Cyn Balog: Fairy Tale - Tündérszerelem

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-posztot ír a blogban. Íme a soron következő (5) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

Erre a könyvre a Könyvmolyképző oldalán figyeltem fel. Az eredetileg kitalált borító nagyon megtetszett, az keltette fel a figyelmemet és amiatt olvastam el a fülszöveget és szereztem be a könyvet is.

A történet szerint Cam és Morgan kicsi gyerekkoruk óta sülve-főve együtt vannak, együtt nőttek fel és a gyerekkori barátságból szerelem lett. Cam az iskola focicsapatának a sztárja, Morgan pedig az iskola „látója”, képes bárkinek megjósolni a jövőjét. A sajátját soha nem látja, de abban biztos, hogy ők ketten Cammel mindig együtt lesznek.

Minden tökéletesnek látszik, a 16. születésnapjukat is együtt szeretnék megünnepelni, ám 1 héttel a buli előtt furcsaságok kezdődnek.

Camékhez odaköltözik egy felettébb különös „unokatestvér”, Pip, és Cam ezzel egy időben elkezd nagyon megváltozni, eltávolodik Morgantól. A lány érdeklődésére végül elárulja, hogy állítólag ő egy tündér és a 16. születésnapjának az éjszakáján haza kell térnie a saját népéhez mindörökre. A kezdeti döbbenet után természetesen a két fiatal nem akarja ezt elfogadni, megígérik egymásnak, hogy átverik a tündéreket és együtt maradnak. De Cam napról napra változik és mire a fiúnak végleges választ kell adnia, Morgannak is döntenie kell, hogy mi lenne a legjobb a fiú és saját maga számára…

Egy kicsit féltem a történettől, hogy mennyire lesz cukormázas, de abszolút nem lett az.

A történetet a tinédzser Morgan meséli el, akinek imádtam minden megnyilvánulását. A könyv első felében még ő is eléggé humorosan fogja fel a történteket, ahogy mesél, végtelenül szórakoztató, gyakran oldalakon át csak nevettem. De ahogy haladunk előre a történetben, a vicces „máz” szép lassan kezdett leolvadni, Morgan is egyre kevesebbet viccelődik, hisz egy idő után már neki is világossá válik, hogy itt elég nagy a tét.

Tetszett, ahogy a családjáról mesél, egy tipikus amerikai család, anyuci egy olasz háziasszonyként állandóan főz és etetne mindenkit, apucit pedig a meló után semmi más nem érdekli, csak a sorozatok és ezt lelkesen meg is osztja mindenkivel.

Az írónő nagyon ügyesen próbálta a kapcsolatokat is alakítani, az egyik fiút szép lassan egyre inkább előtérbe helyezi, amíg a másikat pedig szépen egyre inkább a háttérbe szorítja, szinte ezzel is próbál irányítani minket a végkifejlet felé.

Cam jóképű, tökéletes, ahogy ennek lennie kell, de valahogy valami mégis hiányzott belőle. Én végig úgy éreztem, hogy Morgan az, aki jobban odavan a fiúért, ő az, aki jobban harcol érte. Nem éreztem a kettőjük közötti állítólagos „hatalmas” szerelmet és kémiát, ahogy azt a lány többször is megemlítette.

Nem volt szimpatikus számomra az sem, ahogy a fiú kezelte ezt az egész helyzetet – persze tisztában voltam, hogy ő volt a nehezebb helyzetben kettőjük közül.

Ellenben Pip. Őt nem lehetett nem kedvelni. Imádtam, ahogy a kezdeti esetlen „lúzerből” Morgan segítségével szépen lassan megváltozik, ahogy próbált beilleszkedni az emberek közé, ahogy eleinte csetlik-botlik, és néha azt sem tudja, hogy hol is van pontosan és mit kell csinálnia.

A tündérekről viszont nem tudunk meg túl sokat, csak amennyi közvetlenül a történethez szükséges. De itt sem a mesékben megszokott kedves, barátságos lények és szerintem senki nem fogja a szívükbe zárni őket még úgy sem, hogy azért egy nagyobb jótett a nevükhöz kapcsolódik – bár én úgy érzem, hogy ezzel az írónő csak tompítani akarta a rossz érzéseinket velük kapcsolatban.

A történet vége számomra nem várt fordulatot hozott, még azt is meg merem írni, hogy egy picit megríkatott. Ahogy befejeztem, rögtön rohantam megnézni, hátha ez is egy, a ma már megszokott trilógia első része, de nem. Ez egy szimpla történet, nincs folytatása, ezt így kell elfogadni. Persze így maradtak számomra nyitott kérdések, de ezeket vagy az írónőtől tudnám megkérdezni, vagy azokra az ismerősökre várok, akik majd elolvassák a könyvet .

A történet egy valódi tündérmese tiniknek, amit minden romantikára vágyónak szívből merek ajánlani. Egy egyszeri, könnyed, nyári olvasmány, amit én egy ültőhelyemben kiolvastam, képtelen voltam letenni  és nagyon örülök annak, hogy megakadt a könyvön a szemem és megvettem.

Borító: Ez a dombornyomású, fényes „tündérpillangó” nem rossz, de az eredetileg kitalált borító nekem ezerszer jobban tetszett. (itt balra)
 
Kedvenc karakter: Pip

Szárnyalás: Pip vallomása

Mélyrepülés: Ahogy Dawn próbálja döntésre kényszeríteni őket

Érzéki mérce: Mivel a könyv 14 éves kortól ajánlott, így az érzéki mérce is ehhez igazodik – egy-két csók elcsattan, de semmi több

Értékelés: