248 oldal
Goodreads:
3,87 (több, mint 63e pontozás)
Besorolás: YA, coming-of-age, realista
Colin Singleton frissen érettségizett, magas IQ-val rendelkező chicagói srác, akit épp most rúgott ki a 19. Katherine nevű barátnője. Tulajdonképpen az összeset így hívták, mára már elképzelhetetlen, hogy más nevű lányba szeressen bele. Mivel az utolsó kapcsolat majdnem egy éven át tartott, és Colin nagyon szerette a lányt, most teljesen összeomlott. Legjobb (és egyetlen) barátjával a kicsit túlsúlyos arab származású Hasszánnal úgy határoznak, hogy elindulnak egy utazásra, ami segít Colinnak a depressziója elkerülésében és az út során talán sikerül felállítania az Elméletet, ami megjósolná a kapcsolatok kimenetelét. A véletlen egy Tennesse állambeli kisvárosba, Gutshot-ba viszi őket, ami Ferenc Ferdinánd főherceg nyugvóhelyéről híres és ahol munkát vállalnak a helyi gyártulajdonosnál. A kalandokra nem is kell sokat várniuk.
 |
| Colin |
Ez a második könyvem John Greentől, és az Alaska nyomában után ebben a könyvben sem kellett csalódnom. A főszerepben Colin karaktere áll, az ő szemszögéből mesél a szerző E/3-ben. Úgy éreztem az olvasás során, mintha végig Colin fejében lennék, többször is rácsodálkoztam, hogy miért nem E/1, miért nem naplószerűen ír Green, az nekem még jobban tetszett volna. John Greent nagyszerű írónak tartom, aki a fiatal korosztály hangján remekül fogalmazza meg a mondanivalóját.
Tele van a történet olyan gondolatokkal, amikkel előbb-utóbb mindenki szembesül a felnőtté válás során. Colin karaktere minden suliban megtalálható, ő a "kocka" srác, minimálisan szocializálódik, mindenki a tehetségével foglalkozik, ami őt leginkább megijeszti és kétségek közt őrli. Mert a zseni és az erősen tehetséges nem ugyanaz, és ő saját magát inkább az utóbbiba sorolja.
Őszintén szólva egy matematikai egyenlet folyamatos boncolása, tökéletesítése, ábrázolása függvényként - nem éppen vonzó egy történetben. Kicsit soknak is éreztem, bár az igazán tudományos magyarázat a könyv végén van, elkülönítve és ki is hagyható, nem szerves része a regénynek. Így is maradt elég grafikon, amit szívemre teszem a kezem, egyáltalán nem értettem.
Szerencsére ez mind semmi ahhoz képest, amilyen fenomenális a könyv humora. Colin és Hasszán párosa, az évek során kialakított beszédstílusuk, párbeszédeik nagyon tetszettek. Külön jó pont, hogy a b..meg szavak helyett a cseszd meg szerepel, tudatosan használják ezt a srácok, megállapodtak róla. Ahogy megállapodtak arról is, hogy a "szőrcsimbók" lesz a titkos szavuk, ha ezt kiejtik, az aktuális témát ejteni kell. Ez sok vicces pillanat alapja volt, jókat derültem rajtuk. Ha valami igazán említést érdemel a könyv kapcsán, az a realista, hihető karakterábrázolás, és a három főszereplőnél mindenképpen nyomon követhető a fejlődés. Hasszán egy hedonista alkatból egészen új emberré változik, Colin kockasága is határozottan pozitív irányba mozdul, és a történet végére mondhatjuk azt, hogy helyére kerülnek a dolgok. Ebben hatalmas szerepe van Lindsey Lee Wellsnek, aki a vendéglátójuk és munkaadójuk lánya. Ő sokat segít a képlet elemzésében és abban, hogy Colin rájöjjön, nem a népszerűség a fontos, hanem hogy valaki életében számítson valamit.
Nem szeretném kihagyni az értékelésből, hogy az egyik legjobb bunyó jelenetet olvastam ebben a könyvben, a két városi fiú és a helyi "bikák" között.
A szöveget számos lábjegyzet tarkítja, amik a szerző lábjegyzetei, és nem szabad átsiklani felettük, mert sokszor épp ott a poén.
Nagyon örülnék, ha ez a könyv több fiatalhoz eljutna, érdemes elolvasni, abszolút uniszex, fiúknak meg kifejezetten ajánlanám. Ez a könyv nem véletlenül lett 2007-ben Printz díjazott.
Kedvenc karakter: Colin, Hasszán
Szárnyalás: Soha nem fogom elfelejteni a vaddisznó vadászatot!
Mélyrepülés: A második idősek otthona.
Mélyrepülés: A második idősek otthona.
Érzelmi mérce: Néhány csókolózás és egyetlen szexjelenet van a történetben. De azt pont végignézi a két főszereplőnk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése