Könyvmolyképző Kiadó, 2012
357 oldal
Besorolás: YA,
Őszinte leszek, a november végi könyvbemutató előtt nem hallottam sem az írónőről, sem a regényéről. Sőt, az ott felolvasott részlettel sem került közelebb hozzám a történet, mert abból inkább egy pszicho krimire tippeltem, mintsem egy YA történetre. A könyv, a kiadónak köszönhetően végül hazajött velem, sőt, dedikáltattam is, de utána félretettem azzal, hogy van annyi, nagyon várt könyvem, hogy inkább azokat olvasom el, és ezt pedig majd kicsit később veszem elő. De végül persze nem ez történt. A könyv ott feküdt az asztalomon és szó szerint szuggerált. Minden nap elmentem mellette, a borító pedig állandóan odavonzotta a tekintetemet, azt sugallva, hogy vegyem a kezembe és olvassam el. Így végül minden mást félretettem és engedtem a csábításnak:).
A történet főszereplője
Lena, akiről gyerekkorában kiderül, hogy érző.
Ez annyit jelent, hogy bárkihez, vagy bármihez hozzáér, megtud róla mindent
– a történetét, az érzéseit, az emlékeit -, akár akarja, akár nem. Ezt a
különleges képességét hosszú évekig elnyomták benne, de 17 éves korában egyik
napról a másikra újra előjön, rémisztő látomások kíséretében. Újra és újra egy
repülőgép szerencsétlenséget lát, amiben végül elveszíti a szüleit. A tragédia
és a lelkiismeret-furdalás – hisz ő előre látta az eseményeket, csak nem merte
elmondani a szüleinek - teljesen összetöri a lányt. Egyetlen egy rokona marad,
egy sosem látott nagybácsi, így a lány kénytelen otthagynia az otthonát, a
barátait és a messzi Coloradóba költözik.
A visszatérő képessége továbbra is rohamokkal gyötri, így minden emberi
érintést megpróbál elkerülni, nehogy még több ember és tárgy története furakodjon
be az elméjébe, és ebbe végleg beleőrüljön.
De vajon végleg kerülnie
kell az emberi érintést vagy van valami megoldás arra, hogy normális emberi
életet éljen? Vajon a képessége átok vagy áldás? Milyen titkokat rejt az új otthona és a
családja? És vajon megbízhat-e a kiismerhetetlen, de nagyon vonzó Alexben?
A komor kezdés után hamar egy könnyed
YA történetben találtam magam, ahol egy részem élvezte, egy részemet viszont zavarta, hogy egy-két szereplő kivételével mindenki túl szép és jó. A
cselekmény is aránylag könnyen kiszámítható volt, de azt elismerem, hogy
az írónőnek azért sikerült pár meglepő csavart belecsempésznie a
regénybe:) és voltak benne bőven olyan részek,
amelyekkel a könyv végül kitűnt az általam olvasott, hasonló témájú regények
közül.
Amennyire ódzkodtam a
történettől először, annyira gyorsan magába szippantott és nem eresztett. Sajnos még sosem jártam arrafelé, de az olvasott könyvek, a látott filmek
alapján imádom Coloradót, így az írónő azzal, hogy oda helyezte a történetet,
már megvett magának. A ház, ahol a nagybácsi élt, annyira tetszett, hogy sokat
megadnék azért, ha a valóságban is létezne és bejárhatnám – vagy akár ott
élhetnék:). Az üvegkupola, a
napozó helyiséggé alakított, üvegtetejű padlás, a kör alakú szobák, ajtók,
ablakok és furcsa folyosók mind olyan különlegességek, amit szívesen látnék a
saját szememmel is.
Aminek nagyon örültem,
hogy az írónő nem erőltette a ma már annyira kötelező elemnek számító szerelmi háromszöget.
Mivel adott volt egy fiatal, csinos lány és egy jóképű fiatal fiú, nem kellett
nagy ész ahhoz, hogy rájöjjünk, előbb-utóbb felfigyelnek egymásra. Bár a
végkifejlet számomra nem okozott túl nagy meglepetést, de ettől függetlenül, nagyon
élveztem a sokszor humoros szópárbajaikat, és lelkesen szurkoltam nekik. A kapcsolatukat megmételyező nagy bonyodalom
viszont….
Próbálok nem spoilerezni, így csak annyit kérdeznék, hogy a XXI.
században, Coloradóban nem ismernek egy orvost sem? Aki esetleg megvizsgálta
volna az adott személyt? :)
Illetve még egy apróság.
Alexet kifejezetten imádtam már az első pillanattól kezdve, de néhol kicsit túl
sziruposnak éreztem a mondatait, egyszer-kétszer úgy éreztem, hogy a mai világban egy
ennyi idős fiú nem beszél így, nem mond ilyeneket.
És Lena. Szerettem a
fejében lenni, érdekes volt átélni, amiket átélt, a képességéről pedig
félelmetesen jó leírásokat kaptunk. Főleg az a rész, amikor Noel érzéseit és
gondolatait látta a lány, az nagyon jól sikerült. Ott kifejezetten úgy éreztem,
hogy nem egy YA könyvet olvasok, hanem valami jóval komolyabb krimit. A
lovakkal való kapcsolata pedig nemcsak a cowboyokat és Victort, hanem engem is
teljesen levett a lábamról. És persze
Victor és Ethel.. ilyen pótcsaládot én is bármikor szívesen elfogadnék.
De nem akarok
megfeledkezni Zoéról sem. Amikor először találkoztunk vele a repülőn, bennem
volt a félsz, hogy egy elkényeztetett nagyvárosi libát kapunk, de a félelmem
alaptalannak bizonyult. Zoét nagyon hamar megkedveltem és anno én is örültem
volna egy ilyen barátnőnek (főleg, ha ilyen bátyja lett volna, mint Alex:)). Egyedül a „nyuszifül, nyuszkó” elnevezésekkel
nem tudtam kibékülni...
Összességében elmondva,
nagyon tetszett a regény és egy percig sem bántam meg, hogy a borító végül
elcsábított. Bár a vége alapján nekem ez így, ahogy volt akár egy lezárt történet is lehetne, de szívesen olvasok még tovább Lena, Alex és a
többiek kalandjairól:).
Személy szerint pedig kifejezetten örülök annak, hogy egy fiatal
magyar írónő művét olvashattam és hiszem, hogy ez a történet simán megállná a
helyét a nemzetközi YA könyvek között is!
Borító: Gyönyörű, imádom
a hófehér borítót és rajta a dombornyomott mintát.
Kedvenc karakter: Lena, Alex, Zoé
Szárnyalás: A legelős jelenet
Mélyrepülés: Ami Noellel történt és az utána lévő "folytatás"
Érzéki mérce: egyetlen
egy rész miatt mondanám azt, hogy inkább 14 éven felüliek olvassák
Értékelés:
nekem is nagyon tetszett ez a könyv :)nem tudod h lesz-e folytatása és ha igen mikor?
VálaszTörlésLesz, azt nem tudom, hogy mikor, de azt hiszem Misztérium lesz a címe. :)
VálaszTörlésLesz Novemberben és én úgy hallottam a címe Ezüsthíd lesz. (:
VálaszTörlés