Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Könyvmolyképző Kiadó 2012
384 oldal
Goodreads: 4,21
Besorolás: YA, romantikus, realista

Ha egy igazán édes, mai szerelmi történetet szeretnél olvasni, nem kell tovább keresned, garantáltan tetszeni fog Anna és Étienne sztorija.

Anna szülei döntése szerint  a középiskola  utolsó évét egy párizsi bentlakásos angol nyelvű suliban kell elvégeznie. A lány szerint az apja sznobizmusa áll a háttérben, mert a világon semmi nem köti Franciaországhoz, a barátai, a munkája, az alakulóban lévő kapcsolata az otthonában, Atlantában marad, egy évre mindentől el kell szakadnia.

Az első kétségbeesés után rámosolyog a szerencse, hamar barátokra talál, a suli sem rossz és a francia nyelvvel sem lehetetlen megbarátkozni. Kiderül, hogy Párizs a fények mellett a mozik városa is, egy filmes blogger ennél többet nem is akarhat. Vagy mégis? Étienne St. Clair a baráti társaság legjobb pasija, egyetlen hibája van, hogy foglalt. Hiába a józan ész szava, az érzelmeknek nem lehet parancsolni...

Még nem jártam Párizsban, de Stephanie Perkins debütáló regénye elérte azt, hogy eldöntsem, nekem is be kell járnom Anna sétaútjait, meg kell kóstolnom a helyi ropogós szendvicseket, és be kell ülnöm egy párizsi moziba is.  A hangulat megteremtése tehát remekül sikerült, a szerző el tudja érni, hogy Annával együtt az olvasó is megszeresse Párizst. Persze sok történet játszódik Párizsban, mégis, számomra az írónő csodás módon szőtte bele a történetbe a helyi nevezetességeket és nem csak a nagyobb történelmi múltú épületekre gondolok, hanem Anna gyomrán keresztül részesültem remek gasztronómiai élményekben is. A baráti társaság révén a hétköznapi reggeliktől a legfinomabb cukrászkészítményekig megismerhettem, mit esznek a fiatalok Párizsban.

Például nem bírom ki, hogy ne tegyek be ide egy képet a macaron nevű sütiről, amit a szivárvány minden árnyalatában készítenek, és pontosan olyan finom lehet, mint amennyire vidám ez a süti.  És akkor még nem is említettem a palacsintázókat, kávézókat, esti szórakozóhelyeket. Párizs nagyon bulis város, erre Anna is hamar rájön.

Nagyon megszerettem az írónő stílusát, remekül alakította a történetet, a leírások érthetőek, és a dialógusok különösen jók, reálisak. Anna hangján olvashatjuk a történetet, ami könnyű azonosulásra ad lehetőséget. De Anna egyébként is nagyon  szerethető karakter, egy hétköznapi csinos 18 éves lány,  a reakciói teljesen  életszerűek, elfogadhatóak. Az elején átéreztem a magányát az idegen környezetben, együtt örültem vele, hogy a koleszos szomszédján, Meredith-en keresztül egy baráti társaság tagjává válik. Megismeri Étienne St. Clairt, akinek ugye már a neve is gyönyörű. 

Anna Oliphant

Francia-amerikai szülők gyermeke Étienne, aki Londonban nőtt fel,  tehát bájos akcentussal is rendelkezik,  a rendkívül megnyerő külső tulajdonságai mellett nagyon kedves, okos és udvarias is. Azonnal kialakul közöttük a vonzódás, de mindketten ellenállnak, mert a srácnak van barátnője, amit Anna tiszteletben is tart.

Étienne helyzete nehéz, édesanyja komolyan beteg, az apjával való viszonya rányomja a bélyegét a személyiségére, nem szeret változtatni, legkevésbé elhagyni a jelenlegi barátnőjét, ami ugye felkavarná az életét.

Étienne St. Clair

Legszívesebben beszóltam volna nekik néhány alkalommal, amikor annyira nyilvánvaló helyzeteket félreértettek, oda és vissza, az őrületbe kergetve egymást és az olvasót. De mégis így volt ez jól, mert egy azonnali instant szerelem tudjuk, milyen hihetetlen, viszont ez a lassan fejlődő szerelem azt hiszem minden olvasót levesz a lábáról. 

Lehetne még beszélni arról, hogy a főszereplő páros szerelmén kívül miről is szól a könyv, mert a családi kapcsolatok ábrázolása  bőven szerepet kap, főleg a szülő-gyerek viszony. De kiemelhetném még a barátság témáját, hisz előfordul több alkalommal is, hogy csalódnia kell Annának, ugyanakkor az élet úgy hozza, az érem másik oldalát is meg fogja ismerni. Mégis, ezek a különben nem könnyű témák eltörpülnek a szerelmi vívódás mellett, amit a könyv az olvasónak tálal.

Ami nagyon tetszett még Annában, az a filmekhez való vonzódása, így amellett, hogy az iskola kapcsán bepillanthatunk az ottani középiskola tanmenetébe könyvek terén, Anna hobbija kapcsán sok filmre is felhívta a figyelmemet a szerző. Örültem, hogy nem volt totál ismeretlen egyik téma sem. A sok multiplexes élmény után öröm volt olvasni arról, hogy léteznek százszámra egy-két mozitermes apró, hangulatos mozik is Párizsban.

Le Champo mozi

A többi karakter is nagyszerűen formált, nem voltak túl sokan, mindenki a helyén volt, a féltékennyé tevéshez szükséges osztálytárstól a rosszindulatú  ostoba libáig. A főszereplőkkel együtt mindenki ÉLT, hibáztak, tanultak belőle, valóságos és hihető történet alakult a fejezetek során. 

Összességében imádni való volt   ez a történet, olyan könyv, amit nem egyszer fogsz a kezedbe venni.

Nagyon kíváncsi vagyok, a szerző másik regénye a Lola és a szomszéd srác vajon ugyanilyen sikeres lesz-e nálam. Kedves Könyvmolyképző Kiadó, ugye nem kell sokat várni arra a könyvre sem?

Borító: Az eredeti borítót kaptuk meg a könyvvel, Annából látszik a karakter, Étienne-t az olvasó képzeletére bízza a borító szerkesztője. Ha már itt tartunk elmondhatom, két napig tartottam castingot az interneten, mire találtam barna szemű, nagyon helyes, bozontos hajú srácot, és Anna sem volt könnyű eset. Sajnos a hajából kimaradt a jellegzetes melírcsík, de oda lehet képzelni.

Kedvenc karakter:  Anna, Étienne


Szárnyalás: Az első csók


Mélyrepülés: Étienne apjának viselkedése

Érzéki mérce: 14 éves kortól nyugodtan olvasható, néhány csókjelenetet tartalmaz, gyönyörűen megírva!



Értékelés:

 

A Legenda nyertese

Megtörtént a sorsolás, és a szerencse Göndör Dórának kedvezett.

Gratulálok, e-mailben egyeztetünk!!

Legközelebb Colleen Houck: A tigris átka című könyvét nyerheti meg egy szerencsés húsvétra:)

Nagyon érdekesen alakult a mini közvélemény kutatásom a kedvenc könyvetekről.
A válaszaitok alapján manapság ezek a kedvenc könyveitek:

1. Az Éhezők Viadala sorozat
2. A Végzet Ereklyéi sorozat
3. Időtlen szerelem sorozat (ez nekem meglepetés volt)
4. Gyönyörű sorscsapás
5. Tökéletes kémia
6. Csitt, csitt
7. A burok
8. Twilight sorozat
9. Vámpírakadémia sorozat
10. Tündérkrónikák sorozat

Bree Despain: The Savage Grace - Farkashalál

Könyvmolyképző Kiadó 2012
408 oldal
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, vérfarkas

A Dark Divine sorozat harmadik, egyben befejező részét is megkaptuk a kiadótól a karácsonyi megjelenések között.  Nagyon vártam már, hogy olvashassam, egyrészt maga a sorozat eddigi két része alapján ez az egyik kedvenc sorozatom, másrészt olyan függővéggel zárult a The Lost Saint, ami keménnyé tette a várakozást.

Aki nem olvasta az első két részt, vegye figyelembe, hogy a bejegyzés spoilereket tartalmaz.

A sorozat első részéről a bejegyzést ITT  találhatod.

A sorozat második részéről a bejegyzést  ITT  találhatod.

Egy gyötrődő lélek. Egy lehetetlennek tűnő választás. És egy végső összecsapás.

Miközben Grace Divine a benne egyre jobban elhatalmasodó vérfarkasátokkal küzd, végre megtalálja a bátyját – de csaknem minden mást elveszít közben.

Szerelme, Daniel nem képes visszaalakulni emberré, Sirhan halála is közeleg, így Grace-nek egyre kevesebb ideje van, hogy megállítsa Caleb Kalbit és démoncsapatát. Ha elbukik, családja és szülővárosa is elvész. Minden rajta áll.

A Dark Divine trilógia utolsó része választ ad arra, hová is vezet Daniel és Grace szerelmi története.

Grace feje fölött gyűlnek a viharfelhők, egyszerre rengeteg gonddal kell megküzdenie. Jude megkerült ugyan, de a parókia alagsorába van elzárva, főleg a saját biztonsága érdekében. Grace anyja a kórház idegosztályán pihen, összeomlott, miután a férje elmondta neki az igazságot a családról. De a legnagyobb probléma, ami megoldásra vár, Daniel nem tud visszaváltozni emberi alakba. Mindezek tetejébe az édesapja is kórházba kerül, miután megsérül egy robbanásban a Sötét Királyok raktárában, ahova holdkövet ment keresni az Elveszett fiúkkal. Grace ugyanis rájön, hogy holdkövet kell szereznie, azzal esetleg sikerül Danielt visszaváltoztatni. Az utolsó pillanatban, mikor már a kisváros lakói ezüst töltényekkel felszerelkezve üldözik és meglövik, sikerül megmentenie a fiút.

Mielőtt belemerülnék az egész történet elmesélésébe, inkább rátérek az észrevételeimre.

150 oldal telik el, míg Daniel újra ember lesz, de már ez az első harmada a könyvnek is olyan eseménydús, hogy  faltam az oldalakat. Megismerjük az Elveszett fiúkat, akik Caleb bandájából álltak át Daniel falkájába,  őket nagyon megszerettem. Sok vicces jelenet köszönhető nekik, ami ellensúlyozza az amúgy eléggé sötét hangulatot. Ez a borús hang Grace-re is nagyon jellemző, ahogy küzd a gondolataiba bekúszó belső farkasátok ellen - bár időnként talán nem a farkas, hanem saját szimpla emberi hibáiról, kétségeiről van szó. Grace karaktere igazán sokat fejlődött a sorozat során. Mindig is kedveltem, de így a végére erős, harcos fiatal felnőtt lett belőle, aki mindent megtesz a szeretteiért. 

Na igen. Egyre másra visszaköszönnek a könyvben a sorozatra annyira jellemző keresztény értékek. Grace sem lett volna hiteles, ha elsőre meg tudta volna gyógyítani  az apját, annyi rossz érzéssel a szívében, először meg kellett tanulnia a megbocsátást. De nemcsak neki, több karakternek is része lesz a megbocsátást gyakorolni, felülemelkedve a haragon. 

A szerelem hatalma mindent legyőz - Grace nem fordul el soha Danieltől, addig küzd, míg sikerül megmentenie. Daniel pedig igazi alfává alakul, sikerül elfogadnia saját magát, és mindent megtesz, hogy a kihívási szertartáson nyerjen.

Muszáj beszélni a szerelmi szálról, hiszen az egész sorozat jellemzően Grace és Daniel szerelméről is szól. De mivel a keresztény vonal is nagyon erős, házasság előtti szexről szó sem lehet, erről megállapodott korábban a két fiatal. Ugyanakkor ne gondoljátok, hogy nincsenek érzelmileg túlfűtött jelenetek, azért akad ebben a részben is néhány érzéki jelenet a főszereplők között, nagyon édesek!

Örülök annak, hogy Talbot érzelmileg háttérbe kerül, nem alakul ki szerelmi háromszög ebben a részben sem, bőven elég a két fiú közötti kakaskodáson szórakozni.

A történetből nem hiányoznak a harci jelenetek, nos, aki látott már ilyet filmen, nem nehéz elképzelni, milyen, ha farkasok küzdenek egymással, emberekkel, sőt itt démonokkal is. A szerző nagyszerűen megoldotta ezeket a jeleneteket, felépítette a helyszínt, terveket szőtt, az már más kérdés, hogy semmi sem az A terv szerint alakult.
Egy pici levonást a vége miatt adtam, nekem ugyanis nem tetszett, hogy  muszáj volt valakinek meghalnia, aki szimpatikus karakter és muszáj  a nevekkel is már az elejétől tulajdonképpen rámutatni, mi is lesz az összefüggés a  végén.

Bree Despain nagyot alkotott ezzel a sorozattal, tetszett a stílusa, jók voltak a karakterek és a történet is végig az utolsó oldalig érdekes és izgalmas. Nagyon oda fogok figyelni a szerzőre, akinek legközelebb jövőre jelenik meg a következő sorozatának - Into the Dark - első része.  Címe még nincs, de a görög mitológiára fog épülni, mit mondjak, Persephone az egyik kedvenc alakom.  Bízom benne, hogy Bree itt is alaposan kidolgozza a háttérvilágot, hiszen a Dark Divine sorozat egyik nagy erőssége is ez volt, hogy a szerző remekül megálmodta az urbat legendát.

Borító:  Az eredeti borítóhoz hasonlót kreált a kiadó, nekem megfelel. Itt balra lett volna az eredeti képpel.

Kedvenc karakter: Daniel, Grace

Szárnyalás: Nagyon izgultam a kihívási szertartás alatt, remek lett.

Mélyrepülés: A nevek időnként kiborítottak.

Érzéki mérce: Néhány csókolózásban merül ki az érzékiség, szexmentes keresztény beállítottság a jellemző:)
 

Értékelés: 

Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem

Könyvmolyképző Kiadó 2012
278 oldal
Goodreads: 3,86
Besorolás: YA, fantasy

A 16 éves London Lane élete minden reggel "újraindul", ugyanis hajnali 4 óra 33 perckor törlődik a memóriája. Ezért minden este jegyzeteket készít, ezek segítségével idézi fel a korábban történteket, a suliban pedig legjobb barátnője Jamie segíti. De ez nem minden, ugyanis a jövőből viszont vannak emlékei.

Új srác érkezik a suliba, akivel megismerkedik, és Londont megijeszti a tény, hogy Luke egyáltalán nem szerepel a jövő emlékei között. Ki kell derítenie a múltját övező titkokat és megfejtenie az álmaiban szereplő különös temetés titkait.

A legnagyobb bajom a könyvvel kapcsolatban, hogy logikátlan volt az emlékezetkiesés. Pontosabban, nem tudjuk mire emlékszik, mire nem. Szerintem nincs olyan olvasó, aki ne látta volna az 50 első randi című filmet, ahol szintén egy autóbalesetben sérült memóriazavaros lány szerepel. Ott videokazettát néz a lány minden reggel, London pedig a saját jegyzeteit olvassa. Rögtön felmerül bennem a kérdés, tényleg az előző napi ruha a legfontosabb megjegyzendő? Egy normális ember kidobja a szennyesbe, így nem veszi fel ugyanazt, de ha már regisztrálni kell, a mobiljával készíthetne fotót a tükör előtt.  És egyáltalán, mennyi jegyzetet kell átolvasni ahhoz, hogy képben legyen az életéről? Sosincs arról szó, hogy korábban kelne, hogy legyen erre ideje. Egyáltalán mi van a tanulmányaival? 

A másik siralmas dolog az öccsével kapcsolatos. Számomra hihetetlen, hogy a holttest azonosítása ennyire amatőr módon történhet meg az Államokban. Az egykori emberrablók vajon hogyan emlékeznek a 10 évvel ezelőtti nevekre, címekre?  A rendőrös részek dialógusai már szinte viccesek.

Az eddigiek alapján ez a könyv egy sima amnéziás történetnek tűnik. Sajnos az írónő belevett egy olyan szálat, ami paranormálissá teszi, miszerint London emlékszik a jövő egyes részleteire. Kivéve Luke-ra. Megjegyzem, ez egyszer sincs megmagyarázva a könyvben, hogy miért emlékszik a jövőre, ez csak úgy van. Luke-ra meg azért nem emlékszik, mert - gondolja - meg fog halni. Aztán amikor már emlékszik rá,  akkor is ezt gondolja, sőt el is mondja a fiúnak, holott tudnia kéne, hogy a jövő ezután változhat, hiszen más vonatkozásban ez sikerült már neki.

A szerző debütáló regénye ez a könyv, így meg sem kellene lepődnöm a rengeteg tőmondaton, de tényleg, erre azért nem voltam felkészülve. Az írásmód amúgy gördülékeny, és a történet különlegessége miatt nagyon olvastatja magát. Bár a könyv kétharmad részéig nem sok minden történik, mégis hajtott a kíváncsiság. 

Mi az, ami miatt mégis majdnem megkaphatná a négyes értékelést? Nagyon tetszett a napi szinten újrainduló szerelem. Luke karaktere nagyon bájos, a hibáival, bénaságával együtt is szerethető karakter. Minden nap újra meg kellett hódítania Londont, és a lány újra és újra elalélt tőle. Sok vicces jelenet adódott a randijaik alatt, ez nagyon feldobta a könyvet. Kedvencem a jegyzetelés nélküli ébredés volt, amikor London egy idegen srác autójában  találja magát reggel, és fogalma sincs, hogyan került ebbe a helyzetbe. 

London karaktere annyiban tetszett, hogy nem volt béna-lány kategória, de tökéletesnek sem akarta láttatni a szerző. Hibázik, és próbál tanulni a hibáiból. 

Ha már a karaktereknél tartunk, az anyukáról tennék egy megjegyzést, nekem rendkívül gyenge karakter volt, a dialógusai csapnivalóak, tőmondatokkal tele, és egyáltalán nem értettem egyet a gondolkozásával.

Végül essék szó a könyv befejezéséről. Nos, az utolsó fejezetig azt hittem, ez egy első része egy sorozatnak. De nem! Függő szálak, események maradnak a levegőben, valami megoldódik, de nagyon hihetetlen körülmények között, a többi pedig a jövő zenéje, ami meg valahogy alakul majd. Egészen mást vártam, mivel már kezdett kialakulni valami erősebb feszültség, nyomozás, de nem, egy kurta epilógussal befejezte a szerző a történetet.

Nem mondom, hogy rossz a könyv, de ebből az alapötletből egy nagyon ütős, csavaros történetet lehetett volna kihozni, megfelelő logikával, kidolgozottsággal. Így azonban egy egyszer olvasós, szórakoztató  rövid regény, aminek nagy előnye, hogy nem a standard young adult séma szerinti tucatkönyv.

Nem ússzuk meg a megfilmesítést, bár ahogy két éve a Beautiful Creatures-nél is írtam a molyon, nagyon jó filmet lehetne belőle kihozni, ennél is el tudom képzelni. Ezen a linken olvashattok néhány infót a filmmel kapcsolatban.

Borító: Nagyon jól sikerült a magyar borító, Egyed Regina munkája.

Kedvenc karakter: Luke

Szárnyalás: Maga az alapötlet, ami nagyon tetszik, a kidolgozás sajnos nem tökéletes.

Mélyrepülés: Egyértelműen a vége a mélypont, összecsapott befejezést kapunk.

Érzéki mérce:  Nagyon aranyos a szerelmi szál London és Luke között, nincsenek korhatáros jelenetek.

Értékelés: 

 

Stephenie Meyer: A burok

Agave Könyvek 2008

519 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 3,85

Besorolás: sci-fi

Évek óta szemezek ezzel a könyvvel, de mindig visszatartott a besorolása - miszerint sci-fi, másrészt pedig féltem attól, hogy Stephenie Meyer hogyan tudná megírni ezt a történetet. Hiába mondták a barátaim, hogy "kötelező olvasmány" és ha belekezdek, nem fogom tudni letenni, mindig csak tologattam. De a könyvet megfilmesítették és hónapok óta lépten-nyomon a filmből kiragadott képekkel és trailerekkel találkozom, így nem kerülhettem el a sorsomat és végül elolvastam a regényt:).

"A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.

Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni. 

Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…” 

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, rengeteg figyelmeztetést kaptam, hogy az első 100 oldalon „törjem át magam mindenáron”, mert az „elképzelhetetlenül unalmas” és csak utána indul be a történet, de én nem éreztem így. Szükség van arra az első 100 oldalra is. Szükség van rá ahhoz, hogy megértsük az idegeneket, megismerhessük Vándort és részben Melanie-t is. Sokan, sokszor feldolgozták már a Föld invázióját, de szinte minden esetben az emberek szemszögéből láthattuk ezt az egészet. Ebben a történetben viszont pont a másik oldalt ismerhetjük meg és ez teljesen más megvilágításba helyezi az egészet.

Ami számomra furcsa volt, hogy egy percig sem éreztem az idegeneket gonosznak, ez alól egyedül a Hajtók képeztek kivételt. Sokat gondolkodtam ezen, hisz a betolakodók elvették az emberektől a testüket, a világukat és átalakították a sajátjukká. De mégis.. a világ sokkal nyugodtabb, békésebb lett így – bár csak egy részéről kaptunk képet, így nem tudhattuk meg, hogy a világ más részén mi volt a helyzet. Lehet, ha Melanie szemszögéből ismerem meg a történetet, akkor nem így gondolnám, de Vándor szavaival elmesélve, én egyáltalán nem éreztem az egészet nyomasztónak, hanem kíváncsian figyeltem, hogy mi történik, hogyan élnek az idegenek és furcsa módon egyáltalán nem volt rossz érzésem velük kapcsolatban. 

És ha már Vándort említettem. Imádtam. Hiába volt ő a parazita, nagyon szerettem rajta keresztül megismerni a távoli bolygókat, az előző életeit, és ugyanúgy élvezettel hallgattam a történeteit, mint a barlangban élő emberek. Érdekes volt az ő szemével látni a világot. Megismerni az emberi test előnyeit és korlátait, először Melanie-n, majd saját magán keresztül felfedezni a szerelmet, megismerni a félelmet, a fájdalmat, hogy milyen az, amikor elveszítesz valakit. Élveztem minden pillanatot, amit vele tölthettem. 

Ehhez képest Melanie számomra egy teljesen semleges, sőt néha idegesítő karakter volt. Persze, örültem volna, ha ő is boldog, ha egyedül birtokolhatná a testét és újra együtt lehetne a szerelmével és a kisöccsével, de mégis.. Ahogy Vándort egyre inkább megismertem, annál inkább szerettem volna, hogy mindez úgy történjen meg, hogy ő ne sérüljön közben... Stephenie pedig nagyon ügyesen úgy szőtte a történet fonalát, hogy az idegen egyre emberibb lett és lassan eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy egyáltalán mit jelent embernek lenni? Hisz Vándor, aki csak egy parazita, a tetteivel sokkal emberségesebb volt jó párszor, mint a barlangi túlélőcsoport tagjai közül sokan...

A kolóniáról és a barlangról is kell pár szót ejtenem. Ilyesmi barlangok, mint amilyen a történetben is szerepelt, létezhetnek, főleg ilyen sivatagos területen. Épp ezért volt az egész hiteles számomra, és Vándorral együtt lelkesen fedeztem fel az egészet. Kíváncsian várom, hogy fogják a filmben is megoldani, bár, ahogy láttam képeket róla, szerintem fantasztikus lesz! A kolóniából pedig érdemes megemlíteni Jamie-t, aki bár az egyik legfiatalabb túlélő, de mégis az elsők között teszi félre a kétkedését és köt barátságot Vándorral.Vagy Jeb bácsi, aki kicsit talán zakkantnak tűnik:), de ahogy megismerjük, kiderül, hogy az öreg rejteget a tarsolyában még jó pár meglepetést:). De ugyanígy ott van Doki is, Vándor rettegésének legfőbb "tárgya", aki bár az életek megmentésére tett esküt, de a kolónia érdekében néha másra kell használnia a tudását és ebben, minden egyes esetben, egy kicsit belehal a lelke..

Persze a szerelmi szálat sem hagyhatom ki. Kicsit furcsa a szerelmi háromszög – sőt inkább négyszög, hisz ott van Melanie és Vándor egy testben, és a másik oldalon pedig Jared és Ian. Jared és Melanie szeretik egymást még így is, ezt eddig is tudtuk, de Ian közben beleszeret Vándorba. Ez persze a két „lány” között konfliktust okoz, hisz ők ketten egy testen osztoznak, de a fiúk sincsenek egyszerűbb helyzetben, hisz Vándor Melanie érzelmei miatt Jaredet is szereti, de Jared is egy idő után már a kelleténél jobban kezdi kedvelni Vándort... Így konfliktusból lesz elég és az ember pedig lassan már nem tudja, hogy kinek szurkoljon, hisz mind a két páros szeretnivaló és megérdemelnék a boldogságot. Persze azért a két fiú közül nálam a mindig segítőkész, barátságos, nyitottabb Ian lett a nyerő, neki nem nagyon kellett törnie magát azért, hogy Vándor mellett engem is meghódítson. Főleg egy ilyen vallomás után:  

„– Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.”

Hisz eleinte Jaredből nem is kapunk többet, mint egy dühös és zavarodott férfit, aki nem tudja kezelni azt a tényt, hogy Vándor és Melanie egyek. Aki bár ügyes, okos, a csapat egyik esze, mégis ha bármi problémája van, azt erőszakkal oldja meg. Itt jön be az, hogy aki nem olvassa el az első 100 oldalt, vagy átugorja azzal, hogy unalmas, nem fogja megismerni Jared másik énjét, aki jóval szerethetőbb és nem fogja érteni, hogy Melanie mit lát benne.. Később persze a helyzet változik, de addigra már Ian annyira belopja magát a szívünkbe, hogy Jarednek esélye nincs már labdába rúgni mellette, akárhogy is próbálkozik.

 

A történet pedig a lassabb felvezetés után beindul és onnantól nincs megállás. Akár a barlangban vannak, akár terepen, mindig történik velük valami, ami miatt izgulhatunk. És volt egy rész... ahol előre figyelmeztettek a barátaim, hogy nem fogom megállni sírás nélkül, de mondtam, hogy „áá, én erős leszek, egy ilyen sztorin nem fogok bőgni”. De ahogy olvastam a sorokat, egyszer csak azt vettem észre, hogy potyognak a könnyeim és úgy sírtam, hogy hosszú időnek és oldalaknak kellett eltelnie, mire lenyugodtam.

A befejezés pedig nem kifejezetten függővég, a könyv egy önálló történetként is megállja a helyét, de az is igaz, hogy sok kérdést nyitva hagyott, így nagyon szívesen olvasnám tovább. Nem hittem volna, hogy ez a vágyam ilyen gyorsan teljesül, hisz én sokáig úgy tudtam, hogy ez egy egyedüli könyv, nincs folytatása, de kiderült, trilógia lesz belőle. Bár a megjelenésről még sokat nem tudni, de a címek már megvannak: The Soul (A lélek) és The Seeker (A hajtó) címmel. Tavaly november végén azt nyilatkozta Stephenie, hogy még nagyon a második könyv elején tart, mert a tavalyi éve eléggé zsúfolt volt. De dolgozik rajta... hát majd meglátjuk mi lesz belőle:). 

Tudom, hogy manapság „divat” Stephenie Meyert szidni és lenézni. De mégis. Az írónő ezzel a regénnyel nekem bebizonyította, hogy van élet a vámpírok és a Twilight után és tud olyan történetet írni, amit a legnagyobb Twilight-fanyalgók is élveznének. Feltéve, ha veszik a fáradságot/bátorságot és elolvassák. Én azt javaslom, hogy tegyék meg, ahogy mindenki másnak is ezt tanácsolom. Ha elolvassátok, egy érdekes, izgalmas, gyönyörű történettel gazdagodtok, amit újra és újra elő lehet venni és végigizgulni, szurkolni, nevetni és sírni együtt a szereplőkkel. Ha nem teszitek, akkor egy olyan élménnyel lesztek szegényebbek, amit örök életetekre bánhattok. Számomra a könyv "többször olvasós" és biztos vagyok benne, hogy még jó párszor vissza fogok térni Ianhoz, Vándorhoz, Jaredhez, Jamiehez, Melanie-hoz és a többiekhez, akik már most hiányoznak.

És még egy kis plusz a történethez.

2013.03.28-tól a mozikban is láthatjátok a történetet. A trailer alapján a film ígéretesnek tűnik, egy-egy változtatás mellett, úgy érzem, hogy jó lesz. Én személy szerint nagyon várom.(az összes kép, a borítókép kivételével mind a filmből származik).

A főbb szerepekben: Saoirse Ronant (Melanie Stryder), Max Ironst (Jared Howe), Jake Abelt (Ian O’Shea) és Diane Krugert (a Hajtó) láthatjuk. A filmnek van saját weboldala is: THE HOST

És íme a trailer:

Borító: Köszönet a kiadónak, hogy az eredeti borítót hagyták meg. Nekem nagyon tetszik. Nagyon jól átadja az emberi testbe bújt idegeneket, sokszor kaptam frászt, amikor hirtelen ránéztem:).

Kedvenc karakter: Vándor, Ian, Jeb, Jamie (ők csak a fontosabbak, de még sorolhatnám tovább is, mert nagyon sok szereplő a szívemhez nőtt:))

Szárnyalás: Jamie viselkedése és ragaszkodása

Mélyrepülés: Vándor döntése és ahogy ezt véghez akarja vinni

Érzéki mérce: ez egy Stephenie Meyer könyv. Így +18-s jeleneket ne várjatok (sajnos:)), de azért romantika van benne bőven:).

Értékelés: 

 

Kenneth Oppel: This Dark Endeavor

Simon & Schuster 2011
298 oldal
Goodreads: 3,88
Besorolás: YA, fantasy

A könyvet Dave-től kaptam kölcsön pár hónapja, de nem kezdtem rögtön bele, mert felröppent a hír, hogy a Cicero Kiadó megvette a jogokat a könyvre és a folytatására. Úgy tűnik, egy örökkévalóság kivárni a megjelenést, így aztán  nem halogattam tovább, és bizony  nem bántam meg!! ***Update: Most kaptam a hírt, hogy májusban megjelenik, az eredeti borítóval!! Köszönöm, kedves Ciceró Kiadó!!

Victor és Konrad Frankenstein 16 éves ikertestvérek, akik a Genfi-tó mellett nőttek fel apjuk kastélyában, végig kalandozva a gyermekkorukat. Azt hitték, már minden zugát ismerik az otthonuknak, míg egy nap rábukkannak egy titkos folyosóra, mely a Sötét Könyvtárba vezet. De  nem csak porlepte könyveket találnak, hanem egy komplett alkimista laboratóriumot is.  Apjuk kitiltja őket a könyvtárból, de Victor kíváncsisága innentől csillapíthatatlan.

Amikor Konrád súlyosan megbetegszik egy ismeretlen betegségben és az orvosok nem tudnak érdemben segíteni, Victor újra a könyvtárba megy és megtalálja az Élet Elixírjének ősi receptjét. Barátja Henry és a szintén a kastélyban élő távoli unokatestvér, Elizabeth segítségével tervet szőnek, felkutatják azt a férfit, aki le tudja fordítani az ismeretlen nyelven írt receptet. Három olyan összetevőt kell megtalálniuk, amik nagy veszélyek árán szerezhetők be. Victor bármit kockára tenne testvére megmentéséért, de vajon a testvéri szeretet hajtja, vagy a hőssé válás Elizabeth szemében?

Azzal kell kezdenem, amivel a szerző kezd: egy olyan ütős első fejezettel, ami azonnal beszippantott, és én máris elvesztem. Oppel stílusa nagyon magával ragadó, csodálatosan szövi a mondatokat. Már az első fejezettől kialakul egy olyan feszültség, ami végig MAGASAN kitart, és azt vettem észre, nincsenek körmeim.

A regény  - már a nevekből is kitalálható -  a klasszikus Mary Shelley féle  Frankenstein  ifjú éveiben játszódik, elhelyezve őt a Genfi-tó mellé, egy csodás ódon kastélyba, korban a francia forradalom idejében járunk. A szerző remekül építette fel a világot és a cselekményt, amely magyarázatot adhat a felnőtt Frankenstein tetteire. Itt Victor meséli el a történetet, remekül beleláthatunk a gondolataiba, és bizony számomra nagyon nehéz eldönteni, hogyan ítéljem meg őt. A legjobb gondolat Elizabeth szájából hangzik el Victorral kapcsolatban: "There is a passion in you that scares me." Victor rendkívül jó karakter, sokrétű, van amiért imádtam, van amiért megijedtem tőle. Kétségtelen, hogy rajongásig szereti az ikertestvérét, bármit megtenne érte, és meg is tesz. A titkos könyvtár felfedezésével kialakul benne az alkímia iránti szenvedélyes érdeklődés. Sokszor éreztem a történetben, hogy pengeélen táncol, hol rögeszmés, hol szeretni való srác, aki képes óriási áldozatokat hozni. Victort mindig is zavarta, hogy 2 perccel idősebb bátyja ügyesebb, intelligensebb nála, még ha egy hajszálnyival is. Az Élet Elixír felfedezése viszont előtérbe helyezné őt, hőssé válhatna. Az olvasó drukkol neki, ugyanakkor tudjuk, az alkímia a sötét oldalon áll, Victort előbb utóbb beszippantja ez a szenvedély.

Konradból az elsőszülöttekre jellemző nyugodtság árad, de ez nem tudatos, sosem éreztem, hogy megjátszaná magát. Victor sokkal zárkózottabb, minden apró elismerésért keményen meg kell dolgoznia, hogy Konrad nyomában maradjon.

És ott a szerelmi  szál! Van akinek sajnos, nekem viszont nem, itt különleges szerelmi háromszög alakul ki, hiszen adott egy tök egyforma ikerpár, akik ugyanabba a lányba, Elizabeth-be szerelmesek.  Ő egy távoli unokatestvér, aki 6 évesen került hozzájuk, tehát együtt nőttek fel. Szimpatikus a karaktere, energikus, intelligens fiatal lány, akinek az adott pillanatban vág az esze és a fizikai megpróbáltatásokat is  sikeresen megoldja. Konrádot szereti, de Victor sem közömbös számára, hiába próbálja tagadni. Nos, a hasonlóságból lesznek is problémák, vicces is meg nem is.

Henry a szomszéd jó barát srác, aki gyerekkora óta  szintén sokat van a kastélyban, édes pofa, vicces, ugyanakkor költői lélek. Persze a küldetésből is kiveszi a részét, de Elizabet-et nem tudja lepipálni, aki abszolút versenyképes a fiúkkal értelem és merészség tekintetében egyaránt.

Nagyon tetszett a szülők liberális gondolkodása, a taníttatás, a szolgálókhoz való hozzáállás terén.

Muszáj megemlítenem a bukott alkimista Polidorit és az ő hiúzát Krake-t, nagyon izgalmas volt minden jelenet velük, igazából azt vártam, Krake átalakul majd emberré.

A borító nagyon tetszik, ahogy a folytatásé is.

Összességében remekül szórakoztam, borzongtam a könyv olvasása alatt, többször is lesokkoltak az események, már-már horrorba csapó jelenetekkel. Nagyon feldobott a hír, hogy  hamarosan megfilmesítik a történetet, méghozzá Matt Reeves fogja rendezni, aki a számomra az egyik legborzongatóbb filmet rendezte, az Engedj be! amerikai változatát.   

A könyv uniszex, sőt szerintem a fiú olvasók fogják jobban kedvelni!

Borító: A betűk ezüstösen domborodnak, a háttér és Victor is remekül fest.

Kedvenc karakter: Victor, Konrad, Elizabeth

Szárnyalás:  Nekem az éjféli randevú jelenet tetszett a legjobban, ahol Victor Konrad helyébe lépett.

Mélyrepülés:  A hajós harcjelenet vége, jaj.

Érzéki mérce: Csókolózásig jutnak a fiatalok, de a horrorba hajló jelenetek miatt legalább 15-re venném a korhatárt.

Értékelés: 

Jennifer Rush: Altered

Little, Brown Books for Young Readers, 2013

336 oldal

Goodreads: 4,11

Besorolás: YA

"Egy történet, amely egy fiúval és egy lánnyal kezdődik. Egy lánnyal, aki annyira szereti a fiút, hogy bármit kockára tenne érte. És egy fiúval, aki csak egy dolgot tud - megölni bárkit, aki az útjában áll.

Amikor nem bízhatsz magadban, akkor kinek hinnél?"

Kelly január végén mutatta meg a könyvet, és ahogy elolvastam a fülszövegét, rögtön tudtam, hogy nekem ez kelleni fog. Nagyon beleszerettem a genetikailag módosított fiatalok történeteibe, így amilyen gyorsan csak tudtam, olyan szélsebesen szereztem be és álltam neki az olvasásnak.

Anna kettesben él az apjával, aki a Branchnek (a kormány által finanszírozott titkos cégnek) dolgozik. A házuk alagsorában lévő laboratóriumban évek óta négy genetikailag megváltoztatott fiút – Samet, Nicket, Trevet és Cast - tartanak fogva, megfigyelésre és kezelésre. Anna feladata a fiúk ellátása, illetve apróbb vizsgálatok elvégzése, így lassan barátság alakul ki köztük, sőt az egyikükbe, Sambe bele is szeret. A fiúk látszólag semmire sem emlékeznek a régi életükből, sem arra, hogy hogyan kerültek ide, sem arra, hogy kik ők. Egy nap a Branch beállít, hogy elvigye a fiúkat, ekkor Sam kitör a fogságból, kiszabadítva a többieket és megölve az ügynököket, akik értük jöttek. Anna legnagyobb megdöbbenésére az apja a fiúk gondjaira bízza őt, elküldi magától és megígérteti Sammel, hogy vigyáz a lányra és bármi áron, de távol tartja őt a Branchtól. Az öt fiatal elmenekül, és ahogy telnek a napok, Samnek egyre több emléke jön vissza. Rádöbbennek arra, hogy nagyobb kalamajkába kerültek, mint gondolták volna, és ha túl akarják élni ezt az egészet, akkor a menekülés helyett inkább össze kell rakniuk a múltjuk darabjait, mielőtt a Branch elkapja őket és elveszi tőlük újra.. 

A történet nagyrészt azt hozta, amit vártam. Izgalmat, akciót, nyomozást, egy csapat imádnivaló fiúkát, egy kedvelhető főhősnőt és egy kevés szerelmi szálat. A (sajnos) kissé lassú kezdet után teljesen függővé váltam és alig tudtam letenni a könyvet, még úgyis, hogy néha úgy éreztem, picit leül a történet. A lassú kezdet azért zavart, mert az ilyen típusú könyveknél megszoktam, hogy azonnal a sűrűjébe csapunk, akcióval indítunk, itt viszont egy lassabb felvezetést követte csak az izgalmas folytatás. De végül az apróbb hibákért a szereplők kárpótoltak, hisz mind a fiúk, mind Anna nagyon gyorsan hozzám nőtt a történet során. 

Annával végig izgultam, aggódtam, csalódtam, féltékenykedtem és küzdöttem. A kezdetben otthonülő lányt a sok megpróbáltatás és a megdöbbentő igazságok először összezavarják, de nem törik meg, hanem feláll és küzd. Így utólag végiggondolva, nem tudom, hogy én hogyan tudtam volna feldolgozni azt a sok, néha fájó információt, ami a nyakába zúdult. Ő az a lány, aki az elején nem sok vizet zavar, de a történet végére, már akár fegyvert is képes használni azért, hogy megvédje a szeretteit. Nagyon megkedveltem és remélem, hogy egy jobb jövő vár rá, ugyanúgy, ahogy a fiúkra is, mert nagyon megérdemelnék.

És ugye a srácok… akiknél először izgultam, hogy hogyan fogom őket megkülönböztetni egymástól, de az írónő mindenkit annyira más tulajdonságokkal ruházott fel, hogy ezzel egy percig sem volt  problémám:).

Sam a vezetője a kis csapatnak. A legokosabb, aki mindent előre logikusan megtervez. Mindennek, amit tesz vagy mond, oka van, soha semmit nem csinál spontánul. A céljai elérése érdekében bármit megtesz és ennek először Anna is a csapdájába kerül.

Nick a csapat „sötét lelkű bétája”. Majdnem olyan ügyes és gyors, mint Sam, de mivel nem túlzottan csapatjátékos, így inkább a háttérben marad. Önfejű, keményen őszinte és szókimondó, nem sokat kertel, az arcodba mondja, ha valami nem tetszik neki és nem fog azért szépíteni semmit, hogy Te jól érezd magad. Az élete nagy részében önmagáról kellett gondoskodnia, így nehezen bízik meg bárkiben is. Anna is nagyon sokat küzd vele, mire a fiú hajlandó őt elfogadni.

Cas, aki a kis kompánia mókamestere, örökmozgója és békítő bírója. IMÁD enni, bármikor, bárhol és bármennyit és ennek állandóan hangot is ad:). Szereti, ha az emberek jóban vannak egymással és ezért mindent meg is tesz - nem csoda, hogy Annát is az elsők között veszi a pártfogásába és védi meg – főleg Nickkel szemben.

És Trev. Ő Anna legjobb barátja, aki imád olvasni és hihetetlen memóriája van, bármikor, bármilyen helyzetben képes idézni akármelyik írótól, költőtől vagy híres embertől. Ő képes a legjobban megérteni Annát, a lány vele osztja meg a titkait, a belső gondolatait, nagyon jóban vannak.

Persze, ahogy fokozatosan jönnek elő az emlékeik, a fiúk úgy változnak meg sorra, ki ilyen, ki olyan irányba, így meglepetéseket kapunk bőven velük kapcsolatban.

A történet pedig izgalmas, imádtam, ahogy apró darabonként rakták össze az életüket összekötő és romba döntő rejtély apró részleteit. Nagyon szeretem a fejtörő játékokat és itt kaptunk belőle bőven. Anno nagyon rajongója voltam a Szökés című sorozat első évadjának, ahol a főhős hasonlóan, apró részekből összerakott "puzzle" segítségével jutott ki a börtönből. A helyzet itt is hasonló, de erről inkább többet nem mesélnék, izguljátok Ti is végig a „nyomozást”, ahogy én is tettem:).

És persze nem hagyhatom ki a YA regények egyik elmaradhatatlan elemét, a szerelmi szálat és a szerelmi háromszöget. Akiket már untatnak a „két dögös srác harcol egy lány szerelméért” történetek, azok megnyugodhatnak, itt NINCS semmilyen ilyen. A szerelmi szál – attól függetlenül, hogy a fülszövegből kimásolt rész is nagyon erre helyezi a hangsúlyt, - elég vékonyka, hisz itt nincs idő arra, hogy a szereplők egymás körül keringjenek, itt az életben maradásuk a tét. Anna persze fülig szerelmes Sambe, de hamar rádöbben arra, hogy ez a fiú már nem ugyanaz a srác, akivel éjszakákon át beszélgettek és akinél reménykedett, hogy többet érez iránta, mint barátság. Ez a Sam már egy hideg, számító, két lábon járó "fegyver", akinek sokkal fontosabbak az emlékei visszaszerzése és utánajárni annak, hogy mi történt velük, mint az, hogy Annát abajgassa. De azért apró jelek mutatják, hogy a fiú sem közömbös Anna iránt, így én nem látom annyira rossznak a helyzetet:).

Összességében nagyon élveztem a regényt, és bár nem volt kifejezetten függővége és akár egy önálló könyvként is megállná a helyét, de én személy szerint nagyon várom a második részét. Sok titokra már fény derült ebből a könyvből is, de azért szeretném tudni, hogy mi lesz a kis csipet-csapat sorsa, hogy Annára és Samra milyen jövő vár és még sorolhatnám a kérdéseimet napestig. Úgyhogy várom már 2014-t, hogy tovább olvashassam a történetüket.

És kinek ajánlanám a könyvet? Fiúknak és lányoknak egyaránt, hisz mind a két nemnek kellően izgalmas, fordulatos lehet a regény, a fiúk a sok akció, a lányok pedig a csapat férfitagjai miatt szerethetnek bele ebbe a történetbe:). Azt nem tudom, hogy itthon megjelenik-e majd magyarul, de nyugodtan tudom ajánlani kezdő angolosoknak is, mert aránylag egyszerű, könnyed a nyelvezete.

A könyv elolvasása után pedig bekukkantottam az írónő oldalára - www.jennrush.com (általában mindig megteszem, ha tetszett a történet:)) és legnagyobb meglepetésemre Jenn minden egyes fiúról külön leírást készített, fotóval és egy rövidke interjúval egybekötve. Aki elolvasta a könyvet, annak mindenféleképpen érdemes itt körülnézni, mert nagyon jól fog szórakozni. A mufurc Nick interjúja különösen jól sikerült, a srác még itt sem tudta meghazudtolni önmagát. Ha érdekel benneteket, szívesen lefordítom. 

És egy kis plusz. Az egyik külföldi blogger megkereste Jennifer szerkesztőjét, hogy mutassák meg nekik, hogyan és kivel készült a könyv borítója. A szerkesztő eleget tett a kérésüknek, így pár fotó a fiúról és a borító készítéséről: 

 

 

  

A képek forrása és további képek

 

Borító: Egy szó van rá: imádom. Eredetileg két borító készült a könyvhöz, mind a kettő nagyon tetszik, remélem, ha egyszer itthon megjelenik, akkor a kettő közül választják majd az egyiket

Kedvenc karakter: Sam, Nick, Cas, Trev

Szárnyalás: Az összetartás, ahogy a legrosszabb helyzetben is kitartottak egymás mellett.

Mélyrepülés: Az árulás..

Érzéki mérce: nagyon vékony szerelmi szál, de imádtam az apró jelzéseiket a másik iránt

Értékelés: