Cassandra Clare: City of Lost Souls - The Mortal Instruments #5

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (7) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

Több külföldi kiadónál is megjelent 2012. május 8-án (magyar kiadás várhatóan 2013-ban a Könyvmolyképző Kiadónál)
Goodreads: 4,34
Besorolás: YA, urban-fantasy

Hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, ráadásul a Bukott Angyalok Városának is olyan függővége volt, hogy képtelen voltam kivárni, mire itthon is megjelenik a könyv, így beszereztem angolul.

Az előző rész ugye ott ért véget, hogy Jace eltűnt a tetőről Sebastiannal együtt. Az Árnyvadászok természetesen rögtön keresni kezdik Jacet (és Sebastiant is), de mintha a föld nyelte volna el őket, sehol semmi nyomuk. Több hétig tartó keresés után a Klávé másodlagos üggyé nyilvánítja a fiúk eltűnését és visszarendelik a keresőcsapatokat. Clary és a barátaik persze nem nyugszanak ebbe bele, így minden fronton megindítják a keresést a fiú(k) után. A felnőttekkel ellentétben, ők sikerrel járnak és Clary egyedül vág neki a cseppet sem veszélytelen küldetésnek, hogy megmentse a szerelmét; a többiek pedig arra próbálnak rájönni, hogy lehetne Jace és Sebastian kötelékét megszüntetni úgy, hogy Jace túlélje, és hogyan lehetne mindezt úgy véghezvinni, hogy a Klávé ne tudja meg..

Először is el kell mondanom, hogy még mindig csodálom Cassie-t. Csodálom, hogy ennyi karaktert, ilyen ügyességgel tud mozgatni. Egy-egy fejezeten belül volt, hogy akár 5-6 különböző helyszín között ugráltunk. Eleinte idegesített, mert így mindig csak rövid részeket kaptunk a különböző csapatok tevékenységeiből, de később már tetszett nekem is, mert így biztosan nem maradtunk le semmiről és mindig körülbelül egy időben tudtuk, hogy ki mit csinál.

Imádtam, hogy a helyszínek egy része átkerült Európába – Velencébe, Prágába, Párizsba, sőt még Budapest is említésre került. Így sokkal közelibbnek éreztem az egész történetet, hisz ezekben a városokban én is jártam, így a legtöbb helyszínt, ahol Jace, Clary és Sebastian megfordultak, én is ismertem. Ha egyszer visszajutok ezekbe a városokba, akkor biztos vagyok benne, hogy felkeresem ezeket a helyszíneket.

Valaki úgy jellemezte ezt a könyvet, mint ahol „tombolnak a hormonok”. Ezzel teljesen egyetértek. Az eddigi részek közül ez a „legromantikusabb” rész, a legtöbb túlfűtött jelenettel. A párocskák úgy keringenek egymás körül, mint a kisbolygók. Nehéz eldönteni, hogy melyik párosért izgultam jobban, mert a Clary-Jace pároson kívül azért akadnak mások is, akik szép lassan egymásba gabalyodnak, de természetesen a „nem beszéljük meg a másikkal” és „majd rájön magától” szituációk miatt sehol sem egyszerű a helyzet. Még a „jégkirálynő” Izzy is teljesen más oldalát mutatja, mint amit eddig megszoktunk tőle. Természetesen azért Cassie nem hagyja, hogy teljesen felhőtlen legyen a boldogság, szívet tépő részt is kapunk és pont azoktól, akiktől a legkevésbé várnánk…

Ha már a túlfűtött jeleneteknél tartunk. Clary és Jace esetében ezek a jelenetek az eget verdesték, de a lány engem speciel az őrületbe kergetett az állandó hezitálásával. Minden létező helyen és időben felcukkolta a fiút, aztán, amikor esetleg eljutottak volna valameddig, akkor jött a „nem, nem vagy a valódi Jace, úgyhogy nem akarlak” szövegével és eltolta a fiút magától. Jace pedig egy tinédzser fiútól meglepő módon túlságosan türelmesen viselte ezt az egész tortúrát, talán, ha egyszer akadt ki, de a legtöbbször „ahogy szeretnéd” (MIVAN????) viselkedéssel zárta az egészet. Ha pedig végre Clary volt hajlandó bármire, akkor Jace lett rögtön elutasító, ugyanezt játszotta el, csak pepitában. Ha pedig mind a ketten, akkor meg egy külső körülmény jött közbe.. kész, én feladtam.. (Lupi szépen csendben csapkodja a fejét az asztalba)

Szerintem, ha így folytatják, akkor ők is felkerülnek Bella és Edward mellé, a „legjobban várjuk, hogy történjen már köztük valami páros” trónra. Nem tudom, hogy az írónő fél-e ezt megírni és ezért halasztja, vagy más az oka, hisz azért ennél „keményebb” témákról (homoszexualitás, erőszak) viszont teljes lelki nyugalommal ír…. Úgyhogy én úgy érzem, hogy csak a mi idegeinkkel játszik (meg persze Clary és Jace idegeivel is).

Ettől függetlenül „HOT” jelenetből nem volt hiány, ennyi „lips,lips, kisses, kisses, lips, lips, body tightened, lips, kisses” szót még az életben nem láttam együttesen leírva egy könyvben sem.

Az egész könyvet főleg ezek a romantikus részek jellemezték, a nagy részében vagy ez történt, vagy készültek a megmentésre és csak szépen lassan haladtunk a csúcspont felé. Valódi, pörgős akció csak a könyv végében történt (az 540 oldalas könyvből körülbelül az utolsó negyedtől), de ott Cassie bepótolt mindent. Úgy felpörögtek az események, hogy nem győztem kapkodni a fejem.

A szereplők közül továbbra is Jace a nagy szerelem, még úgy is, hogy ebben a részben nagyon nem villogtatta az általam nagyon kedvelt szarkasztikus humorát, mert azon felül, hogy az esetek nagy részében nem volt önmaga, úgy tűnik, hogy kezd felnőni és már nem az a nyegle srác, akit a sorozat elején megismerhettünk. Clary ebben a részben inkább idegesített, mint kedveltem volna, a már fenn említett viselkedése miatt. A fiúk lépten-nyomon felemlegették, hogy „mekkora egy hős”, de bennem inkább ez a „magamsemtudomhogymitakarokdeaztnagyon” viselkedése maradt meg, nem a hősiessége. Viszont akit nagyon megkedveltem, az Magnus. Egészen eddig csak apró mozaikdarabkákat kaptunk belőle, itt viszont sok mindent megtudhattunk róla. És ha már a mozaikdaraboknál tartunk..

Kénytelen leszek felhozni a témát, remélem, ezt nem veszi senki spoilernek. Elég régóta megy a konspirálás, hogy „vajon ki lehet Zacharias testvér”. Cassie továbbra sem könnyítette meg a dolgunkat, továbbra sem tisztázza a dolgot, ugyanúgy „kétesélyes” marad a játék. A neten vérre menő viták folynak arról, hogy vajon Will vagy Jem lett-e Néma Testvér, de ez továbbra is ugyanolyan rejtély marad. Az szinte biztos, hogy az egyikükből lett Zacharias testvér, hisz egy Néma Testvérhez képest meglepő módon többször is megnyílik és elejt egy-egy információmorzsát, amivel csak megerősíti a feltételezésünket, de hogy melyikük az… Remélem, az utolsó részben kiderül. Vagy legalább a Clockwork Princessből. Nekem megvan a saját tippem, de ez maradjon az én titkom.:)

És végül Sebastian, vagyis Jonathan Christopher Morgenstern. Ő a rosszfiú, minden rossz mozgatórugója. Tudom, hogy utálni kellene őt alapból, hisz gonosz, gyilkos és még mennyi minden írható a rovására. De nem ment. Persze az biztos, hogy számomra sosem fog Jace-hez felnőni imádatban, de mégis láttam benne azt a fiút, aki szerető család nélkül nőtt fel, aki Valentin nevelése miatt lett ilyen pszichopata és inkább sajnálom, mint utálom. Cassie valamikor azt nyilatkozta, hogy szeretett volna Sebastiannak egy könyvet szentelni és ez a könyv lett az. Ezzel teljesen egyetértek. Akárhogy is szeretem az Árnyvadászaimat, de ennek a résznek az igazi lelke Sebastian, ő a mozgatórugója az egész történetnek. A többiek csak statisztálnak hozzá.

Mindent összegezve, ez a rész nem volt hibáktól mentes, tudjuk, hogy csak egy átvezető rész, messze volt a tökéletestől is, de mégis imádtam minden sorát és annyira lekötött, hogy ameddig tudtam, addig húztam az olvasását, hogy minél tovább a kedvenc Árnyvadászaimmal lehessek. Nincs olyan durva függővége, mint az előző résznek, de bármit megadnék azért, hogy olvashassam tovább és nem kicsit meresztettem én is nagy szemeket, amikor kiderült, hogy erre 2014-ig várnunk kell….

Borító: Imádom, gyönyörű, talán a legjobb a sorozat eddigi borítói közül.

 
Kedvenc karakter: Jace, Magnus és… Sebastian.

Szárnyalás:  Amikor Jace egy rövid időre ismét önmaga lesz és Claryvel egymásra találnak

Mélyrepülés: Amikor Sebastian és Clary kettesben maradnak…. illetve a könyv végén van még egy nagyon szomorú jelenet az egyik párral kapcsolatban, de azt nem mesélhetem el, mert spoiler lenne..

Érzéki mérce: Túlfűtöttség jellemzi az egész könyvet, tele nagyon HOT jelenetekkel, de a YA keretein belül maradva.