Oldalak

2013. március 6., szerda

Marie Lu: Prodigy

Putman Juvenile, 2013
374 oldal
Goodreads: 4,37
Besorolás: YA, disztópia

"June és Day épp csak megérkeznek Vegasba, amikor valami hihetetlen történik: az Első Polgár meghal és a helyét fia, Anden veszi át. A Köztársaság káosz szélére sodródik, ők pedig a Patrióták egy csoportjához csatlakoznak, remélve, hogy a lázadók segíteni fognak nekik Day öccsének a kiszabadításában és átjutni a Kolóniákhoz. A Patrióták csak egy dolgot kérnek cserébe - June-nak és Daynek meg kell ölnie az új Első Polgárt.
Ez az esélyük arra, hogy változást hozzanak a nemzet számára, hogy hangot adjanak a túl sokáig elnémított népnek.
De June rádöbben ara, hogy ez az Első Polgár nem olyan, mint az apja és kétségek kezdik gyötörni.
Mi van, ha Anden az új kezdet? Mi van akkor, ha a forradalomnak többről kell szólnia, mint veszteségről és bosszúról - mi van, ha a Patrióták tévednek?"

A sorozat első része hatalmas szerelem lett, így tudtam, hogy folytatni fogom, ha megjelenik a következő rész. Először ki akartam várni, amíg megjelenik magyarul, de olyan türelmetlen és kíváncsi voltam, hogy nem bírtam megállni és végül belekezdtem angolul.
Mostantól kérlek, nézzétek el nekem, ha a nagy rajongásom túlmutat az értelmes értékelésen:-).

A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ér, bár senki ne gondolja azt, hogy azzal, hogy elmenekültek Los Angelesből, minden jóra fordul. Hisz Day súlyosan megsebesült, Vegas tele van katonákkal és mindenki őket keresi. Így kénytelenek a Patriótákhoz fordulni, amihez igazából egyiküknek sem fűlik a foga, de nincs más választásuk. A Patrióták pedig egy olyan helyzetbe kényszerítik őket, ami mindent próbára tesz – a barátságukat, az egymás iránti bizalmukat és az alakulóban lévő kapcsolatukat is.

June az első részben egy merevebb, a Köztársasághoz szívvel-lélekkel ragaszkodó lány volt, de a második részben sokat változik. Az életét már nemcsak a szabályok és a kötelességtudata, hanem az érzelmei is sokban befolyásolják, és gyakran kitűnik a kemény külső alól, a kétségekkel, érzelmekkel és rengeteg fájdalommal küzdő fiatal lány. Képes az elveit és az ellenérzéseit is feladni azért, hogy Daynek segíthessen. Még mindig imádom az aprólékos, minden részletet megfigyelő stílusát, a profi harci jártasságát és a hideg, józan gondolkodásmódját, bár volt egy apró momentum, ami kicsit mégis hiteltelenné tette. Hisz ő a csodagyerek, az 1.500 pontos ifjú titán és mégis arra, hogy ki áll a dolgok hátterében, én már a könyv negyedénél rájöttem (pedig én tuti nem lennék 1.500 pontos a Próbán:-)), míg ő a könyv háromnegyed részéig csak találgatott. Bár az is igaz, ha kitalálja az elején, akkor nincs történet…. Szóval ezt nem róttam fel végül hibának és továbbra is az egyik kedvenc női szereplőm maradt.

Day, ahogy Marie Lu elképzeli
Dayt sem irigyeltem, hisz, bár mind a ketten nehéz helyzetben voltak, de érzelmileg ő került nagyobb csapdába. Fontos lett volna, ha mind a ketten tisztában vannak a másik érzelmeivel, mielőtt a küldetésükre indulnának, de ez a luxus nem adatott meg nekik, így a féltékenység zöld szemű szörnye megjelenik és félreértések egész sorozatával szembesülnek.  

És persze belépett a történetbe Anden, az Első Polgár jóképű, értelmes, okos, változásokra kész fia és hiába szeretjük Dayt és tudjuk, hogy ő a tökéletes párja June-nak, mégsem lehet őt nem kedvelni. Ezzel kialakul a már teljesen megszokott szerelmi háromszög, de ez a háromszög hamar négyszöggé válik egy olyan szereplő által, akit nem nevezek meg, de ha kicsit gondolkodtok, rá fogtok jönni, hogy ki lehet az… (csak én látom úgy, hogy most már a szerelmi háromszög idejét múlja és egyre inkább szerelmi négyszögekről olvashatunk?)

Sokat írtam róla és lehet, hogy emiatt kicsit félreérhető voltam, de nem a szerelem a legfontosabb szála ennek a regénynek, bár az is biztos, hogy fontos momentuma.
Amerika térképe Marie Lu szerint
A világról is többet tudunk meg, megismerhetjük végre a Kolóniákat és a környező országokat, melyikből mi maradt a nagy áradást követően és egyáltalán mitől következett be ez a katasztrófa. Anden segítségével beláthatunk a Köztársaság színfalai mögé, a politikai csatározásokba és így elég sok minden letisztul.
És persze sokkal több akciót kapunk, mint az első részben. Lázadást, harcokat földön és levegőben. Örültem, hogy végre megismerhetjük a Patrióták egyáltalán nem könnyű világát. Sosem teljesen tiszta, hogy kiben bízhatnak meg a főszereplőink és kiben nem - egyedül a társuk az, akiben feltétel nélkül megbízhatnának, de vajon ennyi félreértés követően ez mennyire fog menni?

A szereplők közül még ki kell emelnem Kaede-t. Az első részben egy egyszerű mellékszereplő volt, de a második részben több szerepet kap, és jobban megismerhetjük. Ő az, aki a történet során az egyik legnagyobb megdöbbenést okozta számomra, az elején teljesen átlagos, majd unszimpatikus szereplő egy csapásra a szívembe lopta magát. Egy nagyon erős karakter, aki szívvel-lélekkel küzd azért, amiben hisz, hasonlóan a főhőseinkhez.

Sok író beleesik abba a hibába, hogy a második rész egy gyenge, úgymond átvezető rész, de Marie Lu-nál ezt egy pillanatig sem érezni. Ez a rész jóval izgalmasabb és mozgalmasabb volt, mint az első – akció minden mennyiségben, szerelem, árulás, félreértések, halál és egy olyan csavaros függővég, amit olyan hirtelen kapunk meg, hogy először hinni se mertem. Amikor olvastam, a barátnőm, aki már látott pár értékelést a regényről, annyit elárult, hogy a kintieket mennyire kiakasztotta a befejezés. Én nem hittem neki, minden szépnek és jónak tűnt, már csak pár fejezet volt a végéig, amikor Marie Lu csavart egyet a történeten. És rögtön megértettem a kintiek kiborulását. Legszívesebben én is áthajítottam volna a könyvet a szoba másik végébe és csak annyit tudtam mondogatni, miután letettem a könyvet, hogy ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN.. hogy lehet ezt így befejezni?

Kedves Marie Lu,
Kitépted a szívem, apró darabokra szaggattad és szétszórtad a semmiben..
Egyszerre imádlak és utállak azért, amit tettél. Nem tudom, hogy fogom kibírni az elkövetkezendő 1 évet a harmadik részig…

Mindenkinek azt javaslom, hogy akkor és csakis akkor olvassa el ezt a könyvet, ha már belátható időn belül hozzájut a harmadik részhez. Egyébként ugyanúgy fog szenvedni, mint én:).
És mégis kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki csak egy kicsit is szerette a Legendát, mert ez a rész jobb, sőt, sokkal jobb, mint az első volt. Kicsit sajnálom is, hogy anno 5 csillagot adtam a Legendára, mert ha az a rész 5 csillagos, akkor ez annál több. De mivel nincs többre lehetőség, így ez a rész is természetesen 5 csillagot érdemel.

És egy kis érdekesség:

A könyvek sikerein felbuzdulva egy lelkes csapat egy nagyon könnyen játszható számítógépes játékot kreált a könyv szereplőivel és helyszíneivel. A szereplők, a világ és a történet kialakításán Marie Lu is szorosan részt vett. A játék a Facebookon elérhető az alábbi linken: Cities of Legend

És egy rövid bemutató trailer hozzá:



Borító: Imádom, teljesen a könyv hangulata.

Kedvenc karakter: June, Day, Anden, Kaede

Szárnyalás: A fürdőszobai jelenet

Mélyrepülés: ha össze akarom foglalni, akkor a könyv utolsó pár fejezete. Minden egyéb megjegyzés ehhez hatalmas spoiler lenne…

Érzéki mérce: aranyos, romantikus részek vannak benne, de minden a YA keretein belül.


Értékelés: 
(adnék többet is, de nem lehet:-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése