Oldalak

2013. április 5., péntek

Victoria Schwab: Az archívum

Főnix Könyvműhely, 2013
272 oldal
Goodreads: 3,98
Fordította: Hudácskó Brigitta
Besorolás: YA, fantasy, paranormal

"Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Örzővé lett, akinek a feladta megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat." 


Archívum
Victoria Schwab egy különleges világot álmodott meg és vetett papírra. Nehéz témát választott, hisz a halál a legtöbb ember számára misztikus és rettegett dolog, de ő mégis képes volt arra, hogy egy varázslatos történetet szőjön e köré, ahol a holtak nem tűnnek el végleg, hanem Történetek lesznek belőlük:

„Képzelj el egy aktát, amelyben benne van az egész életed: minden pillanat, minden tapasztalat.Minden. Most pedig képzeld el, hogy egy mappa vagy könyv helyett az adatokat egy testben tárolják.”

Ezek lesznek a Történetek, amiket az Archívumban őriznek, Könyvtárosok felügyelete mellett. De előfordul, hogy hiba csúszik a gépezetbe:
Sikátor
„Néha egy-egy Történet felébred. Néha kijutnak az Archívum repedésein, és beveszik magukat a Sikátorba. Amikor pedig ez megtörténik, az Őrző dolga, hogy visszaküldje őket.”

És Mac ennek a különleges társaságnak a tagja, egy Őrző. Imádtam a fiatal lányt, ahogy felnőtteket megszégyenítő erővel és ügyességgel vadászta le a megszökött Történeteket. Mindezt persze titokban, hisz arról, hogy ő kicsoda és mit csinál, mélyen kell hallgatnia, nem beszélhet róla senkinek, sem a szüleinek, sem a barátainak. Nagyszerű karaktert formált belőle az írónő, egyszerre ötvözte benne a gyötrődő, a kisöccse halálát nagyon nehezen feldolgozó kamaszlányt és azt a kemény Őrzőt, aki a munkáját tökéletesen elvégzi, ha arra van szükség. De mégsem lett belőle szuperhős, hisz ő is csak egy ember, aki gyászol és kétségbeesetten próbálja visszakapni, vagy legalább újra látni a testvérét, még úgy is, hogy ezzel elveszíthet mindent – az eddigi életét, az emlékeit és a „munkáját” is. Ő is hoz rossz döntéseket és a következményekkel neki is számolnia kell.
És a fiúk! Wesley, a „Satírsrác”, az "emos" kinézetű, de mindig vicces, szellemes, kicsit egocentrikus lakótárs. És Owen a rejtélyes szépfiú, aki Mac háborgó lelkét képes az érintésével és a csókjaival lenyugtatni. Mind a két fiú a maga nemében különleges, szimpatikus és szerethető, de mégis... nagyon nehéz eldönteni, hogy kiben bízhatunk meg és kiben nem. A szerelmi szál (ha nagyon megerőltetem magam, akár szerelmi háromszögnek is nevezhetem) pedig nagyon halovány, hisz itt jóval nagyobb dolgok forognak kockán, mint az, hogy "Mac kit választ".
Coronado, Mac és a családja otthona is különleges hely. Egy lakóház, amit egy hotelből alakítottak át. Mennyi emléket rejthet magában! Nem csoda, hogy Mac odakerülve, azonnal munkával találja magát szemben, méghozzá nem is kevéssel. Egy régi ház, tele rejtélyekkel, titkos ajtókkal, minden falhoz, képhez, repedéshez egy-egy történet csatlakozik, szinte érezni az ódon illatát, a hangulatát és a titkokat, amiket magával hordoz. Ahogy a házra, úgy az egész történetre is a sötét hangulat nyomja rá a bélyegét; a holtak, a Sikátor, a megszökött Történetek, de még maguk a szereplők is ezt sugallják. Ettől függetlenül a történet mégsem lett nyomasztó, hiszen a fájdalom, a gyász mellett mindvégig ott van a remény, a szeretet és a továbblépés lehetősége.

Ami nagyon tetszett még, hogy a kiegészítést és a magyarázatokat nem szárazon kapjuk, hanem Mac visszaemlékezései alapján, ahogy az imádott Papival még kisgyerekként beszélgetnek. A nyomozás pedig olyan volt, mint egy nagy rejtvény, egy mesterien felépített kirakós közepébe kerültünk, ahol minden apró jelnek, mondatnak, minden tettnek jelentősége volt és vitt minket előrébb a megoldáshoz.

A történet vége pedig bár nem lett egy nagy függővég, de meglepetéseket tartogat. Kicsit azért úgy éreztem, hogy nem lett minden lezárva, sok kérdésem maradt, de azóta már kiderítettem, hogy lesz második része a történetnek, ami 2014-re várható, The Unbound címmel. Remélem ott majd választ kapok mindenre:-).
Victoria Schwab olyan regényt írt, amely egyszerre hatott az érzelmeimre, elgondolkodtatott és szórakoztatott.  A szereplőket imádtam,a történet izgalmas volt és rémisztő, az utolsó oldalig rágtam a körmömet, hogy mi történik a főhőseinkkel. Képes volt arra, amire csak az igazán jó írók képesek: egy pár napra, pár órára kiszakított a monoton hétköznapokból és egy különleges élménnyel ajándékozott meg. 

Ui: szívesen lennék én is Őrző!:-)

Köszönöm az előolvasás lehetőségét Kiss Alexandrán keresztül a Főnix Könyvműhelynek! 
A könyv megjelenése az áprilisi Könyvfesztiválra várható. 



Borító: A végleges borítót még nem láttam, remélem, hogy hasonlóan ötletes és szép lesz, mint az eredeti!

Kedvenc karakter:  Mac, Wesley, Roland

Szárnyalás: Amikor Mac vége megtalálja a társát

Mélyrepülés: Mac gyásza és vesztesége

Érzéki mérce: Elcsattan egy-két csók, de ez a könyv nem a romantikáról szól. 

Értékelés: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése