366 oldal
Goodreads: 3,96
Besorolás: szellemek, adult, urban-fantasy, paranormal
Amelia Gray temetőrestaurátorként dolgozik leginkább a déli államok évszázados, omladozó, történelmi emlékeket is őrző sírkertjeiben. Nem átlagos nő, 9 éves kora óta látja a szellemeket, ahogyan apja is, aki szigorú szabályokat tanított neki a túlvilági lényekkel kapcsolatban. Legfontosabb, hogy soha nem szabad kapcsolatba lépni velük, mert azok kötődni akarnak az emberekhez, elszívni az életenergiájukat. Szigorúan kerülni kell azokat az embereket is, akiket a szellemek kísértenek.
Charleston egyik régi temetőjében kezd dolgozni Amelia, amikor brutálisan meggyilkolt női holttestet találnak bulizós fiatalok az egyik régi síron.
Ameliát szakértőnek kéri fel a nyomozáshoz John Devlin detektív, aki iránt sosem tapasztalt, furcsa vonzódást érez a lány. Ez a kapcsolat azonban nem alakulhat semmilyen irányban, a vonzó férfi mellett ugyanis a balesetben elhunyt gyönyörű felesége és 4 éves kislányuk szelleme kísért. Újabb hullák kerülnek elő, és nagyon úgy tűnik a gyilkost egészen közel kell keresniük.
Nagy örömmel vettem a kezembe a könyvet, mert megvallom őszintén, én szeretem a temetőket, szeretek a sírok között bóklászni, élvezve a csendet és a békét. Leginkább azonban az angyalokat ábrázoló szobrok vonzanak, ezekről készült fotókból egész gyűjteményem van.
Nem kellett csalódnom, ettől a történettől megkaptam amit elvártam, egy remek nyomozást, átszőve félelmetes borzongással, hideg kezek érintésével a tarkómon, neszezéssel a sarkokban. A szerző mestere a "creepy" hangulat kialakításának.
Amanda Stevens stílusa igazán megfogott, gyönyörű tájleírásokkal tűzdelte meg a történetet, ellensúlyozva a bizony sok helyen hátborzongató részeket. A szerző olyan valóságosan írta meg a szellemekkel kapcsolatos jeleneteket, hogy futkosott a hátamon a hideg. A paranormális képességek közül számomra pont a szellemlátás az, amit nem kívánnék magamnak semmiképp.
A regény Amelia szemszögéből íródott, szépen felépítve a cselekményt. Kapunk jó néhány visszaemlékezős jelenetet a gyerekkorából, amikor először fedezte fel a képességét, rögtön az elején elmagyarázza miben áll a szellemlátás, és mik a legfontosabb szabályok. Az első hulla megtalálása után megismerjük a főbb szereplőket, és az írónő remek érzékkel kezdi csavarni a szálakat. A rejtély többrétegű, igencsak oda kell figyelni a részletekre. Imádtam a temetői szimbólumok bemutatását, ezek nagyon érdekesek voltak számomra, ahogy a déli államokban még mindig élő voodoo hagyományok, praktikák, varázslatok is.
Meg kell említenem, hogy a szerelmi szál egyáltalán nem a fő mozgatórugója a cselekménynek, itt a nyomozáson van a hangsúly. Inkább plátói ez a kapcsolat, tekintve azt, hogy Devlin tiltott személy, hiszen két szellem is kísérti. Másrészt hangyányit instant love érzésem volt Amelia részéről, bár sokszor meg is említette, hogy neki is hirtelen ez a vonzódás, és nem is érti mi húzza a férfihez, aki magas, széles vállú és épp hiányzik a homlokáról a "veszélyes" felirat, útközben leesett, de ott lenne a helye.
Amelia karakterét kidolgozottnak találtam, nem is emlékszem volt e nála higgadtabb karakter a praxisomban. Kiskora óta megtanulta kezelni a helyzetét, elviselni és együtt élni a képességével. Inkább magányos, mint társasági ember, számos dologhoz kell alkalmazkodnia, például érdemes megszentelt házban laknia, ahol védve van a szellemektől. Okos, intelligens, bátor nő, bár ezek az események őt is erősen megviselték, amíg én az első hullánál visszaadtam volna a megbízatást, ő végigcsinálta a nyomozást. Egyre mélyebbre ásott (nem szó szerint) és egyre közelebb is jutott a gyilkoshoz.
Vannak könyvek, ahol világos jelek alapján annyira kitalálható a történet. Ez nem olyan, számomra legalábbis meglepetés volt a vége. Alig volt néhány oldal hátra és még mindig nem derült ki, ki a gyilkos. Szépen helyére kattant aztán minden, persze brutálisan hátborzongató jelenetek után.
A könyv végén marad rengeteg nyitott kérdés. Amelia biológiai szüleiről semmit sem tudunk, és az is titok maradt, amit anyukája akart elmesélni neki a kórházban. Devlin is remélem feltűnik majd a folytatásban, nagyon sajnáltam őt az odaveszett családja miatt. Hiába volt meg a kémia Ameliával, a bizalom nehezen építhető fel. A Sírkertek Királynője trilógia második részét nagyon várom, remélem az is éppen ilyen remek történet lesz, ahol a rejtélyes nyomozás kapcsolódik a paranormális szellemvilággal.
Apró észrevétel, hogy nem egy helyen hiányzott a párbeszédeknél a tagolás. Milyen jó szolgálatot tett volna egy-két előolvasó.
Borító: Remekül illik a borító a történethez, örülök, hogy az eredetivel jelent meg.
Kedvenc karakter: Amelia
Szárnyalás: Devlin és Amelia jelenete Mariama házában
Mélyrepülés: A gyilkos módszerei.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése