Chris Howard: Gyökértelen

Főnix Könyvműhely 2013
288 oldal
Goodreads: 3,65
Besorolás: YA, disztópia

A 17 éves Banyan faépítő mester - egy olyan világban, ahol több mint 100 éve minden növény és állat kipusztult. Az emberek csupán egyfajta génmanipulált kukoricán élnek, amelyet úgy fejlesztettek ki, hogy az egyetlen túlélő állatfaj, a sáskák ne tudják felfalni.  Néhány tehetősebb ember azonban ragaszkodik a fák illúziójához,  Banyan  mindenféle fémhulladék, gumiabroncs és LED égők segítségével alkot nekik akár egész ligeteket. Ezek a fák árnyékot adnak a tűző nap és a szél ellen, és megmutatják a világnak, hogy az ember még így is birtokolhat valami különlegeset.

A legújabb megrendelő egy egész erdőt szeretne fémfákból, és a közepére egy igazi fát akar szerezni. A felesége testén ugyanis egy gyönyörű tetoválás látható rejtélyes számokkal, amiről az a meggyőződése, hogy egy földrajzi hely kódjai, ahol még találhatóak élő fák. Banyan szkeptikus, mivel apja mindig azt tanította neki, sehol a világon nem maradtak növények. De amikor megbízójának lánya, Zee egy fotót mutat neki igazi fákkal, amin ráadásul eltűnt apját is felismeri, semmi sem tarthatja vissza, hogy el akarjon jutni az Ígéret Szigetére.

A szerző

Chris Howard első regénye a Gyökértelen, amely egy kegyetlen világot tár elénk. A Föld megváltozott, a Sötétség alatt kipusztult minden, a Hold közelebb került a Földhöz (lásd borító!), felborult az ár-apály megszokott rendszere, az óceánok vizein hatalmas a hullámzás. Az élelmiszer ellátás feletti irányítást átvette a GenTech cég, amely elérte, hogy kizárólag az általa előállított kukorica legyen ellenálló a sáskáknak. A rendszer korrupt, az emberek nyomorognak, ráadásul kalózok, guberálók, rabszolgagyűjtők garázdálkodnak mindenfelé. Ebben a világban próbál túlélni Banyan, rozoga furgonjával járva az utakat, eltűnt apja nyomait keresve.

Ami rögtön megtetszett az olvasás során, az Banyan erőteljes hangja. Ő meséli el a történetet, és pontosan úgy, mint ahogy egy 17 éves srác beszél, bizony akadtak káromkodások, ami a szívén az a száján a fiúnak.

A másik érdekesség, hogy a könyv egyszerre volt számomra karakter- és cselekményközpontú. A történet lehetett volna egy "vagány srác keresi az apját, némi nem várt segítséggel megtalálja" típusú, de nem, szinte minden fejezetben volt meglepetés, olyan csavar, ami teljesen más irányba tereli a folytatást. Amikor úgy éreztem, na, sínen vannak a dolgok, eljutnak a kitűzött állomásra, feltűnnek a kalózok, néhány embert felfalnak a sáskák, jönnek az GenTech ügynökök, előkerülnek az emberrablók. Úgy érzed magad olvasás közben, mint akit hullámvasútra ültettek - de szó szerint, mert időnként az émelygésig is eljutsz a valósághű leírásoknak köszönhetően. Hátborzongató jelenetek, akciók, véres küzdelmek során kell az olvasónak átverekednie magát. Nekem ez nagyon tetszett, faltam az oldalakat, csak hogy tudjam, mi minden történik velük. A leírások részletesek, nagyon vizuálisak, mindent remekül el tudtam képzelni,  át tudtam élni, a homokvihar szemcséit még most is törölgetem a szememből.

Megszerettem a karaktereket, mind egyedi, jól felépített.  Banyan kifejezetten nagyot fejlődött, eszméletlenül jól alkalmazkodott a váratlan helyzetekhez és sosem adta fel, mindig tudott valamibe kapaszkodni. Jót tett a történetnek, hogy a szerző belevitt egy szerelmi szálat is, Banyan és Alfa románca Old Orleansban kezdődik, a kalózok városában. A lány segít befejezni egy szobor építését, tetszik neki, hogy Banyan más, mint egy átlagos ember, megpróbál segíteni neki. Alfa egy erős, karizmatikus egyéniség, sosem adja fel a küzdelmet. Óvatos, de reményteli kapcsolat az övék, nagyon tetszettek a közös jeleneteik.

A többi karakter is lenyűgözött egyediségével, például Crow a rasztás hajú testőr, vagy mekkora ötlet volt egy gyönyörű nő, Hima testére tetoválni fontos információkat! Persze nem minden karakter szimpatikus, és sajnos nem mindig ők azok, akik odavesznek.  

A könyv azon kívül, hogy félelmetesen elszórakoztatott, néhány gondolatot elültetett a fejemben. Lehetne összegezni úgy is, hogy ez a történet a gyökerek kereséséről szól, a nehezen megszerezhető bizalom fontosságáról, a Föld értékeinek megbecsüléséről, vagy épp arról a nagy erkölcsi kérdésről, hogy szabad embereket feláldozni a többség megmentése érdekében? Mégis egy valami az előzőek felé kerekedett, ez pedig az élelmiszeripar ellenőrzése. Külön posztot is megérdemelne a kérdés, vajon tudjuk egyáltalán mit etetnek meg velünk a multicégek? Mi van pontosan az agyon elő- utókezelt élelmiszereinkben? Milyen ízfokozókkal és adalékanyagokkal szoktatnak rá bizonyos élelmiszerekre, amikről aztán nem tudunk lemondani? Gondolkozzatok el ezen.

Köszönöm az előolvasás lehetőségét Kiss Alexandrán keresztül a Főnix Könyvműhelynek!

A könyv megjelenése az áprilisi Könyvfesztiválra várható.

Borító: Végleges később

Kedvenc karakter: Banyan, Crow, Alfa

Szárnyalás: Crow meggyógyulására egyáltalán nem számítottam, miután bedarálta derékig az aratógép.

Mélyrepülés: Sal és Himával történteket nagyon sajnáltam.

Érzéki mérce:  A szerelmi szál inkább aranyos, mint érzéki, viszont a brutális jelenetek miatt csak 15 éven felülieknek adnám a kezébe.

Értékelés: