Jus Accardo: Tremble

Entangled Teen, 2013
352 oldal
Goodreads: 4,62 - de ezt még nem veszem megbízható forrásnak, mert a könyv még nem jelent meg
Besorolás: YA, paranormal, urban fantasy

Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mennyire vártam ezt a könyvet. A második rész függővége miatt egész télen a falat kapartam:-) és számoltam a napokat, hogy mikor tudhatom meg, hogy mit történt a főszereplőinkkel, főleg persze Kale-lel. Úgyhogy kérlek nézzétek el nekem, hogy nagyon lelkes voltam/vagyok/leszek a történettel kapcsolatban.

Dez Cross problémákkal küzd. Majdnem 18 és lassan az őrület határára kerül annak a szernek a hatására, amivel a Denazen a képességeit akarta fokozni. A hozzá közelálló emberek hátat fordítottak az ellenállásnak és most a rossz oldalon harcolnak tovább. És ott van még Kale is... A dolgok nem is állhatnának rosszabbul.

De persze a helyzet még ennél is rosszabb. A Denazen új kísérletbe kezd - amit Uralkodásnak (Domination) neveznek el - és ez beválik. Ez viszont annyit jelent, hogy el kell tüntetni a régieket, hogy az újak a helyükre jöhessenek. A parancsot pedig kiadták: a második kísérlet összes résztvevőjét - beleértve Dezt is - likvidálni kell. A jó hír az, hogy az eredeti  kísérletből van egy túlélő. Egy asszony, akinek a vére meggyógyíthatja a második generációs csapat defektjeit. De nem csak az ellenálló Sixek tudnak róla.

Cross pedig bármit képes bevetni azért, hogy Dez ne juthasson a gyógymódhoz - beleértve azt az egy dolgot is, ami darabokra szaggathatja Dez szívét. 

És Jus megcsinálta. Ismét. A könyvet egyszerűen képtelen voltam letenni és ha nem tudtam olvasni, akkor is egyfolytában a történet körül forogtak a gondolataim.

Az első részre azt mondtam, hogy olyan, mint amilyen a főhősnő is. Akciódús, egyfolytában pörög a történet és csak azért lassul be néha, hogy a szereplőink jobban megismerhessék egymást. A második rész is ilyen volt, de abban már több olyan rész volt, amiben az érzelmek játszottak főbb szerepet. A befejezésnél éreztem azt, hogy a harmadik rész rengeteg szívet tépő pillanatot fog okozni. És igazam is lett. Ahogy belemélyedtem a könyvbe, eleinte folyamatosan szitkozódtam, hogy hogyan képes ezt csinálni velünk az írónő. Körülbelül négy-öt oldalanként törte össze úgy az én szívemet is (Dezéről már ne is beszéljünk:-)), hogy a végén kiskanállal kapartam össze az egészet. Amikor azt hittem, hogy már nem lesz rosszabb, akkor még egy újabb tőrt döfött a szívünkbe, hogy aztán teljesen megsemmisülve, az alapoktól építhessünk fel újra mindent.

Persze itt is volt jó pár akció jelenet, néha csak kapkodtam a fejemet, hogy egy-egy szituációból hogyan fognak élve kikeveredni, de azért nagyon sok érzelmes részt is kaptunk. Annak pedig külön örültem, hogy a nemrég megjelent rövid történet, a Faceless – szervesen kapcsolja össze a két részt (Toxic és Tremble) és Brandt szerepet kap ebben a regényben is. Nagyon megkedveltem őt és jó volt újra látni.

Dez és Alex

Alex is nagy kedvencem, még akkor is, ha néha hatalmas „s…fej” tud lenni, főleg, ha Kale-lel kerül össze. Látszik rajta, hogy élvezi, hogy "szívja a másik vérét". De mégis mindig ott van Dez mellett és segítségére van még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Gingert viszont még mindig nem sikerült megkedvelnem. Egy ravasz, sunyi öregasszonynak tartom, még úgy is, ha tudom, hogy mindennek, amit tesz, oka van, és mint vezető, nem az egyének jólétét tartja szem előtt, hanem az egész közösségét. De akkor is… Néha jobban utáltam, mint a Denazen csapatát:-).

Dez pedig továbbra is ugyanaz a vagány fiatal lány, akit az első részben megszerettem. Nem tud egy percig sem a fenekén ülni, ha kell, ha nem, bajba kerül, ráadásul most még motivációja is van arra, hogy olyan dolgokba keveredjen, amit épeszű ember elkerülne. Eddig is kedveltem, de most már végleg bekerült a kedvenc főhősnőim közé. Attól függetlenül, hogy szinte minden összeesküdött ellene, harcol az életéért, harcol a szeretteiért és főleg egy személyért - pedig vele kapcsolatban a könyv nagy részében kés élen táncol… Imádom, hogy sose adja fel a reményt és minden helyzetben megmarad a fanyar humora. Néha olyan mondatai vannak, hogy azt tanítani kellene!

És hát persze KALE. Ígérem, rövidre fogom:-). Az első két részben csak hallhattuk, hogy létezik egy sötét

Kale és Cross

oldala is, illetve néha rövid időre ízelítőt kaphattunk belőle. Ebben a részben viszont „mr. Ártatlanság” eltűnik és helyébe egy olyan személyt kapunk, akitől még engem is, aki hatalmas rajongója vagyok, párszor kirázott a hideg. Számító, racionálisan gondolkodó bérgyilkos. Pontosan az, amire anno kiképezték és aki bizonyos dolgok miatt még veszélyesebb, mint volt. Imádtam ezt az oldalát is megismerni – végre nem csak az „ártatlan kisfiút” láthattuk belőle. Hogy mi történik vele és Dezzel, azt sajnos nem árulhatom el, mert az már hatalmas spoiler lenne:-), de annyi biztos, hogy ennyire még nem izgultam értük egyik részben sem. A mellékszereplők pedig most is folyamatosan változnak és továbbra is érnek minket meglepetések azzal kapcsolatban, hogy ki kinek az oldalán áll és vajon segítő vagy rossz szándék vezérli.

Amire még nagyon kíváncsi voltam, hogy Jus hogyan írja meg a könyv végét úgy, hogy az érdeklődésünket továbbra is fenntartsa, mert bár eredetileg 3 részesnek készült a sorozat, de az írőnő tavaly ősszel bejelentette be, hogy végül öt részes lesz (plusz a kis novellák). Jelentem, sikerült neki:-). Sok szálat hagyott nyitva és beletett egy olyan csavart, ami – bár annyira nem köröm lerágósan, mint a második rész végén, de – elég jó kis függővéget kreált a regénynek. A végére meglepetésként betett Kale szemszögű részt pedig külön imádtam. Egyrészt az egyik olyan részt mutatta meg, amire szerintem sokan lesznek kíváncsiak a könyv elolvasása után, másrészt pedig Kale fejében lenni... még mindig hatalmas élmény!

Természetesen nem volt hibáktól mentes ez a regény és ha nagyon keresnék, biztosan tudnék sorolni párat, de a történet annyira lekötött, hogy nem ezekre figyeltem. Összességében egy nagyon jó kis részt kaptunk, amit minden Touch rajongónak olvasnia kell!

A könyvért hatalmas köszönet az Entangled Publishing kiadónak!

Borító: Kale nagyon jó lett rajta – higgyétek el, hogy ezt nem az elfogultságom mondja:-), pont ilyen sötét karakter ebben a részben, de Dezzel nem vagyok kibékülve. Valahogy őt másképp képzelem el, kicsit vagányabbul – és ezen az sem javított, hogy a második rész borítóján teljesen másképp nézett ki.

Kedvenc karakter: Kale, Dez, Alex, Brandt

Szárnyalás: ide most rengeteg mindent tudnék írni, már az maga egy oldalnyi bejegyzés lenne, de azzal csak mindent elspoilereznék.

Mélyrepülés: a könyv eleje. Ennyire már régen törték össze a szívemet olvasás közben.

Érzéki mérce: ez egy eléggé érzelmes rész, de itt most, ami miatt karikáznom kellene, azok inkább az erőszakos részek, amiből van elég, hisz a harc már folyik a Six és a Denazen között és egyik fél sem válogat az eszközökben.

Értékelés: 

 

Lakatos Levente: Bomlás

Ígérem, ritkán fogok elkalandozni a blog alapvető stílusától ennyire messzire, de ez a regény megér egy bejegyzést annak tudatában is, hogy 99%-ban nem ilyen stílusú regényeket olvasok.

Ulpius-ház, 2013
440 oldal
Besorolás: erotikus thriller

Őszinte leszek. Nem sokat tudtam erről a regényről, és az írójáról is csak annyit, amennyit az ismeretségi köröm mesélt. Ők pedig elég vegyes véleménnyel voltak róla. Aztán egy kedves ismerősöm annyira ajánlotta ezt a könyvet, hogy nem tudtam ellenállni és belevágtam. Így végre én magam is véleményt alkothattam róla.

Szilvia a húszas évei elején jár, egy elvált fiatal nő, aki egy jóléti, de boldogtalan házasságból épp kilépve próbálja megtalálni a helyét a világban. Egy újságban felfedez egy hirdetést, miszerint amatőr íróknak pályázatot hirdetnek romantikus regény és novella kategóriában.

Úgy dönt, hogy indul a pályázaton, ráadásul a téma is megvan, amiről írni szeretne: a házassága alatt, a többi unatkozó gazdag feleség mesélt neki egy férfiról, egy élő legendáról, akit kézről kézre adnak, és aki elképzelhetetlen gyönyöröket tud nyújtani minden nőnek. Szilvia erről a férfiról szeretne írni, de amikor kapcsolatba lép vele, egy olyan világban találja magát hirtelen, amire legsötétebb álmaiban sem gondolt..

Ami legelőször szembeötlött, hogy a fülszöveggel ellentétben – bár egy férfi prostituált bizarr világa körül forog a regény, de nem a manapság (sajnos) egyre inkább megszokott – „szex, szex hátán, történet pedig csak a két szex közötti átvezetésre szolgáló” regények egyike. Ez egy sötét hangulatú, hátborzongató thriller.

Van benne szex? Persze, hogy van. De mégsem annyi, hogy az olvasó egy idő után már inkább számolatlanul lapozzon tovább, csak már legyen túl az ikszedik 15-20 oldalas szex jeleneten. Az író pedig képes volt úgy megírni ezeket a részeket is, hogy hozzáadjanak a történethez és ne elvegyenek belőle.

Flórián és Szilvia kapcsolatát nem is tudom, hogyan lehetne pontosan jellemezni. Beteges? Domináns? Mind a kettő igaz rá. De kérlek, most ne a sztárolt Szürkéből, Christian és Ana kapcsolatára gondoljatok. Ez annál jóval sötétebb. Egy valódi, kemény domináns viszony, ahol Flórián pszichológusokat megszégyenítő ügyességgel töri meg, majd édesgeti magához a szeretetre, kapcsolatra vágyó fiatal nőt. Szilvia, pedig ugyanoda kerül vissza, ahonnan anno elmenekült, egy olyan kapcsolatba, ahol neki csak az engedelmesség feladata jut. Flórián pedig bár valahol a beteges lelke mélyén szereti a nőt, de az elhatalmasodott őrülete ezt csak néha engedi felszínre törni.

Lakatos Levente

A regény több szálon fut és időben is eltér. Az egyik szál a fenti kapcsolat, de mellette ott van egy másik, ami egy brutális gyilkossághoz kapcsolódik. A gyilkosság felderítése sem könnyű feladat, hisz úgy tűnik, hogy minden és mindenki csak hátráltatja a nyomozókat, de mindemellett a háttérben megbúvó tragédiák és magánéleti problémák csak tovább bonyolítják az egészet. A nyomozó trió, a két, sok mindenen keresztülment, de nagyon erős női szereplő, Dóra és Laura, és a zseniális eszű, de a fiatal korában történt szörnyű esemény miatt, belső démonokkal küzdő kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid hármasa pedig egyszerűen fenomenális. Ahogy a férfi a két nő között őrlődik, az egyiket szereti, a másiktól retteg, de mind a kettőre rá van utalva és azok is rá. Nagyon jól felépített szál ez is és nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásom velük.

Mindegyik szálat külön fejezetekre tagolódva, váltakozva olvashatjuk és mindnek fejezetenként olyan függő vége van, hogy képtelen vagy letenni a könyvet, mert egyszerűen tudni akarod, hogy mi történik. Levente pedig olyan tökéletesen fonja a történet szálait, a múltat és a jelent, a szereplők közti kapcsolatokat, hogy egyszerűen képtelen vagy rájönni, hogy ki a gyilkos. És bár a végére minden összefut és letisztázódik, de mégis, egészen az utolsó oldalakig képes meglepetést okozni. Miután befejezted a regényt csak ülsz és gondolkozol, hisz a végét követően sem könnyű eldönteni, hogy ebben a történetben ki volt az áldozat és ki volt a gyilkos.

Ez a történet egy izgalmas, fordulatos, sötét lelkületű erotikus thriller. Bevallom nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni, és hogy annyira leköt, hogy szinte egy ültő helyemben kiolvasom. Azért pedig külön köszönet Leventének, hogy megmutatta, hogy Magyarországon, magyar szereplőkkel is lehet nagyon jó krimit írni!

A könyvért köszönet az Ulpius-háznak! (a könyvajánlóért pedig Rozsonits Juditnak!)

Borító: sötét, egyszerű, letisztult, nekem tetszik.

Kedvenc karakter: dr. Lengyel Dávid, Laura

Szárnyalás: dr. Lengyel Dávid és Laura kettőse, imádtam az összes közös jelenetüket

Mélyrepülés: Dante

Érzéki mérce: erősen +18 karikás a történet.

Értékelés:

Ryan Loveless: Ethan és Carter

Könyvmolyképző Kiadó 2013
245 oldal
Goodreads: 4,24
Fordította: Molnár Edit
Besorolás: GLBT, MM, realista

Szivárvány kör szlogennel új tematikus sorozatba kezdett a Könyvmolyképző Kiadó, melyben a szokásostól eltérő kapcsolatokról szóló könyvek kapnak helyet. Ezeknek a könyveknek az olvasásához, befogadásához mindenképp nyitottság igényeltetik. A sorozat első kiadványa egy különös szerelem története.

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Nagy várakozás  előzte meg nálam a könyvet miután korábban megtudtam, hogy a könyvfesztiválra várható a megjelenés. Egyrészt izgalmas, hogy  homoszexuális pár a főszereplője a könyvnek, és én ezeket a devianciákat mindig is pártoltam. Másrészt nagyon kíváncsi vagyok mennyire fog tetszeni az olvasóknak  - köztük nekem is - ez a történet, amit elsőként választott a kiadó a Szivárvány kör csoportba. Mindenképp  hiánypótló lesz ez a sorozat, és nagyon mélyen megemelem a kalapom a kiadó előtt, hogy bevállalja ezeknek a könyveknek a megjelentetését.  Tehát legyél nyitott, legyél kíváncsi, és meglátod, ez nem is annyira más világ. Mivel a könyv tartalmaz azonos neműek közötti szexjeleneteket, meglehetősen grafikusan ábrázolva, aki nincs erre felkészülve,  jobb, ha visszateszi a polcra. Mégsem ez a lényege a könyvnek, én úgy éreztem az olvasás közben, hogy a melegség itt harmadrangú téma, hiszen a könyv az elfogadásról, a szerelemről, a családról, a barátságról szól.

Ha megnézzük itt balra az eredeti borítót, láthatjuk az eredeti címet is, amit nagyon örvendek, hogy nem szó szerint fordítottak, mert elég tragikus kicsengést adott volna a könyvnek a múlt idő.  A történet két nagyon különböző ember egymásra találásáról szól, és ezt a különbözőséget főképp az egészségügyi állapotukra értem. Carter a Tourette-szindrómával kénytelen élni, ami miatt meglehetősen távolságtartó az emberekkel szemben, ráadásul párkapcsolatok terén túl van több csalódáson is. Ethan traumás agysérülést szenvedett közel 10 évvel ezelőtt, újra kellett tanulnia mindent, az értelmi és érzelmi szintje teljesen más, mint a korabeli fiatalembereknek. Ethan egy felnőtt hormonszintjével és szexuális igényével rendelkező 27 éves, aki ugyanakkor szinte fekete-fehérben látja a világot, gyermekien naiv. Az érzelmek tombolnak a két fiú között, Ethan szinte azonnal erősen vonzódik Carterhez, ő viszont óvatosabb, nagyon jól érzi, hogy jobban meg kell ismernie Ethant, hogy tisztában legyen a betegségével. Itt  bennem is felmerült egy rossz érzés, pontosan az, hogy egy agykárosodott ember társaként vajon lelkileg hogyan éli meg az ember a szexualitást, nem gondol-e arra, amire a környezete is önkéntelenül gondol, hogy esetleg kihasználja valamilyen szinten a társát. Ethan gondolatai folyton a szex körül járnak, és annyira vicces, hogy a pénisz szót használta minden alkalommal eme testrészre, ellentétben a korabeli fiatalok bő szókincsével.

A szerző E/3 írásmóddal remekül beviszi az olvasót mindkét srác fejébe, ez segített a főszereplőket nagyon hamar, pár oldal után a szívembe zárnom.  A mellékszereplőket egytől egyig csak dicsérni tudom. Ethan szülei példamutató hozzáállást tanúsítanak fiúk szerelmi életéhez,  megtesznek mindent, hogy boldognak lássák. És ott van a családban még Elliot, Ethan öccse, aki a kamaszkor közepén jár, ennek minden nyűgjével. Remekül kialakított figura, mint ahogy Ethan barátai, munkatársai is.
Az író stílusa nagyon tetszett, érzelmekkel volt tele minden oldal, gyönyörűen megfogalmazva, tökéletesen átérezhető problémákkal.
Azt kell mondjam, nagyon szerethető a történet, én el tudtam fogadni a másságot benne, el tudtam gondolkodni a felmerült problémákon és azok megoldásain. Megváltozott a hozzáállásom a szóban forgó betegségekkel szemben is, amik egyébként nagyon érthetően vannak megjelenítve, látszik, hogy a szerző alaposan beleásta magát a kutatómunkába.
Megírta ezt a könyvet úgy,  hogy olvasás közben egyszerre aggódtam a fiúkért,  ugyanakkor melengette a szívem a történet, végül mosolyogva fejezzem be. Magasan ajánlom a felnőtt olvasóknak.

Borító: Nagyon örültem, amikor felfedeztem a felhők között is a szivárványt.

Kedvenc karakter:  Ethan, Carter, Elliot

Szárnyalás:  A zene szeretete csodálatosan bele lett szőve a történetbe, újra és újra felbukkan.

Mélyrepülés: Nem találtam hibát, ha volt is, felülírta a történet.

Érzéki mérce:  Vannak a történetben meleg szexjelenetek. És rengeteg csókolózás. 18 éven felülieknek ajánlom, a borító is ezt mutatja.

Értékelés:

A postás csenget (39)

Tartozom még az áprilisi beszerzésekkel, aminek nagy része a Könyvfesztiválhoz kapcsolódik. Lupi az előző posztban részletesen leírta az élményeinket, én itt mutatom meg, milyen könyvek csapódtak hozzám.

Korábbi Bookdepository előrendelés eredményeként végre kezembe kaptam Jamie McGuire: Walking Disaster és Victoria Scott: The Collector című könyveket.

Könyvfesztivál és Bookline rendelés eredménye a következő csapat:

Balról indulva: Bloodlust képregény első és második része. Erről a magánkiadásban megjelent képregényről hamarosan önálló posztban írok.
Federica Bosco: Szerelmem egy angyal (Libri), Ryan Loveless: Ethan és Carter (Könyvmolyképző), Swati Avasthi: Ököl/Jog (Könyvmolyképző), Matthew Quick: Napos oldal (Könyvmolyképző), John Green: Csillagainkban a hiba (Gabo), Victoria Schwab: Az Archívum (Főnix), Chris Howard: Gyökértelen (Főnix), Ally Condie: Reached (Cicero)

Utoljára hagytam az Angyalnyár című novellát Cynthia Hand tollából, amely az Angyalsors sorozat második és harmadik része közötti nehéz várakozást oldja. Óriási köszönet a Maxim Kiadónak, hogy bevállalta a kiadást, ugyanis nem gyakori a köztes novellák kiadása, külföldön is általában ebook formában jelennek meg.  Közel 100 oldalon keresztül merülhetünk ismét bele a szerző remek történetébe, mely Clara és Angela főiskola előtti nyaralása alatt játszódik Rómában. Főleg Angela van a középpontban, az ő rejtélyes kapcsolata egy fiatal férfival. A novella nem feltétlenül kötelezően olvasandó a sorozat szempontjából, viszont sejtésem szerint a titokzatos srácnak lesz még szerepe a harmadik részben.

Két példányt szereztem be a könyvecskéből, így ismét játék indul, egy szerencsés blogolvasó megnyerheti az Angyalnyárt.

Nincs más dolgod, mint válaszolni a dobozban feltett kérdésre!
Sok szerencsét!!!



a Rafflecopter giveaway

A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jártunk

És eljött újra a Könyvfesztivál ideje. Mint könyvmolyoknak, fanatikus olvasóknak és könyvrajongóknak, ez az egyik legnagyobb eseményünk, amit egész évben várunk. Már hetekkel előtte esténként közösen mazsolázzuk, hogy melyik kiadó lesz kinn, milyen könyvek fognak megjelenni, melyik standot hol találjuk, kivel mikor találkozunk. Ez egy fontos esemény a számunkra, hisz sok olyan olvasóval, bloggerrel, íróval, barátokkal, akikkel év közben a távolság vagy az elfoglaltság miatt csak  írásban tartjuk a kapcsolatot, ilyenkor tudunk találkozni.

Bár a rendezvény már csütörtökön megnyította a kapuit, dolgozók lévén, mi csak szombaton tudtunk először kilátogatni. Addig csak olvastuk a szerencsésebbek beszámolóit, hogy mi mindent láttak, ki mindenkivel találkoztak.

Péntek estére végre minden összeállt, a szintén könyvmoly barátnőm Lizzyke végre megérkezett Szegedről, minden találkozót megbeszéltünk, a könyves listáink összeállítva, a cserekönyvek bepakolva (hisz nagyon sok barátunkkal ilyenkor csereberélünk könyveket), indulásra készen álltunk.

Szombat reggel Kelly jött értünk és irány a Fesztivál. Megérkezéskor már a parkolási nehézségek is jól mutatták, hogy nem kevés ember választotta ezen a gyönyörű tavaszi napon a könyves találkozót. A helyszín a megszokott volt, annyi változtatással, hogy a Csodák Palotája helyére költöztek be idén a kiállítók a Fogadóból, így nagyjából egy helyen megtalálhattunk mindenkit. Mi persze rögtön a Könyvmolyképző standját kerestük fel, ahol végignéztük az új megjelenéseket, majd naív módon úgy döntöttünk, hogy nem veszünk meg mindent akkor - hisz tudtuk, hogy a kinézett könyveink nagy része innen fog származni -, mert nem akarunk egész nap cipekedni, majd később visszanézünk. Borostyán nagyon segítőkészen felajánlotta, hogy azokból a könyvekből, amelyekből kevés van, félretesz nekünk, nehogy lemaradjunk róluk - ezért utólag is hatalmas köszönet neki:-), mert mire délután eljutottunk, hogy megvegyük a könyveket, a hatalmas tömeg, a kinn lévő könyvekből már jócskán bevásárolt.

A következő utunk a Főnix Könyvműhelyhez vezetett, ahol Kelly a Gyökértelent, én pedig Az archívumot vettem át. Itt is újra elmondom, hogy Az archívum borítójába egyszerűen szerelmes vagyok. Régen láttam ennyire szép borítót, legszívesebben egész nap csak nézegetném. Csak gratulálni tudok a Kiadónak, hogy ennyire odafigyeltek erre! Természetesen nem tudtuk megállni és beszereztünk ott még pár könyvet: Kelly megvette Az Archívumot, én pedig a Gyökértelent  és a régóta vágyott Számok - A káosz és a Számok - A menekülés könyveket, majd miután felfedeztük, hogy a kiadó gyönyörű, a könyvekhez illő ajándék könyvjelzőkkel is készült, így azokból is eltettünk egyet-egyet a könyveinkhez.

Továbbsétálva a Cor Leonis Kiadónál Grettybe botlottunk, aki profikat megszégyenítő ügyességgel ajánlgatta a könyveket - jaj, annyira jó volt újra látni Téged és nagyon várom, hogy mikor megyünk újra együtt dedikálásra!

A standnál pedig Nusejkára is lecsaptam, akit már régóta szerettem volna megismerni, ha már annyira nagy az egyetértés közöttünk sok könyves témában:-).

Az Ad Astra Kiadó és a moly.hu közös standjánál beszereztük a kötelező molyos kitűzőket, és matricákat, majd egy jelmezes steampunk csapattal találkoztunk, akik Scott Westerfield: Behemót könyvét reklámozták. A kis különleges csapat egész nap a Fesztivált járta, hatalmas sikert aratva a látogatók körében. Engem is megkörnyékeztek és az egyik "állatka" egy rövid időre még a nyakamba is beleköltözött:-).

Mivel a sok cserekönyv már lassan leszakította a vállamat, így visszatértünk a Főnix Könyvműhelyhez, hátha ott van Abstractelf, akit mindenki látott, de senki nem tudta megmondani, hogy merre jár:-). Mivel én is hiába próbáltam elérni, ezért a kiadó munkatársa - akinek hatalmas köszönetet mondok itt is újra - felhívta Szandit és végre találkozhattam vele. Sajnos túl sok ember volt és túl kevés az idő ahhoz, hogy leülhessünk és végre személyesen is beszélgethessünk, de remélem egyszer erre is lesz lehetőségünk, hisz a molyon lévő levelezésünkből már lassan könyvet lehetne kiadni, annyi mondanivalónk van egymásnak:-), de hát egy élő találkozó mégis más.

Miután kicseréltük a könyveinket, csoportosan körbejártuk a standokat és végignéztük a hatalmas kínálatot, de végül megelégelve a tömeget, a szabad tér felé vettük az irányt, ahol hamarosan nagyon jó kis csapat verődött össze: Kelly, Lizzyke, Marianna von Birken, Deszy, Rozsonits Judit, majd egy idő után Kemese Fanni, Dave, Helena Silence és a barátnője (ne haragudj, nem jegyeztem meg a nevedet:-( ) is csatlakozott hozzánk. A kellemes árnyékos helyen nagyon jót beszélgettünk, én még kacsákra is vadásztam (ugye egy Árnyvadász rajongónak ez kötelező program:-), majd siettünk vissza a Könyvmolyképző előadására, amit

Lele József tartott, a kiadó egyik munkatársa. Szép kis csapat gyűlt össze, sokan voltak kíváncsiak a Könyvmolyképző titkaira, amikből pár dolgot megtudtunk, de persze az igazi titkok továbbra is hétpecsétes lakat alatt maradtak:-). Ettől függetlenül nagyon jól szórakoztunk, József nagyon jó előadó, végig humoros történetekkel traktált minket, bevonta az egész társaságot az előadásba, megtudtuk például, hogy mi is az a "rettegett" Katil mértékegység és az előadás végén még egy nyereményjátékban is részt vehettünk, ahol idősebbnek volt érdemes lenni, mert az alap 20%-s kedvezményhez a nyertesek korát tették hozzá, így az egyik, ötven év feletti nyertes hölgy hatalmas kedvezménnyel vásárolhatta meg a kiadó könyveit - nem kevesen irigykedtünk rá:-).

Az előadás végeztével észrevettem On Sai-t és lecsaptam rá egy dedikálás erejéig, aki attól függetlenül, hogy az előadást jött meghallgatni, nagyon kedvesen, azonnal leült és dedikálta a könyvemet, amit ezúton is nagyon-nagyon köszönök neki.:-). Ekkor - minő meglepetés - egy újabb molyos társasággal futottunk össze, de ez jellemző volt szinte az egész napra. Mindenhol újabb és újabb molyos ismerősökkel találkoztunk, ahol aztán leragadtunk beszélgetni, átnéztük egymás "zsákmányait", olyan titkokat osztottunk meg egymással, mint "a hol lehet akciós áron még beszerezni ezt és ezt a könyvet", "most éppen a keresett író hol dedikál, vagy merre lehet elcsípni".

Szóval az újabb kis társaság, akikkel eltorlaszoltuk a főbejáratot: Deszy, Sivatagi_rózsa, Abstractelf,  Roni_olvas, MFKata, Lizzyke, Kelly, Üstökös.

Miután kibeszélgettük magunkat, újra a gyönyörű park felé indultunk és egy használaton kívüli szökőkútba helyeztük át a székhelyünket, ahol Deszyvel hosszú időre lefoglaltuk egymást, az Árnyvadászok, vadászgörények, Touch és YA könyvek minden szegletét kibeszélve és olyannyira belelendülve, hogy Kelly és Lizzyke csak néha-néha tudtak minket megszakítani:-). Közben a szökőkút másik felére MFKata, Roni_olvas és Narayan ültek le fagylaltozni, majd pedig galád módon, orvul hátulról lecsapott rám Mazsidrazsi is:-), akinek nagyon örültem és rögtön kicseréltük a könyveinket is.

Végül visszamentünk az épületbe, még épp elcsíptuk Kemese Fannit dedikálás közben és a Facebookon is beharangozott és nagyon várt, gyönyörű képeiből beszereztünk egyet-egyet:

Lizzykének pedig segítettünk aláírást szerezni Lakatos Leventétől, aki még úgy is, hogy Lizzyke dedikáláson kívül, egy magánbeszélgetés közepén csapott le rá, nagyon közvetlenül és kedvesen aláírta a könyvét és még gyönyörű, dedikált könyvjelzőket is adott. A rengeteg élménytől és a még több beszerzett könyv cipelésétől végül fáradtan, de boldogan indultunk hazafelé - és örök hála ismét Kellynek, hogy hazáig fuvarozott minket :-).

Folyt köv júniusban a Könyvhéten!

(ha bárkit kihagytam volna azok közül, akikkel találkoztunk, azoktól elnézést kérek:-).

És végül a zsákmányaimról egy kép a teljesség igénye nélkül:

Hétvégén Könyvfesztivál!!!

Gyertek ki minél többen a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra! Rengeteg program, dedikálás, beszélgetés vár a látogatókra a rengeteg új könyv mellett. Helyszín újra a Millenáris Parkban lesz.

Lupi és jómagam szombaton megyünk, egész napos program lesz, jókat beszélgetünk, nézelődünk, és  minden bizonnyal otthagyjuk az utolsó pénzünket is.

A részletes program megtalálható a fesztivál hivatalos honlapján: http://www.konyvfesztival.com

Ezek azok a könyvek, amik nélkül nem jövünk haza!

A Maxim Kiadó meglepetése az Angyalsors sorozat  közbenső novellájának megjelentetése, ami a könyvfesztiválon lesz először kapható. 

Cynthia Hand: Angyalnyár

Clara szabadulni igyekszik az emlékektől, amelyek Wyomingban kísértik, és a jövőre utaló látomásoktól, amelyekkel egyelőre nem képes szembenézni – ezért tökéletes menekülésnek tűnik, ha a nyarat Olaszországban tölti legjobb barátnőjével, Angelával…
Amióta Angela az eszét tudja, mindig azt magyarázták neki, hogy a szerelem veszedelmes, egy percre se hagyja őrizetlenül a szívét. Két éve azonban, amikor megismerkedett Phennel, elhatározta, hogy mindenáron közel kerül hozzá. Most döntenie kell, megoszthatja-e Clarával a titkát, vagy ha elmondja neki az igazságot, azzal kockára tesz mindent, ami fontos a számára.
A hol Angela, hol Clara nézőpontjából kibontakozó történet bemutatja a felejthetetlen nyarat, amely próbára teszi a két lány barátságát, és visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket.

A Főnix Könyvműhely két újdonságát már bemutattuk itt a blogon, de természetesen fizikai valóságában is kezünkbe akarjuk venni a könyveket és hazahozni. 

Végre azt mondhatom, hogy ezek a magyar borítók lekörözik az eredetieket! A Gyökértelen borítója egészen művészi, leesett az állam, amikor megláttam. 

Az Archivum borítója színvilágában és elrendezésben hajaz az eredetire, de mégis sokkal jobb, remekül kivitelezett munka. Gratula a kiadónak.

A Ciceró Könyvstúdió standjáról a Reached jön velem haza, már nagyon régóta várok rá.

 Ally Condie: Reached - Célhoz érve

A Társadalom elhagyása után, a Felkelés – és egymás - kétségbeesett keresése közben, Cassia és Ky ugyan megtalálják azt, amit kerestek, de újra elveszítik egymást: Cassia a Társadalomban kap munkát, ahonnan a Felkelésnek kell dolgoznia. Kyt a Társadalom határain kívülre vezénylik. Az eseményeket nem lehet előre megjósolni. Hamarosan azonban lehull a lepel néhány titokról, és új fordulatot vesznek az események.

A New York Times bestseller listáját vezető Matched-trilógia izgalmas befejező részében, Cassia megbékél a nehézségekkel, amikkel az egyéni szabadságot korlátozó élet elleni lázadás jár, keresi a számára korábban elérhetetlennek tűnő szabadságot, és tiszteletben tartja a szerelmet, ami nélkül nem tudna élni.

A külföldi megjelenés óta szeretném John Green The Fault in Our Stars  című könyvét elolvasni. A Gabo Kiadó nem is várt sokat a megjelenéssel, nagyon örülök ennek a könyvnek.

John Green: Csillagainkban a hiba

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

Végül néhány könyv a Könyvmolyképző Kiadó újdonságaiból:

 Swathi Awasthi: Ököl/Jog

A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér – a zsebében 3,84 dollárral, a lelkében egy titokkal.
Megpróbál továbblépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja.
És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig.
Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni.
Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz – hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet.

Ryan Loveless: Ethan és Carter

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Matthew Quick: Napos oldal

Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre bíztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!

A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.

Természetesen vasárnap hozzuk a képes élménybeszámolót!

Richelle Mead: Gameboard of the Gods

Dutton Adult 2013
464 oldal
Goodreads: 3,97
Besorolás: disztópia, paranormal, fantasy

Több száz évvel később, egy futurisztikus jövőben járunk. A ma ismert világ már nem létezik, vallási szélsőségesek egy szabadjára engedett vírussal a világ népességének a felét kiírtották. Országok és infrastruktúrák omlottak össze, a világgazdaság bedőlt, és hanyatlásnak indult minden.

A korábbi Egyesült Államok és Kanada szövetkezett és egy új országot hoztak létre, Észak Amerikai Köztársaság néven (a könyvben RUNA a rövidítése). Kemény, drasztikus politikájának köszönhetően az ország újra felvirágzott, sőt továbbfejlődött.

A történet elején Justin March, épp száműzetését tölti a távoli provinciák egyikén, miután elbukott, mint a vallási csoportok és a természetfeletti ügyek nyomozója. De Justin kap egy második esélyt, amikor Mae Koskinen elutazik érte, hogy visszavigye a RUNA-ba. Mae, bár arisztokrataként nevelkedett, most a hadsereg legelitebb és legfélelmetesebb csoportjának a tagja; egy katona, felerősített reflexekkel és ügyességgel.

Miután Justint és Maet kijelölik, hogy közösen oldjanak meg egy rituális sorozatgyilkosságot, hamar rádöbbennek, hogy a felfedezésük hatalmas veszélybe sodorja őket. Ahogy halad a nyomozás, ismeretlen ellenségek és számukra elképzelhetetlen nagyságú erők növekednek az árnyak között, készen állva arra, hogy visszaszerezzék a világot, ahol az emberek csak aprócska bábuk a sakktáblájukon.

 

Akik ismernek, tudják, hogy mekkora nagy rajongója vagyok Richelle Meadnek. Nagyon jó írónak tartom, aki a karaktereit nagy szeretettel, a világot, amiben játszódik a történet, pedig mindig nagy gondossággal és profizmussal építi fel. Így nagyon vártam ezt a regényét is, hisz külföldön rengeteg érdekességet, háttérinfót adott ki a történetről, folyamatosan kaptunk rövid részleteket, idézeteket, amelyek egyre inkább meghozták a kedvemet az olvasáshoz. Ezek után az örömöm határtalan volt, amikor jóval a megjelenés előtt, ARC példányként a kezembe vehettem a regényt.

Mit vártam tőle? Azt, amit eddig is megkaptam mindig. Szerethető, humoros, erős szereplőket, egy izgalmas és jól felépített világot és rengeteg csavart a történetben, amin sokat gondolkodhatunk és egy olyan függővéget, ami után a körmömet lerágva követelem a folytatást.

Az első fejezet azt is hozta, amit vártam, egy erős, bátor, vagány főhősnőt, Mae Koskinent, egy konfliktust, amit a maga, sajátos módján rendezett le és így elég nagy bajba került. Richelle a regényt E/3-ban írta, váltott szemszögekből, így Mae részéből hirtelen áttértünk Justin szemszögébe és itt teljesen összezavarodtam. Az izgalmas kezdet után a történet belassult, rengeteg leírást kaptunk - én értem, hogy fel kell építeni egy világot - de ez nekem picit sok volt. Én ahhoz vagyok szokva, hogy Richelle könyveiben pörögnek az események, itt pedig a könyv első fele nagyon lassú volt, néha úgy éreztem, hogy egy helyben topog minden és mindenki.

A második fele a könyvnek már jó volt, imádtam a (végre) beindult nyomozást, a rejtélyeket, a megoldásokat és az elején olvasott rengeteg információ végre a helyére került, összeállt, mint egy kirakós. És a vége! A várt csattanót legalább megkaptuk!:-)

A világ disztópiás része tökéletes volt - legalábbis a számomra. A kasztok, a háttértörténet, a városok, az emberek, az iskola, az ultramodern felszerelések és minden egyéb leírása nagyon profi volt, Richelle-hez méltó:-). DE utána jött a paranormal rész. Vallás, megmagyarázhatatlan jelenségek, mitológia, Justin fejében hollók beszélnek (úgy látom, idén a hollók üldöznek engem mindenhol - most már tényleg be kellene szereznem nekem is egy sajátot:-). Külön-külön mind a két világ megérne egy-egy regényt, vagy sorozatot, de összetéve... néha elég nagy zűrt okozott a megértése - nemcsak a szereplőknek, de nekem is:-).

És akkor a szereplők. Ahogy írtam Mae határozott, bátor, erős, vagány főhősnő. Imádtam minden porcikáját és szerény véleményem szerint ő maga el tudta volna vinni az egész sztorit a hátán. Nagyon tetszett, hogy amellett, hogy szinte tökéletes - hisz gyönyörű, fiatal, egy kőkemény profi katona, aki a realitások talaján él (nem illik másik könyvet említeni, de engem sokban a Legenda June szereplőjére emlékezetett, olyan 10 évvel későbbi kiadásban:-). De mégis vannak hibái, a múltja és a családi háttere kísérti őt folyamatosan és ezzel sebezhetővé válik. Róla imádtam olvasni és faltam az oldalakat, amikor ő szerepelt. DE - ott volt a másik főszereplő is, Justin... Minden főhősnő mellé kell egy főhős is. Hát itt megkaptuk. De nem olyat, amit szerettem volna. Megszoktam, hogy Richelle olyan férfikaraktereket alkot, akikbe képes vagyok úgy belezúgni, mint vak ló a gödörbe. Akikről nem kell leírni, hogy milyen jó pasik, hanem ÉN jövök rá a tetteik és a viselkedésük alapján, hogy bármit megadnék érte, ha a való éleben is létezhetnének. Itt sajnos nem ez történt. Justin az egész könyv alatt nem tudott elbűvölni. Számomra végig egy sekélyes, lecsúszott alak, akinek az egyetlen egy pozitívuma, hogy a szeretteiért bármire képes. De ha nem írja le Richelle 4-5 oldalanként, hogy Justin mennyire sármos, mennyire HOT pasi, akiért minden nő odavan, hát magamtól ki nem találtam volna. Ezáltal a szerelmi szál, ami a Mae és Justin között alakulgat, számomra halovány volt és hiteltelen. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy egy ilyen kvalitásokkal rendelkező nő, mint Mae, mit tud(na) enni ezen a férfin. Pedig más esetben Richelle tudott ilyen szereplőt alkotni. Mae volt barátjáról össz-vissz, ha 5 oldal szólt, de mégis, TUDTAM, éreztem, hogy a lány mit evett rajta.

Na igen, és Justin okos, hisz ezért is kap még egy esélyt, hogy kiderítse azokat a rejtélyes gyilkosságokat, amivel a RUNA legjobb nyomozói sem tudtak mit kezdeni. Ehhez képest a könyv végén van egy érdekes momentum. Én - aki ugye nem vagyok olyan okos, mint Justin:-), már a sok jelből sejtettem, hogy ki vagy mi áll a dolgok mögött. Justin szembesült "vele", egyszerűen annyi jelzést, nyomot kapott, ami szinte kivilágította a megfejtést és mégis.. még hosszú órákon át agyalt, mire rádöbbent, hogy mi volt az. TADAMMM, gratulálok! *Lupi csendben csapkodta a fejét a falba.*

Én jobban szerettem volna, ha Mae a főszereplő és Justin csak a társa (ahogy most sajnos fordítva van), hisz a lány sokkal érdekesebb karakter, de ez sajnos nem kívánságműsor:-(.

A hibái ellenére én látom valahol a mélyben a jó sztorit és ahogy a könyv második felében belemásztunk a dolgok sűrűjébe, érzem, hogy lesz ez még jobb is. Így kíváncsian várom a második részt, mert Maeről szívesen olvasnék még tovább és remélem, hogy Justin karaktere is javulni fog a továbbiakban.

Borító: sajnos nem vagyok tőle elájulva. Számomra elég semmitmondó.

Kedvenc karakter: Mae

Szárnyalás: Mae bál utáni döntése és úgy általában Mae részei

Mélyrepülés: Justin "segítségnyújtása", amikor Maenak szüksége lett volna rá

Érzéki mérce: ez felnőtteknek szóló regény, így van benne pár +18-as jelenet. Ettől függetlenül a szereplők között egyelőre nem éreztem túl sok kémiát.

Értékelés:

Eleven testek / Warm Bodies - A mozifilm

Eleven testek (Warm Bodies)

98 perces, színes, feliratos, 
amerikai horror-vígjáték 

Rendező: Jonathan Levine
Író: Isaac Marion
Forgatókönyvíró: Jonathan Levine
Operatőr: Javier Aguirresarobe
Producer: David Hoberman, Todd Liebermann, Bruna Papandrea

Főbb szereplők:
Nicholas Hoult (R)
Teresa Palmer (Julie)
John Malkovich (Grigio)
Analeigh Tipton (Nora)
Rob Corddry (M)
Dave Franco (Perry Kelvin)
Cory Hardrict (Kevin)
Dawn Ford (Dr. Burke)

Bemutató dátuma: 2013. április 11. (Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.) 

„R (Nicholas Hoult), egy érző, magányos zombi kinek szívét a bájos, és nagyon is élő Julie (Teresa Palmer) ejti rabul. R ahelyett, hogy Julie agyát falná fel inkább megmenti a fiatal lányt éhező zombi társaitól. R, normális zombihoz híven, nem emlékszik semmire korábbi életéből, hogy ki is volt valójában, és már beszélni se nagyon tud, csak néhány szót képes kihörögni magából. De R-ben azért ennél sokkal több lakozik: bár pulzusa nincs, de tele van álmokkal, vágyakkal. Mikor egy titokzatos

vírus ütötte fel fejét a Földön, elpusztította a civilizációt, és a fertőzötteket vérszomjas emberevőkké változtatta, így lett a fiatal srácból is zombi. Csak néhány ember maradt, akik egykori szeretteiktől rettegve élnek, hogy mikor is jön el értük az eleven testekre éhezők csapata. Julie R-rel való találkozása után apjához (John Malkovich), a kegyetlen zombi vadászhoz siet, hogy elújságolja neki a nagy hírt: találkozott egy olyan sráccal, aki nem csak egy csoszogó, üres tekintetű zombi, hanem valami más. De az élő halottaktól rettegő embereket nehéz meggyőzni bármiről is. A háború elkezdődik élők és holtak között, veszélybe sodorva a fiatal szerelmesek jövőjét. Pedig abban a pillanatban minden egy csapásra megváltozott, mikor R, az egzisztenciális válságban lévő zombi srác szíve megdobbant, és hideg testét a szerelem felhevítette. Olyasmi történt vele, ami talán az egész emberiséget megmenthetné, mert ez a szerelem nem egy halott ügy.” (www.port.hu)

Ismét eljutottunk egy adaptációhoz, ezúttal Isaac Marion: Eleven testek (Warm Bodies) című könyve lett megfilmesítve. A könyvről Kelly már írt értékelést, amit itt olvashattok.

Én a történettel először tavaly télen találkoztam, amikor a film trailerje körbejárt az interneten. Már akkor megfogott a téma, a humorosnak tűnő feldolgozás, így elkezdtem keresni a könyvet is, ami akkor még csak angolul volt elérhető. De a könyvet olvasva, egy jóval komolyabb történetet ismerhettem meg, ami akkor nem volt annyira emészthető a számomra, így a negyedénél abbahagytam és csak jóval később, amikor megjelent itthon is magyarul, fejeztem be. Mivel a regény második nekifutásra már tetszett, így csak arra tudom fogni az első megtorpanásomat, hogy nem jó időben kezdtem neki. A film viszont még ekkor is érdekelt nagyon, így, ahogy játszani kezdték itthon is, megnéztem. Sőt, a poszt megírásakor már újráztam is. És akkor most jöjjön a filmről egy rövidke vélemény, hisz ez a poszt most erről szól(na:-).

Mivel a könyvet nem olyan régen fejeztem be, így még frissen élt bennem az élmény. Kekeckedhetnék, hogy mi tér el és mi nem a könyvhöz képest, de úgy érzem, hogy a történetet – egy-két nagyobb és több kisebb változtatással, amit most nem írnék le, mert azzal csak spoilereznék – ügyesen tették át filmvászonra. Bevallom, nekem az egyik nagy változtatás jobban tetszett, mint a könyvben lévő eredeti, a film könnyedebb hangulatához ez a módosítás jobban illett. A könyvben végig „R” szemszögéből ismerhetünk meg mindent, a filmben is ő a narrátor és bár nem kapunk olyan sokat a belső monológjaiból, de amit kapunk az tökéletes, önironikus, néha önmarcangoló, de összességében nagyon szórakoztató. Élveztem, hogy a film készítői próbáltak egy könnyedebb, humorosabb, „fogyaszthatóbb” verziót elkészíteni ebből a regényből, azokra is gondolva, akiket a zombi téma esetleg elriasztana. Humorból kapunk bőven, a véres részeket pedig többé-kevésbé sikerült úgy elkészíteni, hogy ne legyen a film rögtön 18-s karikás – én még a 16-s karikát is sokallom, amivel végül a film a mozikba került itthon.

A helyszínek nagyon jók lettek, a szakmámhoz kapcsolódva nagyon szigorú szemmel figyeltem a repteres helyszínt is – és nem találtam semmi kivetnivalót benne. A repülő, ahol „R” él, tökéletesen lett berendezve, szinte teljes egészében átadva azt a kis gyűjtögetős, felhalmozó életmódját, ami a könyvben is benne volt. A jelenetek közül kedvenceim a repülőben közösen eltöltött részek és az „erkélyjelenet" volt.

Egyedül a "Csontikkal" volt problémám, mert bár látványosak voltak kinézetre és mozgásilag, és a könyvben leírtakhoz nagyon hasonlítottak, engem mégis állandóan a Múmia filmekben szereplő "gonosz" múmiákra emlékeztettek és ez egy picit zavart.

A szereplők viszont egyszerűen fenomenálisak voltak. Nicholas Houltot külön kiemelném, mert a színész egyszerűen tökéletes volt erre a szerepre. Olyan profizmussal, olyan beleéléssel játszotta el "R" szerepét, hogy keresve sem találhattak volna rá jobb színészt. Ahogy hörgött, ahogy próbált zombiként beszélni, a mozgása, a testbeszéde.. és a szemei! Azok egy külön oldalt megérdemelnének:-) - ahogy a barátaimnak is mondtam, az ilyen szemeket be kellene tiltani:-). Ahol nem beszélhetett, még ott is képes volt az arcjátékával, a szemeivel olyan kifejező lenni, hogy szavak nélkül is azonnal tudtuk, hogy mire gondol, mit szeretne.

 

John Malkovichot szerintem nem kell külön bemutatnom. Bár a filmben kevéske szerepe volt, de hozta azt a profi alakítást, amit megszokhattunk tőle. (csak annyira megöregedett..:-( )
A másik két nagy kedvencem a Julie barátnőjét, Norát alakító Analeigh Tipton, aki szinte a főszereplő Teresa Palmert is lejátszotta a vászonról és Rob Corddy, aki "R" legjobb barátját, "M"-t alakította hatalmas átéléssel.

A filmet - sokunk örömére - eredeti nyelven, magyar felirattal adják, aminek én kifejezetten örültem, mert mostanában a szinkronok (véleményem szerint) nagyon rosszak. A fordítás nem volt rossz, de néhol azért kívánnivalót hagyott maga után. Példának hozom fel a trailerben is szereplő és azóta már a barátaim körében "szállóigévé" váló "Don't be creepy, don't be creepy" mondatokat, amit a filmben "Csak semmi kriptaszag"-ként fordítottak le...
Amit még meg kell említenem, azok a filmzenék. Nagyon jó válogatást sikerült összehozni a filmhez, hogy csak párat megemlítsek - Bruce Springsteen: Hungry Heart,  M83: Midnight City, John Waite: Missing You,
Guns N’ Roses: Patience, Bob Dylan: Shelter from the Storm és még sorolhatnám. Tökéletesen illenek a történethez, akármilyen furcsán hangzik, de még Roy Orbison: Oh Pretty Woman című száma is:-).

És hogy melyik a jobb, a könyv vagy a film? Nehéz eldönteni. A könyv nem ennyire humoros, bár vannak benne vicces részek. Jóval mélyebbre ás a zombik társadalmában és "R" rengeteg monológjából jobban megismerjük az élőholtak világát, felépítését, napi "problémáit" és a zombilét mindennapjait. A film viszont - szerintem nagyon jól - egy picit viccesebb, fogyaszthatóbb verziót tár elénk. Ritkán mondok ilyet, de ebben az esetben nekem a film jobban tetszett, mint a könyv.
Kíváncsian várom, hogy itthon milyen fogadtatása lesz, hisz külföldön - a poszt megírásakor - már sikeresnek mondható a film, a 35 millió USD gyártási költsége már szinte az első hétvégén visszajött (20 millió USD) és azóta ez az összeg majdnem a háromszorosára nőtt. 
A filmet pedig ajánlom bárkinek, aki egy humoros, néhol szívet melengető történetre vágyik és nem szalad világgá a zombi szó hallatán. Én imádtam a filmet, bármikor újranézném és remélem, hogy Ti is hasonlóan fogjátok szeretni!

És egy kis érdekesség (www.imdb.com)
A történet közvetve a Rómeó és Júlia történetre utal, egyrészt az "erkélyjelenettel", másrészt pedig magukkal a szereplőkkel:
"R" - Rómeó, "Julie" - Júlia, "Perry" - Paris, "M/Marcus" - Mercutio, "Nora" - Júlia dajkája.

És akkor íme a magyar feliratos trailer: