Oldalak

2013. január 9., szerda

Karen Thompson Walker: Csodák kora

Libri Kiadó 2012
355 oldal
Goodreads: 3,69
Fordította: Nagy Gergely
Besorolás: disztópia

Sok-sok évvel ezelőtt láttam egy amerikai katasztrófafilmet, "A mag" címmel. Nem volt egy kiemelkedően jó film, de amiről szólt - miszerint mi történne, ha a Föld forgása lelassulna - elgondolkodtatott nagyon. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mi lett volna akkor, ha a hősök nem járnak sikerrel, hogyan alakult volna át minden a katasztrófa hatására.
És a kezembe került ez a könyv. Sok jót hallottam róla és pont ezt a témát dolgozta fel, így természetesnek vettem, hogy olvasnom kell.

„Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.”

Ez a történet nincs tele akcióval, nincsenek benne földöntúli lények, világmegváltás, csupán egy fiatal lány részletes visszaemlékezése arról az időszakról, amikor visszafordíthatatlan változások kezdődtek a Földön. De mégis ez egy olyan történet, ami magával ragad, és nem enged. Egy történet, ami elég időszerű, hisz bármikor velünk is megtörténhet, ha nem vigyázunk a bolygónkra. A Föld lassulása következtében a nappalok és az éjszakák szépen lassan hosszabbodnak, és ez mindenre hatással lesz. Hányszor könyörgünk azért, hogy bárcsak egy nap több órából állna? Itt ez bekövetkezik... És garantálom, ha ezt a könyvet elolvassátok, soha többé nem kívántok ilyet.

A regény azt az 1 éves időszakot öleli fel, amikor 11 évesen, épp kilépve a gyermekkorból, átlépve a tinédzserek amúgy is zűrös világába, Julia kénytelen átélni, ahogy a megszokott kis élete, a mindennapjai megváltoznak. A korából adódóan őszintén mesél mindenről, szinte napi részletességgel írja le, hogyan változik meg a környezete; hogyan élik meg ezt a változást a barátai, a családja és az ismerősei. És Juliát élmény olvasni, hisz tényszerűen, érthetően, figyelmesen ír. Sokszor úgy éreztem magam, mintha egy amerikai katasztrófafilmet „néznék”, de kihagyva belőle az összes nyálas hollywoodi klisét és csupán annyi érzelmet beletéve, amit egy 11 éves kislány érezhet. Julia a katasztrófa közepette is tinédzser marad, próbál beilleszkedni a korosztályába, edzésre jár, barátokat szerez és veszít el és szerelmes lesz, miközben a Föld körülötte változik és ez a változás természetesen lassan az ő életére is hatással lesz.

A mai napig, ha visszagondolok a történetre és az utolsó fejezetre, összeszorul a szívem. Az utolsó mondat pedig…. Egy teljesen egyszerű mondat, semmi hatásvadász dologgal nincs megspékelve, mégis elolvasva, jó fél órán át sírtam és utána hosszú órákig még a történeten gondolkodtam.

Ezt a gyönyörűen megírt regényt szerintem mindenkinek olvasnia kell. És utána másnap felkelni és örülni a napfelkeltének, majd végignézni a naplementét. Kiélvezni minden egyes napot, amit a szeretteivel tölthet egy olyan világban, ahol természetes, hogy a nap 24 órából áll, ahol mezítláb végigsétálhatunk a gyepen, hallhatjuk a madarak énekét, beleharaphatunk egy almába. Hálát adni, hogy egy ilyen világban élhetünk és megtenni mindent azért, hogy ez így is maradjon.
A könyvet köszönjük a Libri Kiadónak.

Borító: Nagyon szép, az arany betűs cím gyönyörű rajta. De mégis.... Ez a borító engem arra emlékeztet, mintha a rossz végén ott lenne a jó, az alagút végén a fény. És ez a történet nem ennyire könnyed.

Kedvenc karakter: Julia és Seth

Szárnyalás: Az első csók

Mélyrepülés: Julia és Seth engedetlenségének a következményei

Érzéki mérce: 12 éves kor felett nyugodtan olvasható.

Értékelés: 
 

2 megjegyzés:

  1. Ez után a vélemény után biztosan olvasni fogom! :) Mostanság úgy is a sima, semmi természetfeletti könyveket olvasom.

    VálaszTörlés
  2. Ez tényleg egy csodálatos könyv és ez a recenzió tökéletesen visszaadja ezt, nagyon jó lenne, ha sokakhoz eljutna, mert nekem rengeteget adott. Köszönöm a kiadónak és szívből ajánlom mindenkinek.

    VálaszTörlés