Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

Könyvmolyképző Kiadó 2012
320 oldal
Goodreads: 3,74
Besorolás: YA, realista

Ha unod már a nyáltengerben úszó ya könyveket, itt a lehetőség, hogy egy komoly témával foglalkozó regényt vegyél a kezedbe, garantáltan el fog gondolkodtatni.

A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda.
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel.
Miért van itt?

Úgy érzem, nagyon megosztó lesz ez a könyv. Aki nem akar vagy nem tud azonosulni a tini problémákkal, az nem fogja megérteni a könyv mondanivalóját. Akinek része volt ilyesmiben, az pedig nagyon is át tudja érezni Grace problémáit, meg tudja érteni a tetteit, az indítékait.

Megint szembesültem azzal, hogy egy kezdő író is alkothat átütőt, Cat Clarke nem gondolta, hogy valami divatos paranormális hullámot meglovagolva kiad egy tucatkönyvet. A főhőst beültetni egy hófehér szobába, tollakkal és sok papírral, hogy leírhassa az emlékeit, remek ötlet. Ez a könyv nagyon kényes témákat feszeget, megmutatja, mennyire sérülékeny egy gyerek lelki világa, milyen sokféle módon kerülhet feldolgozásra egy-egy trauma. Illetve mennyire nem tudja feldolgozni egy tini a szülő halálát, mennyire saját magát tudja csak okolni, teljesen megmérgezve ezzel a gondolkozását.

Grace meséli el a történetet, ez az írásmód jelentősen megkönnyíti az azonosulást a főszereplővel. A karakter pontosan úgy jó, ahogy van, nekem az volt az érzésem, hogy szándékosan kiélezett némely tulajdonsága. Grace látszólag normális tini, de egy vékony réteg alatt iszonyatos mélységű érzelmek dúlnak. Azért, hogy meneküljön a valóság elől többféle figyelem elterelést használ. Főleg az alkoholt, és saját testének vagdosását részesíti előnyben. Az előbbi elzsibbasztja, utóbbi tiszta, élesen érezhető fájdalmat vált ki, ami még mindig jobb, mint a múltra emlékezni. Grace szép, intelligens lány, rendkívül felkavaró olvasni az önpusztítását, nem lehet nem érezni a fájdalmát. El tudom képzelni, sokan becsukják a  könyvet az első ilyen mellbevágó jelenetnél, de rosszul teszik, mert ezzel csak menekülnek egy valós probléma elől, ami bárki életében előfordulhat, nem árt ha ismerjük az életnek ezt az oldalát is.

Ha Grace nem lenne elég problémás, ott a barátnője, Sal, aki megérdemelne egy külön regényt. A bezárkózása idegesítő és rémisztő, persze utólag mindenre van magyarázat.

Nat, Grace fiúja eléggé talányos figura, végig az az érzésem volt, hogy nem stimmel valami benne. Túl gondoskodó, kedves, megbocsátó, ilyen nem is létezik. És tényleg nem. 

Ethan egy nagy kérdőjel. Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, ezek között volt néhány megható. Az ő hatására írja le Grace a történetét, a kapcsolat közöttük ezért különleges, de inkább bizarr, mint bármi más. A végén aztán minden olvasó eldöntheti, hova teszi ezt a szereplőt a fejében. Én feltettem egy polcra!

Nem könnyű elolvasni ezt a könyvet, olyan érzés, mintha beültetnének egy olyan autóba, ahol nincs fék, és elindítanának a hegy tetejéről. Végig tudod, hogy valami súlyos katasztrófa felé gurulsz. Rájössz, hogy nem szabad vakon, semmiről tudomást sem véve létezni. Az őszinteség a legfontosabb a családi és a baráti kapcsolatokban egyaránt.

Mindenképpen odafigyelek a szerzőre a továbbiakban, szerintem érdemes.

Borító: Örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót.

Kedvenc karakter: Grace, Ethan

Szárnyalás:  Az alapötlet, és mennyire jó helyszín tud lenni a könyvtár.

Mélyrepülés:  Egyértelműen a bőr vagdosása, brrrrr.

Érzelmi mérce:  Az erőszakos és véres jelenetek miatt 16-os karika illik a könyvre.


Értékelés: