Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Az Alexandra kiadó jóvoltából a Blogturné Klub örömmel mutatja be Nektek Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyvét. December 9 és 23 között 10 blogger segítségével ismerhetitek meg ezt a különleges világot, érdekességeket olvashattok a regényről és természetesen a megszokott játék sem marad el, hiszen 3 példányt nyerhettek a könyvből. Induljatok közös kalandra velünk, Ariával és Perryvel!

Alexandra Kiadó, 2013
328 oldal
Fordította: Bujdosó István
Goodreads: 4,08 (több, mint 36 ezer értékelésből)
Besorolás: disztópia, YA

A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.

Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.

A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak... a lány pedig neki.

Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

Sok jót hallottam erről a regényről, hatalmas várakozás előzte meg az itthoni megjelenést is, így izgatottam vettem a kezembe a könyvet.

Az éter hatvan éven keresztül égette a földet, folyamatosan tűzvészeket okozva. De nem is ez volt a legrosszabb az emberek számára, hanem az általa okozott genetikai elváltozások, mutációk, amelyek új betegségeket hoztak a földre és ezáltal egész népeket írtottak ki. A szerencsés túlélők bioszférákban húzták meg magukat, egy külön kis világot felépítve a föld alatt, maguknak termesztve az élelmet, és egy különleges e-szem segítségével egy fals világot létrehozva teszik élhetőbbé az egészet.
Aria itt él, több, mint hatezer sorstársával együtt. A kinti világot csak Halálzónának hívják, nem mernek kimenni, úgy tudják, hogy az szennyezett, képtelenség ott élni. A lány édesanyja azonban eltűnik, nem ad magáról több hírt és Aria kétségbeesetten kezdi keresni. A keresés közben egy nap a társaival tiltott helyre megy, ahol összetűzésbe keverednek egy fiatal, külsős férfivel, egy kisebb méretű katasztrófát idéznek elő, és hogy az egyik társa apja, egy nagyhatalmú konzul mentse a fiát a felelősség alól, ezért koholt vádak alapján a lányt száműzik a világukból, kiteszik a Halálzónába meghalni...
A külsős fiú, Perry talál rá a lányra és innentől indul a kettőjük közös, de egyáltalán nem veszélytelen kalandja.

A történetet két szemszögből - Aria a védett bioszférában élő lány, és Perry, a Halálzónában élő fiú - szemszögéből ismerhetjük meg, de E/3-ban megírva. Ritkán olvasni ilyen írásmódot, de én személy szerint nagyon élveztem, mert így kaphattuk a legjobb betekintést a karakterekbe és az őket körülvevő világba.

Perry

A két világ között hatalmas a különbség és nem is tudom, hogy melyikről olvastam szívesebben. Aria futurisztikus, e-szemmel navigált élete is különleges volt, elég sok minden kiderült róla, de... túl hamar léptünk ki onnan és még mindig rengeteg kérdésem maradt, amit remélem, hogy a következő részek majd megválaszolnak. Ezzel ellentétben Perry világa olyan volt, mintha visszacsöppentünk volna valami kora középkori világba. Szegény falvak, törzsek, akik halásznak, vadásznak és akiket törzsfőnökök irányítanak. Ezt a világot sokkal jobban megismerhettük, mint Aria közegét, beleláthattunk a mindennapjaikba, a törzsi, a hatalmi viszályaikba. Nagyon élveztem ezt a betekintést. Ám ne higgyük, hogy a "Barbárok" annyira elveszettek lennének a "Vakondoknak" csúfolt bioszféra lakosokkal szemben. Igen, nekik nincs annyira fejlett technológiájuk, nem tartanak annyira elöl, viszont talán "kompenzálásképpen"? olyan képességekkel rendelkeznek, amivel bőven be tudják hozni a lemaradásukat. Ezekről a különleges képességekről az extrában olvashattok.

Perry és Aria között nem is lehetne mélyebb a szakadék. Két külön világ találkozik és a találkozásuk nem is konfliktusmentes. Mind a ketten lenézik a másikat, de előbb Aria látja be, hogy szüksége van a fiúra, ha életben akar maradni, majd a fiú is lassan más szemmel néz a lányra, ahogy telnek a napok és kiderül, hogy Aria egy valódi túlélő, aki nem adja fel az életbenmaradásért folytatott harcot. Nem kevés vitájuk van, a folyton beszélni vágyó lány és az inkább hallgatag fiú nem túl jó partnerei egymásnak. De mégis... itt is jól működik az ellentétek vonzák egymást klisé:-).
Azonban volt egy kis zűr a zavarban, amit én a fordításra fogok: amikor Perry szemszögét olvastuk, akkor a képzeletünkben egy fiatal srác jelent meg - 18 év körüli, még úgy is, hogy a tetteivel, az ottani világban idősebbnek akart kitűnni.
Viszont, amikor Aria szemszögéhez érkeztünk, a lány folyamatosan férfit emlegetett. Nekem a férfi az egy 30 év feletti embert jelent. Ez a korkülönbség számomra zavaró volt, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most milyen korú is Perry.
A szereplőket aránylag hamar megkedveltem, Aria tényleg egy valódi túlélő, aki képes a számára teljesen ismeretlen közegben is feltalálni magát, képest befogadni az újat, a lehetetlent. Néha csinál hülyeségeket, de hát fiatal, eddig egy védett környezetben élt, úgyhogy ez nem róható fel neki.
Perry pedig egy nagyon összetett személyiség. Félig még fiú, akinek hiányzik a családi élet, aki bármit megtenne az unokaöccséért, de mellette már félig kész férfi is, aki képes lenne elvezetni a törzsét, jó gondolatai és meglátásai vannak. Mellette viszont meg kell birkóznia a különleges képességei által adott "előnyökkel", amik néha inkább hátránynak tűnnek és persze kezelnie kellene az érzelmeit a furcsa útitársával szemben is.
A két főszereplőnk között pedig lassan alakul ki egy kapcsolat, de annyira jó volt látni, hogy végre nem ugrottak azonnal egymásnak, hanem szépen lassan tapogatózva ismerkedtek a másikkal. Az egyik legaranyosabb jelenet az volt, amikor Perry végre megnyílt Ariának és tanítgatta, hogy ismerheti fel az ehető bogyókat az erdőben. Azért persze Perry fiú végül csak kihúzta nálam a gyufát az egyik tettével, amivel kissé kétségessé tette nekem azt a ménkü nagy szerelmét. Egy szerelmes férfitől picit mást vártam volna...
A mellékszereplők közül pedig kiemelném Roart és Cindert. Roar engem nem hozott annyira lázba, mint az olvasótársaimat:-), bár azt elismerem, hogy a fiú eléggé sármos, jól el tudja adni magát bármilyen közegben és Aria segítsége volt sok esetben:-). Cinderre pedig külön kíváncsi leszek, hogy milyen szerepet kap a továbbiakban.

Összességében nagyon tetszett a könyv, a lassabb kezdést szerencsére átváltotta egy pörgősebb, akciódúsabb folytatás és az apróbb hibáktól eltekintve faltam a sorokat és kíváncsian várom a folytatását. A regényt mind fiúknak, mind lányoknak szívesen ajánlom akár karácsonyra is, pont annyi izgalom és romantika van benne, ami mind a két fél érdeklődését képes fenntartani a könyv végéig.

Borító: Nekem az eredeti borító jobban tetszik, de igazán ez sem rossz (bár a lány lehetne rajta picit fiatalabb:-)

Kedvenc karakter: Perry, Aria, Roar, Cinder

Szárnyalás: Amikor Aria énekel a fiúnak a tetőn

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  Perry és Aria imádnivaló együtt, sok minden történik köztük, de semmi olyan, ami miatt nem lehetne olvasni a fiatalabb korosztálynak

Értékelés:

Blogturné extra - A különleges képességek

Áldottak
Az Áldottak olyan személyek, akik természetfeletti érzékeket birtokolnak: kimagasló Érzékeket. A Kívülállók közül a kisebbséget alkotják, durván a lakosság 20%-át. A Végtelen ég alatt világában, ezeknek a személyeknek van a legnagyobb befolyása.
Az Áldottakat a karjuk köré tetovált szalag azonosít, amit 15 éves korukban kapnak, a Jelölési Ünnepségen.
Minden Érzéknek van egy különleges mintája, amit Jelnek hívnak. Ha egy Érzékkel rendelkező személy nem visel jelet és felfedik a kilétét, akkor a szokásjog alapján száműzhetik a törvénytelen határvidékre, vagy akár meg is ölhetik. Ez a szokás hasonlít a fegyverek regisztrációjához. Ezeknek a személyeknek olyan képességei vannak, amit nyilvánosan ki kell hirdetni.
Szokás, hogy az Áldottak csak olyannal házasodnak és vállalnak gyereket, akik ugyanolyanok, mint ők. Halló Hallóval házasodik. Szagló Szaglóval. Ez azért fontos, hogy megvédjék a tulajdonságaikat. A kevert vérvonalnál a gyerekek legtöbbször nem kapják meg mind a két szülőjük képességét. Vagy az egyik Érzéket kapják meg, vagy nem mutatnak egyáltalán Érzéket. Generációkon keresztül úgy hitték, hogy a kevert Érzékek szerencsétlenséget okoznak. Így jött létre a "kevert vér átka", ami Perryt is sújtja.

Látók
Azokat az Áldottakat, akik kimagasló látással rendelkeznek, Látóknak hívják. Ez a leggyakoribb csoportja a Jelölteknek, durván az Áldottak 70%-a birtokolja ezt a képességet.
A Látók közül kerülnek ki tipikusan az íjászok és az őrszemek. Néhány Látó kétszer-háromszor is jobban lát egy átlagos embernél, hasonló a látásuk, mint a sólymoknak.
A Látóknak gyakran ragyogó színű szemük van - kék vagy zöld a leggyakoribb.

Hallók
Azokat az Áldottakat, akiknek kiemelkedő hallóképességük van, Hallóknak hívják. Ők ritkábbak, mint a Látók, az Áldottak népességének kb a 20%-át teszik ki. A Hallók a leginkább megbélyegzett csoport.
Ők jellemzően pletykákkak üzletelnek és általában sunyi, megbízhatatlan társaságnak tartják őket. Gyakran tehetséges lopakodók is, így kémekként nagyon jó szolgálatot tehetnek a Törzsfőnököknek.
A Hallók általában sötét színűek, beszédesek és társasak.
A legjobb Hallók mindig Halló sapkát viselnek - egy olyan fejfedőt, ami hasonlít egy ódivatú repülős sapkához, a fülük felett lehajtható fülekkel. Ezeket az éterviharok alkalmával, vagy olyankor hajtják a fülükre, amikor túlterhelik őket a zajok.

Szaglók
Azokat az Áldottakat, akik kiemelkedő szaglóérzékkel rendelkeznek, Szaglóknak hívják. Ez a legritkább Érzék, a népesség kb 10%-át teszik ki. A Szaglókat tartják a legfélelmetesebb Áldottaknak.
Megvan az a képességük, hogy a legrosszabb körülmények között is képesek kiszagolni az élelmet. Azoknak, akiknek a legjobb a szaglásuk és képesek érzékelni a vérmérsékletet, azok képesek mások érzemeit is kiszagolni. A Szaglók gyakran manipulatívak. Képesek az emberek félelmeivel és bizonytalanságaival játszadozni. Gyakran, ezekből az Áldottakból lesznek Törzsfőnökök.
A Szaglók magas termetűek. A véreb orruk miatt érdemelték ki a becsmérlő "Ormányosok" nevet.

Az Áldottak, főleg a Szaglók és a Hallók, a szagokat és a hangokat színesztetikus módon észlelik; más szóval az egyik stimuláció felébreszt egy másik érzéket is, azaz, amikor meghallanak egy hangot, az a színt is megjeleníti. Ez egy valóságos állapot, genetikailag öröklődik és úgy gondolják, hogy a mostani népesség kb 10%-ában van jelen. Peregrine, például a súly, az íz és a szín hatására érzékeli a szagokat is.

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

12.09. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Nem harap a...
12.13. - Kelly & Lupi olvas
12.15. - Függővég
12.16. - Insane Life
12.18. - MFKata gondolatai
12.20. - Dreamworld
12.21. - Fantazmo
12.22. - Always Love a Wild Book
12.23. - Roni olvas