Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem

Könyvmolyképző Kiadó 2012
278 oldal
Goodreads: 3,86
Besorolás: YA, fantasy

A 16 éves London Lane élete minden reggel "újraindul", ugyanis hajnali 4 óra 33 perckor törlődik a memóriája. Ezért minden este jegyzeteket készít, ezek segítségével idézi fel a korábban történteket, a suliban pedig legjobb barátnője Jamie segíti. De ez nem minden, ugyanis a jövőből viszont vannak emlékei.

Új srác érkezik a suliba, akivel megismerkedik, és Londont megijeszti a tény, hogy Luke egyáltalán nem szerepel a jövő emlékei között. Ki kell derítenie a múltját övező titkokat és megfejtenie az álmaiban szereplő különös temetés titkait.

A legnagyobb bajom a könyvvel kapcsolatban, hogy logikátlan volt az emlékezetkiesés. Pontosabban, nem tudjuk mire emlékszik, mire nem. Szerintem nincs olyan olvasó, aki ne látta volna az 50 első randi című filmet, ahol szintén egy autóbalesetben sérült memóriazavaros lány szerepel. Ott videokazettát néz a lány minden reggel, London pedig a saját jegyzeteit olvassa. Rögtön felmerül bennem a kérdés, tényleg az előző napi ruha a legfontosabb megjegyzendő? Egy normális ember kidobja a szennyesbe, így nem veszi fel ugyanazt, de ha már regisztrálni kell, a mobiljával készíthetne fotót a tükör előtt.  És egyáltalán, mennyi jegyzetet kell átolvasni ahhoz, hogy képben legyen az életéről? Sosincs arról szó, hogy korábban kelne, hogy legyen erre ideje. Egyáltalán mi van a tanulmányaival? 

A másik siralmas dolog az öccsével kapcsolatos. Számomra hihetetlen, hogy a holttest azonosítása ennyire amatőr módon történhet meg az Államokban. Az egykori emberrablók vajon hogyan emlékeznek a 10 évvel ezelőtti nevekre, címekre?  A rendőrös részek dialógusai már szinte viccesek.

Az eddigiek alapján ez a könyv egy sima amnéziás történetnek tűnik. Sajnos az írónő belevett egy olyan szálat, ami paranormálissá teszi, miszerint London emlékszik a jövő egyes részleteire. Kivéve Luke-ra. Megjegyzem, ez egyszer sincs megmagyarázva a könyvben, hogy miért emlékszik a jövőre, ez csak úgy van. Luke-ra meg azért nem emlékszik, mert - gondolja - meg fog halni. Aztán amikor már emlékszik rá,  akkor is ezt gondolja, sőt el is mondja a fiúnak, holott tudnia kéne, hogy a jövő ezután változhat, hiszen más vonatkozásban ez sikerült már neki.

A szerző debütáló regénye ez a könyv, így meg sem kellene lepődnöm a rengeteg tőmondaton, de tényleg, erre azért nem voltam felkészülve. Az írásmód amúgy gördülékeny, és a történet különlegessége miatt nagyon olvastatja magát. Bár a könyv kétharmad részéig nem sok minden történik, mégis hajtott a kíváncsiság. 

Mi az, ami miatt mégis majdnem megkaphatná a négyes értékelést? Nagyon tetszett a napi szinten újrainduló szerelem. Luke karaktere nagyon bájos, a hibáival, bénaságával együtt is szerethető karakter. Minden nap újra meg kellett hódítania Londont, és a lány újra és újra elalélt tőle. Sok vicces jelenet adódott a randijaik alatt, ez nagyon feldobta a könyvet. Kedvencem a jegyzetelés nélküli ébredés volt, amikor London egy idegen srác autójában  találja magát reggel, és fogalma sincs, hogyan került ebbe a helyzetbe. 

London karaktere annyiban tetszett, hogy nem volt béna-lány kategória, de tökéletesnek sem akarta láttatni a szerző. Hibázik, és próbál tanulni a hibáiból. 

Ha már a karaktereknél tartunk, az anyukáról tennék egy megjegyzést, nekem rendkívül gyenge karakter volt, a dialógusai csapnivalóak, tőmondatokkal tele, és egyáltalán nem értettem egyet a gondolkozásával.

Végül essék szó a könyv befejezéséről. Nos, az utolsó fejezetig azt hittem, ez egy első része egy sorozatnak. De nem! Függő szálak, események maradnak a levegőben, valami megoldódik, de nagyon hihetetlen körülmények között, a többi pedig a jövő zenéje, ami meg valahogy alakul majd. Egészen mást vártam, mivel már kezdett kialakulni valami erősebb feszültség, nyomozás, de nem, egy kurta epilógussal befejezte a szerző a történetet.

Nem mondom, hogy rossz a könyv, de ebből az alapötletből egy nagyon ütős, csavaros történetet lehetett volna kihozni, megfelelő logikával, kidolgozottsággal. Így azonban egy egyszer olvasós, szórakoztató  rövid regény, aminek nagy előnye, hogy nem a standard young adult séma szerinti tucatkönyv.

Nem ússzuk meg a megfilmesítést, bár ahogy két éve a Beautiful Creatures-nél is írtam a molyon, nagyon jó filmet lehetne belőle kihozni, ennél is el tudom képzelni. Ezen a linken olvashattok néhány infót a filmmel kapcsolatban.

Borító: Nagyon jól sikerült a magyar borító, Egyed Regina munkája.

Kedvenc karakter: Luke

Szárnyalás: Maga az alapötlet, ami nagyon tetszik, a kidolgozás sajnos nem tökéletes.

Mélyrepülés: Egyértelműen a vége a mélypont, összecsapott befejezést kapunk.

Érzéki mérce:  Nagyon aranyos a szerelmi szál London és Luke között, nincsenek korhatáros jelenetek.

Értékelés: