Jus Accardo: Toxic

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (9) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

Toxic (Denazen #2) 
Entangled Teen 2012.10.16.
400 oldal
Goodreads: 4,45
Besorolás: YA, urban fantasy

Amennyire a Touch tetszett, nem volt kétséges, hogy nagyon várjam a következő részt és végre valahára, a kiadó többszöri dátumtologatása után a kezembe került a könyv.

Az előző rész végén éreztem, hogy a folytatás nem lesz könnyű menet. Hát nem is lett az.

Kale és Dez sok mindenen ment keresztül, de úgy tűnik, végre nyugalomra találnak. De ennek az időszaknak hamar vége szakad, amikor a legnagyobb félelmük válik valóra és Dez egy éjszaka alatt elveszíti az immunitását a fiú halálos érintésével szemben. Ráadásul a SIX előkerít egy gyönyörű, fiatal lányt, Jade-t, aki állítólag képes segíteni Kale-nek, hogy a fiú megtanulja a képességét irányítani.

Dez természetesen nem örül az új lánynak, de annak még inkább nem, hogy Jade minden következmény nélkül megérintheti Kale-t és egy alkalmat sem szalaszt el, hogy ezt megtegye.

De ez csak a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy Dez apja vissza akarja szerezni Kale-t a lányával együtt és ehhez semmi sem drága neki. Dezt pedig olyan döntés elé állítják, ahol el kell döntenie, hogy mi a fontosabb? A saját élete vagy az, hogy a számára legfontosabb személyt feladja.. A megoldáshoz időre lenne szüksége… amiből pedig nincs sok. Az óra ketyeg, és ha nem dönt hamarosan, akkor mindent elveszíthet..

Jus az első résszel magasra tette a lécet, így kicsit féltem, hogy a második részben is tudja-e tartani a színvonalat. A félelmem alaptalannak bizonyult, mert a könyv ugyanúgy lekötött, mint az első, sőt... A történet ugyanúgy pörög, mint az első rész, ugyanolyan adrenalinnal telített, mint a főszereplő, Dez.

Az akciókat egy-egy érzelemdús rész köti össze és ez a koncepció jellemző végig a könyvre. Ha pár oldalnál tovább tartott a „nyugalom” – hisz ezeket az időszakokat se mondanám azért persze békésnek, mert volt elég személyes ellentét, ami felfűtötte ezeket a részeket is, akkor már gyanús volt minden és vártam, hogy mikor keveredik Dez újra valami csetepatéba, vagy mikor támad a Denazen.

Na igen, a Denazen Corporation. Ez volt számomra az egyik gyenge pontja a könyvnek. Ez egy hatalmas cég, rengeteg pénzzel és elég sok begyűjtött (hogy önkéntesen vagy kényszerből az más kérdés) különleges képességű SIX-szel, de mégis képtelenek elkapni Dezt és/vagy Kale-t. A fiút megértem, hisz ha valakihez hozzáér, az elporlad. De Dez? Semmi olyan harci/különleges képessége nincs, amivel megvédhetné magát velük szemben. Ráadásul nem egy olyan helyzetbe került, ahol csak az nem kaphatta el, aki nem akarja….

És itt jön be a képbe a másik gyenge pont: Ginger. Ő a Six „feje”, ő tartja össze az egész csapatot. De mégis.. sok olyan dolgot tesz, ami számomra teljesen logikátlan és többek között ő küldi Dezt olyan helyzetbe, ahol a Denazen simán elkaphatná. Példának okáért, Dezt és Kalet annyira védik, hogy eleinte még a szállásuk bejáratát sem közelíthetik meg. Ettől függetlenül az egyik alkalommal Ginger direkt Dezt küldi el EGYEDÜL a város másik végébe, hogy feladjon postán egy csomagot...A következmények kitalálhatóak, Dez ismét bajba kerül.. És ez nem az egyetlen számomra logikátlan lépése az öregasszonynak. Csak remélni tudom, hogy a harmadik kötetben kiderülnek a tettének indokai, mert így számomra úgy tűnik, hogy inkább hátráltatja, mintsem segítené a csapatot.

De ettől függetlenül Jus nagyon profin játszott a szálakkal. Egészen a végéig csak két dolog volt biztos – Kale és Dez. Mindenki más gyanús volt és nem tudtuk, hogy kit mi vezérel, és miért teszi azt, amit tesz. Az áruló kiléte, bár kitalálható lett volna, (én tippeltem is rá egyszer-kétszer), de az írónő úgy megkavart mindent, hogy teljesen más lett a végső tippem, mint aki valójában volt.

Az pedig, hogy ennyi különleges képességű ember harcol mind a két oldalon, még izgalmasabbá teszi az egészet, hisz soha nem tudjuk, hogy mi valós és mi csak illúzió.

A sok akción kívül Jus kétségkívül az egyik legérzelemdúsabb történetet írta meg, amit valaha olvastam. Érzelmi hullámvölgyekből pedig nincs kevés, ilyen magasságokban és mélységekben már régen jártam egy könyvön belül. Az egyik percben nevettem, a másik percben a szívem szakadt meg, volt, ahol majdnem sírtam is.

Egy olyan rész volt, ahol szó szerint azt hittem, hogy kitépik az ÉN szívemet is és darabokra törik.. Ott és akkor annyira együtt tudtam érezni az adott szereplővel, hogy azt elmondani sem tudom…

Dez továbbra is az a hősnő, akit nagyon szeretek, minden hibája ellenére is. Erős, vagány, kissé önfejű, szókimondó, és aki mindezen tulajdonságok mellett, ha a szerelemről van szó – még akkor is, ha Kale a társa, ugyanolyan kétségek közt tudni vergődni, mint bármelyikünk.

Kale, pedig ugyanaz a kettős személyiségű, imádni valóan naiv, de mindemellett veszélyes „ex-bérgyilkos”, akire nem véletlenül fáj még mindig a foga a Denazennek és Dez apjának is. Sokat fejlődött már, de még mindig sok mindenben feketén-fehéren látja a világot és nem komplikálja túl a dolgokat. Ebben a részben kevesebbet szerepel, mint az elsőben és lesz egy-két olyan tette, ami sok mindenkinél kiveri majd a biztosítékot, de aki kedveli őt és átérzi a helyzetét, az tudni fogja, hogy nem rosszindulatból tette meg ezeket a dolgokat, hanem szimplán azért, mert egyelőre ennyire egyszerűen látja a világot.

Dez és Kale kapcsolata még mindig gyönyörű és különleges, minden találkozásukkor forr köztük a levegő. Sok olyan helyzetbe kerülnek, ami teszteli a kapcsolatukat, de én tudom, érzem, hogy a végén minden meg fog oldódni és boldogok lesznek együtt, még ha most minden össze is esküdött ellenük.

Az első résznél azt mondtam, hogy nincs szerelmi háromszög. Hát itt most szinte négyszögről beszélhetünk. Alex és Kale összes közös jelenete vitába torkollik, hisz Dez exe egy idő után már sportot űz Kale cukkolásából, az emberi kapcsolatokat pedig még mindig kevéssé ismerő Kale szinte minden esetben azonnal ugrik. A lányoknál sem egyszerű a helyzet, hisz Jade egyáltalán nem titkolja, hogy tetszik neki Kale, Dez pedig ezt természetesen nem hagyja annyiban, így ők bevetik az összes női fegyverüket a cél érdekében. A legviccesebb jelenetek akkor adódnak, amikor négyesben összezárják őket egy-egy tanórára.

És a történet vége? Úgy érzed, hogy összetörtek, darabokra szedtek és nem fogod tudni kivárni, mire a következő rész a kezedben lehet. Ezt egy nagyon picit enyhítette a könyv végére berakott, egyik legvitatottabb jelenet, Kale szemszögéből! IMÁDTAM!:)

Borító: Nagyon tetszik és igen, pont így képzelem el Dezt. A háttér pedig tökéletes, ez is azt sugallja, hogy ez nem egy vicces könnyed olvasmány.

  

Kedvenc karakter: Kale és Dez

Szárnyalás:  Kale vallomása Deznek

Mélyrepülés: A hátsó kertes jelenet és a könyv vége.

Érzéki mérce:  Még mindig 16 év felett ajánlanám a könyvet.

Értékelés: