J. A. Redmerski: A soha határa

Ulpius-ház Könykiadó
506 oldal
Goodreads: 4,47 (több, mint 38 ezer értékelésből)
Besorolás: New Adult, Road Trip

Camryn 20 éves, fiatal és gyönyörű. A lába előtt heverhetne az összes férfi, de nem él vele. Nem akar újabb kapcsolatot, amióta a nagy szerelmét egy tragikus balesetben elveszítette és az ezt követő kapcsolata pedig kész tragédia volt. Ráadásul a családjával sincs minden rendben. Egyedül a legjobb barátnőjére számíthat, de egy rosszul sikerült buli után az ő támogatását és barátságát is elveszíti.

Camrynnek ekkor elege lesz mindenből és úgy dönt, hogy hátrahagyva mindent, nekivág a nagy Amerikának. Busszal. Egyedül.

Nem érdekli semmi, csak el akar menni, minél messzebb a problémáitól és mindenkitől, akit ismer. Szeretne kitörni a fásultságból, a depressziójából és szeretné megtalálni önmagát. Azonban a buszon találkozik a vonzó, humoros Andrew-val, aki felébreszti az "alvó Csipkerózsikát", olyan dolgokra veszi rá a lányt, amire az álmában sem gondolt volna és mindemellett megtanítja ÉLNI - igen, így, csupa nagybetűvel:-).

Nehéz erről a könyvről írni, mert annyi mondanivalóm lenne, de megpróbálom röviden összefoglalni:-). 

Bevallom, még életemben nem olvastam "road trip" könyvet. Ez volt az első, így igazán abba a részébe, hogy mennyire volt ehhez a stílushoz hű, nem szeretnék belemenni. Az igaz, hogy a tájakról, a vidékről elég keveset tudtunk meg, de nekem nem is hiányzott annál több, mint amennyit Camryn elmesélt belőle. A lényeg a két főszereplőn volt és velük megkaptam mindazt, amit ettől a könyvtől vártam.

A történet fő narrátora végig Camryn, akinél eleinte nem tudtam eldönteni, hogy csodáljam-e a bátorságáért – hányszor mondtam én is, hogy elegem van mindenből és szeretnék elutazni a világ végére, de persze sosem volt merszem megtenni:-) – vagy szidjam, mint a bokrot a meggondolatlanságáért, hogy egy fiatal, gyönyörű lányként, egyedül neki mer vágni az ismeretlennek. De ahogy megjelent Andrew, már csak irigyelni tudtam. Irigyelni a bátorságáért, a kitartásáért és kettőjükért. Ahogy mind a ketten próbáltak küzdeni az ellen, ami elkerülhetetlen: az egymás iránti érzéseik ellen. Ahogy a kezdeti vicces civódásaik előbb barátsággá, majd szenvedélyes viszonnyá alakult, majd szép lassan szerelembe fordult. A kettős szemszögnek köszönhetően, ők még csak „kóstolgatták” egymást, mi pedig – mivel mind a kettőjük szemszögét lassacskán megismerhettük – már tudtuk, hogy itt valami elkezdődött. Valami nagyobb, valami mélyebb, amire ők még csak gondolni sem mertek.

Kettős szemszöget írtam, hisz ott, ahol szükség volt rá, Andrew váltotta Camrynt és ő mesélt tovább.

Imádtam ezeket a részeket, hisz a srác a fiúkra jellemző módon kommentált mindent, nem kihagyva azokat a részeket sem, amiket azért nem túl sűrűn írnak bele az ilyen könyvekbe:-). Bár sok minden kiderült róla, de mégis szinte végig, valami titokzatosság lengte körül. Én pedig olvasás közben már mindenre gondoltam, tippelgettem össze-vissza, hogy rájöjjek, mi a gond vele. Mert minden megnyilvánulásából, minden mondatából sütött, hogy van valami a háttérben, ami ha kiderül, akkor nagyot fog robbanni. Eleinte azt hittem, hogy csak azért nem lép Camryn felé, mert az apja szavai tartják vissza, aki óva intette a fiát az ilyen úton fellelhető lányoktól. De miután megismerkedtek jobban és minden téren közel kerültek egymáshoz, Andrew akkor is megtartotta érzelmileg a két lépés távolságot. A titok persze végül napvilágra került, én meg a körmömet rágva izgulhattam értük. Az utolsó fejezet pedig… bár sok mindenért bele lehetne kötni, de számomra mégis nagyot ütött.

Ami viszont nagyon zavart, az a beszédstílusuk. Azt hiszem elég nyitott vagyok és tisztában vagyok azzal is, hogy a fiatalok így beszélnek, de valahogy akkor sem éreztem ideillőnek egy-egy kifejezésüket, mondatukat. Túlságosan trágár és vulgáris volt. Andrew-nál talán még nem is annyira éreztem ezt, de Camrynnél, akit a viselkedése és a tettei alapján jóval visszahúzódóbbnak éreztem, néha nagyon furcsa volt. Hogy ez a fordító hibája – hisz egy-egy szót többféleképpen is le lehet fordítani, vagy az eredeti szövegben is így szerepelt-e, nem tudom. De úgy éreztem, hogy ezeket a részeket olvasva, teljesen kizökkennek a történetből.

Összességében azonban mégis imádtam a könyvet. És mindenkinek szívből kívánok egy ilyen fiút, mint Andrew, aki megtanít arra, hogy éljünk a mának, éljünk az adott pillanatnak, hogy merjük kimondani, amire gondolunk és tegyük meg, amire vágyunk. (és ez a könyv adott még egy plusz érvet ahhoz, hogy miért is szeretnék eljutni New Orleansba:-).

" Soha nem éltem úgy egész életemben, amint az alatt a rövid idő alatt, amelyet veled töltöttem. Életemben először éreztem magam egésznek, elevennek és szabadnak. Te voltál a lelkem hiányzó darabja, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben. Azt hiszem, ha van reinkarnáció, mi egy pár voltunk minden előző életünkben. Csak rövid ideje találkoztunk, de úgy érzem, hogy örökké ismertelek."

Borító: Egyszerűen tökéletes. Köszönöm a kiadónak, hogy megtartotta és nem próbálkozott valami saját tervezésűvel. A borítón szereplő lány Camryn. Pontosan így képzeltem el őt.

Kedvenc karakter: Andrew, Camryn

Szárnyalás: A kettőjük közti kapcsolat 

Mélyrepülés: Ha a történetet nézem, akkor mindenféleképpen a titok. Ha az egész könyvet, akkor a néhol nagyon nem odaillő beszéd.

Érzéki mérce: Ez New Adult könyv, így testiség is van benne és ahogy fentebb írtam, néhol trágár szavak is, így inkább 16 év felett ajánlanám.

Értékelés: