Oldalak

2013. január 26., szombat

A. O. Esther: Elveszett lelkek - Összetört glóriák #1

Decens Magazin Média Kft. 2012
446 oldal
Besorolás: romantikus fantasy

A legutóbbi "postás csenget" bejegyzésben már méltattam a könyv gyönyörű kivitelezését, az igényes tördelést, a saját könyvjelzőt. Tényleg öröm kézbe venni, végre egy olyan kiadvány, amin látszik, hogy a szerző nem volt hajlandó a megalkuvásra és kivitelezte azt, amit megálmodott.
Nagyon akartam szeretni a könyvet, de legnagyobb sajnálatomra ez nem jött össze.
Eltekintek a fülszöveg bemásolásától, ugyanis egy mondatban elmondhatom, a könyv nem szól semmiről,  számomra legalábbis nem.

"Ógörög istenség egy régi templom freskóján"
Azonnal egy csata közepén találja magát az olvasó,  Sophiel a Mennyországból érkezett a Földre, hogy harcosként segítse az embereket és a Térítőket a Fekete Angyalok és seregük ellen. Ez az első összecsapása, eddig fogalma sem volt róla, mennyire törékeny is ő, a fájdalom, a sebesülés ismeretlen abban az éteri világban, ahol eddig élt, mint ahogy a többi emberi érzés is mind új a számára. A Fehér Fák Ligetét az angyalok csak szellemtest alakban hagyhatják el, így segíthetnek az embereknek. Ahhoz, hogy emberi testben létezzenek a Földön, le kell vágni a szárnyukat (amit nem tudom mire használtak, hiszen fénylények voltak, gondolom megszokásból volt szárnyuk is) és így érkeznek a Földre. Arról egy szó sem esik, hogyan választanak konkrétan testet, mindenesetre Sophiel random módon épp egy hosszú hajú szőke bombázó testet kapott, annak ellenére, hogy igazából harcolnia kéne. Nos, küzd is rendesen, de egy fekete csuklyás alak halálosan megsebesíti, egy nyolcágú tüzes korbáccsal. A bőre csontig felhasad és megég, sós víz önti el a szemét (sír). A lány elájul a fájdalomtól, látomást lát, ami végül átvált a valóságba, a csuklyás alak felfedi GYÖNYÖRŰ arcát, ő a TÖKÉLETES férfi, aki az imént majdnem megölte, immáron megmenti, a saját tenyerét megvágva a vérét hullajtja a sebbe (oopps, hol is láttam ilyet?). Az eddigi E/1 szemszög átvált egy fejezet erejéig E/3-ra, hiszen bele kell látnunk a Sötét Angyalok legnagyobbika, Elijah fejébe. Meg is tudhatjuk, hogy valójában mi a baja a Térítőkkel, ők a jó és a rossz embereknek egyaránt segítséget nyújtanak, holott a rosszak, a bűnösök, hatalomvágyók, vétkes emberek ezt nem érdemlik meg. Elijah nem hisz a bűnbocsánatban. (Nekem ez a tulajdonsága volt a legszimpatikusabb.) Lám, most azonban összezavarodik, mert első látásra érez valamit Sophiel iránt, ami nem csoda, hiszen a lány törékeny, kislányos, ártatlan, gyönyörű.
A lány mégis megmenekül, függőleges irányban, ugyanis az erdőlakó manók felhúzzák magukhoz a lombok közé épített birodalmukba. A manóknak japcsi neveik vannak, amit látva majdnem megfulladtam a röhögéstől, Mitsuko pl. a Battle Royalból volt ismerős. A manók egyébként 10-12 éves gyerek kinézetének felelnek meg, nem nőnek tovább, de a felnőtt méretű Sophielnek nem okozott problémát az ágyukban aludni, a kádjukban fürödni, vagy a házakat összekötő függőhidakon átkelni. A japcsi neveknek van ám jelentése, de mivel egy  átlag olvasónak nem jut eszébe utána nézni, nem is foglalkozom vele.
Tehát Sophiel gyógyulgat, túl van az első találkozáson Elijah-val, és már ki is bontakozott a szerelem a szívében. Állandóan Rá gondol, Ő jár az eszében. INSTANT LOVE. Kész.
Ja, a tündérek (akik egy bátortalan, bujkáló népség) elintézik, hogy a hegek nyomtalanul elmúljanak, sőt, a bőr halványan csillogó lesz!
Sophielt  persze elkapja újra a szerelme és Fagus várába viszik, az úton megismeri Joshuát, aki egy különleges képességű gyermek, meg tudja idézni az angyalokat. Persze a rabok árverésén Elijah megvásárolja a lányt, és elviszi a saját várába.
Itt következik  a legfontosabb esemény,  szabályos tüzes vasas megbélyegzést kap a lány, mert így lesz belőle kurtizán, hiszen Elijah csak így tudja biztonságba helyezni a saját várában. (????)

A mese végét olvassátok el, ha kíváncsiak vagytok rá. Mert igazából ez a mű tényleg nem egy fantasy regény, hanem egy mese.
Az egész történet nincsen elhelyezve térben és időben. Valahol a Földön játszódik, amikor emberek is éltek, de semmi közelebbit nem tudunk meg. Középkori díszletek vannak jelen, de hogy ez lenne az igazi idősík,  csak tippelni tudok. Elismerem, hogy a leírások, a helyszínek jók, bár ennyi jelzővel rég nem találkoztam, minden aprólékosan megmagyarázott és leírt, de elvégre meg kell tölteni valamivel a négyszáz oldalt.
A szereplők száma óriási. Ennek eredménye, hogy gyakorlatilag senkit sem ismerünk meg. Bemutatásra kerülnek az angyalok, némi magyarázattal, de a többi szereplőről főként csak a  külsőre vonatkozó leírásokat kapunk, karakterizálás nulla, és ez a főszereplőkre is igaz.
Sophiel egy butus libus, nem tudok rá mást mondani, hajlong jobbra balra, végül azt teszi amit belekódoltak a fejébe, de amíg eddig eljutott, nekem betelítette a poharat. Megbocsátani olyan tettekért amit vele tettek, ez egyszerűen hihetetlen, még egy angyaltól is az lenne, aki most ugye ember.
Nem hiszem, hogy bárkinek követendő példa lehetne Sophiel története.  Hé emberek, a fantasy nem azt jelenti, hogy bármit leírhatunk, mert ez egy olyan takaró, ami mindent betakar!   Csak egy apróság a sok közül: Fehér boszorkány. Minden vonatkozó történetben a jó boszorkányok a fehér mágiát használó banyák. Értetlenül álltam a megnevezés előtt, miért lett ép "fehér" a gonosz boszorkány.
Azt sem tudom mondani, hogy ez a regény a jó és a rossz küzdelme, hiszen a jók is tesznek rosszat, és a rosszakban is fedezünk fel jót. 
Szinte minden oldalon olvashatunk bölcs(nek) tűnő mondatokat. Nem is tudom, talán a mennyiség miatt egy idő után nekem átment közhelyesbe ez  a dolog.
Ha valami tetszett, az a Koponyák Völgye volt, bár halványan Frodo és Samu lebegett a szemem előtt, az ötlet érdekes és izgalmas. A Mágus háza viszont nem volt túl ötletes.
Említésre méltó a könyv befejezése, konkrétan az üvegcsék felrobbanása után a lelkek távozása, itt jön a könyvben az a bizonyos 440. oldal a beépített "köszönöm" lappal, ami egy remek ötlet és kivitelezés. 
A függővég különösebben nem meglepő, ahogy igaz ez az egész történetre, minden mozzanat kitalálható, nincsenek gyilkos fordulatok,  meglepetések.
Összességében gyönyörű példa a könyv arra, hogyan lehet eladni egy könyvet a külső alapján. A tartalom azonban nekem nem nyújtott élményt olyannyira nem, hogy a folytatásoknak sem adok esélyt. A két csillag a kivitelezést és a szerző belefektetett munkáját jutalmazza. Ha mégis ajánlanám valakinek, azok lennének, akik részt vesznek @GonoszKaktusz  Fantasylény vadászok klubja kihívásán, ugyanis hatalmas előrelépést érhetnek el.

Borító:  Gyönyörű
 
Kedvenc karakter: Nem volt.

Szárnyalás: Koponyák Völgye, denevérkutyák.

Mélyrepülés:  Az egész kurtizán blabla mélypontja a könyvnek.

Érzéki mérce:  A friss emberi érzések között tapasztalhatjuk a szív mozgolódását, ami azonnal szerelembe csap. Néhány csók és ölelés. 

Értékelés:

18 megjegyzés:

  1. Akkor ezt a könyvet nevezhetjük annak a kívül szép, de belül semminek?
    A leírásod alapján (márpedig megbízom az ízlésedben :-)) tényleg semmiről nem szól a könyv, így nem veszem meg. Letörlöm a listámról...

    VálaszTörlés
  2. Lehet azért fehér a gonosz boszorkány, mert a japánoknál a fehér jelenti azt, amit nálunk a fekete. Ez a japán nevű manókról jutott eszembe, de lehet semmi köze sincs hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt jellemző a könyvre a Japán vonal. Mindegy, ez egy kis semmiség..

      Törlés
  3. Kedves Kelly Zsuzsa!
    A fent rágalmazott könyvet nemrég olvastam, egészen véletlenül került a kezembe, mert (eddig) nem szerettem a fantasyt. Úgy érzem, kötelességem a védelmembe venni. Azt írod, nem szól semmiről, aztán hosszú, hosszú sorokon át meséled a sztoriját, méghozzá olyan részletesen, hogy aki olvassa, máris kedvet kap a könyvhöz. (Most nem térnék ki arra, hogy a központozást meg a helyesírást még gyakorolnod kell, olyan szó pl. nincs, hogy megbocsájt, a j betű valami tájszólásból ragadhatott rád. Ezt nem bántásból mondtam, ne haragudj.) Úgy érzem, nagyon rossz kedvű lehettél, amikor olvastad, vagy amikor a kritikát írtad, mert azt támadod a könyvben, ami a lényege. Hát persze, hogy egy mese, mi más lehetne, ami fantasy, hát persze, hogy az angyallány gyönyörű, és a fiú is, akibe beleszeret, ki akarna csúfságok románcán mélázgatni esténként, lefekvés előtt. Nem a Jó és a Rossz küzdelme? Mert a Rosszak is tesznek jót? Mégiscsak mesére vágytál Te, kedves Zsuzsi, ha ilyen görcsösen ragaszkodsz a primitív sémákhoz. (Primitív alatt értsd, egyszerű, kezdetleges.) És hogy nincsenek nagy fordulatok, izgalmak, gyilkos fordulatok? Szerintem olvasd el újból, talán úgy 440 oldalt átlapozhattál véletlenül a nagy kritizálni akarásban.
    Nekem a könyv kifejezetten tetszett, kedvesnek találtam, hogy kicsit visszaköszönnek benne gyerekkorom figurái, és kifejezetten hálás voltam, hogy bár a könyv fantasy, a szerző mégsem akarja szétroncsolni az agyamat valami neohorror szereposztással. Tetszett, hogy miközben felvállaltan mese, mégis valós érzelmeket mutat be, valódi vívódásokat, például, amikor dönteni kell, mit tartsunk feketének vagy fehérnek, ki oldalán álljunk. Nem szívesen lettem volna Sophiel helyében, amikor felismeri, hogy a világ pont nem csak fekete és fehér, miközben elköteleződött az addig fehérnek hitt oldalon. Fantasy, mese, igen, de közben sokkal mélyebb, így aztán, aki nem képes a sorok közt finoman kirajzolódó mélységekig lemerülni, az talán csalódni fog. Bááár, aki az Összetört glóriákban csalódik, az – azt hiszem –, a könyv elolvasása előtt csalódott inkább egy hatalmasat, és most mindent, de mindent feketében lát, még ezt a végtelenül kedves, fantáziadús, szerethető történetet is.
    Kedves Zsuzsa, remélem, hamarosan angyali dolgok történnek veled is, és megvigasztalódsz. Sok sikert hozzá.
    Virág Luca

    VálaszTörlés
  4. Kedves Luca! Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a hibára, javítottam. Remélem észrevetted a könyvben is a helyesírási hibákat, és megírtad az írónőnek.
    Egy tanácsom van, nyissál blogot, és ott megírhatod a saját véleményedet.
    Igazán sajnálom azokat, akik azonosulni tudnak Sophiel karakterével. Talán még egy billogozást is el tudnál viselni egy ilyen gyönyörű pasitól, mint Elijah? Én nem.
    Sok mindenre nem tértem ki a kritikában, pedig van bőven hajazás benne más művekre, de a rendszeres olvasóimnak ennyi is elég. Nem bánom, ha nem leszel köztük. Üdv!

    VálaszTörlés
  5. Ha már hajazás más művekre... A Fehér Boszorkány a Narnia Krónikáiban volt a főgonosz. :D Vagyis... Az oroszlán, a boszorkány, és a ruhásszekrény címűben azt hiszem. :) Igaz Lewisnek a másik boszorkánya sem fekete volt, hanem zöld. :D Amúgy én is levettem a kívánságlistámról... Vagyis... Ez nem hiszem, hogy érdekel, csak úgy megjegyzésként. XD Meg pl. ugye a Gyűrűk urában is Szarumán fehér volt.

    VálaszTörlés
  6. Szerintem a Narnia egész más tészta, ő királynő volt inkább nem? Szarumán meg mágus volt, és elsősorban jónak kellett volna lennie. Mellesleg Szürke Gandalfból lett aztán Fehér Gandalf:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért a Narniában az én fogalmaim szerint erősen boszorkány volt a nőszemély. :D Bár a konkrét nevére már nem emlékszem.

      Amúgy a kedvenc mondatom: "Ha mégis ajánlanám valakinek, azok lennének, akik részt vesznek @GonoszKaktusz Fantasylény vadászok klubja kihívásán, ugyanis hatalmas előrelépést érhetnek el." Meg a japán nevű manók is viccesek lehetnek. XD Kíváncsi lennék a jelentésekre.

      Amúgy eddig sem érdekelt ez a könyv, szerintem a borító inkább giccses, mint szép, főleg a csillagok miatt, de ezután sem fogom nagyon törni magam, hogy olvashassam. :D

      Törlés
  7. Hát...*belelapoz a Narniába* Igen, királynő volt, de általában Fehér Boszorkánynak hívták. :)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Kelly!
    Te még tényleg, soha nem viselted kínzó "pecsétjét" egy férfinak, akit szeretsz? Nem hoztál áldozatot érte, nem alázkodtál meg, nem viselted hősiesen a fájdalmat, a lemondásokat, az önfeladást, a kompromisszumokat, amit az együttlétetek magával hoz, pusztán abból az értelmetlennek tűnő okból, mert szereted? Szerintem pedig nem ritka ez a szerelemben, mondhatnám, nem is létezik enélkül. Kérlek újra, olvass a sorok közt!
    Köszönöm, hogy kitetted a levelem, becsüllek érte.
    Üdvözlettel, Virág Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt még olyan vélemény, amit ne tettem volna ki. A moderálás a reklámok miatt van.
      Luca, én szabadnak születtem, soha nem tudnék megbélyegezve élni, megalázkodni bárki előtt, semmilyen értelemben, sorok között sem. És nem is ajánlom a nőknek, hogy ezt tegyék. Szabadnak nevelem a két lánygyermekem is. Megéri. Magamban hiszek és magamban bízom, nincs szükségem ehhez "felső" segítségre.
      Nem akartam belemenni vallási témákba, de a megbélyegzés után a másik gyenge pontja a könyvnek a végén az imádkozás. Miért nem tették ezt meg hamarabb, ha ez így működik? Minek akkor egyáltalán harcolni? Úgy gondolom, Sophiel csak imádkozzon, esetleg szolgálja az urát, ahogy akarja, számomra egy fantasy főhősnőnek más módon kell elérnie a céljait, küzdelemmel, vívódással, elsősorban a MAGA erejéből.

      Törlés
  9. Kedves Kelly!

    A kritikád után elgondolkodtam a könyvön. Erre jutottam: Azoknak ajánlanád a könyvet, akik egy aranyos mesére vágynak. Ez mind oké. DE! Mi a fantasy, ha nem mese. Fantázia már a műfaj neve is. Egyet kell értenem Lucával. Lehet, hogy te az erős, magabiztos főhősnőket kedveled. Személy szerint én is, de ettől még, meg kell ismerni ezt a fajtát is. A kritikádból kiindulva, nem fogok nagy reményeket táplálni a könyv iránt. Kellemes kikapcsolódás.
    Üdv: Gyürky Viktória

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Viki! Igen, ez egy aranyos mese, gond nélkül el lehet olvasni, ha valakinek ilyen ingerenciája van. Nekem a fentiekben kivesézett megalázkodás és a bántalmazás szó nélküli elfogadása elrettentő dolgok. Én nem olvastam volna el, ha tudom, hogy ez lesz az üzenete számomra. Nem is olvasom tovább a sorozatot, ennyi. Üdv,K.

      Törlés
  10. Én nem bírtam befejezni a könyvet. Névnapomra kaptam egy barátomtól, aki áradozott róla, ezért kezdtem neki, mert bízok az ízlésében, még ha az angyalokért nem is vagyok annyira oda. Verbálisan terjedő agyf*szt kaptam a könyvtől.
    A japán nevű manókon kiakadtam. Főleg, hogy a Mitsuko névre hallgató egyedet akarva-akaratlanul is egy matrózblúzos, sarlót lóbáló, dús keblű lánynak képzeltem el, akárhogyan is írta le az írónő. Titokban pedig arra vártam, hogy vágja el szerencsétlen főhősünk torkát a sarlóval...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem vagyok egyedül, aki hasonlóan érez:))

      Törlés
  11. ...valaki már,

    kapott egy ilyen levelet mert kritizálni mert.

    "...a további jogsértések elkerülésének érdekében felszólítjuk önöket, hogy az alábbi „kritikát” távolítsák el az oldalukról!
    Megtiltjuk továbbá, hogy a jövőben bármilyen összefüggésben is nyilvánosságra hozzák (akár egészében vagy csak részleteiben az alábbi „kritikát”) és jelen levelünk tartalmát!
    Kikötjük továbbá, hogy a jövőben semmilyen módon sem használhatják fel az Írónő és a kiadónk sikereit. Ennek értelmében nyilvánosság előtt, nevén nevezve nem méltathatják sem az Írónőt, sem bármely munkáját, sem pedig a Kiadót! „Kritika”, „nyilatkozat” vagy bármi más fedőnév alatt sem szerepeltethetik saját nevüket a miénkkel együtt! Ezzel az alábbi „kritikájuk” szellemiségétől és önöktől is teljes mértékben elhatárolódunk!
    Felhívom figyelmüket, hogy az alábbi „kritika” azon túl, hogy súlyosan sérti az Írónő és a kiadó jogait, rossz szándékú, másokat megtévesztő, üzletrontó, sőt a gyűlöletbeszéd fogalmát is kimeríti!
    A fentieket tudomásul véve, várom a jogsértés azonnali megszüntetését!
    Amennyiben 24h-n belül nem tesznek eleget felhívásunknak, úgy jogi úton, már kártérítési igény benyújtása mellett szerzünk érvényt igazunknak! "

    alighanem Ti lesztek a következők.
    Az ú.n. gyűlöletbeszéd miatt, szerintem.
    :-)

    cels.

    VálaszTörlés
  12. Az író levetette a kritikát erről a blogról is. Most itt folytatódik a balhé.
    http://fantasydij.blogspot.hu/2014/10/a-legsotetebb-ora.html

    VálaszTörlés