Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk

Könyvmolyképző 2012
415 oldal
Goodreads: 4,12
Fordította: Molnár Edit
Besorolás: YA, fantasy

Maggie Stiefvater neve nem ismeretlen a magyar olvasók körében, hisz a Mercy Falls farkasai sorozatával már hatalmas rajongótáborra tett szert. Őszintén bevallom, én még nem olvastam tőle semmit - szégyenszemre még farkas imádóként sem -, de ennek a könyvnek a fülszövege, a borítója és az ismerősök véleménye alapján úgy éreztem, hogy ez lesz az első Stiefvater könyv, amivel megismerkedem.

Blue látó/jós családból származik.Bár ő nem rendelkezik semmilyen különleges képességgel, „csak” annyival, hogy felerősíti a többiek energiáját, de Szent Márk éjjelén mindig elkíséri az édesanyját a helyi templomkertbe, hogy a segítségével könnyebben lássák meg, ki fog az elkövetkezendő 12 hónap során meghalni. A lány még sosem látott senkit, de ebben az évben egy Gansey nevű fiú jelenik meg előtte, aki látszólag a közeli patinás Aglionby nevű magániskola tanulója. Blue-t első megdöbbenése után felvilágosítják a többiek, miszerint ő csak két esetben láthat szellemet ezen az éjszakán, ha vagy ő a fiú igaz szerelme, vagy pedig ő ölte meg őt. És Blue esetében az egyik lehetőségből szorosan következhet a másik, hisz már fiatalon figyelmeztették arra, hogy sosem csókolhat meg senkit, mert annak a személynek a halálát fogja okozni. A lány úgy érzi, hogy a fiút valamilyen módon figyelmeztetnie kellene, de kettejük útja hamarabb keresztezi egymást, mint ahogy gondolnák, hisz Gansey három másik barátjával együtt egy furcsa küldetésen dolgozik. Ehhez pedig szükségük van a látókra is, így akarva-akaratlanul, de összefutnak Blue-val és együtt próbálnak kibogozni egy hétköznapi és természetfeletti veszélyekkel tarkított legendát.

Owen Glendower

Maga a történet és az ötlet nagyon jó, nagyon tetszett, hogy egy ismert legenda megfejtésébe bonyolódik a kis társaság, mindezt rengeteg természetfeletti szállal megspékelve. Érdekes volt Owen Glendower (Owain Glyndŵr), Wales hercegének a történetét megismerni és a híres és rejtélyes Ley-vonalak is fontos szerepet kaptak a regényben.

Ezenfelül az egyik nagy csavar a történetben – bár tippeltem, hogy azzal a szereplővel nincs minden rendben – akkorát ütött, hogy utána több, Supernatural (Odaát) rajongó ismerősömmel is hosszú órákig próbáltuk ezt értelmezni:). Azt hittem, hogy több, mint 7 évad Supernatural végignézése után már nem tud senki újat mutatni a számomra ebben a témában, de Maggie-nek mégis sikerült.

A másik nagyon jól megírt rész a négy fiú története. Maga a regény két főbb szálon fut, az egyiken Blue-t és családját, a másikon pedig a négy fiú életét és a nyomozásukat követhetjük nyomon, majd később persze a két szál összeér, és onnantól egy közös szálat alkot tovább.

A fiúk mindegyike nagyszerű karakter, mindet másért lehet szeretni. A főszereplő a nagyon gazdag családból származó Gansey, aki az ész és a vezető a társaságban. Ott van mellette a szegény sorból feltörekvő, ösztöndíjas, hatalmas igazságérzettel rendelkező, szerény Adam, de persze nem hagyhatjuk ki Ronant, az örök lázadót, aki bármerre jár, csak bajt kavar és végül Noah-t, a legcsendesebb fiút a csapatból. A nagy kedvencem közülük persze Ronan lett. Imádom a karakterét, őt szerintem minden rosszfiút kedvelő olvasó imádni fogja szintúgy. Kifelé először egy nagyszájú, züllött, bajkeverőnek tűnik, de ahogy jobban megismerjük, hamar kiderül, hogy a barátaira odafigyel és bármit megtesz értük. És ahogy a kis hollóját, Láncfűrészt (ezen a néven azóta is egyfolytában vigyorgok:) imádja és gondozza! Teljesen a szívembe lopta magát.

Ez a rész nagyon jól kidolgozott, élvezettel olvastam, hisz hol szívmelengető, hol humoros, hol szívszorító volt a történetük, hogy mi hozta őket össze és hogyan képesek az ennyire különböző hátterű fiúk barátként, egy csapatot alkotni. Gansey mániája a legenda megfejtése és a többiek, bár nem túlságosan érdekli őket ez az egész, mégis segítik őt, a fiú viszont cserében a kis csapat összetartó ereje lesz és pénzt, kapcsolatot, időt nem kímélve a barátai mellett áll. Megható az összetartásuk. Mindegyik szereplőnél érezni, sejteni, hogy mi lesz a sorsa a történetben és a kezdeti sejtéseim szinte minden esetben beigazolódtak.

Amivel gondom volt, az a másik szál, Blue és a „családja”. A lány eleve nem egy jól megírt karakter, nem igazán tudtam vele azonosulni, beleélni magam a problémáiba és a családja pedig kifejezetten egy nagy káosz volt a számomra. Egy házon belül élt Blue az anyukájával, a nagynénjével és az unokatestvérével, akik mind jósok, médiumok. Plusz még ott volt az édesanyja két legjobb barátnője is. Ez a szál nekem „sok” volt, a szereplők pedig kiforratlanok. Még a könyv végére se tudtam ezt a részt teljesen letisztázni magamban, és ha most visszakérdezné bárki, hogy meséljek ebben a „jövendőmondó központban” élőkről, nagy bajban lennék.

Ráadásul a könyv elején egyszerre zúdított ránk az írónő rengeteg szereplőt és eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda és mi lehet a szerepe. Így miközben próbáltam a szereplőket memorizálni és odafigyelni rájuk, fontos információk vesztek el a történettel kapcsolatban, amikre csak akkor döbbentem rá, amikor a könyv elejét újraolvastam. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a fiúk része élvezhető történetnek lett megírva, de amikor Blue részeihez értem, akkor nyögvenyelőssé vált az egész. Szerény véleményem szerint a négy fiú elvitte volna magában is a regényt, bár akkor hol marad a szerelmi szál, ami a női olvasók nagy részénél alapkövetelmény?:)

Na igen.. a szerelmi szál, ami a könyv fülszövege szerint annyira hangsúlyos. Hát.. Ez annyira halovány, hogy szinte nem is létezik. Valami alakul Blue és két fiú között is!.. de mégis.. túl sok kémiát sehol nem éreztem a szereplők között. Ez a történet (egyelőre) nem erre van kihegyezve, úgyhogy aki emiatt olvasná, az csalódni fog. Viszont aki szereti a rejtélyeket, a természetfelettit, szeret nyomozni, annak tetszeni fog a könyv.

Uffingtoni fehér ló

Ahogy fentebb említettem, még nem olvastam másik könyvet az írónőtől, így nem tudom összehasonlítani a többivel. Hogy a fordítással volt gond, vagy az írónő ír eleve néha ennyire zavarosan, nem tudom... Viszont, ha ezeken a hibákon túl tudunk lépni, akkor egy nagyon izgalmas, lebilincselő történetet kapunk, imádni való fiú szereplőkkel és olyan függővéggel, ami arra késztet, hogy azonnal akard olvasni a következő részt:).. (én is várom nagyon!)

Ui: a könyv utolsó mondatát valakivel, aki már olvasta, nagyon szívesen átbeszélném, mert rengeteg kérdésem és teóriám lenne ezzel kapcsolatban:).

Borító: az eredeti borítót tartotta meg a kiadó, ami szerintem tökéletes.

Hollófióka

Kedvenc karakter: Ronan, Adam és „Láncfűrész”

Szárnyalás: a négy fiú barátsága és összetartása + Ronan gyengéd viselkedése „Láncfűrész” iránt

Mélyrepülés: Noah titka

Érzéki mérce: inkább az erőszakos jelenetek miatt mondanám 14 éven felülieknek a könyvet

Értékelés: