Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

Libri Kiadó 2013
463 oldal
Goodreads: 3,78
Besorolás: YA, realista

Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen.

Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít.

Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle.

Csalódást okozott a könyv, ugyanis a cím sugallatával ellentétben szó sincs angyalokról a történetben. Egyáltalán semmi. Fantasy elem sincs egy szál sem.  A fülszöveggel sem vagyok elégedett (az eredetivel sem), ugyanis végig az olvasás során ott lógott a fejem felett, mint véres kard az utolsó mondat, valamit el fog veszíteni Mia, valami nagyon fontosat. Mivel két fontos dolog van az életében, a tánc és Patrick, nem bíz a szerző a fantáziánkra további lehetőségeket.

Ha megnézitek itt jobbra az eredeti olasz borítót, még szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hiszen szegények még egy misztikus borítóval is el lettek kábítva. A magyar borító viszont fényévekkel jobban sikerült, legalább a balett megjelenik és a víz alá merülésnek is van értelme.

Főszereplőnk a 16 éves Mia, aki a fülszövegben leírt jellemzőkön felül véleményem szerint egy rendkívül hisztis drámakirálynő. Igaz, hogy  kőkeményen kiáll az álmai mellett és tűzön-vízen át meg akarja valósítani a balettos karrierjét, de ne feledkezzünk meg a mindennapos viselkedéséről sem. Tiszteletlenül viselkedik az anyjával, és kivétel nélkül mindig előbb beszél, mint ahogy gondolkodna. Az egy dolog, ha valaki szarkasztikus, viccelődő stílusú, de valahogy gyakran éreztem átesni a ló túloldalára. Az eseményeket általában tragikusan fogja fel, mintha az egész világ ellene lenne, és ezekre a "támadásokra" agresszíven reagál.

Húszezer font lenne a tandíj sikeres felvételi esetén, amit Mia egyedülálló anyja nem tud előteremteni. Emiatt mindennaposak a veszekedések, és Mia az anyja háta mögött a dúsgazdag nagyihoz fordul, akivel anyja néhány éve nem áll szóba. Újabb örök-harag veszekedés után Mia a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, ha a nagyi minden lépését figyeli, ellenőrzi. Anyja mélységesen megbántódik, jogosan. Az iskolában is egyre rosszabbodnak a jegyei, viszont nő a beadatlan dolgozatok halmaza.

Mia élete nem csak a karrier kérdések miatt  viszontagságos. Legjobb barátnője, Nina, olyan a számára, mintha a testvére lenne, apróra mindent megbeszélnek egymással. Kivéve Mia óriási titkát, gyerekkora óta szerelmes barátnője bátyjába, Patrickba, aki 4 évvel idősebb, jelenleg a haditengerészetnél szolgál. Miután ez a szerelem viszonzásra lel, egyre nehezebb a titoktartás, és kitalálhatjátok, a bili ebben a témában is borul. 

A történetet egyébként Mia meséli el E/1 módban, és bizony van a szerzőnek valami a stílusában, ami nagyon haladóssá teszi az olvasást. Peregtek a lapok, de nem a történet miatti izgalmamban, inkább idegesített, vajon mit fog még alakítani ez a lány, hogy még nehezebbé tegye a sorsát. Nekem sok helyzet életszerűtlen volt, például Patrickról nem tudtam elképzelni, hogy a 16 éves kishúga irányíthatná a szerelmi életét, kivel járhat, kivel nem. Mia és az anyja közötti veszekedések is furák voltak, és ez a rengeteg felesleges hazugság sem tett jót az olvasói érzéseimnek.

Ami tetszett, az a balettal kapcsolatos események, a próbák, a tanárok, a lépések, ezekről szerettem olvasni. Kár, hogy ilyen jelenetekből olyan kevés került a könyvbe. 

A történet vége tehát valamiféle tragédiát sejtet, amit persze nem mondhatok el. Nem mondom, hogy megrázott, mert számítani lehet rá, erre folyamatos utalások vannak a könyvben is, de az egész utolsó 20-30 oldal, annyira gyengusz, hatásvadász ostobaságok halmaza.

És igen, a kártyavető barátnő révén  a történet végére  megkapjuk a misztikus szálacskát, ami tovább szövi majd a történetet, amit jobb lett volna itt lezárni. Persze hogy elolvastam a következő részek fülszövegét, és úgy döntöttem ez a történet nekem nem éri meg a további időbefektetést.

Velem ellentétben a történet sokaknak tetszik, talán a  misztikus befejezés miatt, és Olaszországban is állítólag igen népszerű, amit a GR nem igazán támaszt alá, de azért elhiszem. Sok humor, kellő számú szerelmi bonyodalom, szülő-gyerek háborúskodás, hazugságok és nagy kibékülések jellemzik a cselekményt és a végére le kellene vonni valamiféle következtetést, mire is volt jó ez az egész. Tanácstalan vagyok, hozzám nem ért el a mondanivaló.

Borító:  Jobb mint az eredeti, gratulálok a készítőnek.

Kedvenc karakter: Nem volt.

Szárnyalás: A balettel kapcsolatos részek.

Mélyrepülés:  Patrickról nagyon kevés az információ, keveset szerepel.

Érzéki mérce:  Tulajdonképpen néhány csókolózásnál nincs több a történetben.

Értékelés: