Marissa Meyer: Cinder

Alexandra 2012
432 oldal
Goodreads: 4,05 (31e értékelés)
Fordította: Bujdosó István
Besorolás: YA, sci-fi

126 évvel az utolsó világháború után Új Pekingben él Cinder, a 16 éves műszerész lány. Igazi szüleire nem emlékszik, csak arra, hogy egy szörnyű baleset után csak úgy tudták életben tartani, hogy testének jelentős részét újjáépítették. Szilikon, acél, drótok és huzalok alkotják harmadrészben a testét. Cindernek nem könnyű kiborgként boldogulni, hiszen a társadalom is másodrangúként kezeli ezeket az embereket, és a mostohája is cselédként kezeli. 

A piaci javítóműhelyének jó híre még a palotába is eljut, Cinder mindent meg tud javítani, robotokat, lebegőket, netmonitorokat hoznak hozzá az emberek. Egy nap nem más, mint a császár álruhába bújt fia, Kai herceg állít be hozzá elromlott házi robotjával, aki igazi nemzetbiztonsági titkot rejt. Cinder elvállalja ezt a bizalmas munkát, ám nem várt bonyodalmak hátráltatják, úgy mint a pestisjárvány vagy épp a mostohája bosszúhadjárata.

Nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert szinte minden kedvenc külföldi bloggerem  maximálisra értékelte. A történet népszerűségének egyik titka szerintem az, hogy a szerző - akinek hihetetlen, de ez a debütáló regénye - létrehozott egy olyan hősnőt, aki fizikailag nem tökéletes. A fém keze miatt kesztyűt hord és az egyik lába is acélból van. Viszont rendkívül kreatív, ügyes és okos. Nem nyavalyog egy pillanatig sem, sőt, jó adag önirónia szorult belé, humorát gyakran megcsillantja. Lehetetlen nem szeretni, és az első oldaltól az utolsóig szurkoltam neki. 

A többi karakter is nagyon erős ebben a Hamupipőke sztoriban. Tetszettek az androidok, pontosabban az ötlet, hogy személyiség chippel látták el őket, ettől mind egyedi és különleges lett. 

Kai herceg is nagyon szimpatikus, Cinderhez való viszonya és a népe iránti elkötelezettsége viszonylatában egyaránt. Nem egy elérhetetlen álompasi, hanem emberi és tökéletesen megközelíthető. Ez a kis romantikus szál nagyon aranyos, a herceg bálba szeretné vinni Cindert, akinek egyre nehezebb nemet mondania.

A szerző stílusa tetszett, gördülékeny, haladós a történet, és a téma ellenére teljesen érthető volt. Számomra a technikai, technológiai leírások nem voltak bonyolultak, inkább azzal volt a bajom, hogy nem kaptam elég információt például a kiborgok társadalmi helyzetéről. Tulajdonképpen ezért vontam le fél pontot, mert nem derült ki sok más fontos dolog sem, pl: Cinder örökre gyámság alatt marad, vagy a nagykorúság számít valamit? Egyáltalán ki minősül kiborgnak? (Eszembe jutott pár családtagom, ismerősöm, akinek fémcuccok vannak beültetve, mondjuk például pacemaker.) A másik nagy kérdés, ugyanezek a törvények érvényesek az egész világon? Ezért vonzza Cindert Európa?

Lehet, hogy a gyakorlat teszi, vagy a tündérmese beütés, de számomra kitalálható volt szinte minden fordulat. Például amikor meg lett említve egy bizonyos eltűnt személy, nem tudom elképzelni, hogy van olyan olvasó, aki nem gondolt Cinderre.  Ennek ellenére faltam az oldalakat, beszippantott a történet, őszintén szólva azt hittem, túlértékelt a könyv, de nem, tényleg jó!

És még valami, hosszú ideje ez volt az első könyv, amiben nem találtam elütési hibát.

A következő részben a Piroska és a Farkas meséjének alapján folytatódik a történet, és azt olvastam, Farkas belevaló rosszfiú lesz, úgyhogy egy percig se bánd, hogy újabb sorozatba kezdtél bele!

Borító: Az eredeti borítót hagyta meg a kiadó agyon ütős, telitalálat.

Kedvenc karakter: Cinder, Kai

Szárnyalás: A tükör trükk,  és  Cinder humora!


Mélyrepülés: Peony szomorú perceket okoz.

Érzéki mérce:  Nagyon halvány a romantikus szál, de nagyon aranyos ez a vonzódás.

Értékelés: