Interjú Ashley Carrigan írónővel (3)

Ashley Carrigen írónő valódi nevét nem tudom, azt viszont elárulom nektek, hogy én bizony lelki társat találtam benne. Imádom a történeteit, olyanok, mintha egyenesen nekem írta volna, pedig egyáltalán nem az általam favorizált young adult műfajban ír. A karakterei kidolgozottak és nagyon-nagyon szerethetőek, felejthetetlenek. Nekem legalábbis gyakran eszembe jut  például Melkor  ha  belevaló férfi karaktert kell felidézni. A női karakterei is mind eredeti, senkihez sem hasonlítható hősnők. Küzdenek, harcolnak, bajba kerülnek, vétkeznek, elbuknak, felemelkednek, mélyen megélik és élvezik a szerelmet.

Hihetetlen módon inspirál a kitartása, kreativitása, szenvedélyessége, a regényei pedig remekül szórakoztatnak. Olvastam tőle több műfajban is, a legkiemelkedőbb Morwen hat részes vámpíros története, mely hosszú időt ölel át. (Olvashatod ITT) Nagyon szeretem a fantasy történeteit is, amik egy középkort idéző képzeletbeli világba visznek, természetesen jól átitatva varázslattal, szerelemmel. (Olvashatod ITT) Ashley a  történelmi romantikus műfajba is tett egy kirándulást, Jane Austen tiszteletére. A legutóbbi könyve pedig egy pszichológiai szállal  átszőtt  thriller, ami egy fiatal lány  és gyilkosságai körül bonyolódik.

Az ismeretségünk az első és egyben legnépszerűbb történetének olvasása során kezdődött, amikor a többi olvasóval együtt követeltük a regény fejezeteihez kapcsolódó kommentekben a folytatást.

Egyébként elég türelmetlen ember vagyok, ezért a blogos regényekkel főleg az a bajom, hogy ha nem tudom egyben elolvasni őket, totál ideges leszek, nekem azonnal kéne a következő fejezet, főleg, ha érdekes, izgalmas a sztori. Ashley esetében fordult a kocka, muszáj volt türelmesnek lennem! Egyszerűen beszippant minden története és csak falom a betűket. Szerencsémre olyan jó viszonyba kerültünk, hogy több regényének is előolvasója lehettem, a bizalmat itt is nagyon köszönöm.

Megkerestem kérdéseimmel Ashley-t és ezt a választ kaptam:

 

A bevezetőben olyan szépen írsz rólam és a könyveimről, hogy egészen zavarba jövök.

A polgári nevemet most sem fedem fel, mert másoknak nem mondana semmit, a családomat pedig nem szeretném idekeverni. Nekem elég, ha az olvasók a Carrigan könyveket keresik és várják.

A vámpírregényemet még 1999-ben kezdtem írni. Akkoriban Magyarországon nyoma sem volt még a vámpírhisztériának. Mondhatom, egyedüli renegát voltam, de kicsit sem zavart, mert kizárólag magamnak írtam, később a barátoknak.

2010. őszén kezdtem el nyilvánosságra hozni az időközben hatrészesre bővült sorozatot. Igazi arcpirulós izgalommal vártam a reakciókat. Nem hittem, hogy bárkit is érdekelhetnek az írásaim. 

Több műfajban is ki akartam próbálni magam, nem szerettem volna megrekedni a vámpíroknál. Így került sor a kétrészes fantasyra, a halhatatlanos történetre, a klasszikus romantikus regényre, a thrillerre és a jelenleg készülő könyvre, amiben komoly érzelmi drámáknak vetem alá a szereplőimet. Jelenleg tizenhárom regényem van. Nekem is hihetetlen.

Van egy civil munkám, amiből az átkozott sárga csekkeket fizetem, és van az írás, amit szívvel-lélekkel művelek. A kettő éles ellentéte egymásnak. Megvallom, töménytelen időmet ölöm bele az írásba, sokat és gyorsan alkotok. Azért is igényel sok időt, mert először mindig papírra írom le a könyvet, és csak utána gépelem be a számítógépbe. És tetejébe szép a folyóírásom. Ezen az sem tudott változtatni, hogy időközben vettem egy laptopot – mondván, azt hurcolhatom mindenhová. :D

Rengeteg regénytervem van a jövőre. Az alkotói válságot nem ismerem. Mi az? Még életemben nem unatkoztam, de szégyen is volna ennyi csodás karakterrel a fejemben, akik mind rángatják a karomat, hogy rólunk írj, rólam, vagy inkább rólam!! Sajnos, így nem marad időm a másik két kedves elfoglaltságomra, az olvasásra és a rajzolásra.

Ashley rajza

A zene! Igen, a zene nagyon fontos alkotóeleme az írásaimnak. Gyakorlatilag mindig a fülemen van a fülhallgató, különösen a begépelési szakaszban.

Természetesen, mint minden amatőr író, én is arról álmodozok, hogy egyszer valamelyik könyvem kiadásra kerüljön. Ha ez nem történik meg, az sem tragédia, hiszen az Internet kiváló lehetőséget nyújt, hogy az olvasókhoz eljusson egy-egy történet. Igaz, ebből nincs honorárium, de talán nem is mindig az a fontos. Az e-book egészen új esélyeket tartogat, csak még nem tanultuk meg kiaknázni.

Soha sem választok tudatosan, a divatnak éppen megfelelő témát a regényeimhez. Mindig ösztönből írok, és nem vonom be az olvasókat, hogy ők döntsék el, kit hogyan nevezzenek a könyvben, vagy ki mit cselekedjen. Ahogy látom, sok fiatal blogíró teszi ezt. Azt gondolom, az író dolga a regényalkotás, elejétől a végéig. Akinek nincs elég fantáziája egy kerek, egész könyv megírásához, az inkább kezdjen valami másba.

Még ma is kétségekkel telve várom az olvasók – különösen a tesztolvasók- véleményét az írásaimról. Teljesen mindegy, mennyire vagyok - bár amatőr, de - rutinos író, ezt a gyomor remegtető érzést, nem tudom leküzdeni. Talán nem is kell. Sosem szabad elbizakodottnak lennem.

Korábban nem hittem, hogy bárkit is érdekelhetnek a történeteim, a hőseim, a világok, amiket teremtek. Ma már igyekszem elhinni, hogy mégis... Épp ezért köszönettel tartozom minden egyes olvasónak, aki a blogjaimra kattint és vissza is tér oda.

Kelly: Mikor volt az a pillanat, amikor elkészültél az első regényeddel?

Ashley: Ehhez a válaszhoz négykézláb kellett kirángatnom azt a bizonyos első befejezett művet a szekrény aljából. Még írógéppel készült, nincs is meg word dokumentumban. 1998. ’Örökség’ a címe és nem publikus. Természetesen voltak korábbi írásaim, több is 1982-től kezdve, de a többségük már nincs meg.

Kelly: Megmutattad valakinek a családodból, vagy a környezetedből?  Milyen volt a fogadtatás?

Ashley: Sokáig nem mutogattam senkinek az írásaimat. Ezek saját szórakoztatásomra készültek, nem éreztem késztetést rá, hogy előrukkoljak velük. Később Morwen első könyvét mutattam meg anyukámnak és két barátnőmnek. Nekik tetszett. Az igaz barátaim ma is a legnagyobb biztatóim és mindig ők olvassák elsőként a legújabb regényimet. Velük meg tudom osztani az írás közben felmerülő kétségeimet. Itt is köszönöm nekik a végtelen türelmüket.

Kelly: Melyik karaktered a legkedvesebb a számodra?

Ashley: Ez nagyon egyszerű kérdés. Morwen. Tagadhatatlanul a legközelebb áll hozzám. Túl sok van a karakterben belőlem. Ezt persze nem én vettem észre, nem volt tudatos, hanem mások mutattak rá. Vicces volt utólag szembesülni a dologgal és elgondolkoztató. A bőrömön viselem a nevét, így már tényleg összeforrtunk. Hat könyv után megérdemli. Különösen, hogy tervben van a hetedik.

Kelly: A karakterek kialakítása folyamán gondolsz konkrét „arcokra”?

Ashley: Vannak olyan figurák, akiknél igen. Ilyen például az általad említett Melkor. Vele még ma is szerelemben vagyok.  Többnyire magam találom ki a karaktereket. Részletesen elképzelem a külsejüket, a jellemző tulajdonságaikat, esetleges szokásaikat.

Van olyan régi szereplőm, akihez hasonlót a mai napig nem találok az élő és ismert emberek között.

Kelly: Ki a kedvenc íród és melyik a kedvenc könyved?

Ashley: Nagyon sok kedvencem van, sok könyv hagyott mély nyomot bennem. Mivel mindet nem tudom most itt felsorolni, csak a leginkább fontosakat említem, akik valóban hatással voltak rám és egészen biztosan az írásaimra is. Legelsőként Anne Rice-t kell megneveznem. Komolyan mondom, ez a nő mintha egyenesen nekem írna. Fiatalkorom legolvasottabb írói: Rejtő Jenő, Vavyan Fable, Marquez, és a klasszikusok szép számmal, Jane Austentől, a Brontë nővéreken át, a Világirodalom remekei sorozatban megjelent könyvek íróinak többsége.

A mai írók közül tetszett Stieg Larsson trilógiája és Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozata. Vajh’ miért is?!

Kelly: Az utóbbi időben melyik könyv tetszett a legjobban?

Ashley:  Előre bocsátom, sajnos nagyon kevéske időm jut olvasásra.Jelenleg a felkapott és vitatott sikerű E.L. James-től olvasom eredetiben A sötét ötven árnyalatát. Most sem értem a világméretű hisztériát. Az idegesítő szókészlete és az egyszerűsége dacára szórakoztat.

  

Kelly: Az utolsó regényedben alig 18 éves volt a főszereplő lány, a többiek viszont idősebbek.

Gondoltál már arra, hogy írj egy regényt a 15-21 éves young adult korosztálynak?

Ashley:  Jó a kérésed. Nem tudok egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Az általad említett Bittersweet című regényemben ez a lány nagyon fiatalka. Könnyen jött a történet ötlete, de amikor a fiatal főszereplő szemével kellett láttatnom az eseményeket, komoly buktatókba futottam bele. Nagyon rég volt, amikor én ennyi idős voltam. Ma már nehéz azonosulni egy olyan korosztály problémáival, belső küzdelmeivel, akik a gyerekeim lehetnének. Különösen azért, mert nincs gyerekem.

A young adult könyvekhez elengedhetetlen, hogy az író ismerje és megértse a korosztályt. Csakis úgy lehet valósághűen balanszírozni egy történetben.(bármilyen történetben)

Nem zárkózom el a lehetőség elől, mert kihívást jelentene egy ilyen könyv megírása. Ki tudja, mit hoz a jövő? Lehet, hogy jövőre egy fiatalokból álló utcai gengszterbandáról írok…

Kelly: Az olvasók általában nem szeretnek kommentelni, gondolom ez nálad is így van. Volt mégis valami kiemelkedő eset?

Ashley: Ez sajnos igaz. Az olvasók ingyen kapnak a blogíróktól egy történetet, egy élményt, egy szellemi terméket. Az írók nem várnak mást cserébe, csak véleményt, visszajelzést, hogy legyen valami fogalmuk róla, hogyan fogadja az olvasó az írásukat. Minden vélemény számít.

Én megtisztelem az olvasót, számomra teljesen idegeneket, azzal, hogy eléjük tárom a számomra nagyon fontos és sokat jelentő alkotásomat. Az olvasó is megtisztelhetne, hogy egy kommentben reagál. Elég egy ’Köszi, jó volt.’ vagy ’ Hát, ez nem tetszett.’ is.

Az én esetemben kialakult egy csapat, törzsolvasói csoport, akik írnak nekem, kommentelnek, és vannak olyanok, akik külön privát levélben keresnek meg, hogy elmondják a véleményüket. Ezeket nagyon jó érzés olvasni. Volt olyan olvasóm, aki totálisan belelovalta magát a történetbe, még vitázott is velem a karakterem cselekedetein, mintha változtathatna rajta. Vidám perceket szerzett nekem. 

Nagyon köszönöm a válaszokat!!

A végére egyetlen kérdésem maradt, de ez nem Ashley-hez szól:  

KIADÓK, HOL VAGYTOK????

ASHLEY FŐBLOGJA :  http://ashleycarrigan.blogspot.hu/