254 oldal
Goodreads: 4,09 (több, mint 14 ezer értékelésből)
Besorolás: New Adult, romantikus, realista
Átmeneti. Az elmúlt néhány évben ez a szó jellemezte a legjobban az életemet. Átmeneti állásom van, amíg nem találok valami jobb helyet. Átmenetileg anyja helyet anyja vagyok az öcsémnek, mert az igazi magasról tesz mind a kettőnk fejére. És én vagyok az a lány, aki átmenetileg megfelel a fiúknak, mert olyan könnyen kapható vagyok.
Legalábbis ez a szóbeszéd járja.
Most azonban átmenetileg Drew Callahan barátnője vagyok, aki valóságos futball-legenda az egyetemen, és ismert aranyifjú. Szépséges, aranyos - és sokkal több titkot rejt, mint én. Ő hozott ebbe a hamis világba, amelyben mintha mindenki utálna engem. És mintha mindenki akarna valamit Drew-tól. Ő viszont mintha csak egyvalamit akarna...
Engem.
Már nem tudom, hogy mit higgyek. Azt tudom csupán, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Az idők végezetéig.
És egy újabb New Adult történet. Rosszul írtam. Egy újabb New Adult történet, ami teljesen levett a lábamról, magába szippantott és nem eresztett egészen az utolsó mondatáig. Egy regény, amiről azt hittem, hogy egy könnyed "lávsztori" lesz és aminél óriásit tévedtem. Ez a könyv egy nagyon kemény témát boncolgató, abszolút nem vidám, nyári strandolás mellé való olvasnivaló. Inkább elgondolkodtató és az érzelmeinkre ható, fájdalmasan szép történet.
Fable egy nehéz sorsú fiatal lány. Hármasban élnek az alkoholista anyjával és a kamasz kisöccsével, aki épp a legrosszabb korban van. Szinte teljes mértékben a lány a családfenntartó, egy bárban dolgozik pultosként és az itt nagy nehezen megszerzett pénzéből eteti, ruházza a kisöccsét. Rettenetes szeretethiányban szenved, amit a férfiak ki is használnak, így elég rossz híre van.
Drew (Andrew) pedig egy nagyon gazdag család egyszem fiúgyermeke. Mindene megvan, jóképű, tehetséges, gazdag, de mégse stimmel vele valami. A Hálaadás szünetében haza kellene mennie meglátogatni a szüleit (az édesapját és a mostohaanyját), de nem mer (és itt tényleg a MER szócskán van a hangsúly) egyedül beállítani. Szüksége lenne egy lányra, aki eljátszaná a barátnőjét arra az egy hétre, amit otthon kell eltöltenie. A barátai tanácsolják neki Fable-t, akinek Drew akkora összeget kínál fel a "szerepért", amit a lány nem tud visszautasítani, így közösen vágnak neki a családi hétnek. Mind a ketten előítélettel vannak a másik iránt, Drew a lányban csak egy könnyűvérű nőcskét lát, Fable pedig a fiúban azt a srácot, akinek minden az ölébe hull. A történet kettős szemszögű - felváltva ismerhetjük meg Drew-t és Fable-t. Kedvelem az ilyen írásmódot, de sajnos a legtöbb esetben csak az egyik szereplő szemszögét szeretem meg, azt akarom olvasni, a másikén pedig csak átfutok. De ebben az esetben nem így történt. Mind a kettőjük nézőpontja annyira jó lett, hogy abszolút nem éreztem azt, hogy bármelyikre jobban lennék kíváncsi.
És a rejtély, a titok, ami miatt szükség volt Fable-re. Én már az elejétől sejtettem, hogy mi lesz a baj, hogy a fiú miért retteg ennyire a hazameneteltől és igazam is lett. De az írónő erre még rá tudott tenni egy lapáttal úgy, hogy utána letaglózva ültem én is, nemcsak a főhőseink. És innentől lett kemény a történet. A két - más okból, de ugyanolyan - sérült fiatal hogyan kerül közel egymáshoz és hogyan próbálnak meg egymáson segíteni. Először egyik sem meri bevallani az érzéseit, majd szépen lassan puhatolozva nyílnak meg egymás előtt. Ezek ketten együtt imádnivalóak és a vallomásaik, ahogyan egymással és egymásról beszélnek, elképesztően szépek.
"Nagy hatással vagy rám.
És tudod, mit? Tetszik. Nagyon is tetszik. Még ha mélyen legbelül tudom is, hogy nem igaz. Ahogyan beszélsz hozzám, rám nézel, megérintesz. Ahogy megcsókolsz… az mind játék. Afféle pajzs vagyok csak a számodra, de nem érdekel. Ezt akarom.
Téged akarlak."
És tudod, mit? Tetszik. Nagyon is tetszik. Még ha mélyen legbelül tudom is, hogy nem igaz. Ahogyan beszélsz hozzám, rám nézel, megérintesz. Ahogy megcsókolsz… az mind játék. Afféle pajzs vagyok csak a számodra, de nem érdekel. Ezt akarom.
Téged akarlak."
"– Miért vagy a leginkább hálás? – kérdezem kásás hangon. Szeretném tudni, mit akar mondani, ugyanakkor félek is meghallgatni.
Egy pillanatig nem szól, mint aki gyűjti a bátorságát, és összeszorul érte a szívem.
– Érted. Azért, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, hogy vigyázol rám még akkor is, amikor én mindent elkövetek, hogy elüldözzelek magamtól. – Elfullad a hangja, megköszörüli a torkát. – Érted vagyok hálás."
Egy pillanatig nem szól, mint aki gyűjti a bátorságát, és összeszorul érte a szívem.
– Érted. Azért, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, hogy vigyázol rám még akkor is, amikor én mindent elkövetek, hogy elüldözzelek magamtól. – Elfullad a hangja, megköszörüli a torkát. – Érted vagyok hálás."
Nagyon féltem, hogy átugrunk egy idő után "nyáltengerbe", de szerencsére
nem így történt. Ez egy realista történet és az írónő nagyon odafigyelt arra, hogy az is maradjon.
A regény maga nem túl hosszú időt ölel fel - összesen kb 9-10 napba sűrűsödnek az események. A szereplők sincsenek túl sokan, szigorúan pont csak annyi ember került bele a regénybe, ami a szereplőink "életrekeltéséhez" volt szükséges. A főszereplőink pedig szerethető, hús-vér emberek voltak, hibákkal, problémákkal és akiket annyira közel tudtam érezni magamhoz, hogy Drew-t legszívesebben megölelgettem, megvígasztaltam volna, Fable-t pedig minden létező módon bátorítottam volna, hogy tartson ki.
És a vége.. Hogy lehet így befejezni egy történetet??? Ilyen függővéggel?:-). Bár annak tudatában, hogy lesz második rész, ez a vég így tökéletes. Jobb befejezése lett, mint például A soha határának, aminek számomra teljesen jól lezárt vége lett és ehhez képest jön egy második rész. Akkor inkább legyen ilyen vége és a második rész oldjon meg mindent:-). Viszont így képtelen voltam kivárni, amíg magyarul megjelenik a folytatás,
hanem ahogy tudtam, beszereztem a második részt angolul és már
olvasom.... és reménykedem.....
:-).
Összességében azt mondom, hogy bár nem egy könnyed történet, de letehetetlen. Senkit se riasszon el a borítója és esetleg a könyv címe. Érdemes elolvasni. Egyetlen egy hibája van - a rövidsége. Ettől függetlenül szerintem minden belefért, amire egy jó regénynek szüksége van, csak még szívesen olvastam volna róluk többet. Imádtam!
Borító: Tudom, hogy ez az eredeti borító, de nem tetszik. A fehérsége tetszik, de a szereplők rajta nem. Valahogy számomra túl közönséges lett az egész.
Szárnyalás: P I L L E C U K O R
Mélyrepülés: Drew titka
Érzéki mérce: szigorúan 16 éven felülieknek, ez már New Adult könyv, a szex sem maradhat ki belőle, ráadásul kemény témát is érint.
Értékelés:
Csak azt nem értem, hogy miért nem lehet normális fülszöveget írni egy ilyen könyvnek. A fülszöveg és a borító alapján eddig egyáltalán nem érdekelt a regény, de az értékelésed alapján már határozottan. :)
VálaszTörlés