Veronica Roth: A lázadó - Divergent #2

Ciceró Könyvstúdió, 2013
431 oldal
Goodreads: 4,30 (több, mint 130.000 értékelésből!!)
Fordította: Logos
Besorolás: disztópia, YA

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz - vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei - Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit - és önmagát -, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Nem könnyű erről a könyvről írni, mert annyi minden történik benne, hogy órákig csak mesélhetnék. A történet összetett és ezért nagyon oda kell figyelni, különben percek alatt elveszíti az ember a fonalat, aztán csak győzze megkeresni:-). 

„Tény, hogy van közös ellenségünk, de vajon pusztán emiatt barátokká is válunk?”

Senki sem az, akinek látszik. Mindenkinek más a célja, más az indítéka azzal, hogy segíti, avagy épp gátolja a hőseink boldogulását. Az írónő nagyon ügyesen, már a könyv elején eléri azt, hogy Trissel együtt szinte minden szereplőre (akár már ismert, akár újonnan behozott) ugyanúgy gyanakvással tekintsünk. Teljesen új szövetségek jönnek létre és más szövetségek felbomlanak; szereplők, akikben eddig megbíztunk, árulóvá válnak, akiket eddig gyűlöltünk, új oldalukat mutatják. A világ ugyanolyan brutális és meglepő fordulatokkal teli, mint az első részben, de jóval részletesebb és jobban kidolgozott. Ebben a könyvben végre jobban megismerhetjük a többi csoportot – a felépítésüket, a szabályaikat, a tagjaikat, de azt is láthatjuk, hogy nem minden fekete-fehér, nem mindenki csak rossz vagy csak jó, hanem ennél jóval árnyaltabb az egész.

„Ma este Őszinte leszek, Önzetlen és Bátor. Elfajzott.”

Igen, ő Tris. Nagyon sokat fejlődött az első könyvhöz képest (is). Egy bátor fiatal lány, aki egyre erősebbé válik, aki mindig azt csinálja, amit igaznak gondol és ehhez nem fél még a szerelmével is szembeszállni. Mindeközben Will halála hatalmas teherként nehezedik a vállára, az élettől pedig folyamatosan kapja a „pofonokat”, amelyek mélységesen megsebesítik a testét és a lelkét is.

Sok esetben zavar, de itt most nem éreztem visszatetszőnek, hogy Tris szinte minden esetben pont az ellenkezőjét csinálja, mint amit mondanak neki, ezzel sokszor bajba sodorva a körülötte élőket. Hiszen szabad akarata van, amit nem fél használni. Mind a három fenti csoport legjellemzőbb tulajdonságai megvannak benne, bátran szembeszáll azokkal, akiket elnyomónak érez, őszintén megmondja a véleményét és önfeláldozó, ha a barátairól van szó. Elfajzott, ahogy ő is mondja. De mégsem csinált belőle az írónő szuperhőst, hisz az őt ért csapások ugyanúgy összetörik őt is, ugyanúgy gyászol, sír és követ el meggondolatlanságokat, mint bárki más. És ezt imádom benne.

Tobiasról sem szeretnék megfeledkezni. Ő sincs egyszerűbb helyzetben. Sok minden napvilágra kerül, sok olyan dologgal kell együtt élnie, ami mást már összeroppantott volna, ráadásul a Bátrak között kivívott pozíciója is meginogni látszik. És ott van a már fentebb említett lány is, aki nem könnyíti meg a dolgát, hisz állandóan ellenkezik, állandóan bajba sodorja magát és Tobiast is, aki persze soha nem hagyja őt magára és mindig ott van mellette, mintegy védőhálóként.

„Az egyik kezét az arcomon pihenteti, a hüvelykujjával szórakozottan körözget az arccsontom fölött.
– Azt tudod, hogy kettőnk között minden rendben van? – mondja. – Közted és köztem.. Oké?
Fáj a mellkasom, és bólintok.
– Semmi más nincs rendben – a suttogása megcsiklandozza az arcomat –, de mi igen.”

Hát ez az, ami nem igaz, illetve nem teljesen így igaz. Tris és Tobias szeretik egymást, szükségük van egymásra, de ennyi hazugságot, ennyi bizalmatlanságot már régen láttam egy kapcsolatban. De valahol ez érthető. Még egy olyan párnál is idő kell ahhoz, hogy minden jól működjön, akik egy „normális” világban élnek. Ők pedig egy őrült világban, egy „harcmező” közepén találtak egymásra. Mind a ketten sérültek, nagyon sokat veszítettek, a kapcsolatuk pedig nagyon gyakran késélen táncol, de mégis... a kettőjük között lévő kapocs van annyira erős, hogy a kapcsolatuk túléljen mindent – pedig Tris elég sokszor próbára tette Tobias türelmét és a beléjük vetett hitét.

„Mindkettőnkben háború dúl. Van, hogy ez tart életben bennünket. Máskor azonban a megsemmisülésünkkel fenyeget.”

Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, de érezni, hogy nem a szerelem az elsődleges problémájuk. És ez ebben a könyvben így van jól.

A barátaikkal sem bánik az írónő kegyesebben, hisz Veronica nem fél megölni vagy megkínozni a szereplőit, így nagyon sokszor csak kapkodtam a fejem és rettegve vártam, hogy kivel mi fog történni. Senki nem volt és nem is lesz biztonságban.

Összességében azt mondanám, hogy egy nagyon jó első rész után egy tökéletes folytatást kaptunk, ami annyira fogva tart, hogy képtelen leszel letenni, hisz a történet folyamatosan arra késztet, hogy tudni akard mi fog történni a szereplőkkel.

És a vége…! Ilyennek kell lennie ahhoz, hogy tűkön ülve várd a folytatást és számold a napokat vissza, hogy mikor veheted már kézbe a következő részt!

És egy kis érdekesség a végére. Mint sok más YA könyvet, természetesen ezt is megfilmesítik, és ha minden jól megy, akkor 2014 március 21-től láthatjuk a mozikban A beavatottat. 

A körülbelül 60 napos forgatást Chicagoban kezdik meg 2013 áprilisában.

A casting természetesen, mint mindig, most is megosztotta a rajongókat, főleg persze "Négyes" (Theo James), akit csak pár napja választottak ki. Én csak arra leszek nagyon kíváncsi, hogy ez a 27 éves színész hogyan fogja eljátszani a 18 éves fiú szerepét. De majd meglátjuk. A mellékelt képmontázson a már valószínűsíthető színészgárda egy része látható. 

Azért írtam "valószínűsíthetőt", mert például Kate Winsletet egyes források Jeanine-ként, más források pedig Tris anyukájaként tartanak számon.

 

Borító: Nagyon örülök neki, hogy az eredeti borító maradt meg. Látványos és kifejező.

Kedvenc karakter: Tris, Christina, Tobias/Négyes, Uriah és akármilyen meglepő, de Peter

Szárnyalás: Tobias kitartása Tris mellett

Mélyrepülés: a rengeteg csapás, ami a szereplőinket éri

Érzéki mérce: túl sok romantikát ne várjatok, ez nem az a könyv. Kegyetlenség, brutalitás viszont van benne bőven.

Értékelés: