Stephenie Meyer: A burok

Agave Könyvek 2008

519 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 3,85

Besorolás: sci-fi

Évek óta szemezek ezzel a könyvvel, de mindig visszatartott a besorolása - miszerint sci-fi, másrészt pedig féltem attól, hogy Stephenie Meyer hogyan tudná megírni ezt a történetet. Hiába mondták a barátaim, hogy "kötelező olvasmány" és ha belekezdek, nem fogom tudni letenni, mindig csak tologattam. De a könyvet megfilmesítették és hónapok óta lépten-nyomon a filmből kiragadott képekkel és trailerekkel találkozom, így nem kerülhettem el a sorsomat és végül elolvastam a regényt:).

"A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.

Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni. 

Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…” 

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, rengeteg figyelmeztetést kaptam, hogy az első 100 oldalon „törjem át magam mindenáron”, mert az „elképzelhetetlenül unalmas” és csak utána indul be a történet, de én nem éreztem így. Szükség van arra az első 100 oldalra is. Szükség van rá ahhoz, hogy megértsük az idegeneket, megismerhessük Vándort és részben Melanie-t is. Sokan, sokszor feldolgozták már a Föld invázióját, de szinte minden esetben az emberek szemszögéből láthattuk ezt az egészet. Ebben a történetben viszont pont a másik oldalt ismerhetjük meg és ez teljesen más megvilágításba helyezi az egészet.

Ami számomra furcsa volt, hogy egy percig sem éreztem az idegeneket gonosznak, ez alól egyedül a Hajtók képeztek kivételt. Sokat gondolkodtam ezen, hisz a betolakodók elvették az emberektől a testüket, a világukat és átalakították a sajátjukká. De mégis.. a világ sokkal nyugodtabb, békésebb lett így – bár csak egy részéről kaptunk képet, így nem tudhattuk meg, hogy a világ más részén mi volt a helyzet. Lehet, ha Melanie szemszögéből ismerem meg a történetet, akkor nem így gondolnám, de Vándor szavaival elmesélve, én egyáltalán nem éreztem az egészet nyomasztónak, hanem kíváncsian figyeltem, hogy mi történik, hogyan élnek az idegenek és furcsa módon egyáltalán nem volt rossz érzésem velük kapcsolatban. 

És ha már Vándort említettem. Imádtam. Hiába volt ő a parazita, nagyon szerettem rajta keresztül megismerni a távoli bolygókat, az előző életeit, és ugyanúgy élvezettel hallgattam a történeteit, mint a barlangban élő emberek. Érdekes volt az ő szemével látni a világot. Megismerni az emberi test előnyeit és korlátait, először Melanie-n, majd saját magán keresztül felfedezni a szerelmet, megismerni a félelmet, a fájdalmat, hogy milyen az, amikor elveszítesz valakit. Élveztem minden pillanatot, amit vele tölthettem. 

Ehhez képest Melanie számomra egy teljesen semleges, sőt néha idegesítő karakter volt. Persze, örültem volna, ha ő is boldog, ha egyedül birtokolhatná a testét és újra együtt lehetne a szerelmével és a kisöccsével, de mégis.. Ahogy Vándort egyre inkább megismertem, annál inkább szerettem volna, hogy mindez úgy történjen meg, hogy ő ne sérüljön közben... Stephenie pedig nagyon ügyesen úgy szőtte a történet fonalát, hogy az idegen egyre emberibb lett és lassan eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy egyáltalán mit jelent embernek lenni? Hisz Vándor, aki csak egy parazita, a tetteivel sokkal emberségesebb volt jó párszor, mint a barlangi túlélőcsoport tagjai közül sokan...

A kolóniáról és a barlangról is kell pár szót ejtenem. Ilyesmi barlangok, mint amilyen a történetben is szerepelt, létezhetnek, főleg ilyen sivatagos területen. Épp ezért volt az egész hiteles számomra, és Vándorral együtt lelkesen fedeztem fel az egészet. Kíváncsian várom, hogy fogják a filmben is megoldani, bár, ahogy láttam képeket róla, szerintem fantasztikus lesz! A kolóniából pedig érdemes megemlíteni Jamie-t, aki bár az egyik legfiatalabb túlélő, de mégis az elsők között teszi félre a kétkedését és köt barátságot Vándorral.Vagy Jeb bácsi, aki kicsit talán zakkantnak tűnik:), de ahogy megismerjük, kiderül, hogy az öreg rejteget a tarsolyában még jó pár meglepetést:). De ugyanígy ott van Doki is, Vándor rettegésének legfőbb "tárgya", aki bár az életek megmentésére tett esküt, de a kolónia érdekében néha másra kell használnia a tudását és ebben, minden egyes esetben, egy kicsit belehal a lelke..

Persze a szerelmi szálat sem hagyhatom ki. Kicsit furcsa a szerelmi háromszög – sőt inkább négyszög, hisz ott van Melanie és Vándor egy testben, és a másik oldalon pedig Jared és Ian. Jared és Melanie szeretik egymást még így is, ezt eddig is tudtuk, de Ian közben beleszeret Vándorba. Ez persze a két „lány” között konfliktust okoz, hisz ők ketten egy testen osztoznak, de a fiúk sincsenek egyszerűbb helyzetben, hisz Vándor Melanie érzelmei miatt Jaredet is szereti, de Jared is egy idő után már a kelleténél jobban kezdi kedvelni Vándort... Így konfliktusból lesz elég és az ember pedig lassan már nem tudja, hogy kinek szurkoljon, hisz mind a két páros szeretnivaló és megérdemelnék a boldogságot. Persze azért a két fiú közül nálam a mindig segítőkész, barátságos, nyitottabb Ian lett a nyerő, neki nem nagyon kellett törnie magát azért, hogy Vándor mellett engem is meghódítson. Főleg egy ilyen vallomás után:  

„– Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.”

Hisz eleinte Jaredből nem is kapunk többet, mint egy dühös és zavarodott férfit, aki nem tudja kezelni azt a tényt, hogy Vándor és Melanie egyek. Aki bár ügyes, okos, a csapat egyik esze, mégis ha bármi problémája van, azt erőszakkal oldja meg. Itt jön be az, hogy aki nem olvassa el az első 100 oldalt, vagy átugorja azzal, hogy unalmas, nem fogja megismerni Jared másik énjét, aki jóval szerethetőbb és nem fogja érteni, hogy Melanie mit lát benne.. Később persze a helyzet változik, de addigra már Ian annyira belopja magát a szívünkbe, hogy Jarednek esélye nincs már labdába rúgni mellette, akárhogy is próbálkozik.

 

A történet pedig a lassabb felvezetés után beindul és onnantól nincs megállás. Akár a barlangban vannak, akár terepen, mindig történik velük valami, ami miatt izgulhatunk. És volt egy rész... ahol előre figyelmeztettek a barátaim, hogy nem fogom megállni sírás nélkül, de mondtam, hogy „áá, én erős leszek, egy ilyen sztorin nem fogok bőgni”. De ahogy olvastam a sorokat, egyszer csak azt vettem észre, hogy potyognak a könnyeim és úgy sírtam, hogy hosszú időnek és oldalaknak kellett eltelnie, mire lenyugodtam.

A befejezés pedig nem kifejezetten függővég, a könyv egy önálló történetként is megállja a helyét, de az is igaz, hogy sok kérdést nyitva hagyott, így nagyon szívesen olvasnám tovább. Nem hittem volna, hogy ez a vágyam ilyen gyorsan teljesül, hisz én sokáig úgy tudtam, hogy ez egy egyedüli könyv, nincs folytatása, de kiderült, trilógia lesz belőle. Bár a megjelenésről még sokat nem tudni, de a címek már megvannak: The Soul (A lélek) és The Seeker (A hajtó) címmel. Tavaly november végén azt nyilatkozta Stephenie, hogy még nagyon a második könyv elején tart, mert a tavalyi éve eléggé zsúfolt volt. De dolgozik rajta... hát majd meglátjuk mi lesz belőle:). 

Tudom, hogy manapság „divat” Stephenie Meyert szidni és lenézni. De mégis. Az írónő ezzel a regénnyel nekem bebizonyította, hogy van élet a vámpírok és a Twilight után és tud olyan történetet írni, amit a legnagyobb Twilight-fanyalgók is élveznének. Feltéve, ha veszik a fáradságot/bátorságot és elolvassák. Én azt javaslom, hogy tegyék meg, ahogy mindenki másnak is ezt tanácsolom. Ha elolvassátok, egy érdekes, izgalmas, gyönyörű történettel gazdagodtok, amit újra és újra elő lehet venni és végigizgulni, szurkolni, nevetni és sírni együtt a szereplőkkel. Ha nem teszitek, akkor egy olyan élménnyel lesztek szegényebbek, amit örök életetekre bánhattok. Számomra a könyv "többször olvasós" és biztos vagyok benne, hogy még jó párszor vissza fogok térni Ianhoz, Vándorhoz, Jaredhez, Jamiehez, Melanie-hoz és a többiekhez, akik már most hiányoznak.

És még egy kis plusz a történethez.

2013.03.28-tól a mozikban is láthatjátok a történetet. A trailer alapján a film ígéretesnek tűnik, egy-egy változtatás mellett, úgy érzem, hogy jó lesz. Én személy szerint nagyon várom.(az összes kép, a borítókép kivételével mind a filmből származik).

A főbb szerepekben: Saoirse Ronant (Melanie Stryder), Max Ironst (Jared Howe), Jake Abelt (Ian O’Shea) és Diane Krugert (a Hajtó) láthatjuk. A filmnek van saját weboldala is: THE HOST

És íme a trailer:

Borító: Köszönet a kiadónak, hogy az eredeti borítót hagyták meg. Nekem nagyon tetszik. Nagyon jól átadja az emberi testbe bújt idegeneket, sokszor kaptam frászt, amikor hirtelen ránéztem:).

Kedvenc karakter: Vándor, Ian, Jeb, Jamie (ők csak a fontosabbak, de még sorolhatnám tovább is, mert nagyon sok szereplő a szívemhez nőtt:))

Szárnyalás: Jamie viselkedése és ragaszkodása

Mélyrepülés: Vándor döntése és ahogy ezt véghez akarja vinni

Érzéki mérce: ez egy Stephenie Meyer könyv. Így +18-s jeleneket ne várjatok (sajnos:)), de azért romantika van benne bőven:).

Értékelés: