Oldalak

2013. december 24., kedd

Blogturné Karácsony - 24. nap

Közeleg a karácsony... s hogy Jane Austen szavaival éljek:

"Igazán ez a baráti összejövetelek ideje. Karácsonykor mindenki meghívja a barátait, és az emberek még a legrosszabb idővel sem törődnek. Egyszer egy teljes hétre ott ragadtam a barátom házában a havazás miatt. Kellemesebbet képzelni sem tudok. Csak egy estére mentem, és nem tudtam eljönni attól a naptól számított egy hétig."

Nos, a Blogturné Klub tagjai is mindig szívesen látják barátaikat egy csésze teára, vagy akár egy nagyszabású, fergeteges karácsonyi partira, melyre ezennel Téged is szeretettel meghívunk, Kedves Olvasó! Ám ne számíts arra, hogy egy hét után szabadulhatsz! Neeem! Mi pontosan 24 napra tervezzük a vendéglátásodat!

Gyere, foglalj helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, várjuk együtt a vendégeket! Fogadjunk, hogy ismered is őket! S ha mindegyikük nevét kitalálod, az összejövetel végén, vagyis karácsony napján Tiéd lehet a legnagyobb csomag a fa alatt! Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi van benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen jól megpakolták az Angyalok! :)

S ha nem sikerül rájönnöd az összes vendég kilétére? Akkor se keseredj el, hiszen számos kisebb ajándék is vár Rád!

(Segítségként: a vendégek mindannyian a Blogturné Klub turnéban résztvevő könyveinek szereplői voltak/lesznek. S ha esetleg egyikre-másikra nehéz lenne ráismerni - ne aggódjatok, adunk segítséget!)

Várjuk hát együtt a vendégeket és a Karácsonyt!!!

A naptárunk "nyitogatásával" juthattok el a bejegyzésekhez, illetve a történet elejéhez is!



December 24 - Boldog karácsonyt!

Hamar nyilvánvaló lesz, hogy Ma nem is a bejáratot, és az oly sokat  látott ajtót nézi, hanem az egyik ablakot. Ugyanis hirtelen vibrálni kezd a levegő, mintha mindent átjárna a varázslat, még inkább, mint az előbb, amikor Ma a fényekkel játszadozott.
Az ablakkeret egyik pillanatról a másikra aranyos fényben kezd úszni, és a semmiből láthatóvá válnak a fába vésett jelek.
- Azok meg mik? - kérdezi izgatottan M. - Valami titkosírás van az ablakunkon?
- Ha csak titkosírás lenne! - sóhajt Ma. - Rúnák.
- Mármint viking rúnák?
- Sokkal inkább Árnyvadász rúnák. Az angyalok jelei.
- Még hogy angyalok! - horkan fel R. - Ez Raziel magánakciója volt, és még csak engedélyt sem kapott.
- Nem fognátok be? Mi a franc történik? - De cseppet sem tűnik nyugodtnak, és most már a többiek is újra a fodrozódó ablakra tekintenek.
- Nemtom, mi volt az a zöld a bárpultban, de hatásos cucc, az tuti. - B már nyúl is egy újabb pohárért.
Az ablakon át már nem az udvarra látni, az eltűnik és a helyén csak a fodrozódó levegő marad.
- Valaki megmondaná végre, mi a fene ez?
- Egy Portál. Nagyságom újabb bizonyítéka, jegyzem meg. - Ma nyugodtan lehuppan a kanapéra, és ő is magához vesz egy poharat.
A portál zavarosan fodrozódni kezd, majd egy alak repül be rajta, nagy lendülettel. Da karja állítja meg. Kissé indulatosan fordul vissza a nyugtalan portál felé.
- Anyukám! Azért nnyire nem kell sietni. Hol marad a karács... - de elakad a hangja, mikor meglátja, hogy ki mentette meg az eséstől. Kitágult szemmel és zihálva emeli fel a tekintetét a megmentőjére, majd boldog sóhajjal hozzábújik.
- Nem érdekes... Nekem már boldog a karácsonyom.
- Cica... Nem szoktam ilyen hamar szintet lépni - öleli át kicsit megilletődötten az idegen lányt Da.
- Pofa be és komolyabban ölelj meg.
Da vállat von és egy mackóölelésbe vonja a boldogan vigyorgó hölgyet. Ekkor néhány fehér madártoll tör lő az aranyló portálból, tulajdonosuk, egy vijjogó fehér bagoly repül sebesen Da felé. A madarat pedig azonnal vetődve követi egy alak, a kezét előre nyújtva próbálja a szárnyast megfogni és közben hangosan káromkodik. Érkezés közben ráesik a portál mellett álldogáló lányra, és mind a ketten elterülnek. Ahogy feláll, folytatja a morgást:
- Andie, miért engedted el? Nem abban maradtunk, hogy vigyázunk a tollcsomóra? Wilwaren megöl minket, ha baja esik. Bár - néz vigyorogva Da és Wilwaren romantikusan ölelkező párosára - nem hiszem, hogy feltűnne neki...
Majd ahogy észreveszi, hogy a "leütött" személy De, elvigyorodik.
- Nagyon imádlak, de ha tudnád, hogy mióta várok már erre!
K aggódva lép oda a földön fekvő De-hez és ahogy látja, hogy a lány aléltan fekszik, mérgesen fordul az érkező felé.
- Te... - de ekkor felismeri, hogy az illető nem ellenség, hanem Lupi, a haragja szinte azonnal elszáll. - Miért bántottad De-t? - kérdezi értetlenkedve.
- Mert ezt nem tehettem volna meg előtte - ezzel Lupi K nyakába ugrik és átöleli. K először megdöbben és automatikusan odébblépne, hogy ne tegyen kárt a lányban, de ahogy eszébe jut, hogy Lupi is immunis rá, a megszokottnál  kissé lelkesebben viszonozza az ölelést, amit Lupi egyáltalán nem bán.
- Húúú... forrósodik a helyzet, és ezúttal nem én tehetek róla - szűri le a következtetést J.
Al felnevet, és igyekszik ismét felcukkolni a "halálos ellenségét".
- Menjetek szobára.
- Az nekünk van foglalva - lép ki vigyorogva egy új alak a portálon. - Pontosabban neked, nekem, meg annak a cuki hercegnek a hátsó sorban - integet D. felé, aki először döbbenten, majd önelégült vigyorral a képén integet vissza.
- Jell-O lány? - nevet Al. - Andie, igaz?
- Bingó. Őhm... Scusa. - Andie egy bocsánatkérő pillantást vet Wilwarenre, majd Lupira és K-ra néz és megrázza a fejét.
- A tollast kellett volna elkapnod, nem a kopaszt...
- Neked pedig biztos helyen kellett volna maradnod, nem? - feleki K, majd Al-re mutat. - Miattad jött ide... te fogod bajba keverni.
- Nincs szükségem egy hercegre, aki megment... - ekkor a lánynak eszébe jut D. - Habár...
- Már megint... - temeti az arcát tenyerébe a kapitány.
D a karjába bokszol, hogy hallgasson.
- Most mi van? Úgyis mindenki tudja, hogy te vagy Mr. Nők Kedvence...
- Ezzel azért vitába szállnék - kezdi Lupi, amikor a portál újra fodrozódni kezd, majd elsimul, ahogy Ma ránéz és halkan mormol valamit. Elege lett abból, hogy túl sok felhevült hölgyemény érkezett a portálon át, ezért egy mozdulattal megváltoztatja az átjáró állagát és mostantól minden átkelő azonnal hidegzuhanyt kap a nyakába. Magában jót kuncog terve tökéletességén.
Egy újabb lány jelenik meg, kezében fehér kalitkával, és Ma varázslatának köszönhetően bokáig vizesen, ám akkora lendülettel érkezik, hogy a vízből bőven kap R. is.
- Ezt itt hagytá... - kezdené, de megpillantja a kapitányt. - Ch?! Komolyan te vagy az?
- Mit is mondtál, barátom? Még, hogy én vagyok a nők kedvence - vigyorog rá gúnyosan D. - Kell a fésű?
- Megbolondultál? Nézz rám! Tiszta víz vagyok - förmed a lányra R. - Egyébként is, ki a fene vagy?
- Lilla, Rami, vagy tudod mit? Szólíts, ahogy akarsz.
- R, gyere, megmutatom, merre van a fürdő, ott megszárítkozhatsz - ajánlja fel a segítségét C.
Ma végül megszánja a lányt, és új ruhát varázsol rá.
- Tökhintót nem varázsolsz neki mindjárt? - kuncog fel B.
- Stipi-stopi üvegcipellő! - kiált fel Andie.
- A hintót ugye uszkárok húzzák? - csillan fel O szeme is.
- Minek néztek, olcsó, utcai bűvésznek? - háborog Ma.
Míg B, Andie, O és Ma vitáznak, megjelenik a lépcsőnél R, testét mindössze egy fehér törülköző fedi. Az összes jelenlévő lánynak eláll a szava és a lélegzete, és persze Ma-nak is...
- Oh, te jó ég, és földönkívüli aprószentek! Ez egy sarki jégsapkákat megolvasztó tengeristen! - Lilla figyelme Ch-ról R-re irányul.
- Ugyan, csak Photoshop... - kontrázik Da.
- Nézz már rá, azokon a kockákon sakkozni is lehetne... - száll be a beszélgetésbe W.
- Lennék a királynő azon a sakktáblán... - mondja Am, elmélázva a látottakon.
- Noha egy szavam sem lehet a látvány miatt, másrészt köztudomású rólam, hogy szégyenlős is vagyok, mégiscsak egy karácsonyi partin vagyunk - vág közbe néhány percnyi ábrándozás után Ma, és az angyalfiúra is ruhát varázsol.
- Jogos - szólal fel Wilwaren -, ajándékot is hoztunk, habár az valahol lemaradt. - Várakozóan figyeli a most már kéken csillogó portált.
A csillámok közül egy hosszú hajú fiatal nő lép elő, kezében két tepsi mézeskaláccsal és igencsak mérges arckifejezéssel.
- Hozom az ajándékot, de jófejek vagytok, hogy a nehezét rám hagyjátok! Szépen teleportáltok meg dehoppanáltok, mintha semmit nem beszéltünk volna meg a munkamegosztásról és arról, hogy kinek mi a feladata, és különben sem bírok el mindent egymagam. Úgy nézek én ki...
De a mondatát nem tudja befejezni, mert T lép oda és átkarolja a vállát és úgy próbálja meg megnyugtatni az újonnan érkezőt.
- Nyugi madárkám, jól nézel ki! Karácsony van, a szeretet ünnepe. Nincs morgás, nincs balhé. Ez az éjszaka a kívánságoké - azzal felvillantja a híres féloldalas mosolyát. Mire MFK remegő térdekkel néz felfelé és már nyoma sincs a durrogásnak.
"Ha elviszel a mociddal, én olyan pekándiós pitét sütök neked..." - gondolja Kata, de nem mondja ki hangosan, helyette csillogó szemekkel néz T-re.
Hirtelen nyögés hallatszik a portál irányából, aztán a többieknek háttal feltűnik egy barna hajú lány, és láthatóan valami nehezet próbál átcincálni a lyukon.
- Segítsetek már fiúk, az ég szerelmére!
Mindenki értetlenül néz, hogy vajon ki a fenéhez beszél, mert egyelőre ügyet sem vet a szobában tartózkodókra.
- Na, toljátok már meg egy kicsit! Méghogy viktoriánus úriember, ugyan már!
- Nem szoktam bepiszkolni a kezem, maximum démonvérrel, de a te kedvedért még ezt is megteszem. Jó lenne, ha értékelnéd.
A sötét hajú, kék szemű fiú a zsák másik végét tartva lép át a portálon, feltűrt inge alól kilátszik izmos karja, amelyet fekete tetoválások díszítenek.
- Újabb rúnák? - kérdezi érdeklődve M, de senki nem figyel rá.
Deszy tovább morgolódik.
- Ne panaszkodj már, ott egy erő rúna rajtad, mintha bármi gondot okozna.
- Will? - kérdezi meglepetten Ma és már lép is közelebb a fiúhoz.
- Attól, hogy sokáig bírjuk, még nem vagyunk rabszolgák - Az újabb alak fekete, testre simuló pólót visel, az ő karján még feltűnőbbek a sötét jelek. Szőke haja egyik tincse a szemébe hull, és olyan közönyösen simítja félre, mintha csak azt üzenné, teljesen természetes, ha most mindenki tőle olvadozik.
- Az állóképességet tanúsítom - jegyzi meg Ma. - Az a stamina rúna csodákra képs. Apropó, Alecet nem hoztátok?
- Vagy inkább valakit, akiben kevésbé teng túl a tesztoszteron? - motyogja Ci.
- A tesztoszteronból soha nm lehet túl sok egy szobában - vélekedik W.
- A kölyöknek igaza van... - szól közbe Ca. - Kicsit egyenlőtlen a nemek aránya.
- Hagylak titeket kibontakozni, de most, hogy leszállítottuk az ajándékokat, nekünk dolgunk van - ragadja meg Deszy Jace kezét, és a szobában tartózkodó nőnemüknek néma üzenetet küld, hogy a fiú az övé.
Jace-nek is feltűnik a kis jelenet, és önelégülten mosolyogni kezd.
- Mindenkinek jut belőlem elég, higgyétek el! - Deszy mérges pillantására aztán Jace átöleli, és megnyugtatja. - De te vagy az első a listámon.
- Baj, ha mindjárt hányok? - Szólal fel öklendezést színlelve Da.
- Csak ne erre a csodás perzsaszőnyegre!
- Kész a kacsa! - bukkan fel Lilla az ajtóban, kezében ezüst tálcával, amin egy ropogósra sült kacsa fekszik
citromágyon. Tetején néhány szelet mangó díszeleg.
 - Kacsa? Hol? - kiált fel egyszerre Jace és Will. Majd Jace Deszy karjaiba veti magát, Will pedig felugrik az asztal tetejére. Remegő kézzel keresni kezdi a szeráfpengéjét, de rájön, hogy otthon felejtette, így jobb fegyver híján nem marad más, mint a hozzá legközelebb eső villa.
Ma a fejét fogja és próbálja a vigyorgását elfojtani.
- Ezek Raziel nagy harcosai? Ugyan már! - horkan fel R.
Lilla eldobja a tálcát, de szerencsére Mr. N a közelben van, így még éppen idejében kapja el, és menti meg a teljes megsemmisüléstől. Közben a lány felpattan az asztal tetejére, és szorosan magához ölli a rémült Árnyvadászt. 
- Ne félj, itt vagyok - suttogja a srác fülébe, és hosszú percekig össszeölelkezve maradnak. - Ha az megvígasztal, van számodra egy kis meglepetésem, amolyan engesztelés féle. Egyébként nekem te vagy az Álompasi - nyom egy puszit Will arcára.
Ekkor O jelenik meg farokcsóválva, a magára maradt kacsát felkapja, elbújik vele az egyik fotel mögé.
- Ilyen hajcihőt rendezni egy kacsa miatt... ezek nem tudják, hogy mi a jó - majd, ahogy látja, hogy a többiek szemrehányóan nézik, morogva hátat fordít a társaságnak és nekiesik. A kialakult csendben csak a csámcsogása hallatszik és ahogy a farka ütemesen verdes a szőnyegen.
A portál ismét megremeg és Roni lép át rajta, kezében egy hatalmas készüléket és néhány mikrofont cipelve. Egy pillanatra megtorpan, leesett állal tekint szét a társaságon: itt is, ott is ölelkező párokat látni, és persze imádattól csillogó szemű, bámuló lányokat. Roni rosszallóan csóválja a fejét, majd a dögnehéz magnót a földre csapva rájuk förmed:
- Tudtam, hog ez lesz, ah Titeket küldelek előre! Mondtam, hogy fogjátok vissza magatokat, amíg közönségünk van, majd ha átadtuk az ajándékunkat, utána lehúzzuk a függönyt - vigyorog végül rájuk pajkosan.
- De most... most dolgunk van! Azt a zsákot dugjátok el, nem kell mindenkinek megtudni, milyen gazdag a fantáziátok... Az ajándék itt van! - mutat a készülékre és a mikrofonokra, majd hátra fordul a portál felé és bekiált: - Lányok, gyertek gyorsan, mert itt lassan elszabadul a pokol! Mondtam, hogy ne engedjük őket előre! - azzal a portálon belépked lassan az egész BTK-s társaság, ámulattal és boldogsággal a szemükben.
- Van valahol egy dugasz, ahová ezt bedughatom? - kérdezi a társaságtól Roni, felemelve a magnó csatlakozóját.
- Ó, ebben a témában szerintem a legtöbben otthon vannak itt - vigyorog pimaszul Al. - Áú! - kiált fel, amikor Andie "finoman" bokán rúgja.
- Gyerek majd én mutatok neked egy konnektort! - kel Roni segítségére M.
Amíg Roniék a magnót és a mikrofont próbálják együttműködésre bírni, a BTK többi tagja is elvegyül a már így sem kicsi tömegben. Mindneki önfeledten csacsog, vagy éppen eszik. Lupi a csillagszóró szépséges rejtélyeit tárja fel K-nak, ám Da nem tudja türtőztetni magát, és a kezeiből fényesen szikrázó apró sugarakat lövell és kajánul mosolyog.
- Felvágós! - nyújtja felé a nyelvét Lupi, mire a fiú csak felnevet és továbbáll.
A magnóból hirtelen felcsendül gy ismerős karácsonyi pörgős mix.
- Óh! Óóóh! Ez a kedvencem! - kiált fel B. és dülöngélve odabukdácsol a mikrofon állványhoz, arrébb tolja Roni-t és rázendít a refrénre. Persze egy hangot sem talál el.


- Isten segíts! - teszi össze a két kezét Am, O pedig abbahagyva a kacsa kivégzését, felcsapja a fejét és vonyítva fejezi ki a nemtetszését.
Am imái meghallgatásra találnak, hála As-nek, aki a magnóhoz rohan, és megnyomja a "következő" gombot, fittyet hányva B cifra káromkodással megspékelt fellebbézésére. A hangszórókból ezúttal Adam Lambert híres dala, a "For your entertainment" dübörög és Ma átveszi B helyét a mikrofonnnál. Lehunyja a szemét, vesz egy mély levegőt és maga elé képzeli azt a kék szempárt, amit egyetlen másodpercre sem képes elfelejteni, majd óriási lendülettel belevág a számba.
Éneklés közben csípőjét jobbra-balra tekeri, és egyre jobban beleéli magát a dalba és a szövegbe, mintha csak róla, és a fiúról szólna.

"Oh, do yu know what you got into?
Can you handle what I'm 'bout to do?
Cause it's  about to get rough for you
I'm here for your entertainment."

- Fiúk, lányok, valami macska nem elvilági hangot ad ki! - kiáltja Cl, ledübörögve az emeletről. - Iszonyatosan beteg lehet szerencsétlen.
- Hát ezen a Földön senki nem értékeli a tehetségét? - Ma abbahagyja az éneklést, és sértődötten az ablakhoz sétál.
- Öregem ki kell ábrándítanom... Ezt a "tehetséget" nemcsak ezen a bolygón, de az univerzumban sehol sem tűrnék el huzamosabb ideig - szólal meg Da.
Az "Are You Gonna Be My Girl" pörgős ritmusának viszont senki nem tud ellenállni, és a hatalmas tömeg hamar együtt rázza magát az ütemre. Ezt hamarosan követi még több közönség kedvenc dal, és a csapat szinte szünet nélkül önfeledten bulizik.
Körülbelül negyed óra múlva hangos durranások nyomják el a zene hangját. A zaj forrása kintről jön és villanó fények kísérik. A kíváncsiság mindenkit az ablakokhoz vonz. Miután meglátják mi folyik kint, aznnal az udvarra sietnek, ahol Ma és a Nagymester szorgosan dolgozik.
Piros, zöld és lila fények kúsznak fel cikkcakkban a sötét, csillagos égbolton, majd a magasban, hangos pukkanás kíséretében szétrobbannak, különféle alakzatokat formálva. Végül ezernyi, apró fénygömb hullik a karácsonyozó tömeg felé.
Mindenki átkarolja a mellette lévő vállát - előbb-utóbb még a legmakacsabb fiú is beadja a derekát -, összebújnak és ámulva figyelik a műsort. Szívűkt átjárja a béke, és a szeretet melegséget nyújtó érzése.
Magnus egy könnyed intéssel szállíngózó hópihéket varázsol, még sokkal szebbé téve a Karácsonyt. A pelyhek könnyedén, ide-oda ringva hullanak a földre.
Pár perc elteltével az eddigieknél is több fény repül fel, és mintegy varázsütésre, egyszerre robbanak szét, megformálva egy különleges üzenetet: 

KELLEMES ÜNNEPEKET!

Figyelem!  A mai napon már nem kell kitalálni senkit, jó szórakozást kívánunk az olvasáshoz!
A nyerteseket a karácsonyi ünnepek után sorsoljuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése