SZAVAZZ TRAVIS-RE!!!

Továbbjutottunk a legjobb 4 közé! 
Most a  döntőbe jutás a tét, minden szavazatra szükségünk van!
FIGYELEM!!!  CSAK 1X SZAVAZZ UGYANARRÓL AZ IP CÍMRŐL!!  A duplázás törlést von maga után!!
Travis  várja a támogatásotokat, és ezúttal könyvnyereményt is csatolunk a szavazás mellé. Travis bemutatása után, a szavazódoboz mellett találjátok a Rafflecopter dobozt, amit kitöltve esélyesek vagytok 1 példány szabadon választott könyvre, amit a MAXIM Kiadó kínálatából választhat a nyertes. A kisorsolt nyertes IP címét ellenőrizzük, hogy valóban részt vett a szavazáson is!

Íme a kampánybeszéd:

Travis Maddox

Innen ismerheted: Jamie McGuire:  Gyönyörű sorscsapás 

Természetfeletti státusza: 100% ember

Kampányvezér:  Kelly és Lupi

Nem kell több, csupán egyetlen pillantás, amit Travis Maddoxra vetsz, és máris érzed magadban azt a bizonyos bizsergést, ami akkor kúszik a bőröd alá, amikor egy igazi alfa hímmel találkozol. Elég egyszer a gyönyörű barna szemeibe nézned, és totál elfelejted, ami addig az eszedben járt. A szemed akaratlanul siklik lejjebb, meglátod a tetovált, izmos karjait -gondolatban már téged ölelnek -, végigjártatod a szemed a hasizma minden egyes kockáján, és pillantásod megáll a farmerja gombjánál  (szerencsés esetben). 

" – Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, amíg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled egyedül az ágyban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek, Galamb."

Láthatod, ő az álompasi, tetőtől talpig tökéletesen izgalmas jelenség! De ne ragadjunk le a külsőségeknél, Travis tulajdonságai nem merülnek ki a remek megjelenésében.

Ő egy rendkívül védelmező típus. Szereti biztonságban tartani azt, ami az övé. Szeret megadni mindent annak, akit szeret, a költségek nem számítanak. 

"– Tudom, hogy totál el vagyunk cseszve, oké? Ösztönösen cselekszem, indulatos vagyok, és te úgy fel tudsz bőszíteni, mint senki más. Az egyik pillanatban úgy viselkedsz, mintha gyűlölnél, a másikban szükséged van rám. Soha, semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy kell, és nem érdemellek meg… de a francba is, szeretlek Abby! Jobban, mint az életben valaha is bárkit vagy bármit. Amikor mellettem vagy, nincs szükségem piára, vagy pénzre, vagy verekedésre, vagy egyéjszakás kalandokra… nincs szükségem másra, csak rád. Csakis rád gondolok. Csakis rólad ábrándozom. Te vagy, akit akarok."

Imádja a családját, apja és a testvérei sokat jelentenek neki. Korán elveszítette az édesanyját, indulatos természete talán ebből a mély fájdalomból ered. Ő egy igazi harcos, aki négy fiútestvérrel verekedve küzdötte át magát a gyerekkoron, volt ideje megedződni, és mára már jövedelme nagy részét a titkos bunyókon szerzi.

" – A következő harcosunkat nem kell bemutatnom, de azért mégis megteszem, mert kitör tőle a frász! Reszkessetek, fiúk, és dobjátok le a bugyitokat, lányok! Íme Travis „Veszett Kutya” Maddox!
Amikor a terem túlsó felében egy ajtónyílásban feltűnt Travis, valóságos hangorkán tört ki. Meztelen felsőtesttel, lazán és közönyösen jött be. Úgy sétált a körbe, mint aki munkába megy. Szikár volt, tetovált bőre alatt izmok húzódtak össze, ahogy ökleit Marek bütykeihez érintette."

Szabadidejében szeret kedvenc motorján száguldozni és a gondolataiba merülni. Mert ne higgyétek, hogy üresfejű ez a szexi srác. Nagyon okos, jók a jegyei,  szeret tanulni, és nem okoz problémát neki, hogy önzetlenül segítsen a tanulásban Abby-nak.

Travis  állandóan harcol.. A küzdőtéren harcol teljes erőbedobással az ellenfelével, igazi adrenalin löketet adva az olvasónak is,  ugyanakkor harcol belül is, saját magával, mert sokáig nem tudja elhinni, hogy Abby megadhatja neki azt, amire szüksége van. Mindent. 

Szüksége van minden szavazatra, gyerünk, tedd boldoggá, nyomd a gombot, mert Travis a legjobb!!
  a Rafflecopter giveaway

Paige Toon: Daisy nyomában

I.P.C. Könyvek Kft

486 oldal

Goodreads: 4,14

Fordította: Kelecsényi Ágnes és Kelecsényi-Petit Éva

Besorolás: chick lit, romantikus

Az összetört szívű, ám kalandvágyó, huszonhat éves Daisy egy napon maga mögött hagyja Amerikát, és egy Forma-1-es csapathoz szegődik, hogy hoszteszként velük tartson kontinensről kontinensre. A száguldó cirkusz nyüzsgésében, az utazások, a lenyűgöző helyszínek, az izgalmas versenyek és fergetes bulik világában a szerelemre is rátalál. A reggelijüket felszolgáló lány ugyanis az istálló mindkét rivális versenyzőjének szívét rabul ejti. Nemcsak álmai férfija, a sármos, szőke - ám foglalt - Will kerül hozzá egyre közelebb, de Luis a macsó brazil sztárpilóta sem közömbös iránta. Bár érzései mást és mást sugallnak, Daisy kénytelen két jóképű férfival is flörtölni...

Az egyik nagyon jó barátnőm, Lizzyke körülbelül két éve próbál rávenni arra, hogy olvassam el ezt a könyvet. A végén már kölcsön is adta, csak hogy biztos legyen benne, hogy elolvasom, de így sem járt sikerrel. Szegény könyvet pakoltam jobbra-balra, de mindig találtam valami mást, ami jobban izgatott. Aztán valahogy besokalltam a sok fantasy, alakváltó, különleges könyvre és valami egyszerűbb történetre vágytam. És akkor pillantottam meg a polcomon már egy éve ott árválkodó könyvet. Levettem, elolvastam az első oldalt és úgy döntöttem, hogy igen, nekem most pont ez a könyv kell.

A történet tényleg nem túl bonyolult és minden téren követi a megszokott kliséket. Adva vagyon egy lány, két fiú, ebből kifolyólag szinte automatikusan következik egy szerelmi háromszög és onnantól bonyolódik a történet. Mindez csak abban különbözik a többi hasonló regénytől, hogy más a világ, amibe belehelyezi az írónő. És épp ez a világ az, ami különlegessé teszi. Őszintén bevallom, engem nem túlzottan köt le a Forma-1 világa. Bár egy barátnőm miatt, aki hatalmas F1 rajongó, nagyjából képben vagyok a csapatokkal, talán még 4-5 pilóta nevét is fel tudom sorolni (Kla sajnálom, hogy ennél több tényleg nem ragadt rám:-), de körülbelül ennyi az össz-vissz tudásom. Ez a történet viszont pont ebben a világba kalauzol el. Az írónő, figyelve arra, hogy az olvasóközönség valószínűleg laikus, pont annyi információt oszt meg velünk erről a "száguldó cirkuszról", amennyi még az ilyen hozzá nem értőnek is érdekessé teszi a történetet. Nincsenek benne versenyautók műszaki és lóerő adatai, csak az emberi oldalával foglalkozik. Látszik az egész történeten, hogy Paige számára nem ismeretlen ez a világ, és ahogy a köszönetnyilvánításban és a fülszövegnél is írja, kiderül, hogy miért. Egyrészt az édesapja autóversenyző volt,  így ebben a világban nőtt fel, másrészt pedig szakmabeli segítette a regény megírásában. Ettől függetlenül kerültek bele így is olyan bakik a történetbe, ami még nekem is szemet szúrt (a nagy rajongó barátnőmről szót se merek ejteni, mert ő - bár neki is tetszett a történet - egy fél napig tudná sorolni benne a hibákat:-). Ilyen volt például, hogy a történetben szinte minden este buliznak. Keményen. Hajnalig. A szerelők is. És a PILÓTÁK is. Az időmérő edzés és a futamok előtt is. A "jófiú" Will még talán nem is annyira, de Luis szinte folyamatosan. És még így is szinte tökéletesen teljesítenek a pályán. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt bármilyen csapat megengedné magának. De az írónő be is vallja, hogy "Úgy döntöttem, hogy megengedhetek magamnak némi művészi szabadságot, így bárminemű tévedés száz százalékosan, tökéletesen tudatos". Én örültem volna, ha kevesebb szabadságot enged meg magának - talán úgy hihetőbbek maradtak volna az F-1-re vonatkozó részek is:-).

A történet ettől függetlenül érdekes volt, izgalmas volt "belelátni" a csapatok és a versenyek világába. Hogy a versenyzők és az őket kiszolgáló személyzet abban a 7-8 hónapban, ameddig tart az idény, addig - hiába a fényüző hotelek és gyönyörű városok - úgy élnek, mint egy vándorcirkusz, néha azt sem tudják, hogy hol ébrednek fel és hogy a csillogás és a hírnév mögött azért elég kemény munka folyik.(már amikor nem buliznak:-).

A szereplők közül természetesen ki kell emelnem a három főszereplőt. Daisy egy huszonéves fiatal lány, akiről tudjuk, hogy valami nem stimmel vele, de az írónő csak nagyon lassan, apránként adagolva meséli el, hogy mi is ez a probléma. Nehéz a lányról írnom, mert egyrészről voltak szimpatikus és teljesen hétköznapi, emberi, NŐI pillanatai, amikor nagyon kedveltem, együttéreztem vele, máskor viszont a viselkedésével nem egy 26 éves lány benyomását keltette - inkább egy tizenévesét - olyankor rá tudtam volna kiabálni, hogy "helló, neked ennél már egy kicsit érettebben kellene viselkedned!!"

És ott van Will. A "jófiú". Bár igaz, hogy a jófiúkat eleve kevésbé kedvelem a regényekben:-), de itt az írónő még rá tudott tenni egy lapáttal úgy, hogy Will annyira tökéletes lett, hogy egyáltalán nem hozott ki belőlem semmilyen érzelmet. Se rosszat, se jót. Még azzal sem tudott segíteni ezen, hogy ő is kapott egy nem túl egyszerű családi hátteret...

A végére hagytam Luis-t. Ő viszont mindent vitt nálam. Humoros, szarkasztikus, kellően forrófejű, nagykanállal habzsolja az életet és mindez veszélyes jóképűséggel párosul. De a családja szent és sérthetetlen és ezt imádtam benne. Számomra - bár Daisy volt a főszereplő - Luis vitte a hátán az egész történetet.

A mellékszereplők közül meg kell említenem Daisy olasz nagymamáját, Nonnát, aki lelkesen pátyolgatta a nem túl egyszerű unokáját és a hozzá tartozó srácokat is, amikor szükség volt rá.

És nem hagyhatom ki a szerelmi szálat sem. Az első dolog, ami szúrta a szememet: nem kezdünk ki olyan férfival, akinek barátnője van, ráadásul a kapcsolatuk komoly. Ez alap. Ha még ezt el is tudtam volna nézni Daisynek, akkor sem értettem, hogy miért kapálózik ennyire Will után, hisz semmilyen kémiát nem éreztem köztük. Viszont ott volt Luis. Közte és Daisy között még  akkor is izzott a levegő, ha "csak" beszélgettek - hogy mást ne is említsek:-). De persze ezt csak Daisy nem vette észre...

Összességében mi a véleményem a regényről? Egy könnyed nyári olvasmány, strandra, nyaralásra tökéletes. Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak a Forma-1 világára, de anélkül, hogy elvesznének a számunkra nem mindig érthető részletekben:-) és akik nem menekülnek világgá a szerelmi háromszögektől.

Borító: Nekem tetszik. Teljesen a könyv hangulatához illik. Sokkal jobb, mint a jobbra lévő eredeti.

Kedvenc karakter: Luis

Szárnyalás: Még ha csak futólag is, de szerepelt benne a Magyar Nagydíj:-)

Mélyrepülés: A Brit Nagydíj

Érzéki mérce: 16 éven felülieknek ajánlanám.

Értékelés: igazából 3,5 és 4 pillangó között vaciláltam sokáig, de mivel a hibái ellenére is végig lekötött, a kategóriájában szórakoztató volt és mert rettenetesen jó szívem van:-), ezért a végeredmény:

Lauren Oliver: Rekviem - Delírium #3

Cicero 2013
362 oldal
Goodreads: 3,74
Besorolás: YA, disztópia

A sorozat befejező részét nehéz lenne elvonatkoztatni az előző két résztől. Azoknak, akik még nem olvasták: a bejegyzés spoilereket tartalmazhat az első két részre vonatkozóan.

Egy nem túl távoli jövőben az akkori társadalom úgy véli, hogy a  szeretet/szerelem, ez az alapvető emberi érzés káros a fajunkra, egy betegség, ami rossz irányba  befolyásolja az embereket. Ezért minden 18 éves  fiatalból egy apró beavatkozással "kikezelik" ezt a problémát. Lena, még mielőtt erre sor kerülne, találkozik Alexel  és egymásba szeretnek. Alex a Vadonban képzeli el a jövőjét, ahol a szigorúan ellenőrzött városi életet hátrahagyva szabadon szeretne élni. Miután elárulják őket, menekülniük kell, de csak Lena jut át a Vadonba, Alexet elfogják.  A sorozat második része a fájdalom, a veszteség, a menekülés és a remény könyve. Lenanak el kell fogadnia Alex elvesztését, megpróbálni túlélni és továbblépni. Az ellenállás tagja lesz, céljuk eltörölni a kikezelést és visszahozni az emberek életébe a szeretetet. Lena megismeri Juliant, és lassan, sok sok kedvességgel és törődéssel eléri nála, hogy megszeresse.

A Rekviem már hármójuk küzdelme, Alex visszatér és letaglózza, hogy Lena mással van. Annyi  minden történt, Lena megváltozott, erősebb lett, határozottabb, szabadon, a saját döntései alapján akar élni. De nem csak Alex bukkan fel újra az életében, és a Vadon sem biztonságos többé, ráadásul vissza kell térniük Portlandbe, ahol készülődik az Ellenállás a forradalomra.

Nagyon megszerettem a trilógia karaktereit. Alex, Lena és Julian a szemünk előtt váltak  ártatlan, bizonytalan fiatalokból   erős, határozott fiatal felnőttekké. Személy szerint én szeretem a szerelmi háromszögeket, de akik annyira nem, azoknak sincs okuk aggódni, mert nem nyálas katyvasz, a lehető legjobb módon kezeli a szerző ezt a helyzetet.  Amikor Alex a Káosz végén visszatér, már nem ugyanaz a személyiség, akit Lena ismert. Nem szólnak egymáshoz, Alex rá sem néz Lenára, ráadásul egy gyönyörű új lány is a csapatukhoz csatlakozik, akivel Alex látszólag szívesen tölti az idejét.

Tehát a szerelmi szál alaposan bonyolódik, mégsem tereli el a figyelmet az igazi mondanivalóról, a szeretet értékéről.

A szeretet, ami nem csak a női-férfi vonzalom mozgatója, hanem a testvéri, szülői, baráti kapcsolatok alapja. Nehéz erről beszélni, de időnként mélyen átéreztem egy-egy mondatot, ami erre vonatkozott. 

A cselekmény két szálon fut, ebben a részben Lena szemszögét Hana fejezetei váltogatják, így a Vadonban történteken kívül első kézből értesülünk a másik oldalról, a portlandi elit életébe láthatunk bele. Hana éppen az esküvőjére készül a frissen megválasztott új polgármesterrel, aki sötét titkokat rejteget, és nyíltan a hatalom megszerzésére utazik. Hanát kikezelték, de nincs minden rendben vele. Álmodik, pedig nem lenne szabad, furcsán érez, pedig nem kellene törődnie a múlttal. Jó volt látni, hogy lassan kinyílik a szeme, rengeteget kockáztatva nyomoz a válaszokért. Nagyon haragudtam rá az előző tettei miatt, és jó volt látni, hogy nem veszett el teljesen. Nem veszhet el a barátságuk Lenával.

Lauren Oliver nagyon szépen ír, tele szenvedéllyel. Az egész alapötlet, a szerelem mint betegség, annyira hálás téma, szerintem remek trilógiát alakított köré. Tetszett a világfelépítés, ami itt a harmadik részben  újabb elemekkel egészült ki, illetve új karaktereken keresztül még többet tudhatunk meg.

Sokaknak nem fog tetszeni a befejezés, hiszen egyáltalán nincsenek elvarrva a szálak. Teljesen az olvasó képzeletére van bízva, hogy a szereplőknek milyen jövőt képzel el. Persze ez azokra igaz, akik életben maradtak, de még ebben sem lehetünk biztosak. Az utolsó csatajelenet után annyira hirtelen elfogynak az oldalak, hogy csak ültem a könyv felett és néztem az üres lapot.  Újraolvastam az utolsó sorokat, és rájöttem, ennél nem is lehet jobb befejezés. Az én szabad lelkemnek tökéletesen hangzott az utolsó mondat: "Bontsátok le a falakat!"

Borító: A Káosznál egy fokkal jobb.

Kedvenc karakter:  Alex, Lena, Julian

Szárnyalás:  Alex levele.

Mélyrepülés: Nem kevés karakter lesz a küzdelmek áldozata.

Érzéki mérce:  Nincs olyan jelenet, ami korhatáros lenne. 

Értékelés:

Könyves Álompasik Párbaja 2013

Elérkezett a mi fordulónk!!! 
Tudom jól, hogy Travis Maddox nem igényel bemutatást, hiszen nincs olyan olvasó, aki a Gyönyörű sorscsapást olvasva ne szeretett volna belé. Az új olvasók és a hezitáló szavazók kedvéért íme egy kis összefoglaló:

Travis Maddox

Innen ismerheted: Jamie McGuire:  Gyönyörű sorscsapás 

Természetfeletti státusza: 100% ember

Kampányvezér:  Kelly és Lupi

Nem kell több, csupán egyetlen pillantás, amit Travis Maddoxra vetsz, és máris érzed magadban azt a bizonyos bizsergést, ami akkor kúszik a bőröd alá, amikor egy igazi alfa hímmel találkozol. Elég egyszer a gyönyörű barna szemeibe nézned, és totál elfelejted, ami addig az eszedben járt. A szemed akaratlanul siklik lejjebb, meglátod a tetovált, izmos karjait -gondolatban már téged ölelnek -, végigjártatod a szemed a hasizma minden egyes kockáján, és pillantásod megáll a farmerja gombjánál  (szerencsés esetben). 

" – Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, amíg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled egyedül az ágyban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek, Galamb."

Láthatod, ő az álompasi, tetőtől talpig tökéletesen izgalmas jelenség! De ne ragadjunk le a külsőségeknél, Travis tulajdonságai nem merülnek ki a remek megjelenésében.

Ő egy rendkívül védelmező típus. Szereti biztonságban tartani azt, ami az övé. Szeret megadni mindent annak, akit szeret, a költségek nem számítanak. 

"– Tudom, hogy totál el vagyunk cseszve, oké? Ösztönösen cselekszem, indulatos vagyok, és te úgy fel tudsz bőszíteni, mint senki más. Az egyik pillanatban úgy viselkedsz, mintha gyűlölnél, a másikban szükséged van rám. Soha, semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy kell, és nem érdemellek meg… de a francba is, szeretlek Abby! Jobban, mint az életben valaha is bárkit vagy bármit. Amikor mellettem vagy, nincs szükségem piára, vagy pénzre, vagy verekedésre, vagy egyéjszakás kalandokra… nincs szükségem másra, csak rád. Csakis rád gondolok. Csakis rólad ábrándozom. Te vagy, akit akarok."

Imádja a családját, apja és a testvérei sokat jelentenek neki. Korán elveszítette az édesanyját, indulatos természete talán ebből a mély fájdalomból ered. Ő egy igazi harcos, aki négy fiútestvérrel verekedve küzdötte át magát a gyerekkoron, volt ideje megedződni, és mára már jövedelme nagy részét a titkos bunyókon szerzi.

" – A következő harcosunkat nem kell bemutatnom, de azért mégis megteszem, mert kitör tőle a frász! Reszkessetek, fiúk, és dobjátok le a bugyitokat, lányok! Íme Travis „Veszett Kutya” Maddox!
Amikor a terem túlsó felében egy ajtónyílásban feltűnt Travis, valóságos hangorkán tört ki. Meztelen felsőtesttel, lazán és közönyösen jött be. Úgy sétált a körbe, mint aki munkába megy. Szikár volt, tetovált bőre alatt izmok húzódtak össze, ahogy ökleit Marek bütykeihez érintette."

Szabadidejében szeret kedvenc motorján száguldozni és a gondolataiba merülni. Mert ne higgyétek, hogy üresfejű ez a szexi srác. Nagyon okos, jók a jegyei,  szeret tanulni, és nem okoz problémát neki, hogy önzetlenül segítsen a tanulásban Abby-nak.

Travis  állandóan harcol.. A küzdőtéren harcol teljes erőbedobással az ellenfelével, igazi adrenalin löketet adva az olvasónak is,  ugyanakkor harcol belül is, saját magával, mert sokáig nem tudja elhinni, hogy Abby megadhatja neki azt, amire szüksége van. Mindent. 

Szüksége van minden szavazatra, gyerünk, tedd boldoggá, nyomd a gombot, mert Travis a legjobb!!
 

Monica Murphy: One Week Girlfriend - Heti csaj

Ulpius-ház, 2013

254 oldal

Goodreads: 4,09 (több, mint 14 ezer értékelésből)

Besorolás: New Adult, romantikus, realista

Átmeneti. Az elmúlt néhány évben ez a szó jellemezte a legjobban az életemet. Átmeneti állásom van, amíg nem találok valami jobb helyet. Átmenetileg anyja helyet anyja vagyok az öcsémnek, mert az igazi magasról tesz mind a kettőnk fejére. És én vagyok az a lány, aki átmenetileg megfelel a fiúknak, mert olyan könnyen kapható vagyok. 

Legalábbis ez a szóbeszéd járja.

Most azonban átmenetileg Drew Callahan barátnője vagyok, aki valóságos futball-legenda az egyetemen, és ismert aranyifjú. Szépséges, aranyos - és sokkal több titkot rejt, mint én. Ő hozott ebbe a hamis világba, amelyben mintha mindenki utálna engem. És mintha mindenki akarna valamit Drew-tól. Ő viszont mintha csak egyvalamit akarna...

Engem.

Már nem tudom, hogy mit higgyek. Azt tudom csupán, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Az idők végezetéig.

És egy újabb New Adult történet. Rosszul írtam. Egy újabb New Adult történet, ami teljesen levett a lábamról, magába szippantott és nem eresztett egészen az utolsó mondatáig. Egy regény, amiről azt hittem, hogy egy könnyed "lávsztori" lesz és aminél óriásit tévedtem. Ez a könyv egy nagyon kemény témát boncolgató, abszolút nem vidám, nyári strandolás mellé való olvasnivaló. Inkább elgondolkodtató és az érzelmeinkre ható, fájdalmasan szép történet.

Fable egy nehéz sorsú fiatal lány. Hármasban élnek az alkoholista anyjával és a kamasz kisöccsével, aki épp a legrosszabb korban van. Szinte teljes mértékben a lány a családfenntartó, egy bárban dolgozik pultosként és az itt nagy nehezen megszerzett pénzéből eteti, ruházza a kisöccsét. Rettenetes szeretethiányban szenved, amit a férfiak ki is használnak, így elég rossz híre van.

Drew (Andrew) pedig egy nagyon gazdag család egyszem fiúgyermeke. Mindene megvan, jóképű, tehetséges, gazdag, de mégse stimmel vele valami. A Hálaadás szünetében haza kellene mennie meglátogatni a szüleit (az édesapját és a mostohaanyját), de nem mer (és itt tényleg a MER szócskán van a hangsúly) egyedül beállítani. Szüksége lenne egy lányra, aki eljátszaná a barátnőjét arra az egy hétre, amit otthon kell eltöltenie. A barátai tanácsolják neki Fable-t, akinek Drew akkora összeget kínál fel a "szerepért", amit a lány nem tud visszautasítani, így közösen vágnak neki a családi hétnek. Mind a ketten előítélettel vannak a másik iránt, Drew a lányban csak egy könnyűvérű nőcskét lát, Fable pedig a fiúban azt a srácot, akinek minden az ölébe hull. A történet kettős szemszögű - felváltva ismerhetjük meg Drew-t és Fable-t. Kedvelem az ilyen írásmódot, de sajnos a legtöbb esetben csak az egyik szereplő szemszögét szeretem meg, azt akarom olvasni, a másikén pedig csak átfutok. De ebben az esetben nem így történt. Mind a kettőjük nézőpontja annyira jó lett, hogy abszolút nem éreztem azt, hogy bármelyikre jobban lennék kíváncsi.

És a rejtély, a titok, ami miatt szükség volt Fable-re. Én már az elejétől sejtettem, hogy mi lesz a baj, hogy a fiú miért retteg ennyire a hazameneteltől és igazam is lett. De az írónő erre még rá tudott tenni egy lapáttal úgy, hogy utána letaglózva ültem én is, nemcsak a főhőseink. És innentől lett kemény a történet. A két - más okból, de ugyanolyan - sérült fiatal hogyan kerül közel egymáshoz és hogyan próbálnak meg egymáson segíteni. Először egyik sem meri bevallani az érzéseit, majd szépen lassan puhatolozva nyílnak meg egymás előtt. Ezek ketten együtt imádnivalóak és a vallomásaik, ahogyan egymással és egymásról beszélnek, elképesztően szépek.

"Nagy hatással vagy rám.
És tudod, mit? Tetszik. Nagyon is tetszik. Még ha mélyen legbelül tudom is, hogy nem igaz. Ahogyan beszélsz hozzám, rám nézel, megérintesz. Ahogy megcsókolsz… az mind játék. Afféle pajzs vagyok csak a számodra, de nem érdekel. Ezt akarom.
Téged akarlak."

"– Miért vagy a leginkább hálás? – kérdezem kásás hangon. Szeretném tudni, mit akar mondani, ugyanakkor félek is meghallgatni.
Egy pillanatig nem szól, mint aki gyűjti a bátorságát, és összeszorul érte a szívem.
– Érted. Azért, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, hogy vigyázol rám még akkor is, amikor én mindent elkövetek, hogy elüldözzelek magamtól. – Elfullad a hangja, megköszörüli a torkát. – Érted vagyok hálás."

Nagyon féltem, hogy átugrunk egy idő után "nyáltengerbe", de szerencsére nem így történt. Ez egy realista történet és az írónő nagyon odafigyelt arra, hogy az is maradjon.

A regény maga nem túl hosszú időt ölel fel - összesen kb 9-10 napba sűrűsödnek az események. A szereplők sincsenek túl sokan, szigorúan pont csak annyi ember került bele a regénybe, ami a szereplőink "életrekeltéséhez" volt szükséges. A főszereplőink pedig szerethető, hús-vér emberek voltak, hibákkal, problémákkal és akiket annyira közel tudtam érezni magamhoz, hogy Drew-t legszívesebben megölelgettem, megvígasztaltam volna, Fable-t pedig minden létező módon bátorítottam volna, hogy tartson ki.

És a vége.. Hogy lehet így befejezni egy történetet??? Ilyen függővéggel?:-). Bár annak tudatában, hogy lesz második rész, ez a vég így tökéletes. Jobb befejezése lett, mint például A soha határának, aminek számomra teljesen jól lezárt vége lett és ehhez képest jön egy második rész. Akkor inkább legyen ilyen vége és a második rész oldjon meg mindent:-). Viszont így képtelen voltam kivárni, amíg magyarul megjelenik a folytatás, hanem ahogy tudtam, beszereztem a második részt angolul és már olvasom.... és reménykedem.....

:-).

Összességében azt mondom, hogy bár nem egy könnyed történet, de letehetetlen. Senkit se riasszon el a borítója és esetleg a könyv címe. Érdemes elolvasni. Egyetlen egy hibája van - a rövidsége. Ettől függetlenül szerintem minden belefért, amire egy jó regénynek szüksége van, csak még szívesen olvastam volna róluk többet. Imádtam!

Borító: Tudom, hogy ez az eredeti borító, de nem tetszik. A fehérsége tetszik, de a szereplők rajta nem. Valahogy számomra túl közönséges lett az egész. 

Kedvenc karakter: Drew, Fable

Szárnyalás: P I L L E C U K O R

Mélyrepülés: Drew titka

Érzéki mérce: szigorúan 16 éven felülieknek, ez már New Adult könyv, a szex sem maradhat ki belőle, ráadásul kemény témát is érint.

Értékelés:

Jus Accardo: Darker Days

Entangled Publishing, 2013
332 oldal
Goodreads: még nem jelent meg a könyv
Besorolás: YA, paranormal

"Jessie Darker napközben iskolába jár, de szabadidejében a családi nyomozóirodába segít be. Megcsalt a férjed, ellopták az örökséged? Akkor pont rájuk van szükségetek - de a család specialítása ennél jóval sötétebb. Zombi van a garázsodban? Egy bosszantó poltergeist él a medencédben? Egy mágikus pillanat alatt megoldják a problémád. Persze külön díjazás fejében.

Egy nap egy új ügyfél, a vonzó Lukas Scott sétál be az irodába és kéri a segítségüket egy ellopott doboz ügyében. Ez egyszerű ügynek tűnik - egészen addig, amíg ki nem derül az igazság. A doboz tele van Bűnökkel.

Valójában a Hét halálos Bűnnel.

Öt napjuk van arra, hogy megtalálják és befogják a Bűnöket, mielőtt a doboz visszahívja őket és öt ártatlan ember testét viszik vissza magukkal. Nagyon egyszerűnek tűnik - kivéve egy dolgot...

Létezik egy varázsige, ami lehetővé teszi, hogy a Bűnök továbbra is szabadon maradjanak, de ez örökre káoszt okozna. Amikor a legfontosabb hozzávaló veszélyezteti Jessie egyik ismerősének az életét, a lánynak döntést kell hoznia - választania kell a családja és a szerelme között - ha nem teszi, akkor mindent elveszít."

Lukas és Jessie

Jus Accardo nekem már bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni a könyveire. Erős, vagány, könnyen megszerethető főhősöket és izgalmas, csavarokkal teli történeteket ír. És ez most sincs másként.

Jessie majdnem olyan, mint a Touchban megismert Dez. Talpraesett, vagány, nagyszájú és a szarkasztikus humora még a leglehetetlenebb helyzetben sem hagyja magára. A családja miatt szóba se kerülnek olyan hétköznapi dolgok, mint a barátnőkkel való vásárlás, bulizás, pasizás. Viszont képes zombikat, démonokat és szellemeket "hatástalanítani", a legjobb barátnője egy boszorkány és úgy ismeri a természetfeletti világot, ahogy kevesen. Kettesben élnek az édesanyjával, (az édesapja... őt most inkább hagyjuk:-), akivel, bár sokat civakodnak, de érezhetően nagyon szoros kapcsolatban állnak. Minden bevételük a családi nyomozóiroda, ami azért nem kényezteti el őket pénzügyileg, mert bár van munkájuk bőven, de Jessie munka közben gyakran keveredik galibába, így a helyreállítási költségek szépen visznek a bevételből..

És ekkor tűnik fel Lukas, aki a család segítségét kéri. Illetve elsősorban Jessie anyukájáét, hisz ő a nagyobb szaktekintély. Lukas is sokban hasonlít Kale-re, talán ezért is sikerült őt szinte azonnal megkedvelnem. Szexi, szívtípró, részben ugyanolyan veszélyes, részben pedig ugyanolyan naív, mint a kékszemű bérgyilkosfiú, csak ő más dolog miatt. Ez persze itt is rengeteg vicces helyzetet eredményez, ő sem ismeri a mai fiatalok beszédét, a szlengbe belekavarodik és félreértelmezi és csodálattal figyeli a mai világot. Jessie pedig eleinte jól szórakozik rajta (mi is:-), majd szépen lassan egyre közelebb kerül a "csodabogárhoz", hiszen ameddig anyuci nyomoz, addig Jessie-nek kell "gardedámoznia" Lukast.

És ezzel ki is merült minden, amiben hasonlóságot lehet felfedezni a két regény között.

Hisz nem sok olyan könyvről hallottam, ahol a Hét halálos főbűn lenne a főszereplő. Kemény ellenfélnek bizonyulnak és Jessie-nek és a családjának nagyon össze kell szednie minden tudását, ha az öt nap alatt össze akarják gyűjteni a díszes kompániát. Addig viszont a Bűnök sem lazsálnak, hanem jól összekavarják a kisváros és a lakóinak az életét, hol viccesebb, hol veszélyesebb helyzeteket teremtve. 

És ha a szereplőket említem, akkor egy "valakit" meg kell még említenem. Smokey-t, a szellemcorgit, aki Jessie egyik "akciója" során csapódik a lány mellé és a leglehetetlenebb helyszíneken és időpontokban tűnik fel a lány mellett, hogy segítsen nekik vagy csak (néha elég bosszantó) társaságként szolgáljon. Imádtam! Én is szeretnék egy corgit:-).

Smokey

És a nyomozás. Számomra ez volt az egyik legérdekesebb rész, ezt szeretem a legtöbb történetben a legjobban, imádok apró információmorzsákból összeállítani egy egészet, együtt gondolkozni a főhősökkel és velük együtt rájönni a megoldásra. Ebben a történetben sajnos hamar kiderült, hogy főhőseink kevesek lesznek ehhez a feladathoz és ezért egy olyan erőt is be kellett vonniuk segítségként, amitől a legtöbb ember sírva menekülne. Jessie-nek sem fült hozzá a foga nagyon, ráadásul a "segítség" olyan helyzetbe sodorta, aminek a hallatán még a sokat látott szülei is elsápadtak, én pedig kíváncsian várom, hogy ebből hogyan fog majd kimászni a kisasszony:-).

A szerelmi szál pedig... Jessie-t eddig nem túlzottan érdekelték a fiúk, ideje sem volt nagyon rájuk, így teljesen tapasztalatlan. Lukas persze előrébb tart már ilyen téren, de őt a neveltetése gátolja meg sok mindenben:-), így bár a közös jeleneteik édesek, a levegő pedig forr köztük, de egyelőre csak "szerencsétlenkednek". És akkor még nem is beszéltem Jessie szüleinek állandó, gyanakvó tekintetéről, ami a legkisebb kihágásokat is kiszúrja:-). Amiért viszont pluszpont az írónőnek, hogy NINCS a manapság annyira divatos szerelmi háromszög a regényben. (és érdekes módon, enélkül is teljesen jól működik a szerelmi szál - és még hihető is:-).

Mennyire szerettem a regényt? Nagyon. Volt-e valami problémám? Csak kisebb dolgok szúrtak szemet, mint például Jessie édesanyja. A történet elejétől kezdve úgy lett beállítva, hogy ő a hozzáértő és Jessie pedig csak a segítőtársa. Ehhez képest szinte csak Jessie-t látjuk akcióban, ő oldja meg a húzósabb eseteket, persze a maga módján, gyakran elhamarkodottan, ezáltal hibázva. Ez akár lehetne nagyobb hiba is, de így lesz emberi a szereplő, ezzel alakulnak ki olyan konfliktusok, amelyek előrébb viszik a történetet.

Összeségében egy nagyon jó kis paranormal YA történet, aminek nagyon várom a folytatását. Jessie-t szerintem Ti is nagyon szeretnétek, Lukasnak pedig... nem lehet ellenállni:-). A háttérvilág nagyon jól felépített, a természetfeletti világot pedig külön kiemelném. A Pokol pont olyan lett, mint amilyennek én is elképzelem - félelmetes, sötét és nyomasztó, nem szívesen kerülnék oda:-).

Borító: a könyvet imádom, de a borítóval nem vagyok kiegyezve. Legalábbis a színvilágával nem. Ez a pink háttér.. valahogy nem illik a történethez.

Kedvenc karakter: Jessie, Lukas és Smokey :-)

Szárnyalás: Lukas imádnivaló naivítása

Mélyrepülés: a "segítség" ára

Érzéki mérce: minden csak szigorúan a YA keretein belül marad.

Értékelés: tetszett a történet és csak apróbb hibái voltak, de sorozatkezdő kötetnek mostantól csak nagyon ritkán szeretnék rögtön maximum pontot adni. Így ez most 4,5 lepke lett és várom nagyon a következő részt, hogy az elkápráztasson és arra már maximum pontot adhassak:-).

Könyves Álompasik Párbaja 2013

Kicsit megkésve, de még nem késve le semmiről, bemutatjuk nektek a 16 döntőbe került "álompasit". Páran biztosan régi ismerőseitek lesznek, hisz jó részük már szerepelt ebben a játékban, méghozzá elég nagy sikerrel (pl. Barrons, Jace, Cortez), de pár újonc is hamar annyira megszerettette magát veletek, hogy sikeresen bekerültek a TOP16-ba, és joggal veszélyeztetik a régiek pozicíóját (pl Lucas, Daemon). A listán jól látszik, hogy melyek azok a sorozatok, amelyek az újdonság varázsát és a divatot is túlélve a nagy kedvenceitek maradnak és ezáltal a főhőseik újra és újra visszatérnek ebben a játékban:-). Illetve elnézve a listát, látni, hogy főleg a YA világából kerültek ki párbajozók - talán ennek a stílusnak az olvasói még mindig játékosabb kedvűek, mint a többiek?:-)

1. Jericho Barrons (Tündérkrónikák)
2. Christian Grey (Árnyalat trilógia)
3. Folt (Csitt, csitt)
4. Jem (Pokoli szerkezetek)
5. Jace (A végzet ereklyéi)
6. Cortez (Szent Johanna Gimi)
7. Will (Pokoli szerkezetek)
8. Ash (Vastündérek)
9. Lucas (Easy - Egyszeregy)
10. Magnus (A végzet ereklyéi - Pokoli szerkezetek)
11. Gideon (Időtlen szerelem)
12. Etienne St. Claire (Anna és a francia csók)
13. Travis (Gyönyörű Sorscsapás)
14. Carlos (Perfect Chemistry)
15. Ryodan (Tündérkrónikák / Dani O'Malley krónikák)
16. Daemon (Lux)

És a párbajok sorrendje, résztvevői és időpontjai. Talán a legerősebb és legkeményebb párbaj Jace és Cortez között várható. Cortez hatalmas rajongótáborral rendelkezik és 2012-ben a Szent Johanna Gimi legmenőbb tanulója, a sokak által bálványozott szívtipró, az akkori másik nagy esélyest, Barronst ejtette ki az utolsó megmérettetésen. Jace tavaly majdnem a végsőkig eljutott, de végül Damon (Vámpírnaplók) kiejtette. Idén viszont minden esélye megvan arra, hogy Cortez méltó ellenfele legyen, hisz a közelgő Csontváros film és Deszy állhatatos munkája nagyban segített abban, hogy még többen megismerjék a szarkasztikus és ellenállhatatlan Árnyvadászt. Én személy szerint (a "saját álompasink" párbaja mellett) erre a párbajra leszek a legkíváncsibb, hisz Jace (régi és örök) és Cortez (új) szerelemként nagyon közel állnak a szívemhez.

Szavazni a játékosokra a szervező blog, a Könyvek Háborúja oldalán tudtok, illetve a kampányoló blogok oldalain.

1.FORDULÓ: Jericho Barrons vs Christian Grey július 15-16 (0:00 – 23:59) 
2.FORDULÓ: Folt vs Jem július 16-17 (0:00 – 23:59) 
3.FORDULÓ: Jace vs Cortez július 17-18 (0:00 – 23:59) 
4.FORDULÓ: Will vs Ash július 18-19 (0:00 – 23:59) 
5.FORDULÓ: Lucas vs Magnus július 19-20 (0:00 – 23:59)
6.FORDULÓ: Gideon vs Etienne St. Claire július 20-21 (0:00 – 23:59) 
7.FORDULÓ: Travis vs Carlos július 21-22 (0:00 – 23:59) 
8.FORDULÓ: Ryodan vs Daemon július 22-23 (0:00 – 23:59)

 

A mi "álompasi versenyzőnk" idén Travis lett, Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás című könyvéből. 

Nemsokára hozzuk mi is a kampányszöveget az imádnivaló, ellenállhatatlan tetovált rosszfiúnkhoz, de addig is egy kedvcsináló idézet tőle:

"Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled egyedül az ágyban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek… "

GYERÜNK, SZAVAZZATOK, KAMPÁNYOLJATOK A KEDVENCEITEK MELLETT - A JÁTÉK IZGALMÁN FELÜL ÉRTÉKES NYEREMÉNYEKKEL IS GAZDAGABBAK LEHETTEK!

Lacey Weatherford: Crush

Moonstruck Media, 2012

317 oldal

Goodreads: 4,05

Besorolás: YA, realista, romantikus

Cami Wimberly terveiben nincs helye fiúknak - főleg nem a nagy partiarcnak, Hunter Wildernek, akármennyire is jóképű és karizmatikus a srác. Cami gyönyörű, nagyon tehetséges, jó jegyei vannak és azon dolgozik, hogy bejusson álmai főiskolájára és musical színésznő lehessen. Minden tökéletesnek tűnik.

Hunter Wilder nem akar barátnőt - hisz ez most csak még komplikáltabbá tenné az életét. Főleg nem őt, a "Két-lábon-járó-jókislányt", de valahogy mégsem tudja a szemét levenni róla. Megpróbálja távol tartani magát tőle, de mintha a sors egymás karjaiba lökné őket. Hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy odavannak egymásért.

Ahogy szikrázni kezd köztük a levegő, Hunter érzi, hogy elveszett. Hamarosan pedig már azért küzd, hogy Cami ne fedezze fel a sötét titkát - ami tönkreteheti a kapcsolatukat.

Őszinte leszek. Erre a könyvre a Touch mániám miatt bukkantam rá. Ugyanaz a srác szerepel rajta, mint Jus könyvén, így azonnal megakadt a szemem rajta. Bár a fülszövege nem mondott sok újat - ilyen típusú könyvekből elég sok jelent meg a piacon, de akkor pont egy ilyen történetre volt szükségem a sok természetfeleletti regény után, így beleolvastam. És elvesztem:-). (azért írtam, hogy "akkor", mert eredetileg a könyvet tavaly olvastam, rögtön megjelenés után, idén csak újraolvastam).

Mostanában nagy divat több szemszögű történeteket írni és ez itt sincs másképp. Én szeretem az ilyen stílusú írásmódot, mert az E/1-vel ellentétben nem szűkíti be a világot és (ha jól van megírva, akkor) élmény olvasni mind a két szereplő gondolatait és megismerni a lelkivilágukat. Lacey pedig ilyen téren nagyon jó munkát végzett. 

Cami egy teljesen hétköznapi lány. Nagyon könnyű azonosulni vele, még könnyebb megkedvelni, tipikusan a "lány a szomszédból" karakter, akivel szerintem bárki nagyon hamar összebarátkozna. Kedves, okos, barátságos, tehetségesen énekel és a barátai nagyon fontosak a számára. Egy hibája van, nincs tisztában az értékeivel és nem veszi észre, hogy a fiúk az iskolában szívesen kerülnének közelebb hozzá, de ameddig a furcsa Clay társaságában mutatkozik, addig inkább elkerülik.

Clay Cami legjobb barátja. Együtt nőttek fel, egykorúak és a lány a testvéreként tekint a fiúra. Kettőjüket csodabogárként tartják számon, mert nem nagyon vesznek részt a velük egykorúak közösségi életében, nem járnak bulizni, inkább különórákon vesznek részt és készülnek a jövőjükre. Clay tipikus jóbarát, de ahogy a többi srác, úgy ő is észreveszi, hogy Cami felnőtt és gyönyörű fiatal lány lett belőle. Ez sajnos megmérgezi a kapcsolatukat és már a könyv elejétől fekete felhőként lebeg az egész végkifejlet a kettőjük barátsága felett...

És persze ott van Hunter. Őt hagytam utoljára, mert róla.. róla nehéz beszélni. Jön, lát és levesz a lábáról

mindenkit, nem hiszem, hogy bárki ellen tudna neki állni:-). Ő lett a tavalyi év egyik legimádottabb férfikaraktere nálam, egyedül Kale tudta leszorítani a dobogóról. Hunter nemrégiben érkezett az iskolába, de nem tartott sokáig, hogy az iskola menőihez tartozzon. Lehengerlően jóképű, egy koromfekete Camaroval jár és benne van minden buliban, legyen az egy sima összejövetel, vagy egy hardcore drogos parti. De persze nem ezért lett nálam kedvenc, bár mindig is kedveltem a rosszfiúkat:-). Hanem, ahogy megismerhettük őt, egyrészt Cami szemszögéből - ahogy a lánnyal viselkedett, gondoskodott róla és akaratán kívül is, de udvarolt neki; másrészt pedig a Hunter szemszögű részekből. Innen jövünk rá, hogy a srác közel sem az, amit kifelé mutat magából. A többiek ezt nem veszik észre - egyedül Cami sejti, hogy a fiú több, mint egy "partiarc", csak egy dolgot furcsállnak: Hunter nem csajozik, nincs barátnője sem és látszólag hidegen hagyják az iskola legmenőbb lányai is. Persze a fiú nem közömbös a női nem iránt, Camiért pedig egyenesen rajong (de még mennyire!:-), de valamit nagyon titkol. És ez a titok végig titok marad a könyv végéig, én pedig egyre nehezebben tudtam kivárni, hogy kiderüljön. Tippelgettem lelkesen, voltak viccesebb és zordabb tippjeim, de NEM sikerült eltalálnom. Még csak a közelében sem jártam a valóságnak...

A történet elképesztően egyszerűen tűnik, de ehhez képest mégis lebilincselő. Adva vagyon egy jó kislány, egy "rosszfiú", akik a könyv nagy részében kerülgetik egymást, de úgysem tudnak meglenni egymás nélkül. Ilyen regényből fel tudnék sorolni egy jó párat. De ebben a történetben ott van a rejtély, ami az egészet átszövi és természetesen ott van Cami és Hunter kapcsolata. Egyszerűen nem tudok róla ömlengés nélkül írni. Lacey nagyon ügyesen lavírozott úgy az imádnivaló és a túl szirupos határvonalán, hogy egyszerűen csak ültem, olvastam, olvadoztam és mindig többet és többet akartam belőlük. Amikor Cami még csak "barátkozni" akart Hunterrel, amikor Hunter még "csak segíteni" akart Caminak, mi már tudtuk, hogy ebből hatalmas szerelem lesz, akárhogy is tagadta Cami és tiltakozott ellene Hunter. 

Furcsának tűnik, de nem találtam hibát a regényben. A történet folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet - képes voltam hajnalig olvasni:-), a szereplők nagyon jól megírt karakterek (Camit például végig imádtam, nem akartam egyszer sem úgy megcsapkodni, mint néhány könyvben a főhősnőket. A karakterfejlődése, a történet elejétől a végéig folyamatos volt, ahogy a kezdeti naív lányból a végére határozott főhősnő vált) és nem találtam még logikai bakit sem.

A történet vége pedig nem függővég, nem is úgy írta meg az írónő a könyvet, hogy legyen folytatása, ránk bízta, hogy mi szőjjük tovább a történetet. De végül a rajongók könyörgésére írt egy második részt is hozzá (nem kell félni, azt már nem lehet tovább vinni, akárhogy is szeretnénk még olvasni róluk:-), amit pár hete volt lehetőségem elolvasni és hatalmas szerelem lett az is. Arról is szeretnék majd később értékelést írni, de egyelőre még töröm a fejem rajta, hogy hogy lehetne írni róla anélkül, hogy el ne spoilerezzem az egész első könyvet... 

És kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki egy nagyon jó realista, veszélyekkel teli szerelmi történetet szeretne olvasni. Akik már unják a természetfelettit és a hányatott sorsú, sérült lelkű főhősök sokáig tartó vívódásait. Ez a könyv a barátságról, a szerelemről és a bizalomról szól, egy nagyon szerethető főhősnővel és egy ellenállhatatlan főhőssel. Tipikusan az a könyv, amit még jó párszor le fogok venni a polcról és újraolvasom, amikor belefáradok a sok természetfelettibe és valami nagyon jó olvasmányra vágyom.

Az írónőről tudni kell, hogy több sorozata is van, amelyek külföldön nagyon népszerűek, de ettől függetlenül Lacey abszolút a földön jár és nagyon szívesen tartja a kapcsolatot az olvasókkal. Nagyon közvetlen, kedves, barátságos hölgy, akinek nagyon fontosak a rajongói. A Facebookon itt közvetlenül is kapcsolatba lehet vele lépni. Rengeteg játékot szervez a könyveivel kapcsolatban, a Crusht én is e-book formájában nyertem az egyik játékán:-).

És végül két kép, az egyik életem első dedikált e-bookja, ami teljesen véletlenül pont a Crush lett:-):

 

A másik pedig - borítóőrült lévén végül megrendeltem a könyvet nyomtatott formában is, és ha már volt rá lehetőség, akkor persze dedikáltattam is. Ehhez kaptam ezeket a jópofa dolgokat még pluszban:

És persze utoljára hagytam a legfontosabb hírt, miszerint a Crush jogai itthon vannak és a Könyvmolyképző fogja kiadni magyarul! Hogy mikor, azt sajnos még nem tudom, de a lényeg, hogy Ti is megismerhetitek Huntert és Camit:-).  
A könyvhöz tartozó képeket az írónő weboldaláról használtam fel.

Borító: Egy szó van rá: imádom. Igen, pont így képzeltem el Huntert:-).

Kedvenc karakter: Hunter, Cami, Russ

Szárnyalás: az egész könyv

Mélyrepülés: egy árulás

Érzéki mérce: sok forró jelenet van a könyvben, de mind a YA határain belül.

Értékelés:

Tahereh Mafi: Ne érints

GABO Kiadó, 2013
290 oldal
Goodreads: 4,04 (több, mint 38 ezer értékelésből)
Besorolás: YA, disztópia

Körülbelül egy évvel ezelőtt mutatott a barátnőm egy nagyon látványos könyv trailert. Azonnal felfigyeltem a történetre, de mivel sajnos akkoriban elég sok könyv várt rám, így csak a várólistámra vettem fel és megjegyeztem a címét: Shatter me.

Azóta jó sok idő eltelt, ki is ment a fejemből a könyv, amikor észrevettem az itthoni megjelenést. A trailer még élénken élt az emlékezetemben, így nem volt kérdés, hogy elolvasom a könyvet, bár a borítója eléggé megzavart. Az angol nyelvű trailer hangulatvilága egy eléggé sötét, zord világot festett le, ehhez képest a borítón lévő lány és maga a borító színvilága nekem nem ezt mutatja. Így végül teljesen összezavarodva, hogy miről is szól a könyv, kezdtem neki az olvasásnak.

"Juliette senkit sem érintett meg pontosan 264 napja.

Véletlen baleset volt, amikor utoljára hozzáért valakihez, de a Regeneráció lecsukta gyilkosságért.Senki sem tudja, hogy Juliette érintése miért halálos. Addig, ameddig senkit nem bánt, nem foglalkoznak vele. A világ túlságosan elfoglalt azzal, hogy a darabjaira hulljon szét, minthogy egy 17 éves lányra figyeljen. Betegségek pusztítják a népességet, nehéz élelmet találni, már a madarak sem repülnek többé és a felhőknek rossz színe van. 

A Regeneráció szerint egyetlen módja volt, hogy helyrehozzák a dolgokat, így Juliettet egy cellába dugták. Most viszont olyan sok ember halt meg, hogy a túlélők háborúról suttognak - és a Regeneráció meggondolta magát. Talán Juliette több, mint egy mérgező testbe zárt megkínzott lélek. Talán ő az, akire most szükségük van.

Juliette-nek pedig választania kell:

Fegyver legyen. Vagy harcos."

Juliette

Pár napot kellett várnom azzal, hogy minden leülepedjen bennem és elkezdhessek értékelést írni a regényről. Egy dologban vagyok biztos - nagyon megosztó lesz az olvasók körében.

A regény eleje nagyon furcsa. Juliette meséli el nekünk a történetét és őszinte leszek, nem egyszerű belerázódni az E/1 szemszögbe. Sok esetben olvastam már megtört, megkínzott, összezavart lelkű főhősökről, de most először éreztem azt, hogy igen, ez a lány tényleg az. Ahogy az írónő elkapta a főszereplő lelkivilágát, az valami elképesztő - a monoton ismétléseivel, a tőmondataival, ahogy nem akar/tud beszélni a hozzá bezárt másik rabhoz, ahogy minden gyanús neki, akár kedvesen, akár rosszindulattal közelednek felé... mindez nagyon felkavaró. De mégis... van valami iszonyú nagy kontraszt abban, ahogy Juliette összefüggéstelenül ismételget mindent, majd pedig gyönyörű hasonlatokkal teletűzdelt mondatokban beszél.

A Regeneráció oldalát egy valódi pszichopata, Warner parancsnok képviseli, aki megpróbálja Juliettet a maga oldalára állítani, megszerezni a lány bizalmát és ezért bármit képes lenne megadni neki - de persze a valódi indítéka más, ami egy idő után persze napvilágra kerül. Warner nagyon fiatal, az apjának és a Regenerációnak is meg akar felelni, közben persze ő is hatalommániás, ami így összességében nem túl jó kombináció. De mégis. Nem voltam képes őt teljes mértékben utálni. Valahol sajnáltam azért a kétségbeesett küzdelemért, amit Juliette megszerzéséért folytatott. Biztosra veszem, hogy nem adja fel a harcot a lányért, így lesz még pár izgalmas jelenetük a további részekben.

És nem feledkezhetek meg a főhősünkről sem, Adamról. Őt viszont nem sikerült igazán megkedvelnem. Jött, látott, győzött, de engem, mint olvasót sajnos mégsem tudott meggyőzni. Minden benne volt, ami miatt egy főhőst szeretni lehet: kedves, hősies, jóképű, lovagias és nagyon érzéki - volt jó pár nagyon forró jelenetük Juliette-tel, de még ezekkel együtt sem éreztem benne azt a pluszt, ami nálam egy szereplőt főhőssé teszi. Még Warner is ezerszer több érzelmet tudott kicsiholni belőlem (még ha nem is pozitívat), mint ő. Viszont Juliette-tel együtt aranyos párost alkottak, a fiú tökéletes támasza és segítsége volt a lánynak - és viszont is így volt, ha arra került a sor. A mellékszereplők közül két embert tudok kiemelni, akik üde színfoltjai ennek a sötét világnak, Jamest, a koraérett kisfiút és Kenjit, akit először nehéz hová tenni, de a humorával hamar levett a lábamról.

És maga a történet? Kicsit felemás érzésem volt. Úgy éreztem, mint amikor egy disztópiát összegyúrnak az X-Men mozival. És hogyan sikerült? Nem lett rossz, de szerintem az írónő picit jobban kihasználhatta volna a történetben rejlő lehetőségeket. Hisz a lány karakterét szinte tökéletesen alkotta meg, de a képességeiből csak izelítőt kaphattunk.

Ettől függetlenül tetszett a könyv, még azzal együtt is, hogy a végén, a legnagyobb megdöbbenésemre, a regény teljesen átfordult az addigi sötét disztópiából egy paranormál fantasy történetbe, ami nekem kicsit furcsán jött ki. De mivel imádom a különleges képességekkel rendelkező embereket, így kíváncsian várom, hogy mi fog ebből az egészből kisülni:-).

A vége pedig nem lett kifejezetten függővég, akár itt be is lehetne fejezni a történetet. De maradtak még kérdéseim bőven és ugye ott vannak a fentebb említett okok is, így várom a folytatást. (és az is igaz, hogy a képek keresgélése közben belefutottam pár spoilerbe a következő rész kapcsán, úgyhogy azóta még kíváncsibb lettem a folytatásra:-)).

És a trailer, amitől anno kedvet kaptam a regényhez:

Borító: nem vagyok tőle elájulva, ahogy már fentebb is írtam. A külföldi borítók közül, az egyik legfelkapottabbal sem vagyok kiegyezve - ez is nekem inkább egy bálkirálynőt ábrázol és nem Juliettet.

A legszebbnek ezt a borítót tartom, ez talán már közelebb ár a történethez:

De számomra a regény hangulatához leginkább a svéd borító illik, de tudom, hogy ezt itthon soha nem választaná egy kiadó sem, a "semmilyensége" miatt:

Kedvenc karakter: Juliette, Kenji, James, Warner

Szárnyalás: James és Kenji jelenetei

Mélyrepülés: a kisbaba

Érzéki mérce: vannak benne érzéki jelenetek, de minden a YA keretein belül marad

Értékelés: