Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában szeptember 30-án megjelenik Kelly Creagh: Nevermore - Soha már című regénye, mely egy trilógia első része. A Blogturné Klub nyolc bloggere  a Nevermore blogturné keretein belül bemutatja Isobel és Varen világok közt átívelő történetét.  

Szeptember 18-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de nyerhettek is! A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a turné végén kisorsolunk 2 példányt a Nevermore-ból! A bejegyzések végén találtok egy Rafflecopter dobozt, aminek egyszeri, helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért (nem kell minden állomáson kitölteni!).

Könyvmolyképző Kiadó 2013. szeptember 30. 

528 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 3,93

Besorolás: YA, paranormális, thriller

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Egészen különleges történet ez a young adult műfaj paranormális könyveinek kínálatában. A megjelenés időzítése csodás, ugyanis ezt a könyvet pontosan egy borús őszi estén ajánlom elkezdeni. 

Hogy miért? A szerző Edgar Allan Poe verseiből, történeteiből vett ötletek alapján szőtte a cselekményt, alakította a karaktereket. Ahogy Agatha Christie a szórakoztató krimi királynője, Poe a misztikus, hátborzongató, félelmetes rejtélyek királya volt. Művei a mai napig számos irodalmi mű vagy éppen hollywoodi  mozi alapjául szolgál. Ő egy zseni volt, és mint a zsenik általában, egyben őrült is.

A fülszöveget olvasva mégis az első szembeötlő momentum, hogy a főszereplő pom-pom lánynak az addig észrevétlen, fura kinézetű sráccal kell együtt dolgoznia az irodalom házidolgozaton. Tény, hogy számos történet alapul a jó kislány-rossz fiú tanulmányi páros klisén, de én még egyetlen alkalommal sem találkoztam olyannal, amiben egy rejtőző "adonisz" helyett egy feketére festett hajú, bakancsos, góth srác szerepel fémkarikával az ajkán. Ekkor még el sem hiszed, hogy néhány oldallal odébb már kedvelni fogod a karakterét.

Isobel (bár másik nevet választott volna a szerző) tehát a Trenton középiskola egyik menő klikkjéhez tartozik, szép, szőke lány, akinek biztos helye van a szurkolólányok között és  ráadásul az egyik menő focista a fiúja. Alaposan kívül találja magát a megszokott komfortzónáján, amikor kénytelen együttműködni ezzel a nem hétköznapi figurával. A dolgozat tárgya pedig Poe munkássága, és a srácon azonnal érezhető, hogy a kisujjában van ez a tudás, mégsem adja könnyen, nem hajlandó a lány helyett megcsinálni mindent. Öröm volt nézni a karakterek fejlődését, megnyílását, ahogy egyre inkább hatást gyakoroltak egymásra.

A tanulópáros között lassan építkező, fokozatosan erősödő vonzalom alakul ki, ahogy Isobel egyre több időt tölt Varennel, és rájön, hogy mennyire üres és semmitmondó volt az előző kapcsolata.

Hozzá kell tennem, hogy Isobel csak kinézetre téveszthető össze egy Barbie babával, ő már az első oldalakon bizonyítja, hogy nem üres a feje és jól oda tud mondani bárkinek, ha arról van szó. 

Egyre több furcsa véletlen és félelmetes álom követi egymást, Isobel rájön, hogy nem az elméjével van baj, hanem ő és Varen olyan területekre merészkedtek a nyomozásukkal, ami rejtélyes és veszélyekkel teli. Felbukkannak mindenféle alvilági lények, démonok, egészen horrorisztikus elemekkel is találkozunk, mégsem lesz rémtörténet jellege a sztorinak.

A cselekmény okozta izgalmakon felül ott van  végig a romantikus szál is, melyet a szerző valami csodás módon bontakoztat ki. A csókjelenet remekül sikerült, igazán emlékezetes marad. 

Az írásmód nekem nagyon tetszett, lírai, mégis egyszerű, olyan, ami könnyen és gyorsan olvasható. Isobel fejlődése beindult, bár sosem siránkozott annyit mint egy átlag ya hősnő, de inkább mondanám belevalónak így a végére. Varenből sokkal többet is el tudtam volna viselni, főleg az utolsó 100 oldalon. Egyébként bónusz pontért meg lehet fejteni, miért ez a neve a srácnak. Na ki jön rá??

A történet többi szereplője is erős karakter. Nagyon bírtam Gwent, ő hozott némi humort a történetbe, és még Danny, Isobel kisöccse is remekelt nálam. Mindig is hiányzott nekem egy öcsibogyó, aki marhára idegesítő általában, de a bajban fedez és a legjobban aggódik érted a családból.

Összességében azt mondhatom, hogy nagyon várom ennek a könyvnek a folytatását, ugyanis egy óriási függővéget kapunk a végére, persze reményteli ez a vég. Örülök annak, hogy végre van egy szerző, aki ennek a korosztálynak is megmutatta, hogy érdemes Poe-t olvasni, érdemes elgondolkodtató, intelligensen tekervényes rejtélyeken agyalni.

Borító: Az eredeti borítót kaptuk, nekem tetszik.

Kedvenc karakter: Isobel, Varen,

Szárnyalás:  Végre egy szerző, aki egy góth srácot tett főhőssé.

Mélyrepülés: Az utolsó 100 oldalból 50-et kihúztam volna.

Érzéki mérce:  Az egyik legszebb csókjelenet van a könyvben amit valaha olvastam.

Értékelés:

Következzen  néhány részlet a könyvből:

" - Oké - csapta be a könyvet, amitől még az asztal is megrázkódott, s bizonyára Varen tolla is megcsúszhatott a papíron, mert felnézett, és felhúzta a szemöldökét. - Szóval, akkor beszélhetnénk erről az álarcos írásról? Hogy van az, hogy a végén a rosszfiú mindenkit kinyír?  A fiú felemelte a tollát a papírról, és visszasüllyedt a székébe. A lányra pillantott, meglepett arckifejezéssel.  - Feltételezem, amikor azt mondod "rosszfiú", akkor a Vörös Halálra utalsz, arra célozva ezzel, hogy Prospero a jófiú. - A lány elgondolkozott a hallottakon, s közben az álkapcsát jobbra mozdította. Értette, hogy mire céloz a fiú, és a szemét forgatva, pilláit rezegtetve nagyot sóhajtott. - Oké, tök mindegy, kizárta az összes beteg embert a várból, és hatalmas  bulit rendezett a gazdag haverjainak. Nem okés, ezt vágom. De mindezt félretéve, miért írna Poe egy történetet valami pompás palotáról, és miért töltene ennyi időt azzal, hogy leírja azt a sok cifra termet meg az ébenfa órát ilyen színesen, nem is beszélve az agyafúrt hercegről, meg az ivócimboráiról, ha a végén úgyis mindenkit kinyír?

- Azért - mondta Varen -, mert végül mindig a halál győz."

" A lány egészen megfagyott és megbénult a fiú pillantásának erejétől. Tekintete merev és hideg volt, a színe halvány jádezöld. Szénnel kihúzott szemei a lányra szegeződtek, s pislogás nélkül nézte őt, tollszerű éjfekete hajtincsein át. Az egész olyan volt, mintha kalitkában ülne és egy önelégült és számító macska figyelné. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, mintha csak nyersolajban kellett volna megfürdenie."

 a Rafflecopter giveaway

A könyv itt előjegyezhető:

Merülj el a Nevermore világában!

1. 09/18. Kelly Lupi olvas - Könyves idézetek

2. 09/19. Deszy könyvajánlója - Ki az a Reynolds?

3. 09/20. Dreamworld - Meglepetés

4. 09/21. Nem harap a… - Varen könyve

5. 09/22. Roni olvas - Vörös Halál

6. 09/23. Angelika blogja

7. 09/24. Always Love a Wild Book - Annabel Lee és A holló

8. 09/25. MFKata gondolatai-Trailer