353 oldal
Goodreads: 4,45
Besorolás: YA, disztópia
Hát elérkeztünk a várva várt
befejező részhez és az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert egy
nagyon jó könyvet olvashattam, de sír is, mert vége van. Nem mondom,
hogy nem féltem, hogy milyen lesz a befejezés, hisz nem egy kedvenc
sorozatomat sikerült az adott írónőnek elrontani egy oda nem illő
zárókötettel. De itt nem ez történt. Ez a könyv az elejétől a végéig
nagyon jól megtervezett, nem lett csöpögős-nyálas, a karakterek
nem fordultak ki önmagukból, hogy az olvasók kedvére tegyenek és a végére minden a helyére került.
8 hónap.
Ennyi ideje nem találkozott Day és June egymással, nem is beszéltek. June Denverben él, a kormány elit köreiben dolgozik és tanul, mint Princeps jelölt, Day pedig San Francisco egyik gazdag negyedében él az öccsével, Edennel és egy középkorú asszonnyal - akit a felügyeletükkel bíztak meg -, és magas katonai pozícíót tölt be. Sajnos az állapota továbbra sem javul, sőt úgy tűnik, hogy egyre rosszabb a helyzet.
A Köztársaságban viszont végre béke honol, Anden vezetésével megpróbálják azokat a károkat helyrehozni, amelyeket még az apja okozott. A külső államokkal is megpróbálnak békeszerződést kötni, ám hirtelen járvány tör ki a Kolóniákon és ezért a Köztársaságot okolják. Így háború robban ki a két állam között, a Kolóniák pedig erős támogatót szerez Afrika személyében, akik katonai segítséget ígérnek, ha megkapják az elfoglalt területek egy részét. A Köztársaság komoly bajba kerül, nincsenek szövetségesei, a katonasága pedig kevés az ellenféléhez képest.
Egyetlen egy dolog tudná a háborút megakadályozni, ha a Köztársaság megtalálja a járvány gyógymódját és átadja a Kolóniáknak. Azonban úgy tűnik, hogy a kulcs a gyógymódhoz az a személy, akit Day az életénél is jobban véd.
Anden tudja, hogy ki az, aki képes lenne Dayt meggyőzni, hogy segítsen. De vajon a fiú hajlandó feladni a testvérét, hogy megmentse ezrek életét és mert June kéri rá?
Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert így, hogy itthon még nem jelent meg a regény, nem könnyű írni róla spoiler mentesen.
Marie Lu lenyűgözően viszi előre a történetet, már a könyv második részénél is látszott, hogy előre megtervezett mindent, kockáról kockára építette fel a történetet és a háttérvilágot is és most is e szerint haladt tovább. A fő cselekményszál ismét kettéválik, ahogy a két főszereplő külön utakon halad. June a vezetés szemszögével ismertet meg minket, Anden mellett betekintést nyerhetünk a "nagyok játékába", a bel- és külpolitikai csatározások és intrikák világába. És ha már politika, akkor itt említeném meg az új Első Polgárt, Andent, akit abszolút imádtam ebben a részben. A fiú nincs könnyű helyzetben, hisz napi szinten az apja által
tönkretett dolgokat kell helyrehoznia és ezerszer végighallgatnia az apja bűneit. De ő a diktátor másik oldalát is ismerte, azt, amelyik imádta a fiát és megtett érte mindent. A szíve mélyén hiányzik neki az apja és gyászolja is őt, bár nem mutathatja ki. E két ellenpont között kell egyensúlyoznia, hiszen "rajta a világ szeme", meg kell felelnie új Elsőként és meg kell találnia a legjobb megoldást a népe számára, amivel esetleg elkerülhetik a háborút. És akkor még nem is beszéltem a mellette lévő három Princeps jelöltről, akik közül kettő szó szerint harcol azért, hogy őt válassza Anden, de a fiú a harmadikat szeretné maga mellett látni, akinek - ahogy jobban megismeri az egész helyzetet - egyáltalán semmi kedve ehhez az egészhez, csak Anden kedvéért tart ki.
June pedig még mindig ugyanaz az erős, mindent ezerszer átkalkuláló katonalány, akit az előző részekben is megismertünk. Tudom, hogy sokakat zavar a stílusa, de én egyszerűen imádom, hogy a lány végre egy olyan főhős, aki GONDOLKODIK! Bár szerelmes, de a szerelem nem vakítja el, képes józanul dönteni: akár Dayről van szó, akár arról, hogy hogyan tudná segíteni az országát. Az ő szemszöge még mindig jóval izgalmasabb, mint Day-é. Azáltal, hogy Anden mellett "teljesít szolgálatot", kinyílik előttünk is a világ, új helyszínekre utazunk velük, új embereket, új népet ismerhetünk meg. Antartica - ahová Anden és a Princeps jelöltek utaznak segítségért, egy nagyon különleges ország, nekem nagyon tetszett!
Persze Day szemszöge sem elhanyagolható, rengeteg akció kapcsolódik az ő nevéhez is, de mégis ő az, akiért a könyv nagy részében a szívem szakadt meg. Az ő vállát ezerszer több gond nyomja, mint June-t. Egyrészt ott van a nagy titka, amit megpróbál megőrizni, bár az idő ellene dolgozik. Ott van a kisöccse, akiért bármit megtenne, hogy biztonságban tudja és ugye ő a Legenda, a nép hőse, amit nem tud figyelmen kívül hagyni és emiatt súlyos döntéseket kell hoznia. De mindemellett ő is csak egy fiatal fiú, tele kétségekkel, ráadásul egy olyan lányt szeret, akit a józan esze szerint el kellene engednie, de a szíve mégis tiltakozik ellene... El nem tudom mondani, hogy mennyire megszerettem ezt az okos, bátor, törődő fiút, aki minden csapás ellenére erős tud maradni és képes reményt adni a Köztársaságnak. Általa továbbra is betekintést nyerhetünk a katonák életébe, az utcai harcokba, ő érti és ismeri legjobban a népet, és így ő tud leginkább a gyakorlatban is használható tanácsokkal szolgálni Andennek.
Persze nem akarom kihagyni a kettőjük kapcsolatát sem, ami egyszerre gyönyörű és szívszorító. Day és June már az első kötettől kezdve kiegészíti egymást, tökéletesek lennének együtt, ha a sors is így akarná. De minden összeesküszik ellenük és a végzet minden létező módon megpróbálja távol tartani őket egymástól. Ráadásul mind a ketten rengeteg mindent elveszítettek már, sok terhet cipelnek magukkal, nehezen nyílnak meg még egymás előtt is és ez csak tovább nehezíti a helyzetüket. El kell, hogy mondjam kevés párnak szurkoltam annyira, mint nekik, hogy együtt lehessenek, hogy boldogok lehessenek...
"Megőrjítesz June" suttogja a hajamba. "Te vagy a legrémisztőbb, legokosabb, legbátrabb személy, akit ismerek, és néha alig kapok levegőt, annyira keményen próbálok veled lépést tartani. De egyikük sem lesz soha olyan, mint te. Ugye tisztában vagy vele? [...]Több milliárd ember születik és hal meg ezen a világon" mondja halkan, "de soha nem lesz még egy ilyen, mint te."
És amire sokan kíváncsiak, a történet vége.. Erről nehéz bármit is anélkül mondani, hogy ne spoilerezzek... de annyit elárulhatok, hogy az írónő a végére még beletett egy újabb csavart, amivel a már amúgy is darabokban lévő szívünket még tovább aprózta. Realista véget írt a regényhez és bár számomra keserédes a befejezés, de azt mondom, hogy így kell befejezni egy disztópiát! Így lett tökéletes vége a trilógiának, minden más vég nem ideillő lett volna. (és mindenkinek ajánlok legalább egy csomag papírzsepit az olvasásához:-).
Összességében azt mondom, hogy egy tökéletes harmadik részt kaptunk, tele izgalommal, akcióval, feszültséggel, árulással és megbocsátással és egy "csillagokban megírt" szerelem történetével. Aki szerette az első és a második részt, annak garantálom, hogy tetszeni fog ez a rész is. És ezennel kijelenthetem, hogy a sorozat bekerült az örök kedvenceim közé és bár most nehéz szívvel búcsúzom Day-től és June-tól, de biztos vagyok benne, hogy újra találkozom velük, amikor újraolvasom a történetüket.
Marie Lu lenyűgözően viszi előre a történetet, már a könyv második részénél is látszott, hogy előre megtervezett mindent, kockáról kockára építette fel a történetet és a háttérvilágot is és most is e szerint haladt tovább. A fő cselekményszál ismét kettéválik, ahogy a két főszereplő külön utakon halad. June a vezetés szemszögével ismertet meg minket, Anden mellett betekintést nyerhetünk a "nagyok játékába", a bel- és külpolitikai csatározások és intrikák világába. És ha már politika, akkor itt említeném meg az új Első Polgárt, Andent, akit abszolút imádtam ebben a részben. A fiú nincs könnyű helyzetben, hisz napi szinten az apja által
June pedig még mindig ugyanaz az erős, mindent ezerszer átkalkuláló katonalány, akit az előző részekben is megismertünk. Tudom, hogy sokakat zavar a stílusa, de én egyszerűen imádom, hogy a lány végre egy olyan főhős, aki GONDOLKODIK! Bár szerelmes, de a szerelem nem vakítja el, képes józanul dönteni: akár Dayről van szó, akár arról, hogy hogyan tudná segíteni az országát. Az ő szemszöge még mindig jóval izgalmasabb, mint Day-é. Azáltal, hogy Anden mellett "teljesít szolgálatot", kinyílik előttünk is a világ, új helyszínekre utazunk velük, új embereket, új népet ismerhetünk meg. Antartica - ahová Anden és a Princeps jelöltek utaznak segítségért, egy nagyon különleges ország, nekem nagyon tetszett!
Persze Day szemszöge sem elhanyagolható, rengeteg akció kapcsolódik az ő nevéhez is, de mégis ő az, akiért a könyv nagy részében a szívem szakadt meg. Az ő vállát ezerszer több gond nyomja, mint June-t. Egyrészt ott van a nagy titka, amit megpróbál megőrizni, bár az idő ellene dolgozik. Ott van a kisöccse, akiért bármit megtenne, hogy biztonságban tudja és ugye ő a Legenda, a nép hőse, amit nem tud figyelmen kívül hagyni és emiatt súlyos döntéseket kell hoznia. De mindemellett ő is csak egy fiatal fiú, tele kétségekkel, ráadásul egy olyan lányt szeret, akit a józan esze szerint el kellene engednie, de a szíve mégis tiltakozik ellene... El nem tudom mondani, hogy mennyire megszerettem ezt az okos, bátor, törődő fiút, aki minden csapás ellenére erős tud maradni és képes reményt adni a Köztársaságnak. Általa továbbra is betekintést nyerhetünk a katonák életébe, az utcai harcokba, ő érti és ismeri legjobban a népet, és így ő tud leginkább a gyakorlatban is használható tanácsokkal szolgálni Andennek.
"Day, a nép bajnoka, aki nem tudja elviselni, hogy a körülötte lévők miatta szenvednek, aki örömmel áldozná fel az életét azokért, akiket szeret."
Persze nem akarom kihagyni a kettőjük kapcsolatát sem, ami egyszerre gyönyörű és szívszorító. Day és June már az első kötettől kezdve kiegészíti egymást, tökéletesek lennének együtt, ha a sors is így akarná. De minden összeesküszik ellenük és a végzet minden létező módon megpróbálja távol tartani őket egymástól. Ráadásul mind a ketten rengeteg mindent elveszítettek már, sok terhet cipelnek magukkal, nehezen nyílnak meg még egymás előtt is és ez csak tovább nehezíti a helyzetüket. El kell, hogy mondjam kevés párnak szurkoltam annyira, mint nekik, hogy együtt lehessenek, hogy boldogok lehessenek...
"Megőrjítesz June" suttogja a hajamba. "Te vagy a legrémisztőbb, legokosabb, legbátrabb személy, akit ismerek, és néha alig kapok levegőt, annyira keményen próbálok veled lépést tartani. De egyikük sem lesz soha olyan, mint te. Ugye tisztában vagy vele? [...]Több milliárd ember születik és hal meg ezen a világon" mondja halkan, "de soha nem lesz még egy ilyen, mint te."
És amire sokan kíváncsiak, a történet vége.. Erről nehéz bármit is anélkül mondani, hogy ne spoilerezzek... de annyit elárulhatok, hogy az írónő a végére még beletett egy újabb csavart, amivel a már amúgy is darabokban lévő szívünket még tovább aprózta. Realista véget írt a regényhez és bár számomra keserédes a befejezés, de azt mondom, hogy így kell befejezni egy disztópiát! Így lett tökéletes vége a trilógiának, minden más vég nem ideillő lett volna. (és mindenkinek ajánlok legalább egy csomag papírzsepit az olvasásához:-).
Összességében azt mondom, hogy egy tökéletes harmadik részt kaptunk, tele izgalommal, akcióval, feszültséggel, árulással és megbocsátással és egy "csillagokban megírt" szerelem történetével. Aki szerette az első és a második részt, annak garantálom, hogy tetszeni fog ez a rész is. És ezennel kijelenthetem, hogy a sorozat bekerült az örök kedvenceim közé és bár most nehéz szívvel búcsúzom Day-től és June-tól, de biztos vagyok benne, hogy újra találkozom velük, amikor újraolvasom a történetüket.
"Mondd, hogy van még jó ezen a világon. Mondd, hogy van még remény a számunkra."
Marie Lu, Neked pedig köszönöm, hogy megosztottad velünk Day és June történetét. Egy ilyen trilógia után nagyon várom, hogy mi lesz a következő regényed és azt pedig még inkább remélem, hogy ezt a trilógiát is felkarolja valaki és megfilmesítik, mert megérdemelné!
És búcsúzóul betenném azt a számot, amit az írónő is hallgatott, amikor a Champion befejezését javította. A címe Promise (Ígéret). Most már értem, hogy miért ezt hallgatta és valószínűleg valahányszor meghallom ezt a számot, mindig ez a regény fog az eszembe jutni róla.
Borító: Tökéletes. Ott a rózsa, mint a szerelem jelképe, de mégis ég, hamu borítja és egy lövésnyom is látszódik rajta, hisz háború dúl (szó szerint és képletesen is), ami mindenre rányomja a bélyeg. Remélem a magyar kiadáson is ez marad.
Kedvenc karakter: June, Day, Anden, Eden, Ollie
Szárnyalás: Day vallomása
Mélyrepülés: Amikor Day meglátogatja a régi házukat
Érzéki mérce: sok minden történik:-), de továbbra is minden YA stílusban megírva
Értékelés:
(újra elmondom, hogy itt is adnék többet is, ha lehetne:-)
