484 oldal
Besorolás: fantasy
Abban a korban, amikor a Természet Fenséges Erői – a Nap, a Szélkirály,
az Éjszaka vagy akár a Felhőkirálynő – még felbukkannak a föld
felszínén, fellángol az ősi háború Tűz és Víz között. Tűz, mind között a
leggonoszabb Természeti Erő, elrabolja Víz legféltettebb kincsét. Ezzel
a felhők birodalma elveszíti a vízfakasztás képességét: felborul a
Természeti Erők ősi egyensúlya, és pusztító szárazságra ítéltetik az
emberek világa. Mindeközben Robert Ground, egy fiatal halandó békésen
éli unalmas mindennapjait egy egyszerű faluban. Aztán egy napon minden
megváltozik: Tűz az ő életét is feldúlja, és elvesz tőle mindent. A fiú
útra kel, hogy megtudja, miért. Társául szegődik egy gyönyörű lány,
akiről Robert nem is sejti, hogy valójában a legkegyetlenebb tűzfajzat,
aki kegyvesztetté vált uránál, és sötét küldetést vállalt, hogy bizalmát
visszanyerje. Vándorlásuk során rejtélyes lények kísérik el őket,
akikkel együtt bejárják a Természeti Erők világának legfényesebb és
legsötétebb vidékeit. És miközben kirobban a fekete láng pusztító
háborúja, Robert nem csupán a legfőbb gonosszal találja magát szemben,
de megismeri múltjának hihetetlen titkát is.
A könyv szerzőjéről annyit tudok, hogy hölgyről van szó és ez az első regénye. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg munkát fektetett a történet megírásába, ami egy trilógia első része. Leginkább a fairytale fantasy kategóriába sorolnám, hiszen bőven szerepelnek benne különleges lények. Ami már az első fejezetek olvasása során szemet szúrt, a szerző hozzám hasonlóan remekül otthon érzi magát a magyar mesevilágban, lépten-nyomon felfedezni véltem gyerekkorom kedvenc könyvének, a Hetvenhét magyar népmesének hangulatát. Nagyon tetszett, hogy a természet erői megszemélyesítést kaptak, emberi külsővel, tulajdonságokkal. Kiemelkedett közülük például a Nap, vicces volt a nárcisztikus mondatait olvasni. Számos teremtményt alkotott az írónő, mindegyik természeti erő birodalmában találkozhattam újabb és újabb lényekkel, akiknek sikerült remek neveket is kitalálni. Ezek az elnevezések meglehetősen magyarosak, ahogy a színhelyek elnevezése is, ezzel éles ellentétben az ember (vagy embernek látszó) karakterek főleg angol neveket kaptak. Ezt nem igazán értettem, bár megtudtam, hogy a könyv hamarosan amerikai piacra is kikerül, legalább ezzel nem lesz gondja a fordítónak.
Az írásmód E/3, szinte kizárólag a két főszereplőt követhetjük nyomon. A nyelvezet a korábban említett magyar mesékre jellemző stílusú, könnyen olvasható. A leírások rendkívül részletesek, sokszor éreztem kissé túlzottan hosszúra nyújtottnak. Viszont ennek köszönhetően erőteljesen megdolgoztatja az olvasó képzelőerejét, sok benyomást kaptam, hogy filmszerűen lássam magam előtt a történetet. A színek sokszor megbabonáztak, az épp soron következő természeti erő birodalmában más-más árnyalat volt a jellemző.
A fülszöveg remekül felvázolja a cselekmény lényegét, hősünk, Robert elindul, hogy megtalálja a kérdéseire a választ, majd megkapja a feladatot, hogy szerezze vissza a vízgömböt Tűztől. A fiú útitársa lesz Marian, akiről tudjuk, hogy tűzlény, tehát ellenség, csak a megfelelő pillanatra vár, hogy Robert ellen forduljon. A jó és a rossz tehát kicsiben és nagyban is összecsap, a fő cél eléréséig hosszú az út, Robert beleszeret Marianba, aki természetesen jó sokáig nem viszonozza ezt. Csatlakozik hozzájuk még Gider, aki megszemélyesíti az idegesítő de vicces beszélő állat kategóriát. Később Fény, a csodás paripa is velük tart. Igazából a két főszereplő az, akiknél karakterfejlődésről beszélhetünk, egy mesében ez így is van jól. Robert egyre jobban bízik magában és Marian sem marad gyönyörű de kegyetlen szépség.
Az események viszik magukkal a cselekményt, nem mondanám, hogy veszett iramban, köszönhetően a túlzott részletességnek. Sok a harc a történetben, és mivel a Tűz az ellenség, a lángok különböző fajtái valósággal égetik az olvasót. Ha valamitől félek, hát az a tűz, úgyhogy nekem különösen félelmetes volt ennyi tüzes veszedelemről olvasni. Roberttől egy kicsivel több harcot vártam, többször is éreztem úgy, hogy rendre valami csodaszer vagy Choky napó menti meg. Ez a végső küzdelemre viszont nem jellemző, ahol hosszan és keményen harcol minden szereplő.
Összességében egy remek, új hangú fantasyt olvashattam, ami a hangulatával visszahozta egy kicsit a gyerekkoromat, jó érzés volt! Köszönöm a lehetőséget a kiadónak!
A könyvet kifejezetten a fiatalabb, 12-16 éves korosztálynak ajánlanám, fiúknak, lányoknak egyaránt. Remek fantasy született egy tehetséges írónő tollából, szívből remélem, hogy a könyv sikeres lesz külföldön is.
Borító: Teljes mértékben illik a történethez. Személy szerint azonban jobban kedvelem a karakterek megjelenését a borítón.
Kedvenc karakter: Robert
Szárnyalás: Gider karaktere
Mélyrepülés: Choky napó felbukkanásai
Érzéki mérce: Meséről lévén szó, érzékiségről nem beszélhetünk.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése