Kelly és Lupi olvas: Isaac Marion: Eleven testek

Libri Kiadó 2013
309 oldal
Fordította: Nagy Gergely
Goodreads: 4,00
Besorolás: YA, zombi

R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő kicsit más, mint a többi hulla.

Egy elhagyatott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük.

Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálba. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni.

Az első kapcsolatom a történettel a könyv Goodreads-en való bejelölése volt, még 2010-ben. Aztán tavaly tavasszal megjelent a sajtóban a könyvből készülő film első still képe, és én elvesztem. Onnantól gyűjtöttem minden megjelenő hírt, vártam a trailert, és lestem, vajon melyik kiadó fogja bevállalni a magyar megjelenést. Szerencsére egyre inkább belátják a kiadók, hogy a filmek megjelenésével egy időben kiadott "filmes borítós" könyvek milyen népszerűek. A Libri tökéletesen időzített, a film bemutatója előtt még kényelmesen el tudtam olvasni az alapsztorit, ezt mindig igyekszem betartani, előbb a könyv, aztán a film.

Viszont a trailereket megnéztem már, így a szereplők testet öltöttek a képzeletemben, Nicholas Hoult, mint R és Teresa Palmer, mint Julie.

Miért ennyire sikeres és népszerű ez a könyv? (Goodreads: több mint 25 ezer értékelés) Végre kaptak az olvasók egy olyan zombis könyvet, ami nem a fékezhetetlen gyilkolási vágyról és öldöklésről szól. Nagyon sok humorral, egészen friss hangon mutatja meg a szerző, hogy bármilyen kilátástalan helyzetből is fel lehet állni, vissza lehet találni a holtak világából. Sőt, időnként az élők világa sokkal félelmetesebb és ijesztőbb, mint a zombiké. Nem mondhatom, hogy nincs a könyvben hagyományos értelemben vett zombis megmozdulás, végtagvesztés vagy éppen agyvelőevés. De nem ezek a részek a hangsúlyosak.

Az első meglepetésem az olvasás során R "hangja". Az ő elbeszélését olvashatjuk, belelátunk a fejébe, a gondolataiba, álmaiba, és nincs olyan olvasó, aki nem kedveli meg azonnal a karakterét. Megismerjük a lakóhelyét, az elhagyatott repteret, ahol a többi zombival alkotnak valamiféle közösséget. Minimális szótagokkal, inkább nyögésekkel, hörgésekkel kommunikálnak. Párokat alkotnak, gyerekeket fogadhatnak örökbe, iskolát is működtetnek, és együtt indulnak élelemért a közeli városba. Érdekes, hogy tudnak órákig bámulni a semmibe, ugyanakkor kötődnek egymáshoz különböző formában.

Mivel nem igazán olvastam más zombis könyvet, nem tudom mennyire eredeti gondolata a szerzőnek az, hogy ha egy zombi eszik az áldozata agyából, emlékképeket lát annak életéből. Nekem ez az elmélet nagyon tetszett, különösen azért, mert ez indítja be tulajdonképpen a cselekményt. R eszik Perry agyából, és megismeri a fiú érzéseit Julie iránt. Ezek az érzések beindítanak valamit R-ben is, mindenképp biztonságban akarja tudni a lányt. Ahogy egyre több időt töltenek együtt, úgy építkezik a kapcsolatuk, lépésről lépésre. Még R beszédkészsége is ehhez igazodik, a kezdeti maximum 5 szótagból indulva eljut addig, hogy Julie apjával egy komplett beszélgetést eszközöl.

Julie karaktere is jól felépített, erős, mindig küzdeni képes lány. Lázadó természete nagyszerűen hat R-re, remek párost alkotnak. Imádtam, ahogy Julie a kezdeti bizalmatlanságot túllépve, segít R-nek ledönteni a korlátait, miközben meg kell küzdeniük az élők bizalmatlanságával és a Csontik támadásaival.

M egy külön fejezet! Ő R barátja, nem kevés öniróniával rendelkezik, és hamar kiderül az olvasó számára, benne egy playboy változott zombivá. Egyszerűen hatalmas szórakozás a "beszélgetéseiket" olvasni R-el.

Isaac Marion igazán meglepett ezzel a történettel, elsőkönyvesként csakis dicsérni tudom a stílusát, a leírásait, és egyáltalán az ötleteit. Vannak hírek a folytatásról, de szerintem érdemes lenne valami egészen újat írnia, mert ez egy minden függővég nélküli, befejezett sztori.

Remek olvasmány azoknak, akik szeretik a romantikával átszőtt történeteket, amelyek egyben eredetiek, újszerűek és van némi mondanivalójuk a sorok között olvasva is.