
megérintette az arcát.
– Mi volt ez?
Elpirultam.
– Egy csók.
– Ilyen érzés, ha megcsókolnak?
– Nos, technikailag igen. Sok különféle fajtája van a..
– Mutasd meg.
– Mit mutassak meg?
– Mutass meg másféle csókokat.
– Most arra kérsz, hogy csókoljalak meg?”
– Mi volt ez?
Elpirultam.
– Egy csók.
– Ilyen érzés, ha megcsókolnak?
– Nos, technikailag igen. Sok különféle fajtája van a..
– Mutasd meg.
– Mit mutassak meg?
– Mutass meg másféle csókokat.
– Most arra kérsz, hogy csókoljalak meg?”
A történetet
Dez szemszögéből olvashatjuk, aki egy „adrenalin-junkie”, egy
fenegyerek, és aki nem megy a szomszédba egy kis izgalomért.
Szinte csak fiú barátai vannak, bár a lány életvitelét látva,
ez nem meglepő, hisz ő nem az a plázákba járó, körmöt festő
és barátnőivel trécselő lány, inkább gördeszkázik, és csupa
olyan dolgot kedvel, amitől egy „normális” lány sírva
menekülne. Erős, bátor személyiség, ha kell, akkor azonnal
cselekszik, nem fél a közelharctól és kimondja, amit gondol.
Logikusan, okosan gondolkodik, ez a tulajdonsága csak akkor kerül
veszélybe, amikor Kale bajba kerül. A fiú mellett viszont teljesen
megváltozik, a fenegyerek viselkedése eltűnik és egy védelmező,
érzelmekkel teli lányt láthatunk.
És Kale. Hát igen (hosszú
sóhaj..). Róla órákig tudnék mesélni, de ígérem, rövidre
fogom:). Abszolút nem az a tökéletes, „természetfeletti”
karakter, amit mostanában szinte minden hasonló típusú könyvben
olvashatunk. Egy végtelenül kettős személyiség, hisz egy részről
egy „gyilkológép”, egy tökéletes harcos, aki az érintésével
képes bárkit megölni, és akit gyerekkorától kezdve a Denazen
Corporationben tartották fogva más különleges képességű
emberekkel együtt, és képezték ki érzelemmentes, profi
bérgyilkossá. Másrészről viszont a rengeteg szenvedés, kínzás
és bántás után is képes volt egy végletekig naiv, ártatlan
„kisfiú” maradni, aki a külvilágot egyáltalán nem ismeri.
Dez segítségével ismerkedik meg lassan mindennel és a naivitása
és tudatlansága rengeteg humoros és megmosolyogtató percet okoz.
Az első esőcseppek, az ételek, a buborékos üdítők, az emberi
viselkedés, a szleng, mind-mind gyerekes csodálattal töltik el a
fiút és folyamatos kérdésözönnel halmozza el Dezt – mi pedig
rettentően jól szórakozunk, és csak olvadozunk, hogy hogyan lehet
valaki ennyire naiv és ártatlan. Jus tökéletesen írta le ezeket
a megható és sokszor humoros jeleneteket, Kale-t egyszerűen nem
lehet nem szeretni.
Denazen Corporation |
A
mellékszereplők is mind nagyon jól megalkotott, élő személyek,
akik mind-mind valamit hozzátettek a történethez, segítették,
vagy épp hátráltatták a főszereplőket. Tetszett, hogy a
másodlagos szereplők közül se volt mindenki feketén gonosz, vagy
fehéren jó, gyakran csak hosszú idő után tudtam eldönteni, hogy
az adott szereplő a tettével hová is tartozik, így sokszor
okoztak meglepetést.
Imádtam a könyv
minden sorát, számomra a 2012-s olvasásaim egyik nagy kedvence
lett, Jus pedig bekerült a kedvenc szerzőim közé. A függővége
pedig még jobban felcsigázott, így nagyon sokat megadnék azért,
ha nem kellene szeptemberig várni a következő rész miatt, hanem
már most olvashatnám!
Borító: Így
ahogy van tökéletes, remélem a magyar kiadásban is megmarad
ugyanez. Kale-t pont így képzelem el, mint a borítón szereplő
fiút, kellően jóképűen, de mégis, valami sötét, rejtélyes
aura lengi be az egész karaktert. A történet pedig a sok humor
mellett mégis ennyire komor, mint amit a borító háttere mutat.
Kedvenc karakter: Kale és Dez
Szárnyalás: Az első csókjuk és ahogy Dez tanítgatja Kale-t az emberi kapcsolatokra
Mélyrepülés: Amikor Dez
megpillantja Kale-t fogságban és megtudja, hogy mit terveznek vele.
Érzéki mérce: YA könyvhöz képest sok minden történik benne, így inkább 16 éves kor felett ajánlom
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése