Bree Despain: The Savage Grace - Farkashalál

Könyvmolyképző Kiadó 2012
408 oldal
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, vérfarkas

A Dark Divine sorozat harmadik, egyben befejező részét is megkaptuk a kiadótól a karácsonyi megjelenések között.  Nagyon vártam már, hogy olvashassam, egyrészt maga a sorozat eddigi két része alapján ez az egyik kedvenc sorozatom, másrészt olyan függővéggel zárult a The Lost Saint, ami keménnyé tette a várakozást.

Aki nem olvasta az első két részt, vegye figyelembe, hogy a bejegyzés spoilereket tartalmaz.

A sorozat első részéről a bejegyzést ITT  találhatod.

A sorozat második részéről a bejegyzést  ITT  találhatod.

Egy gyötrődő lélek. Egy lehetetlennek tűnő választás. És egy végső összecsapás.

Miközben Grace Divine a benne egyre jobban elhatalmasodó vérfarkasátokkal küzd, végre megtalálja a bátyját – de csaknem minden mást elveszít közben.

Szerelme, Daniel nem képes visszaalakulni emberré, Sirhan halála is közeleg, így Grace-nek egyre kevesebb ideje van, hogy megállítsa Caleb Kalbit és démoncsapatát. Ha elbukik, családja és szülővárosa is elvész. Minden rajta áll.

A Dark Divine trilógia utolsó része választ ad arra, hová is vezet Daniel és Grace szerelmi története.

Grace feje fölött gyűlnek a viharfelhők, egyszerre rengeteg gonddal kell megküzdenie. Jude megkerült ugyan, de a parókia alagsorába van elzárva, főleg a saját biztonsága érdekében. Grace anyja a kórház idegosztályán pihen, összeomlott, miután a férje elmondta neki az igazságot a családról. De a legnagyobb probléma, ami megoldásra vár, Daniel nem tud visszaváltozni emberi alakba. Mindezek tetejébe az édesapja is kórházba kerül, miután megsérül egy robbanásban a Sötét Királyok raktárában, ahova holdkövet ment keresni az Elveszett fiúkkal. Grace ugyanis rájön, hogy holdkövet kell szereznie, azzal esetleg sikerül Danielt visszaváltoztatni. Az utolsó pillanatban, mikor már a kisváros lakói ezüst töltényekkel felszerelkezve üldözik és meglövik, sikerül megmentenie a fiút.

Mielőtt belemerülnék az egész történet elmesélésébe, inkább rátérek az észrevételeimre.

150 oldal telik el, míg Daniel újra ember lesz, de már ez az első harmada a könyvnek is olyan eseménydús, hogy  faltam az oldalakat. Megismerjük az Elveszett fiúkat, akik Caleb bandájából álltak át Daniel falkájába,  őket nagyon megszerettem. Sok vicces jelenet köszönhető nekik, ami ellensúlyozza az amúgy eléggé sötét hangulatot. Ez a borús hang Grace-re is nagyon jellemző, ahogy küzd a gondolataiba bekúszó belső farkasátok ellen - bár időnként talán nem a farkas, hanem saját szimpla emberi hibáiról, kétségeiről van szó. Grace karaktere igazán sokat fejlődött a sorozat során. Mindig is kedveltem, de így a végére erős, harcos fiatal felnőtt lett belőle, aki mindent megtesz a szeretteiért. 

Na igen. Egyre másra visszaköszönnek a könyvben a sorozatra annyira jellemző keresztény értékek. Grace sem lett volna hiteles, ha elsőre meg tudta volna gyógyítani  az apját, annyi rossz érzéssel a szívében, először meg kellett tanulnia a megbocsátást. De nemcsak neki, több karakternek is része lesz a megbocsátást gyakorolni, felülemelkedve a haragon. 

A szerelem hatalma mindent legyőz - Grace nem fordul el soha Danieltől, addig küzd, míg sikerül megmentenie. Daniel pedig igazi alfává alakul, sikerül elfogadnia saját magát, és mindent megtesz, hogy a kihívási szertartáson nyerjen.

Muszáj beszélni a szerelmi szálról, hiszen az egész sorozat jellemzően Grace és Daniel szerelméről is szól. De mivel a keresztény vonal is nagyon erős, házasság előtti szexről szó sem lehet, erről megállapodott korábban a két fiatal. Ugyanakkor ne gondoljátok, hogy nincsenek érzelmileg túlfűtött jelenetek, azért akad ebben a részben is néhány érzéki jelenet a főszereplők között, nagyon édesek!

Örülök annak, hogy Talbot érzelmileg háttérbe kerül, nem alakul ki szerelmi háromszög ebben a részben sem, bőven elég a két fiú közötti kakaskodáson szórakozni.

A történetből nem hiányoznak a harci jelenetek, nos, aki látott már ilyet filmen, nem nehéz elképzelni, milyen, ha farkasok küzdenek egymással, emberekkel, sőt itt démonokkal is. A szerző nagyszerűen megoldotta ezeket a jeleneteket, felépítette a helyszínt, terveket szőtt, az már más kérdés, hogy semmi sem az A terv szerint alakult.
Egy pici levonást a vége miatt adtam, nekem ugyanis nem tetszett, hogy  muszáj volt valakinek meghalnia, aki szimpatikus karakter és muszáj  a nevekkel is már az elejétől tulajdonképpen rámutatni, mi is lesz az összefüggés a  végén.

Bree Despain nagyot alkotott ezzel a sorozattal, tetszett a stílusa, jók voltak a karakterek és a történet is végig az utolsó oldalig érdekes és izgalmas. Nagyon oda fogok figyelni a szerzőre, akinek legközelebb jövőre jelenik meg a következő sorozatának - Into the Dark - első része.  Címe még nincs, de a görög mitológiára fog épülni, mit mondjak, Persephone az egyik kedvenc alakom.  Bízom benne, hogy Bree itt is alaposan kidolgozza a háttérvilágot, hiszen a Dark Divine sorozat egyik nagy erőssége is ez volt, hogy a szerző remekül megálmodta az urbat legendát.

Borító:  Az eredeti borítóhoz hasonlót kreált a kiadó, nekem megfelel. Itt balra lett volna az eredeti képpel.

Kedvenc karakter: Daniel, Grace

Szárnyalás: Nagyon izgultam a kihívási szertartás alatt, remek lett.

Mélyrepülés: A nevek időnként kiborítottak.

Érzéki mérce: Néhány csókolózásban merül ki az érzékiség, szexmentes keresztény beállítottság a jellemző:)
 

Értékelés: