Rebecca Hamilton: Az Öröklétű - The Forever Girl

IPC Mirror 2013
416 oldal
Goodreads: 3,87
Besorolás: paranormális

A wicca Sophia Parsons egy Sziklás-hegységben fekvő kisvárosban él. A közösség kitaszítottjaként tengeti mindennapjait: az emberek kerülik, mert kapcsolatot feltételeznek közte és néhány megoldatlan gyilkossági ügy között. Sophia egyetlen vágya, hogy megszabaduljon a fejében duruzsoló zajtól. Ennek érdekében ártatlan bűbájhoz folyamodik, és elvégzi vallása egyik szertartását, aminek következtében az alapzaj suttogó hangokká változik. Amikor már végképp úgy véli, hogy kezd elmenni az esze, őrületéhez különös társak szegődnek, akik ráadásul veszélyesek. Az egyikük Charles, akibe Sophia maradék józansága ellenére beleszeret. A férfinak köszönhetően egy sokkal rejtélyesebb valóság tárul fel előtte, mint amiben valaha hinni mert. Ebben a világban a túlélés érdekében tilos kérdéseket feltenni, és illik kitérni a halhatatlanok útjából. Ám ő már réges-régen átlépte a határt.

Ennek a könyvnek az értékeléséhez rendhagyó bejegyzést vagyok kénytelen készíteni. Az első rész azoknak szól, akik még nem olvasták a Twilight  sorozatot, a VA-t és a TVD-t.

A bejegyzés második részét erősebb idegzetűeknek ajánlom.

A fenti fülszöveg és a gyönyörű borító miatt fokozott érdeklődéssel vettem a kezembe a könyvet. Az írónő stílusa magával ragadó, a leírásait választékos nyelvezettel teszi élővé, a mondatok gördülékenyek,  könnyű elképzelni a jeleneteket. Az írásmód E/1, tehát azonnal a főszereplő bőrébe bújva léphetünk bele a cselekménybe. Az egész paranormális világ ismeretlen Sophia számára, hiszen eddig csak a saját maga által felvett wicca vallás/életmód kapcsán kötődött a Föld elemeihez, csakis fehér mágia segítségével. A történetben a szerző remekül megoldotta a világfelépítés  ismertetését azzal, hogy Sophia lépésről lépésre ismeri meg azt az olvasóval együtt, jegyzeteket is készít, kis összefoglalókat, így kellőképp rögzülnek az alapok. Ha valami az erőssége ennek a könyvnek, akkor az tényleg a világfelépítés, amit egész eredetinek találtam. Legalábbis nagyvonalakban. Azt biztosan, hogy ebben a könyvben crournak hívják a vámpírszerű lényeket, ők földelementálok. Sztrigojnak nevezi az alakváltókat, akik mint vízelementálok vannak jelen a Földön. Az Univerzum létrehozta az elementálok tanácsát, ez a Maltorim, ők hozzák a törvényeket. 

Rebecca Hamilton

Sophia tehát kutatja a múltját, miért nevezik őt öröklétűnek, miért hallja a hangokat a fejében, miért üldözik és kik.  A karakterben tetszett, hogy aprólékosan mindenről tudni akar. Ez egy lassú kibontakozás, sokkal szimpatikusabb, mint azonnal minden titkok tudójává válni. 22 éves a karakter, fősulit végzett, de pasik terén abszolút tapasztalatlan. Persze természetes, hogy ebben a történetben is jelen van a szerelmi szál. Charles egy alakváltó, aki megmenti őt egy veszélyes helyzetben, és a továbbiakban is a segítségére lesz. Ő egy nagyon klassz pasi, és a vonzalom kölcsönös, hiszen lassan kialakul köztük a bizalom, mindkettőjüknek szüksége van valakire, akinek a társaságában önmaguk lehetnek. Ez azonban kevés a közös jövőhöz, mivel Charles hallhatatlan is lehet, és az akar lenni, mivel erősen kötődik szintén halhatatlan szüleihez. 

A szerző aprólékos, remek kutatómunkát végzett a boszorkányok történelmével kapcsolatban, a salemi boszorkányperekig visszamenőleg. Vannak visszaemlékezős fejezetek, amik egészen élvezetesre sikerültek. Egyébként az egész könyvre jellemző az időnkénti mitológiai-történelmi elemek beszúrása, amiket a magyar szerkesztő lábjegyzetben mindig megmagyaráz. 

Nagyon élveztem olvasni a főszereplő wiccás varázslatait, rituáléit, melyek nem voltak szigorú szabályok szerintiek, sokkal inkább személyesek, a belső lélek egyensúlyra való törekvésének megnyilvánulásai.  Erre valósággal ki voltam éhezve személy szerint.

Nem lehet elmenni szó nélkül néhány olyan hiba mellett, ami nem a poszt második részét érinti, és feltétlenül megemlítendő.

Nem egyszer előfordul a könyvben "időugrás". Természetesen nem időutazásra gondolok. Olyan jeleneteknél telik el több aztán még több idő, ami magyarázatra szorulna, vagy az olvasó várná a szereplők reakcióit. Olyan is előfordul, hogy pillanatok alatt besötétedik. Nem a felhőktől.

Felbukkan például egy fénykép a történetben, az 1600-as évekből. Mi van??? Ezzel magyarázza a szerző: A természetfeletti technika mindig jóval megelőzi az emberekét. Ja.

Nem voltak igazán jól felépítve a mellékszereplők. Rengetegen voltak, ahogy a köréjük szánt információ is sok, túl sok. Sophia mindkét barátnője furcsa volt, ellentmondásokkal, érdekes reakciókkal. Az egész történetre jellemző ez: a kevesebb több lett volna.

Összességében mindenképpen hozott újat a történet számomra, imádtam a wiccás varázslatokat és a boszorkányos visszaemlékezéseket, mindezzel együtt nem tudott magába szippantani, mégpedig a bejegyzés következő része miatt.

Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, olvasd el a könyvet, bízom benne, hogy tetszeni fog. 

Ha viszont utálod a plagizálást, felejtsd el! 

Második rész (SPOILERES)

Nagyon akartam szeretni a könyvet, jól is indult, örömmel vetettem bele magam ebbe a teljesen újnak tűnő világba. Aztán ahogy lapoztam és lapoztam, egyre több olyan elem jött elő, amitől rángatózni kezdett a szemöldököm. A könyv lassan inkább unalmassá vált, nem éreztem mi is a motiváció, nem tudtam azonosulni a főszereplővel, egyszerűen kívülálló maradtam.  
Ezek a felbukkanó ismerős elemek a TS, VA, TVD könyvek, illetve filmek kicsippentett részletei.
Természetesen nem az zavar, hogy vámpírszerű lények, alakváltók szerepelnek a könyvben, hívhatjuk őket akár sztrigojoknak vagy cruoroknak. Bár a sztrigoj szó nem épp eredeti.

Eredeti borító

- a lánynak nincs aurája - ezzel felhívja magára a cruorok figyelmét. Charles képessége, hogy tud olvasni az aurában. Pont Sophiának nincs olyanja.
- a cruorok hatni tudnak az érzelmi állapotra - (mint Jasper képessége a TS-ből)
- Charles állati vért iszik, pedig az embervér erősebbé tenné - szerepel egy jelenet, amikor Sophia/Elena a saját vérével erősíti meg
- a sebesült Sophia iszik a cruor véréből, hamarabb gyógyul, ez rendben van, de le is nyálazzák a sebét, így még jobban gyógyul
- tánc (!!!!) közben Charles átöleli Sophia csípőjét, akin zúzódások maradnak az ujjai nyomán - (BD 1 nászéjszaka után)
- még alig alakult ki a vonzódás Sophia és Charles között, a lány már az öregedésen problémázik. Ő öregedni fog, Charles meg nem. Jaj. (TS)
- Árnyak Könyve - mi más?
- az egyik szereplő emlékeit törlik (TVD)
- kávézóban vannak:
"Az új pincérlányok egyike, Tina odasétált. Sötét hajú, csupa csípő csaj, lapos  pocival. Az étkezdében mindenki - vendég és alkalmazott egyaránt - imádta. Jeges vizet  szervírozott két hosszúkás szívószállal. - Tudjátok már mit akartok?
Igazából nem minket kérdezett. Csat őt. Charles felém biccentett a fejével. - Hölgyeké az elsőbbség.
Tina válla megereszkedett, ahogy felém fordult. - Nos?...........
........ - Szóljatok, ha még valamire szükségetek van. - Várakozón tovább ácsorgott, és Charlesra bámult, akit elfoglalt a kávé kavargatása.
- Ez minden - szóltam. - Köszi.
Ő továbbra is Charlest stírölte, mosolyogva. - Biztos?
Mire végül ő is felnézett. - Ez elég lesz, köszönjük szépen.
Tina összeráncolta a homlokát, és elindult vissza a konyhába."   - NO COMMENT
- Charles közli Sophiával, hogy nem tudja távol tartani magát tőle, hiába nem helyes...
Folytathatnám, de azt hiszem ennyi is elég, hogy lásd mire gondolok. Hiába tetszene a könyv, ha tele van lopással. Ezért lett a négy pillangóból kettő.


Borító:  Gyönyörű, bár nem az eredeti.

 

Kedvenc karakter: Nem volt.

Szárnyalás: Wicca varázslatok és a salemi boszorkányos visszaemlékezés

Mélyrepülés:  Charles átváltozás bemutatója a lánynak:  mókussá változik.

Érzéki mérce:  Lassan építkező kapcsolat, bár nem éreztem egy felnőtt könyvben indokoltnak ezt a hosszú várakozást, és végül kapunk egy egészen jó érzéki jelenetet is. (majdnem ért egy pillangót)

Értékelés: